DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Matuska úr jelentkezett előbb, de azt hiszem, hogy kár lenne húzni részemről az időt. Számtalan esetben megemlítették képviselőtársaim a mezőgazdasági bizottság leendő módosító indítványát. Lassan kezdem úgy érezni magam, hogy a mezőgazdasági bizottság lesz az, amelyik rendbe teszi a rendbetehetetlent, azt a rendbetehetetlenséget, ami itt kialakult a kárpótlási eljárások kellően végig nem gondolt beindítása alapján. Nem lesz tehát egyszerű az ügy, ugyanakkor nehezíti a megoldását, hogy azon kérdéseknek a megválasztása, amelyekkel ez a törvény foglalkozik, meglehetősen önkényesnek tűnik.
A jogszabály címe: "A vagyoni kárpótlási eljárások lezárásával összefüggő egyes kérdésekről." Solymosi képviselőtársam mondandóját azzal szeretném megerősíteni, hogy azok az "egyes kérdések" amikről éppen beszélt - és még jó néhány más. A mezőgazdasági bizottság már az általános vitát előkészítő ajánlásában is jelezte: azzal bocsátja útjára ezt a törvényt, hogyha sikerül megtalálni - és reméltük, hogy sikerül megtalálni - azokat az új paragrafusokat, amelyek éppen az aranykorona-értékben ki nem fejezett vagyonértékek körül kialakult anomáliákat, az árverésen elkelt földterületekért megkapott kárpótlási jegyek további sorsának néhány garanciális kérdését rendezik - rendezik tehát azokat az anyagi ügyeket, amik a kárpótlási törvények végrehajtásával igazságtalanul okozott károkért való sajátos kárpótlásként foghatók fel.
Ha valaki úgy gondolja, hogy itt valamilyen személytelen ügyről van szó, annak ajánlom szíves figyelmébe azt, hogy a kárpótlási törvények és a szövetkezeti törvény végrehajtásával sokszor szembeállították az egyes embert a szövetkezettel, miközben a szövetkezet vagyonát egyébként személyre szólóan nevesítették, mindegyiknek megvan a maga jogosultja.
Mivel ezek a törvények egymással nem voltak összhangban, a kárpótlási törvény ilyen végrehajtásával, ami ilyen problémákat okoz, amit most ebben a törvényben kellene rendeznünk, bizony nem a szövetkezettől, hanem igen méltánytalan módon azoktól a szövetkezeti tagoktól - tehát ugyanolyan magánszemélyektől, akik ugyanúgy nem tehettek azokról a törvényekről, amelyek alapján korábban valaki valamilyen sérelmet okozott valaki másnak -, ezektől az emberektől vettek el vagyont, mégpedig olyan vagyont, amit ők sajátjuknak érezhettek.
Ezért rendkívül fontos, hogy azok a kérdések... Elnök úr néz rám, hogy miért itt szólok erről. Azért itt szólok erről, mert az ajánlás 16. és 17. pontjában megfogalmazott kiegészítések igyekeznek felsorolni azokat az ügyeket, amikre megoldást kell találni. A két javaslat, amely ide le van írva, nem túl szerencsés - két okból. Egyrészt azért, mert egyetlenegy paragrafusban és egyetlenegy eljárási technikával próbálja ezt az egyébként sokágú és bonyolult kérdést rendezni, másrészt itt kártérítésről beszél mind a két javaslati pont. Úgy gondolom, hogy jogászok között nem lehet vita, hogy itt nem kártérítésről van szó, hiszen nem jogellenesen következtek be ezek a bizonyos károkozások.
Károk tehát vannak, a károkat rendezni kell. A mezőgazdasági bizottság ülésén is elhangzott, hogy nem az a legfontosabb, hogy minél gyorsabban kerüljön elfogadásra ez a törvény, hanem az a fontos, hogy ezekben a dolgokban előremutatóbb törvényjavaslat szülessék. Ennek megfelelően elképzelhető, hogy nem ezen a téli ülésszakon, hanem a tavaszi ülésszak kezdetére kerül olyan állapotba ez a módosító javaslat a mezőgazdasági bizottság előkészítésében, hogy érdemes legyen elfogadnia a Háznak ezt a törvényt. Emiatt én úgy gondolom, hogy igazából a mezőgazdasági bizottság eljáró képviselőit... És ezért reméltem, hogy Matuska Sándor úr előttem kaphat szót, mert egyike ő is ezen tagoknak, a másik Solymosi József, a harmadik Karakas János képviselőtársunk. Tehát nem az ő hozzá nem értésük és tehetetlenségük, hanem a még szükséges egyeztetések fogják ezt a kis mulasztást - mármint hogy időeltolódást - eredményezni.
Köszönöm türelmüket és figyelmüket. (Taps.)
