DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm, elnök úr. Én ismét megköszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhányszor már utaltam arra, hogy bár ez a törvényjavaslat a címében azt tartalmazza, hogy a lezárással kíván foglalkozni, de tekintettel arra, hogy egyáltalán nem szól a kárpótlási jegyek felhasználhatóságáról, ezáltal teljességgel kiüresedett a lezárás kérdésköre. Olyan szabályokat akar az Országgyűléssel elfogadtatni, amelyekre az ég adta világon semmi szükség nincs.
Tudniillik a 6. § is miről szól? Arról, hogy egy központi közigazgatási szervezet gondoskodik a nála levő iratok védelméről, megőrzéséről. Majd pedig ki akarja mondani, hogy ha megszűnik a központi közigazgatási szervezet, akkor az iratanyag további sorsáért a kormány által kijelölt szervezet a felelős.
Elképzelhető, hogy jó szándékú volt a javaslat beterjesztője, és még nyáron dolgozgatott ezen a szövegen. Tudniillik az 1995. június 30-ai 56. számú Magyar Közlönyben immár megjelent az 1995. évi LXVI. törvény a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről. Ebben a törvényben, tisztelt képviselőtársaim, mindannyian - mert elég nagy többséggel szavaztuk meg - elrendeztük, hogy közigazgatási szervezetek a náluk levő iratokkal mit tehetnek, azokkal mit kell tenniük, sőt arra is van egy külön szabály, hogy ha a közigazgatási szervezet megszűnik, akkor a kormány köteles kijelölni azt a szervezetet, amely gondoskodik az iratanyagról, illetőleg arról, hogy mely iratokat kell aztán a levéltárnak átadni.
Bármennyire is osztom az indokolásnak azt a részét, hogy egy hatalmas mennyiségű információanyag halmozódott föl az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalnál, ez önmagában nem indok arra, hogy egy törvény nagyon felületesen, a levéltári törvényből néhány feladatot kiemelve lehetővé tegye az eltérő értelmezést. Tudniillik akkor most melyik törvény vonatkozik az iratok védelme szempontjából az OKKH-ra? Az általános törvény, amely nagyon szigorú, nagyon precíz és nagyon szükséges szabályokat tartalmaz, vagy pedig ez a két bekezdésből álló paragrafus, amely épp hogy csak néhány dolgot felsorol, de egyébként - véleményem szerint - semmire sem jó, kivéve egyet: hogy el kell hagyni. Arra jó, hogy töltse ezt a törvényt, hogy ne hét vagy öt szakaszból álljon, hanem nyolc szakaszból, de egyébként jogilag újat a levéltári törvényhez képest nem ad. Ha meg nem ad, akkor az az álláspontom, hogy fölösleges, és kérem a tisztelt Házat, szavazza meg, hogy ez a rész maradjon el. Köszönöm szépen, elnök úr.
