VARGA LAJOS
VARGA LAJOS
VARGA LAJOS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot az úgynevezett közepes terjedelmű módosítások körébe lehetne sorolni, és végeredményben az általános indoklás is azt mondja, hogy az elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a törvény alapvető rendelkezései ma is helytállóak, ezért és a társadalmi-gazdasági környezet és jogrendszer mélyreható változásai miatt csak kisebb mértékű változtatásra van szükség.
Ugyanakkor a bizottságok véleményéből is kitűnhetett már eddig is, és a miniszter úr expozéjában is szó volt erről, hogy van egy olyan téma is, amely alapvetően határidő probléma miatt sürgetővé tette ennek a törvényjavaslatnak a módosítását, hiszen december végével gyakorlatilag egy olyan állapot jöhetne létre, amikor végeredményben a fuvarozók egy része, elsősorban a magánvállalkozók, tulajdonképpen gyakorlatilag engedély nélkül, vagy törvényi fölhatalmazás nélkül végeznék a munkájukat.
Úgy gondolom, hogy e tekintetben egy kicsit még problémát kell hogy lássak, hiszen azzal, hogy ezt a passzust kinyitottuk, ezt a bekezdését a törvényjavaslatnak megnyitottuk, gyakorlatilag fölnyitottuk azt a vitát is, amely a közúti fuvarozók, magánfuvarozók és a különböző volt állami cégek és ma is állami tulajdonú társaságok fuvarozói között folyik, és tulajdonképpen a miniszter úr is erről beszélt, hogy ezek az utódvállalatok úgy tekintenek a magánvállalkozókra, hogy azok csak a piacot akarják lefölözni, és tulajdonképpen valamilyen rendszabályok közé kell őket szorítani, hogy őelőlük ne vigyék el a jó és fizetőképes fuvarokat.
A hozzánk eljuttatott vélemények, irományok - és gondolom, minden parlamenti képviselő hozzájuthatott ezekhez - , egy picit ennek ellentmondani látszanak, hiszen nekem rendelkezésemre áll olyan levél is, amelyben mind a két fél együttesen követeli azt, kéri azt - elnézést, azt hiszem, hogy ez a tisztességesebb kifejezés az ő nevükben -, hogy ennek a lehetetlen állapotnak a megszüntetésére szülessen új törvényi szabályozás, és tulajdonképpen ezt a törvényi szabályozást a miniszter úr meg is ígérte.
Én a magam nevében - és a szocialista párti frakció nevében is - azt tudom mondani, hogy ennek a határidőnek 1996. november 30-ára történő kitolásával egyetértünk, és végeredményben szeretnénk azt, hogyha ebben az új törvényben majd olyan feltételekkel lehetne szabályozni a tömegközlekedésben résztvevők feladatkörét, egyáltalán a piacra lépés szabályait, hogy minden szereplőre azonos feltételeket teremtsünk, s hogy azok védjék a legális vállalkozásokat, és természetesen megfelelő színvonalú ellátást biztosítsanak, ami jogos elvárás a társadalom széles rétegei részéről.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy az előterjesztésben is hallhattuk, az anyag egy jelentős része, a módosítás egy jelentős része a reklámtáblákkal foglalkozik. Végeredményben azt hiszem, mindannyian, akik utakon közlekedünk, autóval közlekedünk, láthatjuk, hogy valóban igaz az, hogy valóságos reklámtáblaerdők vannak az utak mellett. Ezek visszaszorítása hogy jogos, vagy nem jogos, ebben biztos, hogy megoszlanak a vélemények. Én abban biztos vagyok, hogy a reklámozó cégek biztosan nem örömmel fogadják azt, hogy vissza akarja a törvénymódosítás szorítani őket. Ugyanakkor viszont én magam is kételkedem abban, hogy amit itt leírtunk a javaslatban, vagy amiről tárgyalunk a javaslatban, az egyértelművé teszi a hatósági beavatkozást. Ugyanis a 2. § (5) bekezdése azt mondja ki, hogy a közlekedési hatóság a közút kezelőjének kérelmére távolítja el ezt a táblát. Tehát ebben a paragrafusban szó sincs arról, hogy adott esetben automatikusan el kellene távolítani. A 14. §-ban, ami egyébként a hatályba léptetésről szól, viszont arról beszélünk, hogyha '96. június 30-ig ezeket a táblákat nem távolítja el a tulajdonos, akkor a hatóság jogosult arra, hogy eltávolíttassa azokat, s felszólítsa, kötelezze a táblák tulajdonosait azok eltávolítására. Tehát itt gyakorlatilag a két különböző paragrafusban kétféle felhatalmazás van. Gondolom, ezt valahogy egyértelműsíteni kell. Ha azt akarjuk, hogy automatikusan a törvényben meghatározott jog szerint kerüljön sor intézkedésre, akkor ezt kell megfogalmazni, és akkor ki kell hagyni azt, hogy a közút kezelőjének kérelmére, ha pedig azt akarjuk, hogy a közút kezelőjének valamiféle beleszólása legyen ebbe, akkor pedig a másik paragrafusból kell kihagyni azt, amiről itt az előbb beszéltem.
(17.50)
A másik ilyen probléma, ami ezzel kapcsolatban mindjárt az eszembe jutott, hogy a 14. §-ban lévő megfogalmazás egy picit azt sugalmazza, mintha ezek a reklámtáblák csak úgy odakerültek volna az utak mellé, mintha - amikor eszembe jut - kitehetnék oda egy ilyen hatalmas táblát. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy mindannyian tudjuk itt, a parlamentben, hogy erről szó sincs. Azok a reklámozó cégek, amelyek ezeket a táblákat kiteszik, komoly összegeket fizetnek azoknak a tulajdonosoknak vagy kezelőknek, akik egyébként a bérleti díjak beszedésére jogosultak.
Úgy gondolom, ha csak az autópályák budapesti bevezető szakaszait nézzük, akkor bizony a főváros a rendelkezés hatálybalépése után valószínűleg komoly tízmillióktól fog elesni. Úgy gondolom, erre is gondolni kellene akkor, amikor egy ilyen rendelkezést meghozunk. Vagy pedig, ha szó szerint kell értelmeznem azt, amit egyébként a törvényben leírtunk - hogy mi az autóút, illetve mi a közút, és mi nem tartozik a közúthoz -, akkor bizony előfordulhat az a fura helyzet is, hogy az autópályák bevezető szakasza mellett lévő táblákon lehet vitatkozni, hogy azok most a közúthoz tartoznak vagy már a járdarészhez - és akkor esetleg nem kell őket eltávolítani.
Mindenféleképpen úgy gondolom, hogy ez a rész nem egyértelmű, tehát jó lenne, ha pontosabb lenne annak az igénynek megfelelően - ami egyébként szerintem jogosan van megfogalmazva -, hogy jó lenne, ha ezeket az elburjánzó, figyelemelvonó reklámfelhívásokat csökkentenénk az autópályák mellett. Azt is el kell mondanom, és talán nem veszi senki viccnek: nem hiszem, hogy egyetlenegy autós arra hivatkozott volna egy-egy balesetnél, hogy a reklámtábla elvonta a figyelmét, és azért felejtett el fékezni, amikor a baleset bekövetkezett. De ez a téma nem igazán a komoly dolgokhoz tartozik - én is mintegy viccként mondtam.
A reklámtáblákkal kapcsolatos dolgok után legalább ilyen fontosnak tartom azt, hogy felhatalmazást fogunk adni a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszternek, valamint a pénzügyminiszternek, hogy rendeletben az autópályadíjra vonatkozó előírásokat meghozhassa. Ezzel nem az a baj, hogy autópályadíjak kiterjesztéséről rendelkezik ez a törvényjavaslat, hanem elsősorban olyan problémám van ezzel, hogy nem biztos, hogy azokat az eredményeket fogja meghozni, amelyeket egyébként várunk tőle. Tudniillik a korábbi felmérések, a korábbi tanulmányok arra engednek következtetni, hogy esetleg az autópályákról átterelődik a forgalom az alsóbb rendű utakra, és bizony ott a városokon keresztüldübörögve esetleg pontosan azt a hatást fejti ki, amelyet különben nem szeretnénk - ami miatt egyáltalán az autópályák, autóutak korábban létesültek.
Ugyanakkor természetesen tisztában vagyok vele, hogy elég kevés pénz van a költségvetésben arra, hogy az autópályák építését, karbantartását, felújítását finanszírozni lehessen, és jó lenne ehhez több pénzt beszedni. Az a javaslatom, hogy talán meg kellene várni az első használati díjas autópálya tapasztalatait - ennek a megnyitása tudomásom szerint most már nemsokára meglesz -, és ezeknek a tapasztalatoknak a birtokában kellene kiterjeszteni esetleg szélesebb körben, mint ahogy a törvénymódosítási javaslat a felhatalmazást mondja - bár elismerem, indirekt módon mondja -, uram bocsá', az összes autópálya-kilométerünkre.
Mindent összevetve, én egyetértek a miniszter úrral abban, hogy ezek a módosítások - amelyeket egyrészt az expozéjában elővezetett, másrészt pedig a módosító javaslatban elénk terjesztett -, a törvény hatálybalépése óta bekövetkezett változásokból adódnak, és szükséges, hogy ez a javaslat elfogadásra kerüljön. Ugyanakkor az elmondottak alapján is azt kell hogy mondjam: személy szerint több ponton is aggályosnak, ellentmondónak tartom egy-egy pontját. Ezért ehhez nyilvánvalóan módosító javaslatok fognak érkezni. Gondolom, ezzel nem mondtam újat a miniszter úrnak.
Mindezek ellenére azt javaslom tisztelt képviselőtársaimnak, hogy ezeknek a módosító javaslatoknak a megvitatásával fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot, ha egy mód van rá, még az idén. Tudniillik a határidő - ami miatt sürgősséggel be lett terjesztve ez a törvényjavaslat - december 31-én lejár, és utána egy exlex állapot keletkezne. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
