DR. SÜMEGHY CSABA
DR. SÜMEGHY CSABA
DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mint Szájer József képviselő kollégám elmondta, a Fidesz-Magyar Polgári Párt alapvető kérdéskörei közé a fiatal családokkal, az oktatással és a feketegazdasággal való foglalkozás tartozik, azonban úgy gondolom, hogy senkinek nem lesz meglepő, ha nem ezekről szeretnék ma beszélni, hanem elsősorban a pénzügyminiszteri expozéhoz szeretnék néhány mondatot fűzni, majd azzal az eszközrendszerrel kívánok a rendelkezésemre álló nagyon rövid idő keretében foglalkozni, amely ezt a költségvetést a kormány előterjesztése szerint hivatott elősegíteni.
Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy a fizetési mérleg deficitjének az expozéban elhangzott csökkentésével kapcsolatban komoly aggályaim vannak. Ezeket az aggályokat alapvetően az ez évi fizetési mérleg egyensúlyának alakulása és az elmúlt évek tapasztalatai támasztják alá. Kételyeim vannak továbbá azért, mert a meghozott, döntően két részre tagozódó intézkedések, ami a forintleértékelést, valamint az import adminisztratív csökkentését illeti, nagyon talmi dolgok.
Szeretném elmondani, hogy a forintleértékelés tartósan soha nem lesz fizetésiegyensúly-javító tényező, ez egy átmeneti időszakban átmeneti intézkedésnek megfelelő, azonban tartósan egy folyamatba beépíteni - elképzelhetetlen közgazdaságilag is.
A másik kérdés, amit szeretnék elmondani: az adminisztratív és a vámmal kapcsolatos intézkedések kérdése. Úgy gondolom, hogy aki ebben a Házban és ezen a Házon kívül gazdasággal foglalkozik, nagyon jól tudja, hogy ezek az intézkedések többszörösen megjelennek azokban a feldolgozói költségekben, amit ezen ország lakosságának el kell viselni mint pluszkiadást. Tehát ebből következik, hogy a kormány által hozott intézkedéseket a költségnövekedések, az árnövekedések többszörösen meghaladják.
Itt kellene kitérnem egy olyan kérdésre, ami ezt elősegítené: az ár-bér alku és az ár-bér megállapodás kérdése.
Én úgy gondolom, nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor - mint majd később vissza fogok térni - a munkavállalói érdekképviseletek nagyon komoly mértékben elégedetlenek a meghozott intézkedésekkel, a rendelkezésre álló rövid időn belül semmiféle reális alapja nincs annak, hogy ma Magyarországon '96-ra vonatkozóan ár-bér megegyezés szülessen, de egyébiránt hozzáteszem, ha ez az alku megszületne, akkor is erős kételyeim vannak azok végrehajthatóságát és betarthatóságát illetően. Úgy gondolom, hogy aki a témát érti, igazolni fogja szavaimat.
A másik kérdés, amivel foglalkoznom kell: a költségvetési deficit kérdése. Nyilvánvaló, mint Bokros Lajos pénzügyminiszter úr szavaiból kitűnt, hogy tulajdonképpen a költségvetési deficit jelentős tényezője a kamatlábak magas volta. Ebből következik, hogy számomra érthetetlen ezek után az a költségvetési politika, amely nem arra irányul, hogy ezt a kamatszintet, ezt a kamatpolitikát megváltoztassa és alacsonyabb kamatok alkalmazásával hasson a saját költségvetési deficitje ellen.
Egyébiránt meg kell jegyezzem, hogy nagyon káros gyakorlatnak tartom azt, hogy a kereskedelmi bankok az államkötvényeket változatlanul refinanszíroztatják, amiből tulajdonképpen kára van a kormánynak, kára van az államháztartásnak, egyedül a kereskedelmi bankok azok, amelyek nem károsodnak.
Úgy gondolom, hogy egyszer s mindenkorra el kellene jutnunk oda, hogy a magyar pénzügyi politikát a magyar pénzügyi politika vezetése irányítsa és ne a kereskedelmi bankok összefogott ereje határozza azt meg, hogy Magyarországon pénzügyi politika néven mit kell neveznünk.
Az expozéban elhangzott harmadik dolog az infláció mérséklése. Magyarországon - úgy gondolom, szintén nem egyedülálló a véleményem - nem keresleti, hanem költségoldalról jelentkező infláció van. Ebből következik, hogy ez ellen egyféleképpen lehet harcolni és egyetlen megoldást lehet találni, pillanatnyilag a vállalkozásokra és az állampolgárokra nehezedő adó- és egyéb járulékos terheknek a csökkentésével.
Úgy gondolom, hogy ez a kitűzés nagyon helyes, csak a megoldást másban kell keresni, mint ami létezik.
Itt a parlamentben kisebb vitát váltott ki a Munkaerő-piaci Alappal kapcsolatos vélemény.
Úgy gondolom, hogy elsősorban ezt a kérdést nem szakmai oldalról kellene megközelíteni, mint ahogyan Szöllősiné képviselőtársam és Héthy Lajos munkaügyi minisztériumi államtitkár úr megjegyezték.
Hölgyeim és Uraim! Itt a következőről van szó. Én úgy érzem, hogy ennek az öt alapnak egy alapba történő összevonása tulajdonképpen semmit nem jelent a kormány számára, semmiféle hatékonyságot nem fog jelenteni, hiszen a munkaadóktól és a munkavállalóktól az egyetértési jogot már elvette a régebben hozott rendelet alapján. Politikai gesztus lett volna a társadalmi partnerek számára, hogy megmaradjon az a lehetőségük, hogy ezekbe az alapokba beleszóljanak, különösen akkor, amikor ezek az alapok, gondolok itt elsősorban a Szolidaritási és a Bérgarancia Alapra, ebben az évben a költségvetésnek durván harmincmilliárd, becsülten 28,9 milliárd forintos szufficitet hoznak.
Én azt gondolom, hogy egy magát szociális érzékenységűnek valló kormánynak nagyon el kellene gondolkoznia azon, hogy helyes-e csak az erővel való politizálás, amikor társadalmi partnereket érintő kérdésről van szó, vagy pedig jobb lenne más utakat és más megoldásokat találni ezen a területen.
Ezzel mindjárt eljutottunk ahhoz a kérdéshez, amit az Érdekegyeztető Tanács működése és munkálkodása vet fel.
Ne tekintsék antikrisztusi mondásnak amit mondok, de a Magyarországon működő érdekegyeztetés nem érdekegyeztetés. Hozzáteszem, hogy az elmúlt időszakban sem volt igazán az, de ami ebben az évben történt érdekegyeztetés címén, az egyenlő a nullával.
Tulajdonképpen az érdekegyeztetés történelme Magyarországon szintén azt igazolja, ami most történik, ugyanis csak akkor volt érdekegyeztetés igazán, amikor társadalmi konfliktusok voltak ebben az országban. Abban a pillanatban, hogy ezek a kényszerítő hatások elmúltak, az érdekegyeztetés is elmúlt és úgy működött, ahogy ma működik.
Én azt hiszem, hogy most érkezett el annak az ideje, hogy az érdekegyeztetést törvényi garanciákkal kell körülbástyázni azért, hogy egyetlen tárgyalópartner se vethessen semmit a másik szemére, azért, hogy egyformán legyen garanciája a kormánynak, a munkaadóknak és a munkavállalóknak, hogy társadalmi érdekegyeztetés címén bármilyen kérdésben megegyezzenek, és ami a leglényegesebb dolog, hogy ma nincs is, amiről megegyezzenek, ugyanis az ÉT ügyrendje egyetlen kérdésben tartalmaz döntési jogkört a három fél számára: a minimálbérben. Ezen túlmenően döntési jogkör nincs, beszélgetési jogkör van, ami úgy gondolom, hogy vajmi kevés.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
Én azt hiszem, hogy a munka finomítása során figyelembe kellene venni azt is, hogy az ÉT-ből a döntő többségű vagy alapvetően állami tulajdonban, tehát ÁPV Rt. kezelésben lévő cégeket ki kellene hagyni, hiszen az elmúlt időszak bizonyítja, hogy ezeknél nem az érdekegyeztetésen, hanem a kétoldalú megállapodások kötésén van a hangsúly.
Hölgyeim és Uraim! Meg kell az ÉT-reformálását tenni annál is inkább, mivel 1980-hoz viszonyítva Magyarországon a reálkereset 79,3 százalékra csökkent, amíg ugyanebben azt időszakban a fogyasztói árindex 564,6 százalékra nőtt. Úgy gondolom, hogy ez erősen elgondolkoztató adat.
Ezután engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a munkanélküliség kezeléséről, ami szerintem egy sarkalatos kérdés.
Tisztelt Ház! Azt mondja a költségvetés, hogy az egyensúly után munkahelyteremtéssel kell foglalkozni, de az egyensúlyteremtés jövőképe merül csak fel.
Azt hiszem, hogy ez a megközelítés nem helyes. A munkahelyteremtésre kell valamennyi eszközt fordítani, hisz a társadalmi termelésben való minél nagyobb, intenzívebb részvétel az egyetlen járható út, ami Magyarországot ebből a kátyúból többek között kivezeti. Ezért úgy gondolom, hogy mindenféleképpen a már említett dolgozókat, vállalkozókat sújtó járulékokat, adókat kell csökkenteni. Hiszen csak egy példát mondjak: a szocializmusban a fusimunka milyen népszerű volt, ahol nem volt adózás, vagy most a feketemunka, ahol nincs adózás. Egyébként szeretném a feketemunkával kapcsolatban azt a véleményemet megjegyezni, hogy ebben a Házban annyit hangzik el a feketemunkával szembeni harc és fellépés, hogy nekem mindig eszembe jut, amikor a kínaiak 116 829-edszer komolyan figyelmeztették az Egyesült Államokat, hogy ne repüljenek be a felségterületükre. Körülbelül ilyen hatékony ma a feketemunka elleni harc, kormányzati és parlamenti intézkedés.
(19.00)
Az időm nagyon rövid, és Gyuricza képviselőtársammal, aki utánam következik, nem akarok kitolni, de egy nagyon lényeges dolgot szeretnék az adóval kapcsolatban megjegyezni. Adófilozófiai probléma van - és a múltkor sem tudtam elmondani igazán -, mégpedig az a probléma, hogy ma a vállalkozásban összegyűlt valamennyi pénzt az állam megadóztatja. Nekem borzalmasan tetszett Horn Gyula miniszterelnök úrnak a kormányexpozéja - amikor a hatalmat átvette ez a kormány -, ahol elmondta, hogy ő olyan vállalkozókat akar Magyarországon, mint a németek, akik a gyárukat, a családjukat, az utcájukat, a házukat, a városukat s a többi... Igen ám, csak a helyzet a következő: azok az emberek, azok a német vállalkozók - akik szerintem is példaképek, mert szorgalmas, becsületes emberek - először is leírják az adójukból az összes erre fordított költséget, és csak azok után adóznak, amiket a fogyasztásra kivesznek.
Kérem, azt hiszem, ha valahol indokolt ez, Magyarországon különösen indokolt, és úgy gondolom, hogy az egész adófilozófiánkat át kéne programozni; és amíg a vállalkozói réteg nem lesz partnere Magyarországon a kormánynak ebben a dologban, addig a kormány sikerre nem számíthat. Be lehet írni a költségvetésbe nyugodtan, hogy mennyit akarunk különböző adókból bevenni - azt az adót, tisztelt hölgyeim és uraim, nem fogják bevenni; úgy gondolom, hogy ezt jól látom.
Egyetlen mondatot szeretnék megjegyezni még: nagyon hiányolom a kezdő és kisvállalkozásoknak és a térségi adómentességeknek az átgondolt költségvetési megjelenítését, mert tulajdonképpen így kimaradtak a költségvetésből azok a tényezők, amelyek a költségvetés megvalósítását igazán segíthették volna.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)
