DR. WEKLER FERENC
DR. WEKLER FERENC
DR. WEKLER FERENC, az SZDSZ képviselőcsoport részéről: Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Hosszú előkészület után kerül sor erre az általános vitára, a területfejlesztési törvény általános vitájára ebben a parlamentben. Az év végi hajrában, azt gondolom, egy olyan törvényt tárgyalunk, amely évek, talán évtizedek óta hiányzik a magyar törvényalkotásból, és amely a következő időszakban nagyon fontos változásokat fog eredményezni az ország területi politikájában, a kormány, az Országgyűlés és a helyi szervek munkájában.
Több mint egy éve zajlik ennek a törvénynek a tényleges előkészítése, az ország különböző helyein és térségeiben különböző rendezvényeken vettünk részt, és különböző vitákat szerveztünk ennek a törvénynek az előkészítése során.
Ugyanis nem egy egyszerű kérdés a területfejlesztés kérdése; nagyon sokszereplős ez a területfejlesztés, nagyon sok érdek ütközik, és nagyon sok érdeket kell kiszolgálnia ennek a törvénynek.
Létezett a '90 előtti Magyarországon is területi politika, területfejlesztési politika, az akkori időkben ezt a tervgazdaságnak rendelte alá az akkori politika. Természetesen jogszabályok is foglalkoztak ezzel a kérdéskörrel; '71-től kezdődően '85-ig különböző országgyűlési határozatok és különböző rendeletek szabályozták az akkori területfejlesztési politikát, a területfejlesztés céljait és eszközrendszerét.
A modell, ami akkor működött, egy központosított modell volt, amelynek a jellemzője az, hogy fölülről megmondták, hogy az ország különböző településein és különböző térségeiben mi és hogyan történjék; felülről döntötték el, hogy melyek azok a területek, melyek azok a települések, amelyek sorvadásra vannak ítélve; és felülről döntöttek arról, hogy melyek azok a térségek, amelyek fejlődhetnek, és ehhez központi újraelosztásos módszerrel adtak forrásokat és pénzeket.
Ez a modell jól-rosszul működhetett az elmúlt évtizedekben, de '90 óta nem működőképes egy ilyen modell Magyarországon, ugyanis 1990-ben alapvető változások történtek a gazdaságban is és a települések életében is. 1990-től a magántőke megjelenése alapvetően befolyásolja a területfejlesztés módját, eszközrendszerét. A magántőke csak olyan településekre, olyan területekre megy el, ahol megfelelően előkészített infrastruktúrával és megfelelő fogadókészséggel rendelkezik. A tőke, a magántőke jellemzője az, hogy azt vizsgálja, hol tud a leghatékonyabban befektetni, hol tud a leghatékonyabban és a leggyorsabban megfelelő mutatókat produkálni. Ehhez szüksége van háttér-infrastruktúrára, szüksége van olyan térségekre, területekre, amelyek megfelelő előkészítettséggel rendelkeznek, olyan településekre, ahol út-, víz-, csatorna-, telefon-, közlekedési és egyéb problémák nincsenek. A magántőke ezeket a feladatokat önmagában nem szokta átvállalni, és nem vállalta át az elmúlt években Magyarországon sem.
1990-ben egy másik fontos változás is történt Magyarországon: megjelentek a települési önkormányzatok. Azok a települési önkormányzatok, amelyek nagy önállósággal rendelkeznek, és amelyek már nem igénylik - és nem igényelték - a gyámkodást, a központi tervutasítást, és amelyek lehetővé teszik azt, hogy Magyarországon egy másfajta területi fejlesztést, egy másfajta településpolitikát alakítsunk ki, mint az elmúlt évtizedekben.
Az elmúlt ciklusban az akkori Országgyűlés foglalkozott ezzel a kérdéssel. 1993-ban egy parlamenti határozat született, amely a területfejlesztési politika fő céljait próbálta meghatározni. A fő célok között a depressziós és az elmaradott térségek gazdasági felzárkóztatását jelölte meg ez az országgyűlési határozat, amely akkor biztosan egy fontos cél volt, de messze nem merítette ki a területfejlesztés egészét.
(9.50)
Az elmúlt években bebizonyosodott, hogy ennek a célnak a megvalósításához nincs elegendő pénz. Az is bebizonyosodott, hogy azok a térségek, amelyek nem tartoztak a depressziós és az elmaradott térségek közé, gyakorlatilag gazda nélkül maradtak. Nem vette figyelembe ez a határozat - és általában a központi tervezés nem tudta figyelembe venni - a gazdaságilag fejlődő térségek ösztönző hatását, és nem tudott foglalkozni azzal a lehetőséggel, amit a fejlődő térségek vonzása jelentett. Én azt gondolom, ez a történelmi előzmény egyértelműen megmutatja számunkra, jelzi számunkra, hogy milyen területfejlesztési törvényt kell vagy kellene meghozni ebben a parlamentben, amelynek a fő jellemzője az alulról építkezés kell hogy legyen, a fő jellemzők között kell szerepelnie a többszereplősségnek, és a fő jellemzők között kell szerepelnie a partnerségnek.
Mára világosan kell látnunk, hogy nem tudunk itt az Országgyűlésben vagy akár kormányzati szinten az egész országra kötelező érvényű terveket, modelleket kidolgozni, nem ismerjük az ország különböző térségeinek pontos jellemzőit, és el kell fogadnunk azt, hogy a helyiek, a helyben tevékenykedők, a települések, a gazdaság helyi szereplői, a gazdasági érdekeket és a területfejlesztési érdekeket megjelenítők jobban ismerik az adott térség viszonyait, mint mi itt fönn az Országgyűlésben. Ezért meg kell fordítanunk az elmúlt évtizedek modelljét, és nem egy felülről építkező, hanem egy alulról építkező területfejlesztési rendszert kell létrehoznunk.
A Szabad Demokraták Szövetsége ennek a figyelembevételével látott hozzá a törvény előkészítéséhez és foglalkozott az elmúlt hónapokban, az elmúlt napokban ezzel a törvénnyel. A törvény miniszteri expozéjára két héttel ezelőtt került sor a parlamentben. Meg kell mondanom őszintén, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége a beterjesztett törvényjavaslattal nem ért egyet.
A törvényjavaslatnak azt a formáját, amelyet a törvényjavaslatot kezelő miniszter, illetve a kormány beterjesztett, nem tudja támogatni. De azt is mindjárt hozzá kell tennem, hogy az elmúlt este, tegnap este fejeztük be a miniszter úrral és a szocialista frakció képviselőivel azt az egyeztetési folyamatot, amely lehetőséget nyújt arra, hogy a beterjesztett törvényjavaslaton lényeges változtatásokat hajtsunk végre. Azt is ki kell emelnem, hogy az előterjesztő miniszter, Baja Ferenc úr fogékony, fogadókész volt a módosításokra. Ennek szelleme remélhetőleg a majdan elfogadandó törvényjavaslatban is tükröződik.
A törvény előkészítése során nagyon sok kérdés merült fel. Nagyon sokan sokféle célra kívánták felhasználni ezt a lehetőséget. Az is kérdés volt az év elején - és tulajdonképpen most is kérdés -, hogy szükség van-e egyáltalán ma Magyarországon egy területfejlesztési törvényre akkor, amikor még nem látjuk világosan, hogy a közigazgatási rendszerünk milyenné alakul; amikor kormányprogram szintjén megfogalmazódott, hogy a közigazgatási rendszer egészét át kell tekinteni; akkor, amikor állandó viták dúlnak arról, hogy milyen legyen a közigazgatás középszintje, az önkormányzati középszint; akkor, amikor vita zajlik arról, hogy Magyarországon szükség van-e a régiókra vagy nincs szükség, a megyék megfelelnek-e az európai értelemben vett régiónak és akkor, amikor az ország gazdasági helyzete miatt pénzszűke áll fenn, amikor kevés pénz van arra, hogy a területi fejlesztés céljait központilag támogassuk.
A vita végeredménye az, hogy minden probléma ellenére szükség van egy ilyen törvényjavaslatra. Azt gondolom, azt is mindjárt ki kell emelni, hogy az a megfogalmazás és az a kétely, amely felmerült, hogy úgysincs pénz, úgysem lesz pénz az ilyen célokra, tulajdonképpen nem igaz. Két okból nem igaz. Egyrészt azért nem, mert a területfejlesztést szolgáló pénzeszközök nem kizárólag azok a pénzeszközök, amelyek a területfejlesztési minisztériumban vagy a Területfejlesztési Alapban jelennek meg, hanem mindazok a pénzeszközök, amelyek a különböző tárcáknál különböző alapokban fellelhetők. Ezek a pénzeszközök ma is tízmilliárdos nagyságrendeket tesznek ki. Ezek közé tartozik a cél- és címzett támogatás, ezek közé tartozik a mezőgazdasági minisztériumban fellelhető alapok egy része, idetartozik az ipari minisztériumban fellelhető alapok egy része, idetartozik az oktatási minisztériumban fellelhető pénzek egy része, és sorolhatnám azokat a központi forrásokat, amelyek közvetlenül vagy közvetve a területfejlesztés céljait szolgálják.
Én azt gondolom, ha ezeket a pénzeket összeadjuk, akkor ez egy akkora mennyiség, amellyel érdemes számolni és amelyre érdemes törvényt alkotni. Azt is gondoljuk, mi, szabaddemokraták, hogy ezek a pénzek megfejelhetők. Ezek a pénzek kiegészíthetők nemzetközi forrásokkal akkor, ha az adott térségekben rendelkeznek megfelelő programmal, megfelelő elképzelésekkel, és ezekhez nemzetközi pályázatok útján pénzeket lehet szerezni. Azt gondolom, egy újabb forrással is kiegészíthetők. Mondandómat azzal kezdtem, hogy átalakult a magyar gazdaság és a magántőke megjelenésével a területfejlesztésnek is számolnia kell.
Azt gondolom, a magántőke is hajlandó forrásokat áldozni a területfejlesztés céljaira akkor, ha ennek a hozadékát látja és egyértelműen részt tud venni, ellenőrizni tudja a befektetett pénzeszközöket és nem kell attól tartania, hogy különböző közigazgatási, államigazgatási szervek ezekről a pénzekről úgy döntenek, hogy a csatlakozók, a pénzeket adók nem látják azt, hogyan és milyen eredménnyel történik ezeknek a pénzeknek a felhasználása.
Az a modell, amelyet mi támogatni szeretnénk és amelyet a jövő héten remélhetőleg közös módosító javaslat formájában az MSZP frakciójával a parlamentnek benyújtunk, alapvetően az önkormányzati területi társulatokra alapozza a területfejlesztés jövőjét. Azokra a társulásokra, amelyek az ország számtalan területén létrejöttek. Az elmúlt években több mint 130 ilyen társulat alakult, amelyek közös jellemzője, hogy valamilyen cél vagy célok megvalósítására kisebb vagy nagyobb földrajzi egységet átölelő települési körök, települési társulások jöttek létre a területfejlesztési célra.
Az a törvényjavaslat, módosító javaslat, amelyet be fogunk nyújtani, ezeknek a társulásoknak fontos szerepet szán a megyei területfejlesztési tanácsokban. Elképzeléseink szerint nem határozza meg a törvényjavaslat, hogy mekkorák legyenek ezek a területfejlesztési társulások, nem határolja le ezek nagyságát sem statisztikai, sem más módon. A településekre, illetve azokra bízza, akik ezeket a társulásokat létrehozzák. Nemcsak önkormányzatok lehetnek tagjai ezeknek a társulásoknak. A gazdasági kamarák vagy a gazdaság szereplői éppúgy, mint például a vállalkozásfejlesztési alapítvány vagy más szervezetek, kutatóintézetek. Eltérő módon és mértékben jöttek létre ezek a társulások az elmúlt időszakban, többnyire egy-egy aktív polgármester, aktív helyi kutató vagy gazdasági vezető kezdeményezésére. De ezeknek kell döntő szerepet játszaniuk a területfejlesztésben.
A törvényjavaslat egy követelménycsokrot fog állítani a társulásokkal szemben. Egyrészt ezeknek a társulásoknak rendelkezniük kell az adott térségre vonatkozó fejlesztési koncepcióval, elképzeléssel. És még egy kritérium: bizonyos pénzeszközöket, saját forrásokat is le kell tenni, hogy a társulás komolyságát jelezzék, akik részt vesznek ebben a társulásban.
Az igazi vitát tulajdonképpen nem is ez okozta az elmúlt években, hanem a középszint kérdése, hogy a megyei közgyűlések milyen szerepet játszanak a területfejlesztésben. Én azt gondolom, hogy egy egészséges kompromisszum született az elmúlt napokban és az elmúlt hónapokban, amelynek lényege, hogy a megyei területfejlesztési tanácsokban a megyei közgyűlések, illetve azok képviselői, a megyei közgyűlési elnökök egy fontos tagként, a megyei területfejlesztési tanácsok elnökeként vesznek részt. Tehát a megyei közgyűlés egy szereplője lesz a megyei területfejlesztési tanácsnak, a kis társulások mellett a gazdaság szereplői nevében a gazdasági kamarák fognak remélhetőleg részt venni ezekben a területfejlesztési tanácsokban, és a megyei munkaügyi tanácsok képviselői. Itt is vita dúlt - az idő rövid, nem akarom részletezni a vitát -, hogy a munkaadók és a munkavállalók milyen szerepet tölthetnek be ezen a területen.
Egy nagyon fontos kritérium lesz, hogy a területfejlesztési tanácsok szervezeti és működési szabályzatát konszenzussal fogják létrehozni.
(10.00)
Magyarul: az alapszabályban fogják meghatározni a szavazati arányokat, és abban fogják meghatározni, hogy hogyan működnek a megyei területfejlesztési tanácsok, és az alapszabály fogja rögzíteni azt is, hogy milyen módon választják meg az ügyvezető elnökét ezeknek a területfejlesztési tanácsoknak - és a beterjesztett javaslattal szemben az ügyvezető elnök nem a miniszter képviselője, hanem szabadon választott lesz.
Hasonló szisztémában fog működni a regionális területfejlesztési tanács. Ennek legjellemzőbb ismérve, hogy nincsenek határai, e feladatokra orientáltan jöhetnek létre regionális területfejlesztési tanácsok több megyei területfejlesztési tanács akaratából; és az is egy fontos kritérium és fontos jellemző lesz, hogy egy-egy megyei területfejlesztési tanács több térségi, regionális területfejlesztési tanácsban is részt vehet. E rendszernek fontos szereplője lesz az Országos Területfejlesztési Tanács, amelynek alapvető feladata az kell legyen, hogy a kormányzati, ágazati érdekek között próbáljon konszenzust teremteni és az ágazati érdekeket próbálja összhangba hozni a területfejlesztés érdekében, annak elkerülése végett, hogy összehangolatlan módon kerüljenek a területfejlesztési célokat szolgáló pénzeszközök olyan feladatok támogatására, amelyek esetleg nincsenek összhangban a helyi, megyei területfejlesztési tanácsok által elfogadott koncepciókkal vagy akár az országos koncepciókkal is.
