SOÓS KÁROLY ATTILA
SOÓS KÁROLY ATTILA
SOÓS KÁROLY ATTILA ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány részéről nem terveztünk hozzászólást ebben a vitában. Ha egyszer egy országgyűlési bizottság egyhangúlag azt javasolja, amivel éppen a kormány is egyetért, akkor nem véltük úgy, hogy föl kell szólalnunk. Ehhez képest elég meglepően alakult ez a vita. Nekem nem tisztem most itt nyomozni - és tulajdonképpen nem is fontos -, hogy a négy ellenzéki párt képviselői nem voltak ott a bizottsági ülésen, vagy ott másképp gondolták, de mindenesetre itt most kialakult egy vita, és a kormányt érintő több sajátos megállapítás történt ellenzéki oldalról, amelyekre azért, azt hiszem, hogy röviden indokolt reagálni.
Én tárgybeli apróságok, tévedések kapcsán sok mindent elmondhatnék itt. Például amit Kádár Béla úr az energiaipar, az energiaszektor teljes körű külföldi kézbe adásáról mondott, teljes körű privatizálásáról egyáltalán mondott, gondolom, ő is tudja, hogy nem egészen pontos állítás. Ami az MVM-et és a hozzákapcsolt, tehát a Magyar Villamos Művek Részvénytársaságot és a hozzákapcsolt Országos Villamos Távvezeték Részvénytársaságot, továbbá a Paksi Atomerőművet illeti, azoknál szó sincs többségi privatizálásról.
(18.30)
Ami például a gázszolgáltató vállalatokat érinti, ott 40 százalékos önkormányzati tulajdon lesz. Az MVM-nél, a villanyáram-szolgáltató cégeknél pedig - nyilván Kádár úr előtt is ismeretes - 25 százalékos önkormányzati tulajdon lesz. Tehát teljes körű privatizálásról vagy teljes körű külföldi kézbeadásról nincs szó.
Ami magának a privatizálásnak a célkitűzését illeti, ugyancsak az energetikai vitanapon - kormánypárti képviselő szájából - szerintem világosan elhangzott: távolról sincs szó arról, hogy csak az lenne a cél, hogy privatizációs bevétel legyen. A magántulajdonosok az energiaszektorban olyan jelentős hatékonyságjavító beruházásokat végezhetnek majd, amelyeknek a többlethozama, a költségmegtakarító hatása akár egyetlen évben is - persze ez az év nem a következő év és nem is azt követő, hanem később - jelentősen meghaladhatja a teljes privatizációs bevételt. Ez fontosabb, mint maga a privatizációs bevétel.
Több megjegyzés hangzott el a szabályozás ügyéről. Kósa Lajos képviselőtársam például azt állította, hogy egy sor szabályozási kérdés hiányzik, szó szerint idézem őt. Példa gyanánt a szabályozás hiányára egyetlen dolgot mondott, nevezetesen azt, hogy megváltozott az önkormányzati tulajdon szabályozására vonatkozó törvény. Szeretném felhívni az ő becses figyelmét arra, hogy a szabályváltozás az nem ugyanaz, mint a szabályozatlanság. Szabályozatlanságra példát nem mondott.
Többször említette az árszabályozás hiányosságait. Egyszerűen nem értem ezt az utalást. Itt vannak bizonyos kérdések, bizonyos dilemmák, különböző szabályozástípusok. Van az amerikai, amely a nyereséget szabályozza. Van a brit típusú szabályozás, amely az infláció alakulásából kiinduló árszabályozást, úgynevezett árplafont - angolul price-cape-t - határoz meg. Ezek között a kormánynak döntenie kell. Ez a döntés megtörtént. A döntés eredménye a Magyar Közlönyben elolvasható.
Konkrétumot szeretnék hallani. Ha Kósa képviselő úr úgy gondolja, hogy az ár szabályozatlan, akkor mondja meg, mi ebben a szabályozatlan. Jó lenne, ha ezek a dolgok nemcsak itt ilyen politikai - hogy mondjam - futball formájában kerülnének elő a parlament ülésén, hanem ha valakinek tényleg van valami kifogása a szabályozást illetően, akkor örömmel meghallgatnánk, és tulajdonképpen még nem késő. Akkor meg tudjuk változtatni. De ha nem mondják meg, hogy mi a kifogásuk, akkor nem tudunk ilyet tenni.
Azzal szeretném befejezni: nem érzem indokoltnak azt, amit a tisztelt ellenzéki pártok képviselői most felvetnek, hogy ezt a témát érdemileg vegyük fel napirendre. Itt ugyanis most az történt, hogy tulajdonképpen mintegy már napirendre került és mintegy már a részletes tárgyalás fázisába kerültünk, és közben - tisztelt Képviselőtársaim - semmi újat, semmi újat ahhoz képest, amit az energetikai vitanapon - mondom, politikai futballok formájában és nem szakmai, konkrét érvek formájában - már hallottunk, és amit hallanánk akkor, ha a parlament ezt a kérdést napirendre tűzné.
Tehát én azt hiszem, hogy helyes volt a gazdasági bizottságnak az az egyhangú döntése, amely szerint ezeket a kérdéseket, bármennyire fontos kérdések is, éppen azért, mert a parlament már foglalkozott velük, nem javasolja napirendre tűzni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
