MIKLÓS LÁSZLÓ
MIKLÓS LÁSZLÓ
MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A költségvetési vitában a kormánypártok vezető gazdaságpolitikusai hozzászólásukban megerősítették a kormányzati törekvéseket, részletesen szóltak a makrogazdasági összefüggésekről, támogatásukról biztosították a főbb eszközök alkalmazását, a csúszóárfolyam-politikát, a vámpótlékot, a költségvetési hiány csökkentését.
Világosan rámutattak arra, hogy ezek eredményt hoztak, mert megtört a fizetési mérleg hiányának növekedése, a tavalyi, közel négymilliárd helyett az idén lényegesen hárommilliárd alatt fog maradni a fizetésimérleg-hiány. Kisebb az államháztartás hiánya a GDP-hez viszonyítva, mint korábban volt. Így az kedvező exportdinamikával és mérséklődő ütemű importtal jár együtt.
Az is világossá vált a vitát figyelemmel kísérőknek, hogy a kormánypártok is növekedést akartak és akarnak, szemben az ezzel kapcsolatos ellenzéki kijelentésekkel és állításokkal. Mert nyilvánvaló, hogy csak bővülő termeléssel, szolgáltatással és nagyobb jövedelem mellett van esély arra, hogy oldani lehessen azt a hatalmas feszültséget, amely a magyar gazdaságban és társadalomban felhalmozódott.
Annál is inkább, mert mint erre Tardos Márton képviselőtársunk rámutatott, a jelenlegi válság nemcsak hosszabb, hanem mélyebb is, mint az 1929-33 közötti nagy gazdasági világválság. S egyedi abban az értelemben is, hogy a központi tervutasításos rendszerről a piacgazdaságba való átmenetre nincs példa.
Nincs tehát recept, követhető minta. Egyedi megoldásokat kell találni arra, hogy mielőbb a fenntartható növekedési pályára álljon a magyar gazdaság, és az ne kizárólag külső forrásokból finanszírozott legyen, növelve ezzel az amúgyis magas államadósságot, külföldi eladósodottságunkat, hanem belső forrásokat is mozgósítani kell hozzá.
Sürgős ez azért is, mert az Európai Unióhoz való csatlakozás lehetőségét nem szabad lenne elszalasztani, mert csak ez biztosíthatja a világgazdaság fő áramához való csatlakozásunkat és a jóléti állam megteremtését. De sürgős azért is, mert a társadalom egyre nehezebben viseli a megpróbáltatásokat és félő, hogy kölcsönös meg nem értés jön létre.
Nehezen érti meg a társadalom azt, hogy a végső felhasználáson belül a felhalmozásra, a beruházásra fordított források arányát növelni kell, mert enélkül nincs növekedés. Mi több, még az egyébként rendelkezésre álló külföldi forrásokat sem tudjuk felhasználni.
Amikor tehát a kormány a nehézségekről szólt és az előző kormány által vitt gazdaságpolitika tarthatatlanságáról beszélt, akkor szembesíteni akarta az állampolgárokat a helyzettel, és nem katasztrófapolitikát folytatott. Az lett volna katasztrófapolitika, ha nem változtat azon a gazdaságpolitikai vonalvezetésen, amely az előző két évben kialakult. E politika következményei ismertek, akár a külföldi eladósodás növekedése tekintetében, akár az államadósság tekintetében, amelynek kamatterhei most oly nyomasztóan ülnek a költségvetésen. De hát megörökölte mindazt, amit itt most Takács képviselőtársunk is szóba hozott, az alacsony energiaárakat és sok minden mást, amely folyamatában sokkal könnyebben kezelhető lett volna.
Amikor az idén várható növekedésről beszélünk, ez nem a kormány szándéka ellenére, hanem éppen annak következményeként jött létre, mert a gazdaságstabilizációs csomaggal esélyt teremtett arra, hogy a szerencsére meglehetős autonómiával rendelkező vállalkozások hozzájussanak a hitelekhez és ne szívjon el minden belső megtakarítást az államháztartás, vagy ami még ennél is rosszabb, az államháztartás növekvő hiánya ne vezessen a külföldi eladósodás növekedéséhez. Erről Békesi László kitűnően szólt több alkalommal, és világosan megmutatta azt, hogy milyen szoros a korreláció az államháztartás hiányának növekedése és a külföldi eladósodás között.
A költségvetés és a kapcsolódó adótörvények fő irányát tehát a vezérszónokok és a vezető gazdaságpolitikusok megerősítették, szóltak a makrogazdasági összefüggésekről, én ezért néhány részletkérdésről fogok a továbbiakban szólni.
Az elkülönített állami alapok működésével kapcsolatos anomáliákat, ha máshonnan nem, hát az ÁSZ-jelentésekből mindannyian ismerjük. Működésükben számtalan párhuzamosság, átfedés jelentkezett, ami lehetőséget teremtett a pénzeszközök szétforgácsolására, pazarlására. A finanszírozott feladatok pénzügyileg összemosódtak és lehetőség volt a szoros elszámolás megkerülésére.
Az 1996-os költségvetés technikai értelemben jól kezeli ezt a kérdést, amikor a megfelelő fejezetekbe beépíti az alapok többségét, és öt alap elkülönített működését teszi lehetővé. Van ennek azért olyan előnye, hogy aki figyelmesen tanulmányozta a megmaradó öt alap költségvetését, annak számára az is nyilvánvalóvá vált, hogy azért a dolgok még itt sem mennek teljesen rendben. Így például a Központi Környezetvédelmi Alap és az Útalap bevételi előirányzata, legalábbis annak legjelentősebb bevételi tételei, alultervezettek. Utána lehet számolni. Kiadási előirányzatai pedig részben hiányosak vagy némelyik sora kritika alá vehető. De szembesíti ez a dolog a tisztelt Házat azzal is, hogy milyen sokba kerül az állampolgároknak az a döntés, amikor a környezetvédelmi termékdíj beszedésére úgynevezett alapkezelőt hoztunk létre és nem az adóhatóság szedi be a környezetvédelmi termékdíjat.
(15.50)
Nemcsak abban az értelemben kerül sokba, hogy sokkal nehezebben tudja beszedni, hanem abban az értelemben is, ha megnézzük, hogy ez 626 vagy 646 millió forintos előirányzatot jelent, még akkor is, ha ebben természetesen egy jelentős rész nyilván a pályázatokkal összefüggő költségeket takarja. Ezt az alultervezhetőséget a módosító indítványokban korrigálni fogjuk és korrigálni lehet.
Azonban itt szeretném megemlíteni azt is, hogy arra is indítványt fogunk tenni, hogy az útalapot építsük be a fogyasztási adóba. Itt nem arról van szó, mint ami, mondjuk, az egészségügyi vitanapon elhangzott, hogy a fogyasztási adó bizonyos százalékát fordítsuk az egészségügyre, hanem arról, hogy egy külön megállapított díjat, kvázi adót a beszedhetőség érdekében célszerű egy fázisban beszedni, mert ezzel nemcsak ahhoz az eredményhez jutunk el, hogy milliárdokkal növekszik az Útalap bevétele, hanem ahhoz is, hogy ez lényegesen egyszerűbb adóigazgatási és adminisztrációs szempontból.
Legalább ilyen fontos azonban az alapok működési mechanizmusa is, amit nem biztos, hogy a költségvetési törvényben kell kezelni, de akkor, amikor a '96-os költségvetésről szólunk, meg kell említeni.
Az állam eszközei a piacgazdaságban nyilvánvalóan korlátozottak, és ha lehet, akkor ezt az infrastruktúra fejlesztésére kell korlátozni, azonban azt hiszem, hogy nem lehet mindent a piac mechanizmusaira bízni. Az átmeneti gazdaságok súlyos tapasztalata éppen az, hogy a mindenfajta kormányzati elgondolást nélkülöző és meglehetősen szűkös erőforrások koordinálatlan felhasználását jelentő gazdaságpolitika legalábbis azzal a veszteséggel jár, hogy nem érvényesülhetnek azok a szinergikus hatások, amelyek egy összehangolt gazdaságpolitika, kormányzati politika esetén létrejöhetnének. Ez igaz az alapok működésével kapcsolatban is, és úgy gondolom, hogy attól, hogy ezeket elkülönített állami alapoknak nevezzük, működhet egy világos, áttekinthető és összehangolt kormányzati politika mentén.
Ha már a hiányokról szóltam - mert a kormánypárti képviselők is észreveszik ezt, nemcsak az ellenzékiek -, akkor hiányzik például a költségvetésből az, hogy milyen működési mechanizmussal fogja a kormány kezelni, mondjuk, a német hitelből energiaracionalizálásra felvett hitelcsomagot, hogyan és milyen ösztönző mechanizmusokkal fogja azt biztosítani, hogy az állampolgárok ebből, mondjuk, kedvezményes kamat mellett juthassanak hitelhez.
De ugyanígy hiányzik - ha már szóba hozta Takács képviselőtársam - a háztartási tüzelőolaj kezelése, amire szintén be fogjuk nyújtani a módosító indítványt, mert ez a dolog kezelhető és nem olyan bonyolult. Szeretném újra elmondani azt, hogy a háztartási tüzelőolaj adókötelessé tétele nem a megszorító intézkedések része. Aki ezt így érti, az vagy a tényt és a tárgyat nem ismeri eléggé, vagy szándékosan félreértelmezi ezt a dolgot. Erre azért kerül sor, mert mindannyian tudjuk, az elmúlt néhány évben szinte kezelhetetlen problémává vált a hto-szőkítés, és addig, amíg nálunk szerencsésebb országok ezt tudják más módon kezelni, úgy tűnik, hogy Magyarországon csak a készpénzes mechanizmusok működnek. Ezért tehát ez a konstrukció úgy fog működni, hogy az állampolgárok az önkormányzatokon keresztül lényegében a teljes adótartalmat kompenzációként megkapják és megkaphatják azzal a kikötéssel, hogy a korábbi pénzügyminisztériumi, ipari minisztériumi rendeletben foglalt 12 liter/légköbméter normából kell kiindulni. Erre a források megteremthetők, ez számításokkal világosan alátámasztható, és a költségvetés többlete a hto adókötelessé tételéből abból származik, hogy az a néhány százmillió szőkített hto, ami eddig oly sok problémát okozott, az most egyértelmű költségvetési többletbevételt jelent, miután adókötelesen lehet csak forgalmazni.
Ha már az imént azt említettem, hogy szerencsésebb országokban sok minden másképp működik, akkor hadd említsem meg a vámbiztosítékok kérdését. Annál is inkább, miután az Állami Számvevőszék elnöke, legalábbis a hírek szerint, ma már arról szólt, hogy az Alkotmánybírósághoz fog fordulni ebben a kérdésben. Anélkül, hogy jogi vitába bonyolódnék, akkor hadd ismételjem meg röviden azt, amit a költségvetési bizottságban lefolytatott vita eredményeként Keller képviselőtársunk a múltkor már elmondott a Ház előtt.
A vámbiztosíték ilyen fajta számbavétele a költségvetésben nem jelent semmifajta problémát. Egy előrefizetésről van szó, éppen ezért, mert 1992-ben nyilvánvalóvá vált, hogy 200 milliárd fölött van a meg nem fizetett vámteher, ezért tehát Magyarországon megint csak egyedi módszerhez kellett folyamodni, mégpedig ahhoz, hogy a vámáru után járó köztartozások együttes összegét előre le kell tenni. Ezért tehát pusztán arról van szó, hogy szemben egy normális működéssel, amikor az áru vámkezelése után valamennyi idővel kell megfizetni a vámterhet és akkor azt a megfelelő költségvetési sorra lehet könyvelni, ezt nálunk egy soron előre számba lehet venni. Ilyen értelemben tehát semmi szín alatt nem jelent halmozódó költségvetési hiányt, semmi szín alatt nem jelent problémát abban az értelemben, hogy ha úgymond a vámok csökkennek és ez kiesik, akkor jelentős költségvetési hiány fog keletkezni. Nem jelent egyrészt azért, mert a vámok csökkenése ezt részben érinti, másrészt nem, mert ennek egyre nagyobb hányada a fogyasztási adótartalom, és nem jelent problémát azért sem, mert akkor, amikor egy más típusú rendszerre térünk át, akkor kell ezt a kérdést kezelni. Abban az évben nem 33 vagy 44 milliárdot kell betervezni, hanem figyelembe véve a fizetések átfutását, a megfelelő soron jelentkező tizen- vagy huszonmilliárdot. De nem jelent azért sem problémát, mert a költségvetés pénzforgalmi szemléletben készül és azonosan könyveli a vele szemben pénzforgalmi szemléletben könyvelő vállalkozó is, sőt a kettős könyvelést vezető vállalkozó a pénzforgalmi vagy cash-flow kimutatásában ugyanígy kell hogy könyvelje.
Végezetül még három mondatot a feketegazdaságról. Az egykori kormánypártok ma oly nagy hévvel vetik a mai kormánypártok szemére a feketegazdasággal kapcsolatos problémákat. Szeretném őket emlékeztetni arra, hogy ennek kialakulása, elterjedése és elburjánzása az ő kormányzati időszakukra esik, s ha egyszer egy feketegazdaság kialakul és létezik, annak megfékezése még rendkívüli erőfeszítések árán is csak hosszú idő múlva hozza meg az első eredményeit. Ez a kérdés - mint ahogy sokszor szóltunk már ebben a Házban róla - nem elsősorban rendőri ügy, mert természetesen ennek meg kell hogy legyen a megfelelő jogi konzekvenciája is, ha valakit ilyenen tetten érnek, hanem a törvényeket és a jogi szabályokat kell úgy megalkotni, hogy ne legyen lehetőség ezeket igazából megkerülni.
Csak emlékeztetni szeretném itt néhány képviselőtársamat arra, hogy a jövedéki törvény módosítása, a vámtörvény elfogadása, a fogyasztási adótörvény és az adózás rendjére vonatkozó törvény most tárgyalt módosítása e tekintetben igen jelentős és lényeges eredményeket fog hozni, mi több, bizonyos forrásokat teremt arra, hogy a költségvetésben a legsürgetőbb és legfájóbb pontokra némi orvoslást nyújthasson.
Én tehát jó szívvel ajánlom ezt a költségvetést a Háznak elfogadásra. Köszönöm a türelmüket. (Taps.)
