DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS
DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Ez lesz az utolsó felszólalásom, igen tisztelt képviselőtársaim. A 11. pontban elhagyni javasolt jogszabályi rendelkezés arról szól, hogy ha a megyei kárrendezési hivatalok és az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal teljesítik feladatukat, akkor a kormány által rendeletben meghatározott módon megszűnnek. Tisztelt Ház! Az a kérdés, hogy ha ezt a paragrafust a Ház megszavazza, korlátozni akarja-e a magyar kormány hatáskörét vagy sem. Tudniillik az alkotmány szerint a kormánynak joga van bármilyen közigazgatási feladat elvégzésére szervezetet létrehozni, megszüntetni, feladatot átcsoportosítani. Ezt az alkotmány biztosítja a kormánynak. Az I. kárpótlási törvény felhatalmazta a kormányt, hogy a hivatalt felállítsa, működésére vonatkozó szabályokat megállapítsa. Ennek következtében a kormány valóban hozott is olyan jogszabályokat, amelyek a hivatal felállításáról rendelkeztek. Az a véleményem, hogy az alkotmány rendelkezéséből, illetőleg a kárpótlási törvény felhatalmazásából a kormány teljes mértékben rendelkezik azokkal a jogosultságokkal, hogy ha a hivatal betöltötte a feladatát, akkor megszüntesse. Ismételten kimondani azokat az alapvető közigazgatási jogosítványokat, amelyek a kormányt megilletik, fölösleges. Fölösleges és bizonyos szempontból kételyeket ébreszt az állampolgárokban, mert ha valóban a kárpótlás lezárásával kapcsolatos törvényjavaslatot terjesztett a kormány a Ház elé, akkor nem értem, hogy miért kell kimondani: ha a kárpótlási feladatokat a hivatalok elvégezték, akkor azok meg fognak szűnni. Ez teljesen egyértelmű, hiszen erre a célra hozták létre a hivatalokat.
A mezőgazdasági bizottság ülésén fiatal képviselőtársaim közül Glattfelder Béla, ha jól emlékszem, utalt is arra, hogy itt esetleg egy olyan szándék lehet - főleg a tekintetben, hogy más törvényekben foglalt feladatok teljesítése esetén szűnnek meg ezek a hivatalok -, hogy a kormány talán mégsem akarja igazából a hivatalokat megszüntetni, hanem más törvényi feladatok ellátásával meg akarja bízni, és akkor a hivatalok megmaradnak. Azért nem osztom ezt az álláspontot, mert ezeknek a hivataloknak az elnevezése: kárrendezési és kárpótlási hivatal, illetőleg megyei kárrendezési hivatalok. Tehát, ha befejezik a kárpótlási igények elbírálását, ha befejezik az árveréseket, akkor ezek a hivatalok megszűnnek, mint kárrendezési hivatalok. Lehet, hogy a közigazgatás átszervezése során - sőt üdvös lenne, ha a kormány a szakembergárdát fölhasználná -, adott esetben ezek a hivatalok más feladatot kapnának. De akkor már nem kárrendezési hivatalok lesznek, akkor már nem Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal lesz, hanem fog majd találni a kormány egy más elnevezést a számukra.
Tehát úgy érzem, ebben a jogszabályhelyben sokkal több a veszély, sokkal több az ugyanazt mondás kényszere és emiatt nagyobb a hátránya, mintha elhagynánk ezt és rábíznánk a kormányra, amit minden országban rábíznak, hogy kapott egy feladatot a törvényhozástól - ez a kárpótlási törvények végrehajtása -, szervezeti szempontból a kormány úgy oldja meg, ahogy neki tetszik. A törvényhozás az alkotmányos keretek között nem szól bele, hogy egy adott végrehajtás operatív szinten hogyan és miként történik. Ő nem azzal foglalkozik, hogy van-e ilyen hivatal vagy nincs ilyen hivatal, hanem azt kell nézni a törvényhozásnak - és a parlamenti ellenőrzés e tekintetben valósulhat meg - végrehajtotta-e a feladatot, jól hajtotta végre vagy sem. Ehhez képest a szervezeti rendszer nem tartozik a törvényhozás feladatkörébe, ezért ilyenfajta felhatalmásokra valójában nincs is szükség. Köszönöm szépen, elnök úr.
