GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Ház! A Magyar Szocialista Párt frakciója javasolja a képviselő uraknak és hölgyeknek, hogy a magyar energiaszektor privatizációja elleni népi kezdeményezést ne tűzze a parlament napirendjére. A kérdést el lehetne intézni olyan egyszerűen, hogy nem gyűlt össze kellő számú aláírás ahhoz, hogy ezt napirendre tűzzük. De néhány érvet hadd sorakoztassak fel, úgy, mint azt képviselőtársaim tették ezt megelőzően.
Vajon miért nem jött össze a kellő számú aláírás? Feltételezhető, hogy a választópolgárok kellő bölcsességgel távol maradtak az aláírástól. Hadd mondjam ezt azért, mert mindannyiunknak fel kell ismerni - nekünk, a parlamentnek is -, hogy egy gazdasági kérdés mögé olcsó, népszerűséghajhászással megpróbáltak egyéni politikai ambíciókat elbújtatni. Mit ígértek a választópolgároknak, az energiafogyasztóknak? Azt az illúziót, hogy ha nem lesz privatizáció, akkor az árak maradhatnak a korábbi színvonalon. Azt hiszem, érdemes lenne vitatkozni azzal, amit Kádár képviselő úr mondott, hogy ezek az árak és a pazarlásunk vajon mennyiben járultak hozzá az egyensúlyi zavarunkhoz.
Magyarországon 1990 óta az előző kormány, az előző parlament kezdeményezésére elkezdtük a piacgazdaság építését, ezt lépten-nyomon megkérdőjelezni vagy csak látszólag akarni, nem lehet. Az energiaszektor privatizációjáról az első döntések 1992-ben születtek, és akkori többségi külföldi tulajdont helyeztek kilátásba. A jelenlegi parlament és kormány nem tesz mást, mint továbbviszi következetesen ezt a szándékot. Azt hiszem - ahogy Csépe képviselő úr is hivatkozott rá -, a mai sajtóból meg lehet győződni arról, hogy a kormány döntéseivel elősegítette, hogy az árfolyam látványosan növekedjen az energiaszektorban. Azt hiszem, szinte mindenki látta a mai újságban, hogy 200 és 400 százalékos árfolyamot ígértek az első fordulóban a gázszolgáltatókért a befektetők.
(18.10)
Úgy gondolom, a privatizációs vitanap bizonyította, hogy kellő korlát, kellő reguláció áll rendelkezésre ahhoz, hogy a kormány befolyást gyakorolhasson az energiaszektorra. Lassan fel kellene hagynunk azzal, hogy szakmai kérdéseket utcán vitatunk meg, és népi kezdeményezések alapján döntünk el, különböző politikai célzatokkal.
A privatizáció szükségessége... Sajnálom, hogy már kiment képviselőtársam, mégis el kell mondanom, hisz Morvai képviselő úr újra feszegette, van-e szükség fejlesztésre vagy sem. Én nem kívánok mást mondani: a korábbi tulajdonos jóságát - némi iróniával - azt hiszem, minősítheti az a hosszú lista, amely az elmaradt fejlesztések listája ebben a privatizációs folyamatban.
Egyetértünk mindazokkal, akik azt látják, azt tapasztalják, hogy a fogyasztók tele vannak jogos aggodalommal a privatizációt illetően. Lehet, hogy ebben van némi mulasztásunk, hogy nem csináltunk kellő propagandát, hírverést annak, hogy milyen törvényi háttere van a regulációnak - gondolok itt az Energia Hivatalra.
Hadd hivatkozzam az önkormányzati törvény módosítására, amely a helyi közösségek érdekérvényesítő lehetőségeit lényegesen növelte; és még továbbmegyek: törvényi szabályozás van arra, hogy helyi állampolgári szerveződések hogy szólhatnak bele a Magyar Energia Hivatalon keresztül az energiakérdésekbe.
Én úgy gondolom, ha Csépe képviselőtársam hiányolja és kevesli ezeket a regulációs tételeket, akkor ezeket már a korábban, a '94-ben meghozott, az energiaszolgáltatásról szóló törvényekben lehetett volna még tovább fokozni - sajnos ezek nem történtek meg.
Összefoglalva: az a meggyőződésem, hogy a parlament nem adhat teret annak, hogy korábbi döntéseket, többséggel hozott döntéseket rendre többszörösen napirendre tűzzünk, mert ezzel elbizonytalanítjuk azokat a befektetőket, akik évek óta folyamatosan itt vannak és tárgyalnak. És azt hiszem, hogy nem elhanyagolható, hogy ezzel a parlamentet is egyfajta üresjáratra késztetjük.
Még egyszer tisztelettel kérem a tisztelt Házat, hogy ne támogassa a napirendrevételt. Köszönöm szépen. (Taps.)
