DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Igen tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Igen nagy örömömre szolgál - megjegyzem -, hogy a minisztérium legmagasabb politikai vezetése egységesen képviselteti magát ezen törvényjavaslat tárgyalása során. Néminemű szomorúságot viszont érzek amiatt, hogy egykori hivatalom, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal vezetői közül senki nincs itt; pedig az én időmben az elnök mindig jelen volt, amikor ilyen törvényjavaslatot tárgyalt az Országgyűlés - hisz ez a hivatal életét érinti.
A 7. pontban az elhagyni javasolt indítvány megint figyelemfelkeltő jellegű, hogy a szöveg nem jó, a szöveg rossz. Úgy tudom, hogy a mezőgazdasági bizottság már dolgozik egy szövegpontosító javaslaton, amely lehetővé fogja tenni, hogy az élethez igazítsuk a jogi szabályozást.
(21.10)
Hiszen ha ez így került volna megszavazásra, akkor az azt jelentené, hogy soha semmilyen körülmények között március 31-ét követően nem lehet árverezni. Az általános vitában utaltam rá, hogy számtalan eset előfordulhat - bíróság megsemmisít egy árverést, az OKKH megsemmisít egy árverést, fölfüggesztésre kerül egy árverés; nem akarom tovább sorolni a példákat az idő előrehaladtára való tekintettel -, amikor lehetővé kell tenni a jogszabálynak magának egy árverés későbbi időpontban történő megtartását. Nagyon örülök annak, hogy a mezőgazdasági bizottság ezt támogatja.
Azonban szeretnék továbbra is az ellen a szó ellen tiltakozni, hogy meghirdetésre ne kerülhessen sor március 31-ét követően. Ugyanis a meghirdetés a közigazgatási szervezetnek egy olyan aktusa, amely az árverésnek az időpontját jelöli ki. Így elképzelhető, hogy március 31-én meghirdetnek egy árverést 1996. december 20-ára. Eleget tesznek a törvényi feltételeknek szó szerint, mert meghirdetni nem fognak március 31-én követően. Megtartani viszont fognak. A kormánynak az a szándéka, hogy valamikor szabjunk időbeli határt a II. földalap árveréseinek. Ez valóban egy jó szabály. Be kell fejezni a földek árverését egy végső határidővel, mert a II. földalap által érintett mezőgazdasági nagyüzemeket sem lehet hosszú időn keresztül bizonytalanságban tartani, hogy a kijelölt földjeik elkelnek vagy nem kelnek el. Ekkor viszont nem a meghirdetést kell szabályozni, hanem az árverés megtartását.
Még egyszer utalnék rá, hogy akár májusra is ki lehet tűzni egy árverést, ami az új mezőgazdasági év esetében talán már bizonytalanságot okoz, de ha '96 végére fogják kitűzni, amire joga van a közigazgatási szervezetnek, és e tekintetben nem lehet utasítani az elsőfokú hatóságot, hogy egy adott árverést mikor tartson meg, a jogszabály legfeljebb a végső időpontot tudja meghatározni. A "meghirdetés" szó nem jó, nem megfelelő.
A 8. ponttal kapcsolatban megint az a kodifikációs aggály merült fel, amelyet a mezőgazdasági bizottság tagjai részben osztottak, hogy erre a szabályra ebben a törvényben megint nincs szükség. A vagyoni sérelmek miatt kapott kárpótlási jegyek életjáradékra váltását az 1992. évi XXXI. törvény szabályozza. Az megmondja, ki mikor, milyen feltételek mellett válthatja be a kárpótlási jegyét életjáradékra. Ott a fő szabály az, hogyha valakinek jogerős határozata van, 90 napon belül jelentkezhet és életjáradékra válthatja.
Tekintettel arra, hogy körülbelül hatszáz darab vagyoni igény elbírálatlan jelenleg, és 1996. december 31-ig meghosszabbítjuk az életjáradékra váltás lehetőségét, elméletileg '96. december 31-én igazából már senki nem lesz - vagy csak néhány tíz vagy húsz ember -, aki akkor fogja megkapni a jogerős határozatát. Semmifajta indokunk nincs arra, hogy ezeknek az embereknek a 90 napját lecsökkentsük egy hónapra, és 50-60 vagy akár 100 ember esetében azt mondjuk, hogy nektek kevesebb időtök van gondolkodni, mint előttetek mondjuk másfél millió embernek. Teljesen érthetetlen, hogy miért kell a XXXI. törvényhez úgy hozzányúlni, hogy akkor nem azt a törvény módosítja a jogalkotó, hanem egy ettől független, különálló törvényben olyan szabályokat alkot, amelyek egyébként utalás nélkül, de mégis az alaptörvényt módosítják. Ez jogtechnikai szempontból nagyon rossz, mert adott esetben, aki meg akarja tudni a szabályozást, az igazából nem fogja tudni, mert megnézi az alaptörvényt, és ott semmiféle utalás nem lesz arra, hogy egyébként néhány speciális esetben ettől eltérő lesz az igénybejelentési határidő. Azt hiszem, hogy 30 nap és 90 nap között néhány ember esetében a különbség olyan csekély, hogy semmiféle gazdasági, jogpolitikai indok nem teszi lehetővé azt, hogy mi a főszabálytól eltérjünk.
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)
