DR. TÓTH TIHAMÉR
DR. TÓTH TIHAMÉR
DR. TÓTH TIHAMÉR (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ma már itt szó esett Balsay István képviselőtársam részéről az ellenzéki konstruktivitásról. Magam is azzal kezdem, hogy támogatjuk ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását, és egyetértünk miniszter úrral abban, hogy szükség van erre ahhoz, hogy az önkormányzatok a cél- és címzett-támogatásra vonatkozó pályázataikat el tudják készíttetni és az igényüket benyújtsák.
De méginkább egyetértettünk volna azzal, ha ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalására nem most kerül sor, hanem úgy, ahogy azt az elmúlt évben elfogadott törvény megszabta, ez év tavaszán.
Ugyanis nem mindegy, hogy mennyi a felkészülési idő az önkormányzatoknak, illetve egyáltalán nem mindegy az, hogy az önkormányzatok mikor tudják meg azt, hogy egyáltalán melyek azok a célok, amelyek a törvényjavaslatban szerepelnek, és azokra milyen feltételek szerint lehet pályázni.
Úgy érzem, talán nemsokára eljön az az idő, amikor a kormánykoalíció pártjai rájönnek arra, hogy mégsem kellett volna első, erős felindulásukban azt a korábbi törvényi szabályozást megváltoztatni, amely alanyi jogon biztosította az önkormányzatoknak az ebben a pályázatban való részvételt. Ugyanis volt annak egy nagyon nagy előnye. Biztonságot jelentett az önkormányzatnak, egyszerűen tudta azt, ha egy benyújtott pályázata támogatást kapott, akkor, ha abban az évben nem is, de a következő évben bizton számíthat a támogatásra.
De ezen túlmenően lényegesen olcsóbb volt. Ugyanis egy-egy önkormányzatnak nem kellett évenként pályázni abban az esetben, ha az első évben nem kapta meg a támogatást. Meg tudom ugyan érteni, hogy kellemetlenül érintette a most felállt kormánykoalíció pártjait az, hogy mindjárt az első évben egy olyan kész helyzettel találták magukat szemben, hogy arra az évre a rendelkezésre álló pénznek a nagy része már elköltésre került, és így nem lehetett új kört, lényegesen bővítve, bevonni ebbe a címzett- és céltámogatásba.
Akkor, amikor arról kell az önkormányzatokat most tájékoztatni és értesíteni, hogy lényegesen kisebb, lényegesen szűkebb körben tudnak pályázni 1997-re, ez nem egy kellemes feladat.
Különösen nem kellemes feladat akkor, ha olyan alapvető támogatási célok maradnak ki, mint például az ivóvíz minőségének javítása. Hadd hívjam fel itt a figyelmet arra, hogy ez ellentétes az önkormányzati törvénnyel, amely úgy szól, hogy az egészséges ivóvíz ellátásának a biztosítása önkormányzati feladat.
(19.50)
Tehát önmagában az a körülmény, hogy ma már - hét települést kivéve - az országban mindenütt van vezetékes ivóvíz, ez még nem jelenti azt, hogy valamennyiben egészséges ivóvíz is lenne. Úgy érzem, hogy helyes lett volna, ha ez a cél továbbra is bennmarad a támogatott célok között.
Önmagában az a körülmény, hogy nominálértékben a korábbi évhez képest szinte azonos a '97-ben is rendelkezésre álló összeg, ez azért már jelzi, hogy olyan nagy bőségre nem lehet számítani. De gondoskodik erről a törvényjavaslat melléklete is, amelyik a támogatás mértékét határozza meg 30, illetve 40 százalékban. Félő, hogy annak ellenére, hogy kevés összeg áll rendelkezésre, elképzelhető, hogy esetleg pénzmaradvány fog keletkezni, és ennek egyszerűen az lesz az oka, hogy nem lesznek olyan önkormányzatok, amelyek bírnak annyi saját erővel, hogy hozzá tudják tenni ehhez a beruházáshoz a 60 és a 70 százalékos saját forrást.
Tehát úgy érzem, elképzelhető, hogy a szűkös források ellenére, a kormányzat szándéka ellenére nem sikerül minden pénzt felhasználni.
Hiányoljuk továbbá, hogy az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatok támogatása sem szerepel.
Tudomásunk van ugyan róla, hogy majd a területfejlesztési törvénynek esetleg lesz egy ilyen része, amely ezt majd pótolni fogja, de úgy érzem, az a pályázati rendszer, ami e tekintetben is működött, ami lehetővé tette azt, hogy a nem gazdálkodási felelőtlenség miatt nehéz helyzetbe került önkormányzatok megkaphassák a támogatást, sokkal nagyobb biztonságot jelentett volna, mint az, ami egy később elfogadandó törvényben és jelenleg általunk még ismeretlen módon kerül majd szabályozásra.
Ugyancsak hiányoljuk az általános iskolai tantermek és elsősorban a tornatermek bővítésével kapcsolatos pályázati lehetőség elmaradását. Lehet ugyan kritizálni az előző időszakban hozott rendelkezéseket, illetve azok érvényesülését, megvalósulását, hogy nem minden településen építettek akkora tornatermet, amekkorára éppen szükség lett volna - vagy nem biztos, hogy ott építették meg azt a tornatermet, ahol arra a legjobban szükség lett volna -, de állítom, hogy a jövő generációja egészséges fejlődésének biztosítása érdekében ezek egyáltalán nem voltak hiábavaló beruházások, és talán jó lenne - ha '97-ben nem is, de a következő időszakban - ezeket a beruházásokat folytatni.
Az a körülmény, hogy ma már csak az életveszélyessé vált tantermek kiváltásával kapcsolatban van lehetőség erre a pályázatra, ezt a célt ez egyáltalán nem fogja megoldani, illetve nem biztosítja.
Kritikáink megfogalmazása mellett - úgy, ahogy azt a bevezető mondatban is jeleztem - tudomásunk van arról, hogy az önkormányzatok valóban nagyon várják már ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását, valóban minél előbb szeretnék tudni azt, hogy milyen lehetőségeik lesznek 1997-re.
Most mondhatnám azt, hogy megpróbálnánk módosító indítványokkal jobb helyzetbe hozni az önkormányzatokat vagy ennek a feltételeit talán egy kicsit elősegíteni - ha erre bármi remény is lenne -, de miután tudjuk, hogy a költségvetésben már ezek a számok is meghatározásra kerültek, illetve ennek az ütemezése rövidesen végleges lesz, úgy érzem, hogy e téren nem sokat tudnánk segíteni.
Egyetlenegy lehetőség van, hogy részben az idei év, részben a következő év tapasztalatait értékelve, azt kérjük a kormánytól, hogy próbálja megteremteni annak a lehetőségét, hogy a most kimaradt célok közül azok, amelyek égetően fontosak lennének, a következő törvényi szabályozásba bekerüljenek, illetve próbálja megteremteni annak a lehetőségét, hogy minél nagyobb központi támogatást lehessen adni ezekhez a beruházásokhoz. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
