DR. TÓTH TIHAMÉR
DR. TÓTH TIHAMÉR
DR. TÓTH TIHAMÉR (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, talán most egy kicsit könnyebb lesz ellenzéki képviselőként szólni a költségvetés hibáiról, mert hallhattuk, hogy kormánypárti képviselők is észrevették a benyújtott törvényjavaslatban azt, amit mi is.
Kezdeném talán azzal, hogy egy ország költségvetésének a parlamenti tárgyalása mindig nagyon fontos téma, nagyon fontos feladat. Különösen akkor, ha ez egy olyan ország is, mint Magyarország, amely a GDP-jének, a bruttó nemzeti össztermékének a 60 százalékát viszi be a költségvetésbe és ennek az elosztásáról rendelkezik. Fontos ez egyébként más országok életében is, olyannyira, hogyha körülnézünk, látjuk: tőlünk nyugatra már megbukott egy kormány azért, mert a két kormányzó párt és a szociális partnerek nem tudtak megegyezni a '96-os költségvetés alapszámaiban.
Úgy érzem, nálunk ettől nem kell tartani. Igaz, hogy az egyik kormányzó párt a költségvetéshez tartozó adótörvények vonatkozásában - legalábbis az egyik adótörvény vonatkozásában - alkotmánybírósági felülvizsgálatot akar kérni, a szociális partnerek ma még nem tudják, hogy milyen a költségvetés, még nem tudják, mihez kellett volna a támogatásukat, a voksukat adni, de ennek ellenére én biztos vagyok benne, hogy az országnak lesz elfogadott költségvetése, csak megint az a kérdés, hogy a '96. évi első pótköltségvetést az első negyedévben vagy pedig csak a másodikban kell majd tárgyalni.
Én úgy érzem, az, hogy az elmúlt héten elkezdődött ennek a törvényjavaslatnak az általános vitája, azt mutatja, hogy olyan nagyon nem vagyunk előre az idővel. Igenis, szűkre kell szabni a tárgyalási kereteket ahhoz, hogy az év végére ebből elfogadott törvény szülessen. És ez a késői időpont nem tudom, mivel indokolható és mivel magyarázható, mert végre ez az év lehetett volna egy időben és jól előkészített költségvetési törvényjavaslat benyújtására példa és lehetőség, ugyanis nem félévkor vette át a kormány a stafétabotot, hanem egy teljes év volt, állt rendelkezésre ahhoz, hogy ez a javaslat elkészüljön.
Azon túl, hogy megítélésem szerint meglehetősen későn is került benyújtásra, ha végiglapozzuk a benyújtott törvényjavaslatot, láthatjuk, hogy magán viseli a sürgősen elkészített munka minden jegyét: hiányoznak belőle alapvető dolgok, azon kívül pedig, ami benne van, egy része pontatlan.
Tudjuk valamennyien, hogy azok a kiegészítő törvények, amelyeket az államháztartási törvény szerint is együtt kellett volna benyújtani, késve kerültek benyújtásra. Utalok itt a helyi adókra, gépjárműadóról szóló törvényre; de szeretnék utalni egy olyan törvényre, amelyik még mindig nincs előttünk, amely a közoktatási törvény, és amelynek a módosítását is a költségvetéssel együtt kellett volna benyújtani.
Ha az államháztartási törvény 124. § (2) bekezdésére utalok, ez egy kötelezettséget állapított meg a kormány részére, amely szerint már be kellett volna nyújtani a mérlegek tartalmára vonatkozó előírásokat - ennek a szabályozására ugyancsak nem került sor. Erre való tekintettel az önkormányzatok az éves költségvetési rendelet előterjesztésekor tulajdonképpen nem tudnak eleget tenni az államháztartási törvény 118. §-ában előírt kötelezettségeknek. Ugyancsak akadályozza az önkormányzatokat az 1996. évi költségvetésük elkészítésében is az, hogy nem ismerik ma még, milyen számok alapján kellene nekik ezeket a költségvetéseket elkészíteni.
Elhangzott itt már az egyik kormánypárti képviselő részéről, hogy tulajdonképpen ez a költségvetési törvényjavaslat lényeges változásokat fog majd hozni a korábbiakhoz képest, mert például a választási ígéretként szereplő olcsóbb adminisztráció, olcsóbb kormányzati munka ebbe a költségvetésbe valamilyen módon beépítésre kerül. Lehet, hogy nem ugyanazt a költségvetési törvényjavaslatot vagy nem ugyanazokat a mellékleteket olvastuk. Ugyan több minisztériumra is jellemző, de csak egy példát mondanék:
Amíg az 1995. évi pótköltségvetési előirányzat az egyik minisztériumnál 249 millió forintos személyi juttatásról beszélt, ez a mostani javaslatban a 319 milliót is meghaladja. Ez a több mint 70 milliós nagyságrend azt jelenti, hogy közel 30 százalékkal nőtt csak egy tárcán belül. Én tulajdonképpen nem sajnálom az itt dolgozó köztisztviselőktől ezt a mai körülmények között lényegesnek mondható bérnövekményt, csak azt szeretném, ha ez jellemző lenne több ágazatra is.
Említettem az előbb, hogy a költségvetés alapszámai tekintetében a szociális partner még nem nyilvánított véleményt. Nem tudom, hogy milyen formában sikerül majd megint az Érdekegyeztető Tanácson elfogadott megállapodásokat behozni a költségvetésbe, de nagyon remélem: azután, hogy ez a kormány ígérte nekünk, lesz egy átfogó társadalmi-gazdasági megállapodás a szociális partnerekkel, amiről tudjuk, hogy nem jött létre, ma kilátásba helyez egy ár- és bérmegállapodást. Én nagyon szeretném, ha legalább ez a megállapodás létrejönne, és az Érdekegyeztető Tanács jövőbeni szerepét nem avval próbálná meg a kormány felértékelni, hogy például az Érdekegyeztető Tanács titkárságán a személyi juttatások mértékét ugyanabban a két viszonylatban, ahogy az előbb említettem, az idei 8,3-ről 14,5 millióra emeli, ami több mint 50 százalékos növekmény.
Ezen általános megjegyzések után szűkebben szeretnék foglalkozni két szakterülettel. Ha az előbb az érdekegyeztetésről szóltam, akkor maradjunk mindjárt a munkaügyi tárcánál. Pontatlanság a költségvetési törvényjavaslatban az, hogy például a munkavédelmi bírság bevételi előirányzatát két helyen is szerepelteti.
(18.20)
Vagy szerepelhetne a Munkaügyi Minisztérium fejezeti kezelésű előirányzataiban, vagy pedig szerepelhetne a Munkaerő-piaci Alapnál. De mivel mind a két helyen bevételként számítanak rá, tartok tőle, hogy valaki csalódni fog.
Ami az előbbi kifogásomon túl lényeges tartalmi kifogás, az úgy érzem, teljes egészében ellentmond annak az ígéretnek, amit ez a kormány az államháztartási törvény reformjával kapcsolatban, illetve amit a munkanélküliség kezelésével kapcsolatban ígért. El tudom fogadni azt, hogyha egy költségvetésben több önállóan működő alap szerepel, akkor azoknak a kezelése bizonyos fokig nehézkes. De azt semmiképpen nem tudom elfogadni, hogy olyan alapok kerüljenek összevonásra, amelyekre a befizetések teljesen külön forrásból származnak. Tehát nem tudok egyetérteni egy olyan kormányzati elképzeléssel, hogy a Szolidaritási Alap - amely teljes egészében a munkaadói és a munkavállalói befizetésekből táplálkozik -, bekerüljön a költségvetési támogatások közé, magyarul bekerüljön abba a nagy kalapba, ahol nem lehet figyelemmel kísérni, hogy mire és milyen mértékben fogják az itt befizetett pénzeket felhasználni.
Úgy érzem és úgy emlékszem, hogy egyik jelenlegi kormányzó pártnak sem volt korábban - ellenzéki pártként - olyan programja, hogy a munkanélküliség kezelésére és enyhítésére össze kell kutyulni, össze kell keverni mindent, és akkor legfeljebb később lehet ezen egyszerűsíteni. Tehát ilyen megoldást nem tudok támogatni. Azt hiszem, ha képviselőtársaim az elmúlt héten a bizottsági ajánlásokat figyelték, akkor tapasztalhatták azt, hogy a szakbizottságnak nemcsak az ellenzéki képviselői voltak ezen a véleményen - nagyon helyesen.
De tulajdonképpen nem is volna még olyan nagy probléma, ha erről, az alapok összevonásáról már elfogadott törvény rendelkezne. De megint úgy kell tárgyalni az alapok összevonásáról, hogy a költségvetési törvényjavaslat csak utal rá, és majd később, esetleg a költségvetés elfogadása után a parlament ezt a törvényjavaslatot is - ha benyújtásra kerül - el fogja fogadni.
Van egy másik, nagyon lényeges területe a költségvetési törvényjavaslatnak, amely az önkormányzatok működését és gazdálkodását érinti. Tulajdonképpen talán a legszélesebb körben az önkormányzatok tekintetében érezhető a költségvetés hatása, ugyanis az ország több mint 3200 önkormányzatának a további működését vagy segítik, vagy pedig ellehetetlenítik. Úgy érzem, azzal, hogy az eddigi támogatási rendszer szerkezetében nem nagyon változott, nincs ok arra, hogy elmondhassuk, az államháztartási reform hatásai már érződnek az önkormányzatok finanszírozásában. Igaz ugyan, hogy csökkent valamelyest az állam által a részükre biztosított támogatás mértéke, de az még nem államháztartási reform, hogy valamilyen juttatást csökkentünk, és különösen álságos dolog azt mondani ezeknek az önkormányzatoknak, hogy lehetőségük van a kiesett bevételeket helyi adókkal pótolni, mert tessék elhinni, hogy a helyi adóból csak akkor van befizetés, ha van helyi adózó állampolgár. Márpedig ilyen központi adózás mellett még azt is elvárni, hogy a helyben kivetett adók mértéke növekedjen, gondolom, hogy a bevétel szempontjából is bizonyos esetekben reménytelen vállalkozás és várakozás lesz.
De adott esetben még ellenzéki képviselőként is támogatni tudnék egy olyan kormányzati javaslatot, amely azt mondaná, hogy a helyben kivetett adók a központi adókból levonhatók. Ugyanis akkor csak egyszeri adózás valósulna meg, és nem kellene az önkormányzatoknak még a személyi jövedelemadóból a mostani visszatérítési rendszert ilyen mértékben fenntartani, illetve akkor valóban lehetne arra számítani, hogy az állami juttatásokból kiesett rész helyben kivetett helyi adókból pótolható.
Az alaptámogatási rendszerek tulajdonképpen megmaradnak. Tehát a kötelező állami feladatok ellátására, a közoktatásra, a területi kiegyenlítésre, a fejlesztések preferálására vonatkozó támogatások, és bizonyos normativitás lesz a központi előirányzattal kapcsolatban, illetve az államháztartás újraelosztásának a mérséklésére.
Amiről külön szeretnék szólni az önkormányzatok támogatásán belül, az a címzett- és céltámogatások köre. Sajnálattal kellett megállapítanunk egyrészt azt, hogy az a törvény, amit a parlamentnek el kellett volna fogadnia legkésőbb ez év májusában, még mindig nem született meg, csak most, a költségvetéssel együtt került benyújtásra. Ezt csak azért említem meg, mert az önkormányzatoknak már régen el kellett volna készíttetniük azokat a pályázataikat, amelyeket 1996-ban esetleg induló beruházásként terveztek volna. Csak egyszerűen az történt, hogy nem ismerték azokat a célokat, amelyekre lehetett volna pályázatot készíteni.
Azon túlmenően, hogy a korábban elfogadott és megszokott körhöz képest lényegesen leszűkült a pályázatok beadhatóságának a köre, azok a bizonyos célok, amelyekért lehet pályázni, van egy másik redukció is ebben a költségvetésben: amíg korábban 60-70 százalékos volt az állami támogatás bizonyos önkormányzati beruházásoknál, ez ma lecsökkent 30-40 százalékra. Tulajdonképpen nemcsak az a probléma, hogy az állami költségvetés ezt 30-40 százalékban tudja csak támogatni, hanem az, hogy a hiányzó 60-70 százalékos saját erő nem lesz meg azoknál az önkormányzatoknál, amelyeknél feltétlenül el kellene végezni ezeket a beruházásokat. Márpedig az állami támogatás csak abban az esetben utalható ki az önkormányzatnak, ha megvan hozzá a megfelelő saját ereje, úgyhogy bármennyire is paradox a helyzet, még az is elképzelhető, hogy ilyen szűkített támogatási összegek mellett pénzmaradvány fog keletkezni, ugyanis nem lesz olyan igénylő, aki mindezeket fel tudná használni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én csak egy nagyon-nagyon szűk szegmensét kívántam érinteni a törvényjavaslatnak és bemutatni azokat az ellentmondásokat, amelyeket felfedeztem benne. Elsősorban kormánypárti képviselőtársaim figyelmét szeretném felhívni arra, hogy a költségvetés elfogadásánál szíveskedjenek szem előtt tartani azt, hogy egy-egy döntésük milyen rétegeket milyen formában fog érinteni az elkövetkezendő években, mert nemcsak egyéves kihatása van egy éves költségvetésnek.
Továbbá azt is kérem, hogy amikor arról beszélünk, hogy egy költségvetés meglévő hibáit, hiányosságait miként lehetne jobbá tenni vagy miként lehetne kijavítani, akkor elsősorban ne az legyen a viszontválasz, hogy de az elmúlt parlamentben is születtek olyan törvények - mint a kárpótlási törvény -, amelyek nagyon sok kárt okoztak az országnak, és ezzel el van intézve, hanem legalább - ha nem is az ellenzéki, de - a kormánypárti padsorokból elhangzó kritikákra, véleményekre és észrevételekre figyeljenek oda.
Befejezésül mondom: biztos vagyok benne, hogy ennek ellenére lesz az országnak költségvetése, ki lehet hirdetni a költségvetést. Csak azt szeretném, ha ez a kihirdetésre kerülő költségvetés minél kevesebb rosszat jelentene.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
