DR. BAJA FERENC
DR. BAJA FERENC
DR. BAJA FERENC környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen késői órán, azt gondolom, egy rendkívüli fontosságú előterjesztést tárgyal a tisztelt Ház: a területfejlesztésről és rendezésről szóló törvényt, amely hosszú távra meg fogja határozni Magyarországon a területi folyamatokat, és egy új utat nyit a regionális politika tekintetében.
Tisztelt Ház! Néhány évvel ezelőtt Esterházy Péter, megelégelve a politikusaink által oly gyakorta hangoztatott "Európába megyünk" szlogent, azt javasolta az egyik hetilapunkban írott cikkében, hogy a jövőben mindenki fizessen annyiszor egy forintot, ahányszor erre hivatkozik. Nos, hogy az önök elé terjesztett napirendi javaslatok kapcsán a kormány nevében nem erre hivatkozom, az nem elsősorban a költségvetés helyzete, hanem az a tény, hogy Magyarország mind földrajzi, mind kulturális értelemben Európában van, Európa része. Azt azonban egy reálpolitikusnak Magyarországon hangsúlyoznia kell, hogy Magyarország modernizációja és polgárosodása olyan, az elkövetkezendő években, évtizedekben megvalósítandó nemzeti ügy, amely előfeltétele a fejlett Európához való csatlakozásnak. A kormány határozott szándéka, hogy megteremtse a modernizáció és polgárosodás feltételeit és országunk csatlakozását az euroatlanti integrációhoz.
A kormány programja ennek szellemében rögzítette a területfejlesztés és az új regionális politika alapelveit, és rögzítette azt is, hogy a kormányzatnak aktívabb szerepet kell vállalnia a területfejlesztés irányításában, az erre a célra mozgósítható források megszervezésében.
Ennek érdekében ki kell alakítani a kormányzat területfejlesztési programját, illetve az önkormányzati törvénnyel összhangban mielőbb elő kell terjeszteni a területfejlesztésről szóló törvényt. Ennek megvalósítása a helyi önkormányzatokról szóló törvény '94. évi módosítása során meg is kezdődött, és ehhez a folyamathoz tartozik a jelen tervezet, a jelen előterjesztés is.
Személyes meggyőződésem is az, amit a területfejlesztésben közreműködő helyi önkormányzatok és kamarák álláspontja is alátámasztott az előkészítés során, hogy ebből a szempontból rendkívüli jelentőségű az a pillanat, amelyben a területfejlesztésről és rendezésről szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés elé terjeszthetem.
Itt szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik részt vettek a tervezet vitájában. Hat regionális fórumon, és ezen kívül közel száz egyeztetésen formálódott ez a tervezet olyanná, amelynek keretében előbb a kormány, illetve most a parlament elé terjeszthetem. Ebben az értelemben ez a törvényjavaslat nem egyszerűen a környezetvédelmi minisztérium vagy a kormány, hanem úgy érzem, a szakma, az önkormányzati érdekképviseletek, valamennyiünk javaslata, még akkor is, ha természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nem mindenki egyetértésével kerül ez a javaslat a Ház elé.
Mégis úgy gondolom, a kormány ebben a tekintetben beváltotta azt az ígéretét, hogy javaslatait, törvényjavaslatait a társadalmi párbeszéd és a szakmai párbeszéd keretében, az érintettekkel történő egyeztetés után, a javaslatok kimunkálásával együtt és az érintettek figyelembevételével terjeszti a Ház elé.
Még egyszer szeretném mindazoknak a véleményét megköszönni, akiknek javaslata ebbe a törvényjavaslatba beépült, egyrészt a szakértőkét, másrészt képviselőtársaimét is, akik egyébként a regionális vitákon több helyen szerepet kaptak, és véleményükkel hozzájárultak a javaslathoz.
Az előterjesztő szándéka és a területfejlesztésben közreműködők igénye is az, hogy a törvény valamennyi térség számára intézményes keretet biztosítson egy modern, polgári társadalom jövőképének felvázolására és megvalósítására.
(18.50)
A törvényjavaslat ezért olyan kiegyensúlyozott intézményrendszer kialakulását célozza meg, amely megőrzi az önkormányzati rendszer vívmányait, a települési önállóságot, ugyanakkor feltárja a térségi együttműködésben rejlő lehetőségeket, és biztosítja a hosszú távú közös érdekek érvényesülését.
A törvény jelentőségét a várakozásokon túl az is kiemeli, hogy az országban először születik magas szintű jogszabály a területfejlesztésről. A Magyar Országgyűlés eddig három ízben foglalkozott a területfejlesztési célokkal. Először 1985-ben, amikor meghatározta a terület- és településfejlesztés hosszú távú céljait, az elveiben előremutató célkitűzések azonban csak töredékesen valósultak meg, de a döntés elindítója volt ennek ellenére az elmaradott térségek felzárkóztatási programjának. A második és harmadik alkalom összekapcsolódott, hiszen 1992-ben az Országgyűlés megalkotta a Területfejlesztési Alapot, illetve ennek rendelkezései alapján 1993-ban határozatot hozott a területfejlesztési támogatások irányelveiről és a kedvezményezett területek besorolásának feltételrendszeréről. Ennek I. fejezete foglalta össze a területfejlesztés jelenleg érvényes céljait. Ezek a törvények és határozatok a területi politika, a területfejlesztés egy-egy eleméről rendelkeztek.
A kérdéskör egésze azonban - céljaival, feladataival, alanyaival, intézményrendszerével, eszközrendszerével együtt - átfogóan először kerül a tisztelt Ház elé.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a törvényjavaslat részletesebb indokolására sort kerítenék, arról is szeretnék említést tenni, hogy a törvény megalkotóinak milyen kihívásokkal kell számolniuk, milyen feladatokat kell megoldaniuk. A társadalmi és gazdasági átalakulás során Magyarországon is felerősödtek a területi egyenlőtlenségek. Nőtt, néhol veszélyesen nőtt a különbség a nyugati és keleti országrészek között, súlyos helyzetbe kerültek társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségek, néhol az állami nagyiparra alapozott hagyományos ipari területek. A központi eszközök, ezen belül a területfejlesztés pénzügyi támogatása és a kormányzati fejlesztési programok a jelentős fejlesztések megvalósulása ellenére sem tudták érdemben befolyásolni a kedvezőtlen folyamatokat. Ezek a kedvezőtlen folyamatok az utóbbi időben felgyorsultak.
A modern piacgazdaságban a térségi politika fő célja az ország területi adottságainak optimális használata, kihasználása. A parlament, az állam, a kormány felelőssége megkerülhetetlen és hosszú távú ezen folyamatok csillapítására a káros folyamatok értelmében, illetve optimalizálása a pozitív folyamatok tekintetében. Az állam szerepvállalása itt tartós marad az elkövetkezendő tíz-tizenöt évben egészen bizonyosan. Éppen ezért mi nem tudtunk eltekinteni attól, hogy ezen állami feladatvállalás ne törvényi garanciával valósuljon meg az elkövetkezendő időszakban. Vitatom tehát azok álláspontját, akik azt mondják, hogy előbb a forrásokat kell megteremteni, előbb a célokat kell megteremteni, előbb csak a válságtérségeket kell kezelni, itt nem indokolt törvényi szabályozás, elegendő a kormánynak a források biztosítása. Nem így látom ezt a kérdést.
Nem így látom azért, mert ez a törvény intézményteremtő törvény, megteremti az állam szerepvállalásának és felelősségének átláthatóságát, világossá teszi a területfejlesztés, területrendezés folyamatait az elkövetkezendő időszakban, és ezáltal szabályozottabbá teszi azt az állami felelősségvállalást, amely - még egyszer mondom - elkerülhetetlen és megkerülhetetlen az egyik oldalról, a másik oldalról azonban az állampolgárok, az önkormányzatok számára átlátható folyamatok, törvényi rendezés keretében kell hogy megvalósuljon. Úgy gondolom, ugyanúgy, ahogyan az ipari újjáépítésnek, a területfejlesztési stratégiának is azzal kell számolnia ugyanakkor, hogy az elkövetkezendő tíz-tizenöt évben először a válságrégiók további leszakadásának mérséklése és a modernizációt ösztönző új intézmények és eszközök folyamatos kiépítése lesz a feladata. Ezért is gondolom azt, hogy ámbár a törvényhez ragaszkodnunk kell, az elkövetkezendő időszakban sokkal inkább rugalmasan kell alkalmazkodnunk ahhoz a feltételrendszerhez, feladatrendszerhez, amelyet a törvény szabályoz és amely olyan intézményeket teremt, amelyek az elkövetkezendő időszakban a valóságban funkcionálni kezdenek, s nagy valószínűséggel számot kell majd vetnünk - parlamentnek, törvényhozónak - azzal, hogy az elkövetkezendő időszakban magunknak is ellenőriznünk majd kell ezen intézményrendszer kialakulását.
Ebben az értelemben a területfejlesztésről és -rendezésről szóló törvény tulajdonképpen a magyar regionalizmus első törvénye, ha tetszik, a regionalizmusról szóló törvény kezdeményezése a területfejlesztésről és -rendezésről szóló törvény. Nem véletlen, hogy többen a szakmai vitákon, bizottsági meghallgatások és bizottsági véleménymondások kapcsán is utaltak arra, hogy esetleg akár a törvény címe is változhatna a regionális irányba, szólhatna arról, hogy ez a törvény a regionális politikai folyamatok szabályozására hivatott.
A területi válságkezelés nemzetközi tapasztalatai azt mutatják, hogy központi akciók önmagukban nem lehetnek sikeresek. A térségi fejlődés politikai eszközökkel, közvetlen állami beavatkozásokkal csak kis mértékben befolyásolható, még akkor is, ha egy tudatos kormányzati politika fontos korrekciókat hajthat végre a spontán folyamatokon.
A válsághelyzetek megoldása csak a különböző problémákat komplex módon kezelő, a helyi sajátosságokat messzemenően figyelembe vevő, a pozitív kezdeményezéseket felkaroló helyi, térségi stratégia kidolgozásán és megvalósításán alapulhat.
Ebben az értelemben a területfejlesztési politikának modellt kell váltania. Így ebben az értelemben ez a törvény az eddigi területfejlesztési politikához képest egy modellváltást kikényszerítő törvény. Bármennyire is szorítóak a gazdasági gondok, bármennyire is indokoltnak tartják sokan az erőforrások szűkössége és a közigazgatási racionalitás miatt a központosítás fenntartását, az irányváltás lényege nem lehet más, csak a területfejlesztési döntések decentralizációja, a közvetlen állami beavatkozások mérséklése s egy ehhez igazodó, új intézményrendszer kiépítése.
Miközben arról beszélek, hogy mindezt célnak és szükségszerűségnek tartom, aközben azt is hangsúlyozom: mindezen decentralizálás nem jelentheti azt, hogy a területfejlesztés és -rendezés kérdésében az állami szerepvállalás, az állami felelősség megkérdőjelezhetetlen lenne. A dekoncentráció, a területi irányítási rendszer, a területi térségi szerveződés nem jelentheti soha az állam és a kormányzat felelősségvállalásának csökkentését, jelentheti azonban egy jobban működő területfejlesztés, egy jobban működő, kiegyensúlyozottabb állami, önkormányzati kapcsolatrendszer kialakulását.
A helyi cselekvésre és globális gondolkodásra késztető területfejlesztési politika új munkamegosztást indokol tehát. Ennek megfelelően az állam fő feladata a megfelelő közgazdasági feltételrendszer megteremtése és az intézményrendszer kiépítésének segítése; miközben a konkrét cselekvési programok kidolgozását és megvalósítását állami koordinációs ellenőrzés mellett a térségi szereplőknek engedi át.
(A jegyzői székben dr. Trombitás Zoltán helyét Nahimi Péter foglalja el.)
A munkaerő minőségének javítását, a települési környezet finom szerkezetének változtatását, amely egyébként több önkormányzati és kormányzati ciklust vesz igénybe, elsősorban a helyi közösségektől várhatjuk. Az ehhez igazodó új intézmény- és eszközrendszer nélkül a térségi egyenlőtlenségek növekedésére, növekvő társadalmi feszültségekre, súlyos, nemzetgazdaságot érintő regionális gazdasági problémákra számíthatunk. Nemcsak a korábban is meglévő, a gazdasági, területi szerkezetben rejtett, megbújó különbségek törnek felszínre, de a piacgazdaság tovább is élezheti a különbségeket. Ezek mérséklése pusztán a szociálpolitika eszközeivel nem oldható meg, tartós és érdemi megoldást a helyi társadalom polgárosodása, a helyi gazdaság modernizációja, az önfenntartó fejlődés feltételeinek megteremtése és a területi esélyegyenlőség biztosítása jelentheti.
Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat, amelyet önök tárgyalni fognak az elkövetkezendő időszakban, az Európai Unió regionális politikája elveivel összhangban került kialakításra. Ezt a politikát a tagországok közötti kohézió erősítése határozza meg, ennek érdekében jelentős támogatást biztosít az elmaradott régiók fejlesztéséhez, az ipariszerkezet-átalakításhoz, a jelentős munkanélküliséggel sújtott térségek fejlesztéséhez, a határmenti területek és együttműködés fejlesztéséhez.
(19.00)
A területfejlesztés rendkívül erős az Unió politikai és intézményrendszerében. Az Unió kibővítését alapvetően meghatározzák a regionális politikai tervek és szándékok. A kis és nagy régiók közötti együttműködés az európai integráció egyik fontos alkotóeleme. Az európai piacgazdaságok integrálódása többnyire nem felülről, lefelé irányítottan, hanem a helyi szintekre, önszerveződő alapokon megy végbe.
A magunk tapasztalatából is jól tudjuk, hogy az ilyen alapon létrejövő kapcsolatrendszer mélyebb és szélesebb körű lehet, mint az államközi integráció, hiszen a lakossági érdek így közvetlenebbül jelenik meg és tartja fenn az együttműködést. A kormányzatok feladata a folyamatok segítése, részleges befolyásolása. Ezért a kormány programjának lényeges eleme a decentralizáció, és ez az elv a törvényjavaslatban is nyomon követhető. Ebből a szempontból Magyarország megítélése ma rendkívül kedvező.
A Területfejlesztési Alap létrehozása, törvényi szabályozása, a kapcsolódó országgyűlési határozatok és kormányrendeletek, valamint a kinyilvánított politikai szándékok pozitív visszhangot váltottak ki. A törvényjavaslat benyújtása és elfogadása tovább erősítheti ezt, ami egyben azt eredményezi, hogy a területfejlesztés az ország valamennyi térségére kiterjed, ily módon elősegítve az egyes területek önálló fejlődését.
Szeretném elmondani önöknek azt, hogy az Európai Unió, a szakértők és a pártszakértők rendkívül pozitívan nyilatkoztak a területfejlesztésről és -rendezésről szóló törvényről. Napirenden van Magyarország OECD-csatlakozása - ebben az értelemben a devizapolitika és a környezetpolitika mellett az egész kormányzati munka vizsgázik. Az OECD-csatlakozás során is többször elmondták az OECD-szakértők, hogy példa értékűnek tartják a magyarországi területpolitikát, elsősorban azért is, mert más, csatlakozni kívánó országokban nincs ilyen értelmű törvényi szabályozás, nem futnak olyan értelmű kísérleti programok, amelyek egyértelműen bizonyítják azt, hogy ez a törvény a valóságban is működőképes törvényként fog funkcionálni az elkövetkezendő időszakban.
A törvényt megelőzően azok a kísérleti programok, amelyek akár a Phare-tervek keretében, akár a Kárpátok-Eurorégió működésében megmutatkoznak, akár a borsodi, akár a szabolcsi fejlesztési alapítványok körében működnek, akár a másik oldalról, ha a vállalkozásfejlesztési alapítványok működését szem előtt tartjuk, azt láthatjuk, hogy ennek a törvénynek a befogadására, elfogadására felkészültek a regionális szereplők, felkészültek az önkormányzatok, felkészültek azok az irodák, amelyek eddig is az Európai Unió programfinanszírozása szerint végezték területfejlesztő munkájukat.
Ezzel összhangban a feladatok több szintű ellátására teszünk tehát javaslatot, amellyel kapcsolatban kiemelkedőnek tartom azt, hogy a javaslat szerint a területfejlesztés és -rendezés a kormányzás egészét érintő feladat, nem testálható egyetlen tárcára, nem testálható egyetlen intézményre. Éppen ebből adódóan a törvényjavaslat intézményesíti az Országos Területfejlesztési Tanácsot mint a kormány javaslattevő és véleményező szervét.
Az elmúlt időszakban a bizottsági vitákon megfogalmazódott az a felvetés, hogy indokolt ennek az Országos Területfejlesztési Tanácsnak az erősítése, feladatainak kibővítése - amellyel én egyébként egyetértek. Magam is úgy gondolom, hogy egy ilyen Országos Területfejlesztési Tanács érdemi egyeztető, integrációs pontjává válhat a területfejlesztés egyeztető feladatrendszerének, a tárcák közötti információcserének, illetve a megyei regionális fejlesztési tanácsok és a kormány együttműködésének.
Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat legfontosabb - és az előkészítés során legvitatottabb - része az a fejezet, amelyik a területfejlesztés és -rendezés térségi intézményrendszerének kiépítéséről rendelkezik. A decentralizáció elvéből kiindulva lényeges az, hogyan határozza meg a települések és a központi kormányzat közötti középszint szerepét és funkcióját a törvény. Erre természetesen - és sokadszor elmondom - csak a helyi önkormányzati törvény rendelkezéseivel összhangban kerülhet sor. Erről szól a törvénytervezet, erről szól egyébként a kormányprogram és a koalíciós program is. Számomra nagy megnyugvás, hogy kérésemre, kérésünkre az alkotmányügyi bizottság tárgyalta a törvényjavaslatunkat - ez nem lett volna egyébként kötelessége, ezért itt is szeretnék köszönetet mondani az alkotmányügyi bizottságnak -, és az alkotmányügyi bizottság ezt a javaslatot egyhangúlag tárgyalásra alkalmasnak találta. Ebben az értelemben, úgy gondolom, visszaigazolást nyert az, hogy maga a törvényjavaslat harmonizál az önkormányzati törvény rendelkezéseivel; ebben az értelemben nem lépi túl azt a keretet, amely a területfejlesztés és -rendezés törvénye, valamint az önkormányzati törvény közötti harmóniát jelenti.
A törvényjavaslat szerint a megyei önkormányzat, egyezően az önkormányzati törvénnyel, kötelező feladatként gondoskodik a térségi területrendezéssel kapcsolatos feladatok összehangolásáról. Már a helyi önkormányzati törvény 1994-ben történt módosítása utalt a megyei fejlesztési programok összehangolását ellátó új intézményekre, a területfejlesztési tanácsokra, amelyek feladatkörét és szervezetét a területfejlesztésről és -rendezésről szóló törvény kell hogy meghatározza. Enélkül - az önkormányzati törvény ígérete ellenére - a megyei önkormányzatok sem tudják betölteni térségfejlesztő szerepüket. Nyilvánvaló és világos, hogy a szabályozás szerint középszinten a megyei közgyűlések és a létrehozandó megyei fejlesztési tanácsok között oszlik meg az a középszintű feladatrendszer, amely reményünk szerint - harmóniában az önkormányzati törvénnyel - beilleszti a térségi szereplők közé azt az új intézményt, amely az egyeztetés színtere, amely az egyeztetés intézményrendszere, és amely lehetőséget ad arra, hogy a kormányzat a területfejlesztés és -rendezés egyes feladatait nyugodt szívvel decentralizálja.
Az új intézményként létrehozandó testület a területfejlesztés megyei szintű összehangoló és döntéshozó szerve tehát, amely a partnerség elvére épülve kifejezi a területfejlesztés sokszereplős jellegét. Szeretném aláhúzni azt, hogy a területfejlesztés középszinten valóban sokszereplős kell hogy legyen; egyrészt az önkormányzati szintek érdekharmóniáját meg kell hogy jelenítse, másrészt ugyanakkor biztosítania kell azt is, hogy Magyarországon ne csak önkormányzati típusú és önkormányzati dominanciájú területfejlesztéssel számolhassunk, hanem a gazdasági kamarák, a területen élő gazdasági szereplők hasonlóan és jelentős súllyal befolyásolhassák azt, hogy miként és milyen módon történik meg a területfejlesztés és területrendezés állami, önkormányzati akaratának érvényesítése, hogy a gazdasági szereplők, a gazdasági autonómiák egyrészt ezt befolyásolni tudják, másrészt pedig motiválni tudják a gazdaságfejlesztést azáltal, hogy ne csak állami, önkormányzati, hanem valódi gazdasági szereplők és valódi gazdasági erőforrások is bekerüljenek a területfejlesztés intézményrendszerébe.
A tanács munkájában a kormányzat részéről állandó tagként a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter képviselője vesz részt. Ugyanakkor a törvényjavaslat lehetőséget biztosít más tárcák képviseletére. Éppen azért tartjuk ezt indokoltnak, mert bizonyos régiók társadalmi, gazdasági adottságai speciális szakértelmet igényelnek.
Szeretnék arra utalni önök előtt, hogy a szabaddemokraták és a szocialisták elmúlt időszakban történt egyeztetése során fölvetődött az, hogy általában is - az önkormányzati középszinten is - csökkentsük a kormányzat szerepét. Éppen ezért elfogadom és támogatom azt a javaslatot, amely szerint a kormány képviselője - akár a környezetvédelmi miniszter képviselője vagy más tárca képviselője - ne a bizottság alelnökeként töltse be funkcióját, hanem normál tag legyen ebben a bizottságban. Ugyanakkor kérem azt, hogy adott esetben - majd a javaslat szerint látni fogják - vétójoggal élhessen két alkalommal, és a viták esetén az Országos Területfejlesztési Tanács legyen a meghatározó. Ebben az értelemben harmóniát látok egyrészt az állami források fölhasználásának ellenőrzésében - a vétójog erre biztosíték -, másrészt ugyanakkor viszont arra, hogy helyben, önkormányzati szinten nem a kormányzati diktátum alapján fogják meghatározni a területfejlesztés feladatrendszerét, illetve a programok közötti választás dominanciájában, tisztségében sem jelenik meg a kormányzati szereplő kiemelt tisztségben.
(19.10)
A tanács munkájában egyébként nagy vitát vált ki, hogy vajon milyen érdekdominanciát lehet megjeleníteni ebben a megyei fejlesztési tanácsban. Nekem az a véleményem sok-sok vita alapján és a megyei fejlesztési tanács modellezése alapján - itt szeretnék egy újabb köszönetet mondani mindazoknak a vállalkozó szellemű önkormányzatoknak, amelyek egyébként a területfejlesztésről és -rendezésről szóló törvény tervezete alapján létrehoztak olyan modellkísérleteket, amelyekben kipróbálták azt, hogy ezek a megyei fejlesztési tanácsok hogyan fognak működni a valóságban -, hogy a megyei fejlesztési tanács, ellentétben a félelmekkel, egy kistérségbarát megyei fejlesztési tanácsként fog működni.
Miért gondolom ezt? Azért gondolom, mert bár kétségtelen, hogy a megyei fejlesztési tanács elnöke a megyei közgyűlés elnöke, tagja a megyei jogú város polgármestere, tagja a három kamarának a vezetője, de a törvénytervezet szerint abban az esetben, ha a régióban a kistérségek önkormányzati fejlesztési társulást létrehoznak, a nagyobb megyékben 8-11 ilyen kistérségi társulás szereplője lesz a megyei fejlesztési tanácsnak.
Tehát én azt prognosztizálom, hogy ezen kistérségek megnyerésére igenis egyrészt a megyei közgyűlések, másrészt a megyei jogú városok jelentős hangsúlyt fognak fektetni, hiszen ezen kistérségi szavazatok nélkül nem fognak tudni érdemi döntést hozni a megyei fejlesztési tanácsban. Ennek ellenére, mivel a törvény arról szól, hogy a megyei fejlesztési tanácsok programokat bírálhatnak majd el - természetesen, nem az egyedi pénzosztogatás tere lesz a megyei fejlesztési tanács, hanem különféle projekteket bírálnak el, és ebben az értelemben megalapozott, szakmailag kiforrott projekteket a kistérségekben nehezen tudnak finanszírozni -, ezért ebben az esztendőben az Országos Területfejlesztési Tanács az utolsó negyedévben olyan pályázatot írt ki, amelyben ezek a kistérségek, jövendő kistérségek a programhoz finanszírozást kaphatnak az Országos Területfejlesztési Tanácstól, ezzel megteremtve azt a versenyelőnyt vagy azt a versenyhátrányt leküzdve, ami mondjuk a megyei jogú városok vagy a megyei közgyűlések vagy a nagyobb apparátussal rendelkező önkormányzatok számára adódott volna.
Ezek a kistérségek már most elkezdhetik a felkészülést a területfejlesztésről és -rendezésről szóló törvény értelmében. Pályázhatnak a területfejlesztési alapból és meg fogják kapni azokat a forrásokat, amelyek ehhez a szakmai munkához szükségesek, hogy megalapozott projektjavaslatokkal élhessenek, majd jövőre a területfejlesztési tanácsok döntéshozó testületei elé olyan javaslatokat terjeszthetnek, amelyek szakmai értelemben is megalapozottak lesznek.
A tradicionális közigazgatási rendszerbe illeszkedő megyei szintű térségi intézmények, a regionális fejlesztési tanácsok létrehozását az európai integráció elősegítése és a nemzetközi pénzügyi források elérése indokolja. Az Európa Tanács az elmaradott térségeket a megyehatárokat meghaladó statisztikai és tervezési szinten, azaz a régiók szintjén határozza meg.
A magyar régiók az Európa Tanács jelenlegi feltételrendszere szerint az elmaradott térségek közé tartozhatnak. A reménybeli támogatások szempontjából ez a legkedvezőbb besorolás. A támogatások igényléséhez regionális fejlesztési programokat kell majd kidolgoznunk.
A javaslat közigazgatási változtatások nélkül, a tervezési és fejlesztési döntések szintjén kívánja meghatározni a regionális középszint funkcióját. Ehhez igazodva a regionális fejlesztési tanács a megyei területfejlesztési tanácsok által létrehozott, a megyei területfejlesztési tanácsok által átruházott jogokat gyakorló testület. A kormány a területi egység, a régió kialakítására javaslatot tesz, kialakítása azonban az érintett megyei területfejlesztési tanácsokon múlik.
Nagyon komoly vita volt arról, hogy legyen-e kötelező erejű ezen régióknak a felállítása. Sok érv szól amellett, hogy ezeket a régiókat kötelező erővel hozzuk létre. Csak egy példát szeretnék mondani. Ausztria hét évvel az európai csatlakozás előtt meghatározta a területfejlesztési régiókat, pontosan azért, mert ezen időszak szükséges ahhoz, hogy a szerves fejlődés kialakuljon, az együttműködés zavartalanná váljon, s az Európai Unióhoz való csatlakozás regionális értelemben előnnyé és ne hátránnyá váljon az ország számára.
Ez tehát világosan mutatja, hogy Magyarország ebben az értelemben késésben van, tehát sokan gondolkodtunk arról, hogy esetleg egy szolid kényszer, egy kötelező régiókijelölés nem annyira mint az önkormányzatiság korlátozása, hanem mint olyan igény és feltételrendszer jöhetne szóba, amelyik pozitív irányba befolyásolná a regionális folyamatok érlelődését. Mégis, mivel az érintettek részéről nagyon komoly ellenállást tapasztaltunk, ezért levettük napirendről a kötelező régiók kijelölését.
Ugyanakkor a főváros és agglomerációja, valamint a Balaton kiemelt üdülőkörzetében meghagyja a tervezet - és indokoltnak tartom én is -, hogy a regionális tanács létrehozásáról az Országgyűlés rendelkezzen. Azért döntöttünk itt másként, mint az előzőekben, mert egyrészt a szakmai okok indokolták - Budapest és agglomerációja, valamint Balaton körzete térségében egyértelműen mutatják, ma már komoly károkat okoz az, hogy nincs lehetőség egy regionális fejlesztési tanács, egy regionális együttműködés kikényszerítésére -, és ugyanakkor a másik oldalról az érintett települések és az érintett önkormányzatok maguk igényelték ezt a javaslattevőtől, maguk igénylik a törvényalkotóktól ezen regionális tanácsoknak törvény általi létrehozását.
Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a területfejlesztés finanszírozásáról. A törvényjavaslatban meghatározott intézmények létrehozása ugyanis csak abban az esetben lehet sikeres, ha ugyanakkor érdemi decentralizációval társul, ha a megyei területfejlesztési tanácsok programjaik megvalósításához forrásokkal rendelkeznek, ha érdemben koordinálhatják és ösztönözhetik a térségi fejlesztéseket, és befolyásolhatják a központi eszközök felhasználást.
A területfejlesztési célokat jelenleg sokcsatornás központi eszközrendszer szolgálja. A központi források mellett indokolt a területfejlesztést szolgáló eszközök részleges decentralizációja, amelyek felett a megyei területfejlesztési tanácsok rendelkeznek. A decentralizált keretek forrásai a következők lehetnek: a területfejlesztési alap decentralizált hányada. Ezt a törvény kimondja, velünk egyetértésben, az előterjesztővel egyetértésben. Rendkívül indokoltnak tartom azt, hogy ez a területfejlesztési alap az elkövetkezendő időszakban decentralizált formában a megyei fejlesztési tanácsok számára rendelkezésre álljon.
A törvény úgy fogalmaz, hogy ennek az alapnak minimum 50 százalékát decentralizálni kell. Ezzel én egyetértek. Az arányt egyébként a parlament bölcsességére bízom. Itt azt kell mérlegelni, hogy mi a helyi erőforrásokhoz szükséges igény és mi az a területfejlesztési program, amelyet központilag kell finanszíroznunk. Eszerint kell beállítani ezt az arányt. Még egyszer mondom, minimum 50 százalékról szól a javaslat, amellyel én egyetértek.
Ezen kívül nyilvánvalóan forrása lehet a megyei területfejlesztési tanácsnak az állami pénzalapok pályázati úton elnyerhető forrása, valamint az önkormányzati infrastruktúrafejlesztést szolgáló területi kiegyenlítő területfejlesztési programokra biztosított különkeretek, valamint a megyei fejlesztési tanácsok saját bevételei.
El kell önöknek mondjam, magam sem vagyok elégedett azzal, ahogyan ma, jelen pillanatban biztosítani tudjuk a megyei fejlesztési tanácsok finanszírozási rendszerét. Nem vagyok elégedett, ugyanakkor komoly eredménynek tartom azt, hogy önmagában létrejött, létrejöhet ez a decentralizált forrás, létrejöhet a magyar költségvetés életében talán először egy olyan típusú decentralizálás, amelyik az elkövetkezendő időszakban az én véleményem szerint nagyobb szerepet kell kapjon majd a kormány és önkormányzatok közötti területi elosztásban és területi finanszírozásban. Ma erre volt lehetőség. Járatlan még az az út, amelyre rálépünk az elkövetkezendő időszakban közösen, s azt gondolom, talán elfogadható az is, hogy az első időszakban indokolt az óvatosság, hiszen az állampolgárok által befizetett forrásokat osztjuk itt újra, és ezen források elosztása tekintetében valamennyiünknek komoly felelőssége van.
(19.20)
Magam szívesen egyetértenék azzal a javaslattal is az elkövetkező időszakban, amelyik fordított értelemben szabályozza a területfejlesztéshez kötődő forrásrendszert és megpróbálja nem felülről visszaosztani, hanem az alulról történő befizetések esetében bizonyos szinteken megállítani a forrásokat. Ez számomra szimpatikusabb megoldás lenne. Ma jelen pillanatban a Pénzügyminisztérium és a kormányzat nem lát erre lehetőséget. Kompromisszumként elfogadtam azt a javaslatot, hogy ezzel a pénzügyi feltételrendszerrel induljon el a megyei fejlesztési tanácsok finanszírozása, magam tehát tartom a kormányjavaslathoz, azzal, hogy a további szabályozásokra vonatkozóan a nemzeti területfejlesztési koncepció irányelveiben fogunk részletesen is visszatérni a pénzügyi szabályozás változásának lehetőségeire.
A pénzügyi eszközök mellett az eszközrendszer másik nagyon fontos eleme a területi rendezés kérdése, amelyre később majd még visszatérek.
A területfejlesztés fő kérdése természetesen az ágazati és a területi tervezés viszonya. Az ágazati tervezésen kívül szükséges a területi vetülete ezen terveknek a megvalósításához. Szükséges az, hogy az ágazati tervek mellett készüljenek és fogadtassanak el olyan térségi tervek, amelyek az elkövetkezendő időszakban alapjai lehetnek a fejlesztéseknek, mind az infrastrukturális fejlesztéseknek, mind az egyéb beruházásoknak. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a területrendezési tervek elfogadására vonatkozóan is e törvénynek harmonizálnia kell az önkormányzati törvény adta lehetőségekkel. Éppen ezért természetesen nyitott vagyok minden olyan pontosításra vagy módosító javaslatra, amelyek tiszteletben tartják azt, hogy Magyarországon az önkormányzati törvény szerint települési rendezési tervet csak a településnek szabad elfogadnia. Nincs olyan lehetőség, hogy a települési rendezési tervet megyei vagy térségi rendezési tervvel felülírjuk. A törvényalkotó szándéka szerint csak arról van szó, hogy ilyen regionális területi rendezési tervet fogadjunk el az elkövetkezendő időszakban rendelettel.
Akik képviselőtársaim közül ismerik azt, hogy hogyan történik ma egy fejlesztés, hogyan próbálunk külföldi tőkét, külföldi beruházót az országba hozni, azok tudják, hogy ezen legitim területi rendezési tervek hiánya ma már az előrelépésünk gátja, ma már pótolhatatlan ilyen tervek létrehozása és elfogadása, mert a hosszú távú gondolkodásmód és a hosszú távú befektetés számára ma már a jogbiztonság és az anyagi biztonság feltétele ilyen tervek létezése és legitim elfogadása. Én egyébként nem félek attól, hogy ebben a folyamatban olyan érdekellentétek születnének települések között, vagy települések és a megyei közgyűlés között, amelyek feloldhatatlanok. Ha mégis van ilyen, akkor az én véleményem szerint az Országos Területfejlesztési Tanács alkalmas szerv arra, hogy ezt a vitát rendezze, vagy keressünk más típusú olyan megoldást, amelyik vita esetén az eldöntést biztosítja. Egy biztos: a törvényalkotó és én is egy dologhoz szeretnénk ragaszkodni, mert ez viszont valóban a területfejlesztési miniszter, a kormányzat és valamennyiünk közös felelőssége, hogy ilyen tervek létrehozásával számolnunk kell, ilyen tervek létrehozásának feltételrendszerét biztosítanunk kell. Ellenkező esetben azokat a projektpályázatokat, amelyek az Európai Unióhoz kötöttek, vagy amelyek a Phare-forráshoz kötöttek, az elkövetkező időszakban nem tudunk létrehozni.
A területrendezési tervek készítésének eljárásrendjét egyébként törvényi felhatalmazás alapján a kormánynak kell véleményünk szerint szabályoznia. De abban az esetben, ha a tisztelt Ház úgy ítéli meg, hogy indokolt, hogy néhány garancia ehhez kötődően magában a törvényben megjelenjen, ebben az értelemben is nyitott a törvényalkotó a javaslat elfogadására. Az országos és megyei településrendezési tervek egymásra épülő rendszert kell hogy alkossanak, a területrendezési terveket a településrendezési tervek készítése és jóváhagyása során tehát figyelembe kell venni.
Ugyanakkor a megyei önkormányzat szerepet kap az országos, a települési önkormányzat pedig a megyei területrendezési terv véleményezésében, ezáltal a törvényalkotó szerint létrejön az a beavatottság, az az informáltság, amelynek eredményeként a különféle településszintek közötti tervek harmóniája biztosítható. A területfejlesztési tervek, koncepciók és programok egyébként - hogy világos legyek - véleményünk szerint csak ajánlóak lehetnek. Ezen a területen tehát nem igaz az az igény, amelyet a területrendezési problémakörnél megfogalmazok a kötelező jelleget illetően, maguk a fejlesztési tervek, elképzelések nyilvánvalóan csak ajánló jellegűek lehetnek.
Itt szeretnék visszatérni arra, hogy az eddigi parlamenti bizottságokhoz kötődő vitákra vonatkozóan néhány szó erejéig reagáljak. A környezetvédelmi bizottság ajánlásban fogalmazta meg azt, hogy az indoklást és a törvényjavaslatot fontos lenne kiegészíteni a nemzeti területfejlesztési koncepció elfogadásával, illetve a parlament elé terjesztésével, továbbá feltétlenül indokoltnak tartja, hogy ezt a koncepciót benyújtsuk az Országgyűlésnek. Ezt az igényt jogosnak tartom, és a munkatársaimmal együttműködve reményeim szerint már a hétvégi postával a képviselők rendelkezésére bocsátunk egy olyan anyagot, amely alapja lehet majd az elfogadandó nemzeti területfejlesztési koncepciónak.
Tájékoztatásul szánom ezt az anyagot és nem vitára. Ennek elsősorban nem az az oka, mert nyilvánvaló, hogy majd a tárcaközi egyeztetések után kerülhet ez döntésre a parlament elé, tehát nemcsak ezért, hanem azért is, mert véleményünk szerint sorrendiségében itt úgy tudunk logikusan haladni, ha először elfogadjuk a területfejlesztésről és területrendezésről szóló törvényt, felállnak a megyei fejlesztési tanácsok. Ezt a koncepciót, amelyet olvasásra önök elé terjesztünk, a megyei fejlesztési tanácsok, az érintettek véleményével fogjuk majd idehozni a parlament elé döntésre. Ebben az értelemben tehát egyetértek a bizottság azon igényével, hogy a területfejlesztésről és rendezésről szóló törvény összességében csak az országos területfejlesztési koncepcióval együtt adja ki a szabályozás és a célrendszer egészét. Mégis azt gondolom, hogy indokolt mintegy háromnegyed éves, egyéves türelem, amikor az érintettek véleménye is beépül ebbe az országos területfejlesztési koncepcióba, és akkor visszahozzuk a normál kormányegyeztetéssel a parlament elé döntéshozásra.
A másik kérdéskör a régió, a megye és a kistérség vitájához kötődik. Ehhez kötődően újfent megpróbálom elmondani azt, hogy szándékunk szerint e törvény egyértelműen kistérségpárti, és egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy ezen kistérségek önszerveződése az elkövetkezendő időszakban felgyorsuljon. Ezt sokadszorra hangsúlyozom, természetesen azért, mert úgy gondolom, hogy az egyik oldalról szembe kell nézni azzal, hogy a 3000 önkormányzat autonómiája meg fog maradni az elkövetkezendő időszakban. Ez a politikai realitás ma Magyarországon. Ugyanakkor egy korszerű közigazgatásban egészen világos, hogy ilyen pénzügyi folyamatok mellett, amelyeket megélünk nap mint nap, rendkívüli fontosságú, hogy a térségi társulásokat ösztönözzük, a térségi társulásoknak prioritást adjunk. Éppen ezért úgy gondolom, hogy a törvény alkalmas arra, hogy ezen kistérségi társulások számára jó formát teremtsen.
(19.30)
Mégis azt gondolom, ha önök ezt másképp látják, mi nyitottak vagyunk ebbe az irányba, mert nem volt olyan törvényhozói szándék, hogy a kistérségek szerveződésével szemben a felülről való térségszerveződés prioritását próbáljuk megfogalmazni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Befejezésként szeretném elmondani önöknek: nincs kétségem afelől, hogy rendkívül jelentős vitákat fog kiváltani a törvénytervezet a tisztelt Házban. Nincs kétségem azért, mert ez a törvény olyan érdekeket érint, olyan érdekek mentén fogalmazódik meg, amely érdekeknek a harmonizációja nem egyszerű feladat.
Én magam arra tettem ígéretet annak idején az önkormányzatoknak - amikor ennek a törvénynek az elkészítéséhez hozzákezdtünk -, az én törekvésem az lesz, hogy egyrészt a törvény megszülessék, másrészt, hogy mindig, minden fórumon arra törekedjünk, hogy a törvény mellé a legnagyobb konszenzust tudjuk megteremteni. Ezt azért tartom rendkívüli fontosságúnak, mert nem hiszek abban, hogy jelen pillanatban képes az önkormányzati szférában olyan törvény működni, amelyik nem mindig az érintettek legnagyobb konszenzusára épül. Ezért tartom ezt rendkívüli fontosságúnak, és addig egyeztettük ezt a törvényjavaslatot, amíg a kormányban gyakorlatilag a vita nélküli kategóriában, igazából a kormány teljes egyetértésével fogadtatott el.
Tisztában vagyok azzal is, hogy ez a kormány kompromisszuma. Ebben az értelemben nyilvánvaló, hogy ezt a törvényt a parlament fogja meghozni a parlament maximális konszenzusával. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert nem akarom eltitkolni, hogy a törvényjavaslathoz kötődően természetesen vita van a Szocialista Párton belül is. Ezt a vitát az elmúlt időszakban, én úgy érzem, hogy lezártuk. Ma már a Szocialista Párt abban az értelemben egységes, hogy a törvényjavaslatot támogatja, és egységesen tud módosító javaslatokat beadni a törvényhez.
Nagyon remélem azt, hogy eredményesek lesznek azok az egyeztetések, amelyek a Szabad Demokraták Szövetségével folynak, és ebben az értelemben a tisztelt Ház koalíciós módosító javaslatcsomagot fogadhat majd el az elkövetkezendő időszakban.
Rendkívül fontosnak tartom azt, hogy megértse a tisztelt Ház, és megértse a közvélemény azt a felelős vitát, amelyik a két koalíciós párt között a törvényjavaslat elfogadásához kötődően zajlik. Igen, azt gondolom, nem szégyen bevallani, ez a vita létező, azért létező, mert nem vagyunk egyformák. A két párt között például az állam szerepének a megítélésében mindig is jelentős különbség volt.
A koalíció megkötése során a Koalíciós Egyeztető Tanácsban az önkormányzati törvényhez kötődő módosítás kapcsán is nagyon kemény viták eredményeként jött létre a konszenzus. Szeretném azonban elmondani, hogy éppen ennek eredményeként azóta ezeken a területeken a két koalíciós párt között nincs vita. Ezt azért tartom nagyon fontosnak, mert a törvény elfogadásához és működéséhez valóban az szükséges, hogy addig vitassuk, ameddig valamennyien magunkénak érezzük ezt a törvényt, hogy utána egységesen tudjuk képviselni az önkormányzatok felé.
Azért rendkívüli fontosságú ez, mert úgy gondolom, a területfejlesztésről, -rendezésről és a regionális politikáról szóló törvény valamennyiünk számára egy olyan törvény, amelyre úgy gondolom az elkövetkezendő időszakban büszkék lehetünk. Ez a parlament ebben az értelemben történelmet csinál Magyarországon.
Úgy gondolom, indokolt tehát az is, hogy a kormánykoalíció nyitott legyen az ellenzéki pártok javaslatára. Nyitott azért, mert ez a törvény természetesen olyan értelemben sokkal meghatározóbb, mintsem hogy csak az elkövetkezendő egy-két évre határozná meg Magyarország területi politikáját.
Nem gondoljuk azt ebben az értelemben, hogy szabad lenne éppen ezért elzárkóznunk azoktól a javaslatoktól, amelyek remélem az ellenzéki oldalról ezt a törvényt javítani akarják majd.
Mi mindenképpen azon leszünk tehát, hogy ezt a törvényt a magyar parlament a lehető legnagyobb konszenzussal hozza meg.
Ugyanakkor szeretném azt is elmondani: elhatározottak vagyunk abban, hogy a törvény megszülessék, elsősorban azért, mert úgy gondoljuk, valamennyiünk közös felelőssége az, hogy a területfejlesztés és -rendezés átlátható, törvényi erővel szabályozott legyen Magyarországon, és elinduljunk azon az úton, amelyek a régiók Európájához való egyértelmű csatlakozás és olyan feltételrendszer, amelyben a régiók Európájához valóban régiók csatlakoznak Magyarországon. Köszönöm figyelmüket, köszönöm, hogy meghallgattak. Kérem, hogy javaslataikkal, később szavazataikkal támogassák a törvény elfogadását. (Taps.)
