DR. SÜMEGHY CSABA
DR. SÜMEGHY CSABA
DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Nem több mint egy év telt el azóta, hogy a magyar gazdaságban jelentős esemény történt, ugyanis a mintegy egymillió egyszázezer magánvállalkozót és több mint százezer társasvállalatot három kamarai rendszer ölelte magába kötelező kamarai tagsággal.
Az elmúlt rövid időszakot legpregnánsabban a Kézműipari Kamara főtitkára jellemezte, aki azt mondta: "Az eltelt időszak a kudarcok sorozata volt." Valamennyi képviselőtársam levelet kapott a Kereskedelmi és Iparkamara főtitkárától, amelyben a kamara tarthatatlan helyzetét jellemezte, és kérte a képviselők segítségét.
Az Agrárkamara élelmesebb volt ebben a témában, s sikerült néhány módosítást a parlamenttel elfogadtatnia és a kamarai törvényt az Agrárkamara számára kedvezően módosíttatnia.
Tisztelt Képviselőtársaim! Jelenleg ezek a kamarák hihetetlen nehézségekkel küzdenek, mondhatnám azt, hogy működésképtelenek. Ennél is komolyabb gondot jelent az, hogy a kötelező kamarai tagság komoly tagdíjfizetést tesz indokolttá, illetve kötelezővé a vállalkozók számára, ami azonban csak papíron és a törvény szerint érvényesül. A jelenlegi helyzet szerint a magyar vállalkozóknak mintegy egynegyede - mivel címe ismeretlen - egyáltalán nem tagja a kamarának és nem fizet tagdíjat.
(17.00)
A maradék 60-65 százalék közül mintegy 50-60 százalék nem fizeti a tagdíjat, és a fennmaradt 40 százalék tartja el a kamarákat úgy, hogy kifizeti tulajdonképpen az egész vállalkozói kör helyett a teljes tagdíjat.
Úgy gondolom, pártállástól függetlenül teljesen egyértelmű és világos a képlet: ez a helyzet nem mehet tovább, ezt a helyzetet fel kell oldani...; (Egy hang a Fidesz soraiból: Így van, jól beszél!) Fel kell oldani annál is inkább, mivel ez nem használ sem a kamaráknak, sem a vállalkozó rétegeknek, és olyan ellentétet szít és feszít állandóan a két réteg között, ami, úgy hiszem, a jelen politikai és gazdasági helyzetben senkinek az érdekét nem szolgálja.
Súlyosbítja a helyzetet az, hogy a kamarák működőképtelenségét a saját mulasztásuk, illetve a kormányunk mulasztása okozta. Ugyanis azokat a jogköröket, amelyeket réges-régen át kellett volna adni a kamaráknak, a mai napig nem adta át, és azok a tervezett jogkörök, amelyeket nagyjából ismerek, amelyeket a kormány a kamarák számára át akar adni a közeljövőben, tulajdonképpen szóra sem érdemes pótcselekvést takarnak csak, és nem igazi jogkörátadást.
Ezért úgy gondolom, hogy a parlament akkor jár el bölcsen, amikor minden helyzetben mérlegelve az elvárható legjobb megoldást, úgy dönt, hogy a kamarák helyzetét, a kamara működőképességét mindenféleképpen biztosítani kell mihamarabb. Erre megítélésem szerint a gazdasági bizottság nagyon jó döntést hozott az elmúlt héten, amikor azt mondta, hogy - mivel általános gazdasági kérdést érintő ügy - vissza kell rá térni, és generálisan meg kell vizsgálni a kamarák helyzetét.
Ezért javaslatom lényege - és nagyon sajnálom, hogy a gazdasági bizottság végső soron nem akceptálta -, hogy a kamarák működőképességét mindenféleképpen biztosítani kell, a kamaráknak jogkört kell adni, a kamarák tagdíjfizetési kötelezettségét a Magyarországon élő valamennyi vállalkozóra ki kell terjeszteni - természetesen a tagdíjak mérséklése mellett -, és amikor a kamarák a feladatok ellátására készen vannak, akkor kell a kötelező tagdíjat beléptetni.
Tisztelt Parlament! Úgy gondolom, arról az oldalról ismernek már, hogy nem szeretem a nagy szavakat. Nem az érzelemhez, hanem az észhez fordulok. Gondolják végig: ebben az országban annyi társadalmi és gazdasági feszültség uralkodik és szítja állandóan az ellentéteket! Úgy gondolom, hogy ennek a parlamentnek erkölcsi kötelessége, hogy ezeket a kérdéseket megoldja, és ne szítsa tovább ezeket az ellentéteket. Úgy gondolom, hogy a magyar gazdaság érdeke ezt feltétlenül megköveteli, és bízom benne, nem járunk úgy, mint ahogy a csődtörvénnyel jártunk, amely ugyan egy európai szintű, nagyon magas szintű, modern, haladó jogszabály volt, de közben több ezer vállalkozás ment tönkre, amíg rájöttünk, hogy ennek a csődtörvénynek a bevezetése idő előtti volt. Megítélésem szerint így vagyunk a kamarákkal is, és ezért mindenféleképpen a parlament bölcs döntésére apellálok, amikor kérem, hogy benyújtott törvényjavaslatomat szavazza meg, és vegye tárgysorozatba. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
