MATUSKA SÁNDOR
MATUSKA SÁNDOR
MATUSKA SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem szerencsés ezen a késői órán hosszan beszélni, ezért ígérem nagyon rövid leszek, és kizárólag szakmai kérdésekre kívánok összpontosítani.
Amikor a 8. § (3) bekezdését kiegészíteni javasoltam, akkor is kimondottan szakmai és közgazdasági érvekkel alapoztam meg, most is erről szeretnék néhány szót szólni, kiegészítve az előttem szólókat, hiszen Solymosi József is és Orosz Sándor is elég alaposan kifejtették a véleményüket. Egy dologgal bővíteném az általuk bevezetőként mondott dolgokat is. Amikor igaz az, hogy itt közvetlenül magánszemélyeket ért kár vagy vagyonvesztés, akkor én bővítve határozom meg a kört, mert nemcsak a szövetkezetek tagjait, mint magánszemélyeket, hanem mindazokat a szövetkezeti vagyonból részesedett kívülállókat is vagyonvesztés érte tulajdonképpen, akiket annak idején a szövetkezeti átmeneti törvény a vagyon részesévé tett.
Most ezek után vizsgáljuk meg nagyon röviden, valójában milyen szempontok indokolják azt, hogy itt bizony vagyonvesztések álltak elő a kárpótlás során. Akár agrár szakmai szemmel nézzük a kérdést, akár a műszaki tartalmát vizsgáljuk a bizonyos létesítményeknek, beruházásoknak, eszközállományoknak, eszközcsoportoknak, akár a közgazdasági tartalmát nézzük, de akkor is, ha a számvitelbe tekintünk bele, mindazoknak az üzemeknek, vállalatoknak, vállalkozásoknak a számvitelét tesszük vizsgálat tárgyává, egyaránt megállapítható, hogy jó néhány vagyoncsoportban olyan vagyonvesztés állott elő, ami ezeknek a korábban említett szövetkezeti tagoknak és üzletrész-tulajdonosoknak a személyes vagyonát, tulajdonát képezi.
Ezekről nagyon könnyű meggyőződni akkor, hogyha valaki kellő idővel és energiával rendelkezve mindezeket egyenként megvizsgálja. Nagyon egyszerű és pregnáns akár az épített utak esetében ezt végiggondolni, de nem kevésbé könnyű az ültetvények ügyében beletekinteni ennek a szakmai hátterébe, hogy megállapíthassuk, a vagyonvesztés valóban előáll. Még egy dologra irányítanám rá a figyelmet: ez pedig a bizonyos állami támogatásokkal megvalósított vagyon, eszközállomány ügye. Itt szeretném azt hangsúlyozni, hogy könnyű elintézni, és lehet úgy is elintézni, hogy az állam adta és az állam elvette. De azt gondolnám, hogyha ez hosszú távon így érvényesülhet, akkor a mai gazdálkodókat is nagy aggodalommal töltheti el ez a kilátás, hogy amit esetleg ma létesítenek, mondjuk, egy állattenyésztő-telepet, 30-40 százalék állami támogatással, lehetséges, hogy azt ők nem tudhatják magukénak, előfordulhat néhány év múlva, hogy azt mondja valaki, ez az államé, és ez nem az illető személyes tulajdonát képezi?
Én azt hiszem, hogy ez a fajta bizonytalanságérzet nem a jövőbe mutató, és ezt visszafelé értelmezni úgyszintén lehetetlen.
Végezetül tehát azt szeretném én is hangsúlyozni, hogy bár lehetséges, hogy nem kellőképpen kidolgozottak ezek a módosító javaslatok, az is biztos, hogy újabb - akár bizottsági vagy kapcsolódó - módosító javaslatokkal ezt jobbá kell tenni. Azt mindenképpen fontosnak tartom, hogy a kárpótlást lezáró törvény csak akkor lesz egy kerek egész, hogyha erről a részéről, a problémáknak ezekről a részeiről sem feledkezünk meg. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)
