DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS, az MDF képviselőcsoport részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Természetesen a Magyar Demokrata Fórum szakértőtestületei, -kollégiuma is megtárgyalta ezt a törvényjavaslatot, kialakította álláspontját, és alapvetően örömmel veszi tudomásul, köszönti azt, hogy beterjesztésre került; és azon fenntartásainak tárgyát, amelyek bizonyos hiányosságokra, bizonyos szemléleti egyoldalúságra, egyéb fenntartásokra vonatkoznak, frakciónk természetesen javító szándékú módosító indítványokkal fogja megkísérelni helyrehozni.
Frakciónk szerint a magyar törvényhozás elé eddig kevés olyan horderejű, olyan stratégiai súlyú törvényjavaslat került, mint az előttünk fekvő, egyszerűen azért, mert stratégiai jellegéből adódik a komplexitás; az a rendkívüli komplexitás, amely viszont abból következik, hogy nem másról, mint az állam stratégiájának területi lebontásban való megvalósításáról van szó. Ez ideális esetben nem téveszti szem elől a demokrácia legfontosabb területpolitikai kérdését sem, azt tudniillik, hogy a helyi lakosság beleszólhat-e az őt érintő legfontosabb kérdésekbe, a közpénzek hatékony elköltésébe.
Ez részben keretjellegű törvény. Azért mondom, hogy részben, mert a taxatív szabályozás és a keret jelleg félútján kicsit túl van. Véleményünk szerint inkább keretjellegű a törvény, ebből adódnak bizonyos egyoldalúságok is. Azonban semmiképpen nem tartozik a kerettörvényeknek abba a fajtájába, amely csak egy üres képkeret fenn a falon. Sajnos az elmúlt időben ebben a házban szinte egy galériányi olyan kerettörvény született, amelynek esetében persze hogy ott van a keret, persze hogy örömmel köszöntöttük azt, hogy ez a keret végre megvan, ám ahol voltaképpen a konkrét végrehajtási utasítások fognak majd valóságot jelenteni.
Nos tehát, hogy ez a részben keretjellegű törvény mennyire centralizál vagy decentralizál, azt hiszem, ez majd a következő hetek vitáiban fog eldőlni. Az azonban valószínűnek tűnik - és ezt a meggondolást máris szeretném a tisztelt Ház figyelmébe ajánlani -, hogy a decentralizáció szándéka egyrészt természetesen nemes szándék és korszerű szándék, demokratikus elgondolás, azonban adott struktúrák között a decentralizációnak a jelenlegi megvalósulása esetleg könnyen fenyegethet azzal a veszéllyel, hogy éppen az eddigi túlcentralizált működés következtében működésképtelenné vált alapegységek betonozódnak be voltaképpen, erősödnek meg, és ha a kört egészen bejárom, akkor ez a szándék viszont ütközik a törvény egyébként üdvözlendő decentralizáló szándékával.
A Magyar Demokrata Fórum részéről magam mindenekelőtt a törvényjavaslat rendkívüli jelentőségét emelem ki. Üdvözlöm megszületését, elismerem erényeit, és bejelentem, hogy az alább jelzendő, vezérszónoki beszédem második felében kiemelendő néhány komolyabb fogyatékosság kiküszöbölésére a jelzett módosító indítványokat meg fogjuk tenni.
Mielőtt azonban magáról az előzményekről, a részben Wekler Ferenc képviselőtársam által említett, az előző ciklusra visszautaló előzményekről és magáról a textusról szólnék, érintenem kell a demokrácia egy másik alapkérdését is, a területfejlesztés és -rendezés és az autonómia viszonyát, mégpedig a konkrét közösségek, az önkormányzatok felől közelítve. Azok a tapasztalatok, amelyeket a szakértői testületeinkben is megfogalmaztak a hozzáértők, az elmúlt öt esztendő konkrét tapasztalataiból szűrődtek le, éppen úgy, mint azok a megfontolások, amelyek visszatükröződnek a törvényjavaslatban. Nos, a rendezés és az autonómia viszonyáról csak annyit, hogy települési szinten a területfejlesztés és -rendezés a települési önkormányzat feladatába tartozik, a helyi önkormányzatokról szóló törvény szerint a megyei önkormányzat pedig kötelező feladatként gondoskodik különösen a térségi területrendezéssel kapcsolatos feladatok összehangolásáról. Az összehangolás, a koordináció, az egyeztetés, azt hiszem, az egyik kulcsszava, kulcskategóriája ennek a törvénynek. Ám a területfejlesztési feladatok, illetve a kormányzati területfejlesztési programok összehangolását a külön törvényben megállapított feladatkörben és szervezetben a megyei területfejlesztési tanács végzi. Úgy tűnik, hogy most, amikor e törvény szövege fekszik előttünk, éppen ezen külön törvényről van szó, a valóság azonban az, hogy itt a tét a tulajdonképpen csonkán, kissé torzóban maradt önkormányzati rendszer merrefelé való kiépülésének kérdése a nagy kérdés. Nevezetesen, ahogy mondtam, az önkormányzati rendszer jövőjéről van szó, mégpedig annyiban, hogy az önkormányzati hierarchiában döntési kompetenciákban és a tervezési rendszerben fellelhető, megbúvó, eddig meg nem oldott kérdések végül is milyen önigazgatási és önkormányzati rendszer kiépítéséhez vezetnek.
Ebben az összefüggésrendszerben tehát jobb véleménnyel lehetek, mint előttem szóló képviselőtársam, mivel olyan, eddig - mint jeleztem - meg nem oldott, ám egyre jobban elmérgesedő problémák megoldására tesz kísérletet, amely problémák mögött valójában megint csak az autonómia, a szabadság és az önrendelkezés kereteinek sajátos magyarországi problémái bújnak meg. E problémák részben történeti, részben politikai természetűek, és amelyekben a hagyományos számos pozitív, negatív tovább élő eleme mellett - mindig ott helyben - természetesen nemcsak összefogás, hanem számos alkalommal összefonódás is megjelenik. Tehát ez egy rendkívül érzékeny kérdéskör, amelyet finom kézzel, érzékeny szakmaisággal kell kezelni - ezért mondtam, hogy kicsit jobb véleménnyel vagyok a törvényről.
Az önkormányzati törvény szerint a megyei önkormányzat gondoskodik a térségi területrendezési feladatok összehangolásáról. Ennek megfelelően és értelemszerűen országos szinten mindez az Országgyűlés feladata. Ha pedig valamilyen közbülső szintet kívánunk beiktatni - és valóban a középszintek kérdése a legkritikusabb kérdés -, például régiót, tartományt, akkor azt az önkormányzati törvénybe kell majd beépíteni.
A régióval kapcsolatban pusztán megemlítem, hogy a szó legszorosabb értelmében vett régió, természetes régió a Trianon előtti Magyarország volt, amely több ilyen egységre tagolódott.
(10.10)
Magyarország ma a megyei szervezetet alapul vevő kategorizálás szerint is - amely a régió definíciójában, a törvényjavaslat szövegében benne foglaltatik - ilyen értelemben egy régiónak tekinthető. Ha pedig ennek megfelelően, most a szó tágabb értelmében mégiscsak régiókat használunk a szövegben és ezt vezetjük be, akkor ezeknél, mivel eleve mesterséges konstrukciók, rendkívül fontos a hatáskörök és a pontos határok meghatározása.
Az előzőekben már hallottunk arról, hogy a területfejlesztés problematikája megjelent a Magyar Országgyűlésben a '90-es években, megjelent már korábban is, mégpedig 1985-ben, amikor egy hosszú távú fejlesztési koncepció elvei kerültek megfogalmazásra. Ezek az elvek elég sokáig tartották magukat, töredékesen valósultak meg, ám mégiscsak valami lökést adtak az elmaradott térségek felzárkóztatási programjának. Ezt követte '92-ben az egyes állami pénzalapokról szóló törvény a Területfejlesztési Alap létrehozásával, majd pedig '93-ban az az országgyűlési határozat, amely a területfejlesztés jelenleg érvényben lévő céljait foglalta össze.
Ezen alkalmakkor azonban az Országgyűlés ennek a rendkívül szerteágazó és globális problematikának mindig pusztán egy-egy elemével foglalkozott, és ez az a törvény, tisztelt Képviselőtársaim - most végre -, amelyik a rendszer egészével, tehát a célokkal, a feladatokkal, az alanyokkal, az intézményszervezési rendszerrel és az eszközrendszerrel egyszerre foglalkozik. Tehát amikor ezt emelem ki, akkor nemcsak a globalitásra hívom fel a figyelmet, hanem arra is, hogy ezért tartjuk alapvetően jó törvénynek. Ugyanis új munkamegosztás nélkül, új intézményrendszer nélkül, új eszközrendszer nélkül a térségi egyenlőtlenségek további növekedésére, a növekvő társadalmi feszültségekre és olyan súlyos, a nemzetgazdaságot negatívan érintő regionális gazdasági problémákra számíthatunk, amelyek a mi most egy régiónak tekintett országunktól keletre tovább fokozódnak a keleti piacok nem kifejezetten régióbarát, regionális gondolkodásbarát vagy ilyenfajta hagyományokat egyáltalán meggyökeresíteni akaró gyakorlatával.
Külön kérdés a törvény EU-konformitása. Nemzeti érdekünk az Európai Unióhoz való csatlakozás, ami egy rendkívül nehéz kérdés, és amelynek a fényében számos olyan elemet kell vizsgálnunk, amelyekkel eleget kell tennünk olyan kritériumoknak, amelyeknek a törvényben érvényt kell szerezni. Csak néhány ezek közül.
Az EU-harmonizáció a területfejlesztési törvény szempontjából a következő további tennivalókat hagyja ránk vagy határozza meg ezek elvégzését. Először is az EU-szabályozással összhangban magas szintű szabályozás szükséges, ez lenne a törvény. Ki kell alakítani a tervezés, fejlesztés regionális szintjeit; benne vannak a törvényben. Ki kell alakítani a decentralizált döntéshozatali mechanizmust, és a döntéshozatalba be kell vonni a gazdaság szereplőit. Itt már kritikával kell élnem, illetőleg az örömöm nem lehet felhőtlen, hiszen a döntéshozatali mechanizmusba nem mindenütt kerülnek bevonásra a konkrét térségben, a konkrét helyi közösségekben élők, ennek következtében nem feltétlenül egy egyeztetéses folyamat eredményeképpen születnek meg a döntések. Számos olyan szövetség - mint például a balatoni régióban a Balatoni Szövetség - maradt ki vagy nincs benne kellő súllyal a döntéshozatali folyamatban, amelynek pedig ez nemcsak hogy profilja, hanem a demokrácia, a szubszidiaritás és olyan alapelvek megvalósítása is lenne, amelyet egyébként a törvény szellemében megcéloz.
Ilyenfajta EU-norma még, hogy a decentralizáció keretében biztosítani kell a régiók forrásait a fejlesztési programok finanszírozásával. Ez kulcskérdés, hogy hogyan valósul meg, milyen feleletet kapnak majd rá a régiók; ez viszont már költségvetési kérdés. Ez egy újabb európai norma, hogy az éves államháztartási és költségvetési rendszerbe be kell illeszteni a regionális fejlesztési tervek és programok több éves kötelezettségvállalását. Azt már említettem, hogy a partnerség egyfajta plurális egyeztetési folyamat, valamint a szubszidiaritás elvének érvényesítése nem pusztán a törvény szándékainak a filozófiai alapjaihoz visz vissza, hanem csak akkor lesz ez a konkrét törvény korszerű, ha ilyenfajta megfogalmazásokat tartalmaz, illetőleg ha mi magunk elősegítjük ennek a konkrét, valóságban való kivitelezését.
Számos olyan elemet említhetnék még, amelyek az egyes részletkérdésekre, illetőleg a négy fejezetből, négy szerkezeti egységből álló törvény konkrét textuális pontjaira vonatkoznak. Én azonban csak azt a gondolatot szeretném kiemelni, hogy az MDF azért is támogatja ezt a törvényt, mert az a fő cél, amit a törvény célul tűz ki, nevezetesen egy olyan jövőkép szellemében való munkálkodás, egy olyanfajta országépítés, egy olyanfajta társadalomépítés, amely egy polgáriasult Magyarország megteremtése felé tör; ez a fő társadalmi cél ebben a törvényben lehetőségként ott rejlik. Ez a fajta fejlesztési politika, ami elkezdődött és ami folytatódik ezzel a szöveggel, ugyanis nem működhet másként, mint olyan tevékenységek eredőjeként, amelyekben az egyéni gyarapodás mellett, azzal összefüggésben a helyi társadalom értékei, szolidaritása is megjelenik, vagyis az az együttműködés, ami előfeltétele a polgáriasodásnak és a nemzeti identitás alapját képezi.
A régiók kérdését említettem, mindössze azt szeretném jelezni, hogy azok a tárgykörök, amelyekben módosító indítványaink lesznek, elsősorban az új fejlesztési rendszer működését, azokat a kérdésköröket érintik, hogy a megyék konkrétan milyen településrendezési ügyekben rendelkezhetnek.
Továbbá tisztelettel kérem az előterjesztőt, hogy azt a fajta területfejlesztési koncepciót, amit én ugyan a minisztérium egyetértésével, pontosabban készséges együttműködésének a jóvoltából megismerhettem, annak az elveit tájékoztatásul terjessze a tisztelt Ház elé, hiszen éppen ezen nemzeti területfejlesztési koncepció alapelveinek szellemiségét tükrözi maga a szöveg.
Úgyhogy végezetül ezekkel a gondolatokkal, ezekkel a bírálatokkal és méltányos elismerésekkel jelzem pozitív megközelítésünket, illetőleg fenntartásainkat a törvénnyel kapcsolatban. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
