DR. SZABAD GYÖRGY

Teljes szövegű keresés

DR. SZABAD GYÖRGY
DR. SZABAD GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnöknő! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden szeretnék arról szólni, hogy messzemenően egyetértek az előterjesztőnek, illetve a bizottságok részéről nyilatkozóknak két perdöntő megállapításával. Az egyik, hogy örvendetes és általunk elősegítendő a boszniai béke megteremtése. A másik, hogy ebben a megteremtési támogatásban feltétlenül indokolt, hogy együttműködjünk a NATO-val, az Észak-atlanti Szövetségben résztvevőkkel és az ő törekvéseiket az adott esetben is támogató békepartnerségi körrel. Ez mégsem teszi feleslegessé, hogy most szóljak. Nemcsak ismételni szeretnék, hanem egy kiegészítést javasolok az elfogadásba beilleszteni. Ez a kiegészítés, ez a kiegészítő javaslat a felszólalásom célja.
Legyen szabad felhívni a figyelmet arra, hogy az Országgyűlés nem egyszerűen deklarál, hanem felhatalmaz. Felhatalmazza a jelenlegi kormányt és értelemszerűen a döntés hatálya idején keletkező további megegyezéseket majd előterjesztő kormányokat bizonyos eljárásra. Felhatalmazza a kormányt - a határozati javaslatból idézek, most kihagyva a felesleges részeket -, hogy az állomásoztatást, az átvonulást stb. engedélyezzék és az egyes, IFOR-ban résztvevő államok kormányaival az átvonulás, illetve az átmeneti állomásoztatás részletes feltételeiről és ezek pénzügyi vonatkozásairól megállapodjon.
Az indoklás is, ami ide kapcsolódik, világossá teszi, hogy nem egyszerűen egy mostani deklarációról van szó, hanem egy felhatalmazásról további megállapodások megkötésére. Az indoklás vonatkozó része így hangzik: "Az IFOR jogi státusát az Észak-atlanti Szerződés részes államai és a békepartnerség más résztvevő államai közötti, fegyveres erőik jogállásáról szóló megállapodás..." - ez a honvédelmi miniszter úr által említett londoni egyezmény és ami ebből folyóan kiegészítésként itt a kezünkben van és jóváhagyásra vár, és most jön a további: - ".., illetve annak keretei közt a kormány által megkötésre kerülő egyetértési memorandumok biztosítják." Tehát egyrészt jóvá kell hagynunk előterjesztéseket, másfelől felhatalmazást kell adnunk a kormánynak további megállapodások megkötésére.
És itt jön az én módosításom. Tudniillik ezekkel a megkötendő megállapodásokkal kapcsolatban én a következő rövid szövegrész beillesztését javaslom a határozati javaslatba. Tehát felhatalmazza az Országgyűlés a kormányt, hogy megállapodjon a Magyar Országgyűlés által jóváhagyott szövegű egyetértési memorandumok keretében mindazzal, amit az eredeti javaslat mondott. Magyarán mondva: én a megkötendő megállapodásokat - ahogy az indoklás mondja: az egyetértési memorandumokat - a parlamentnek bemutatni és a parlament által jóváhagyatni javaslom.
Mivel indoklom ezt? Egy bonyolult folyamatnak - reméljük, szerencsés kimenetelű folyamatnak - az elején állunk. Nem tudjuk, hogy alakulnak a körülmények, nem tudjuk, hogy kik lesznek a résztvevők.
(17.40)
A honvédelmi miniszter úr 3-5 államról szólt, a mai alkotmányügyi bizottsági tárgyalásokon a Külügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium megfelelő képviselői ennél jóval nagyobb létszámúakról. (Dr. Schamschula Györgyhöz fordulva:) Megkérem Schamschula Györgyöt, hogy fontos közlendőivel ne zavarja az általam mondandókat! (Derültség és taps a bal oldalon. - Dr. Kis Zoltán: Zárja ki!) Szóba került ennek földrajzi tágassága tekintetében, hogy Svédországtól Bangladesig vannak már jelentkezők, hogy a békepartnerség keretében belül igen sokan - nem is akarom mondani, olyan nagy számban - vannak még jelentkezők. Nem tudjuk, hogy ezek jelentkezése, jelképes vagy tényleges részvétele milyen konzekvenciákkal jár. Vajon csak azokkal, amelyekre a londoni 1951-es szerződés kiterjeszkedett, amikor - ne felejtsük el! - még az Észak-Atlanti Szövetség belső köre egyezett meg egymással, majd ennek kiterjesztése következett - meg kell mondanom, rendkívül nagy általánosságban - a békepartnerségben résztvevőkkel.
Legyen szabad egyetlen mozzanatra felhívnom a figyelmet. Egyik megállapodás-szöveg sem tartalmaz például semmilyen utalást arra, hogy a folyamat hogy ér véget. Valamennyi résztvevőnek egyhangú nyilatkozatára van szükség, hogy az egész telepítés, átvonulási jogosítás befejeződjék, hogy a kivonulások egy időben megtörténjenek? Mi történik akkor, ha a békepartnerség egyes résztvevői közül a balkáni népek iránti szolidaritás-érzéstől áthatva valamelyik azt fogja mondani, hogy ő úgy látja, a balkáni testvérnépek közül egyik vagy másik, vagy annak egyik vagy másik alakulata még nem tekinti lezártnak a béke helyreállítását akkor, amikor mondjuk az Egyesült Államok, a legfőbb résztvevő azt fogja mondani, hogy lezártnak tekinti az akciót és megkezdi saját csapatainak a kivonását? És akkor jelentkezik ugyancsak a magyarországi bázisokat a szerződések és meghatalmazások alapján jogosan igénybe vevő fél és azt mondja: őt még nem nyugtatták meg a fejlemények, ő ideiglenesen még itt akarja állomásoztatni erőit. (Derültség az MDF padsoraiból.) Akkor nekünk milyen biztosítékaink vannak?
Vajon ilyen körülmények között túlzás-e vagy netán időhúzás, hogy mi azt kívánjuk, hogy igenis az alkotmányos kötelezettségeknek amúgy is megfelelő módon, nemzetközi és különösen katonai kötelezettségekkel terhelt szerződés oda kerüljön, ahol az érvényben lévő magyar alkotmány értelmében kerülnie kell, ahol kétharmados többséggel el kell dönteni, hogy az Országgyűlés kívánja-e az adott országgal esetleg speciális feltételekben való megállapodást. Úgy gondolom, az Országgyűlés nem bölcs, ha ezt a biankó váltót eleve kiállítja.
Másrészt én tisztában vagyok az Országgyűlés erőviszonyaival. Tisztában vagyok azzal, hogy a kétharmadot a koalíciós pártok ki tudják állítani. De felhívom szíves figyelmüket a következőkre! Tisztelem és nem is akarom megrontani azt a bizalmat, amit saját kormányuk, honvédelmi miniszterük, külügyminiszterük iránt éreznek. De legyenek tisztában azzal, hogy egy ilyen eseménysorozat nemcsak egyszerűen egy megállapodáshoz vezethet, hanem az új és új fejlemények folytán megállapodássorozathoz. Nem is szólva arról - nyilvánvalóan erre más értelemben számítanak az előterjesztők -, amikor az államokkal kötendő egyetértési memorandumokról szólnak. Vajon a mai többség meg meri előlegezni azt, hogy 1-2-3 év múlva is ugyanilyen bizalommal lesz az akkor esetleg hatalmon lévő végrehajtó hatalmi testületek, kormányok, illetve minisztériumok iránt? Túl nagy a döntés kockázata - én legalábbis így látom - a tekintetben, hogy ezt most akár a sürgősség nyomása alatt is elfogadjuk.
Úgy gondolom, s mindjárt szeretném hozzátenni, hogy elgondolásom szerint nincs nagy időveszteség. Azt fogom javasolni, természetesen a magam kiegészítésével, hogy a tisztelt Országgyűlés a mai napon fogadja el mindkét határozatot az általam javasolt kiegészítéssel. Ez nyilván alapot szolgáltat arra, hogy a legfontosabb, a legsürgősebb megállapodást az Egyesült Államok kormányával megkösse a hátralévő rövid idő alatt és máris megindulhasson a telepítés és a bázis igénybevételének előkészítése. De azt nem merem mondani, hogy most lóhalálában valamennyi potenciálisan felmerülő országgal kössék meg és ezt az Országgyűlés máris fogadja el. Szukcesszíve megteheti, országcsoportonként, gondosan mérlegelt szöveg és elénk terjesztett indítvány nyomán. Akkor teheti meg!
Elfogadom és elismerem, hogy esetleg lesznek olyanok, akiknek ez nem fog tetszeni. De mindjárt szeretnék egy ellensúlyt mondani. Lehet, hogy akiket csak a rapiditás érdekel, azok húzni fogják az orrukat, hogy ezek a magyarok mennyivel bonyolultabban intézik a dolgait, mint mások. De legyen szabad azt mondani, hogy amit ezen az oldalon elveszítünk, azt megnyerhetjük a másik oldalon, hogy tudniillik a magyar kormány alkotmányosan, a magyar parlamentre támaszkodva hozza meg a döntéseit, azaz egyszerre tekintettel van - amennyire lehet - a sürgősségi szempontra és tekintettel van az alkotmányossági követelményre. Azt hiszem, ez legalább olyan jó ajánlólevél a NATO-ban, mint a másik. Nemcsak azt fogják nézni, hogy ki, milyen hevességgel és gyorsasággal lépi át a kívánt akadályokat, hanem azt is fogja nézni, hogy ez egy olyan ország, ahol a komoly dolgokat megfontolva, saját törvényeiknek és alkotmányuknak megfelelően döntik el. S ez talán még fontosabb ajánlólevél. Köszönöm. (Közbeszólás az MDF padsoraiból: Úgy van! - Taps az ellenzék padsoraiból.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem