KELETI GYÖRGY
KELETI GYÖRGY
KELETI GYÖRGY honvédelmi miniszter: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Amint képviselőtársaim előtt is ismert, a daytoni békemegegyezés az ott élő népek számára nagyon sok szenvedést és személyes tragédiát okozó délszláv háború befejezését reális közelségbe hozta. Reményeink szerint megszűnik egy olyan feszültségekkel teli góc, amely magában hordozta az eszkaláció veszélyét, és ezen túl súlyos károkat okozott Európa népeinek, különösen a szomszédos országoknak.
A Magyar Köztársaság kormánya a konfliktus kezdetétől fogva támogatta mindazon törekvéseket, amelyek a válság békés megoldására irányultak, és külpolitikájával, a békés rendezést célzó javaslataival is ezt szolgálta. Éppen ezért, amikor erre lehetőség nyílt, a kormány az ENSZ határozatainak megfelelően támogatta az ENSZ-erők részvételét a békefenntartásban, és az Országgyűlés határozatai alapján biztosította ezen erők átvonulását és átmeneti állomásoztatását a Magyar Köztársaság területén. Képviselőtársaim bizonyára emlékeznek az UNPROFOR az UNCRO és az UNPREDET erőkről hozott 6/1992., valamint 64/1995. számú országgyűlési határozatokra.
A daytoni egyezménnyel azonban egy új, az eddigieknél reményteljesebb helyzet állt elő, amelyben nagyon fontos szerepet játszanak a most megalakítás alatt álló békebiztosító erők. Ismert az az elképzelés, hogy a parafált egyezményekben foglaltak biztosítása érdekében a békebiztosító erők szempontjából Bosznia-Hercegovinát három nemzeti felelősségi területre kívánják felosztani, melyekben a vezető szerepet az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, illetve Nagy-Britannia látná el.
A békebiztosító erők mandátuma a tervek szerint tizenkét hónapra szól, azon belül a békemegegyezés végrehajtásának előrehaladtával fokozatosan adják át az ellenőrzést a polgári szerveknek, és ezzel párhuzamosan csökkentik az alkalmazott katonai erők nagyságát.
A Magyarországhoz földrajzilag legközelebb eső területen az Egyesült Államok koordinálja az ott alkalmazásra kerülő erők vezetését és logisztikai biztosítását. Ebben az úgynevezett amerikai felelősségi körzetben egy, jelenleg Németországban állomásozó USA-hadosztály képezné a főerőket, és további három-öt NATO-tagország, illetve más ország erői is részt vesznek a feladatok végrehajtásában.
A békebiztosító erők szétbontakozása során jelentős csapatmozgásokra kerül sor, melynek egyik iránya Magyarországon át vezetne. Az IFOR-csapatok egy része Magyarországra érkezne, és rövid felkészítésük is itt történne meg. Ez azt jelenti, hogy a harci technikai eszközöket, a logisztikai anyagokat és a személyi állományt a legoptimálisabb módon légi, vasúti vagy közúti szállítással ide összpontosítanák, az alkalmazásra kerülő kötelékeket Magyarország területén alakítanák meg, és azok a magyar-horvát határt átlépve vonulnának el a részükre kijelölt helyszínekre. A csapatmozgások, valamint a békebiztosító erők alkalmazásának és logisztikai biztosításának vezetésére Magyarországon vezetési pontokat és logisztikai bázisokat kívánnak létrehozni.
A békemegegyezés végrehajtására való felkészülés már a béketárgyalások idején megkezdődött. Ennek részeként a NATO felkérte az említett három államot, hogy lépjenek kapcsolatba a hadszíntérre történő kijutásban és a műveletek logisztikai biztosításában érintett országokkal. Ennek megfelelően az Amerikai Egyesült Államok fegyveres erőinek szakértői konkrét elképzeléssel és kérésekkel keresték meg a Magyar Honvédséget. Az elmúlt néhány héten több alkalommal tájékozódtak, és az általunk javasolt helyszínen tartott szemrevételezések alapján választják ki a számukra szükséges és megfelelő objektumokat. Ezen a héten már konkrét megbeszélések várhatóak az itt-tartózkodás és az átvonulás lehetőségeiről, körülményeiről és feltételeiről. Bár az elhelyezést illetően konkrét kérések még nem fogalmazódtak meg, azonban az eddigi tárgyalások szerint várhatóan Kaposvár, Taszár körzetében kérik a korábban említett parancsnokságok és logisztikai objektumok telepítését, megteremtve a légtér és a kijelölt repülőterek igénybevételének lehetőségét is.
Meggyőződésünk szerint részvételünk az IFOR-erők alkalmazási háttérfeladataiban arra is lehetőséget teremt, hogy bizonyítsa: a békepartnerség keretében eddig megvalósított közös rendezvényeink eredményesek voltak, hiszen megteremtették a szorosabb együttműködés feltételeit. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az itt-tartózkodó erők szolgáltatásokat, objektumokat és várhatóan - közvetve vagy közvetlenül - magyar munkaerőt is igénybe vesznek, ami gazdasági szempontból sem elhanyagolható. Azonban óva intenék mindenkit attól, hogy a határozati javaslat elfogadásában a korlátlan lehetőségű üzletet lássa. Magyarországon a gazdasági stabilizáció nem ettől fog bekövetkezni. Feladatunk, hogy az IFOR-erőknek nyújtott szolgáltatásokért korrekt ellentételezést kérjünk. De számunkra az igazi haszon az, hogy véget ér a délszláv háború, a térség biztonságpolitikai veszélyforrásai közül egy jelentős mértékben csökken, s reményeink szerint meghatározó részesei lehetünk az embargó utáni gazdasági együttműködésnek és az újjáépítésnek.
A parlamenti pártok képviselőivel két alkalommal folytatott megbeszéléseink és e kérdéskörnek az Országgyűlés illetékes bizottságai elé terjesztése során azt tapasztaltuk, hogy támogatták az önök előtt lévő országgyűlési határozattervezetet, ami azt bizonyítja, hogy a Magyar Országgyűlésben e kérdést illetően közel azonos álláspont alakult ki.
Tisztelt Országgyűlés! A kormány az Észak-atlanti Szerződés részes államai és a békepartnerség más résztvevő államai közötti fegyveres erőik jogállásáról szóló megállapodás és annak kiegészítő jegyzőkönyve megerősítéséről és kihirdetéséről szóló törvényjavaslat elfogadását is kéri a tisztelt Háztól.
(17.20)
Ezen többoldalú nemzetközi szerződés a NATO-tagállamok közötti, a fegyveres erők jogállására vonatkozó 1951. évi londoni egyezmény, az úgynevezett NATO SOFA alkalmazását terjeszti ki a partnerállamokra. A NATO SOFA részletesen szabályozza a külföldön tartózkodó fegyveres erők, részben az ahhoz tartozó polgári személyek, illetve hozzátartozóik jogállását. Főbb szabályozási területei idegenrendészeti, büntető és polgári joghatósággal kapcsolatos, valamint vám-, adó- és illetékkérdésekre terjednek ki a külföldi szolgálatteljesítés megkönnyítése érdekében.
A NATO SOFA a tagállamok között több mint negyven éve bevált szabályozás, ugyanakkor figyelemmel a partnerországok jogrendszerének különbözőségére és az együttműködés eseti megállapodásokkal való szabályozásának nehézségeire, nincs olyan alternatívája, amely alkalmasabb lenne a NATO és a partnerállamok közötti jogállási kérdések egységes, magas szintű rendezésére. Előírásai alapvetően nem térnek el a magyar jogi szabályozástól, illetve gyakorlattól.
A megerősíteni kért megállapodást - melyet hazánk képviselője 1995. június 21-én írt alá Brüsszelben - az ez év októberében nagy számú külföldi résztvevővel lefolytatott cooperatív-right hadgyakorlaton kormányfelhatalmazással ideiglenesen már eredményesen alkalmaztuk. A hazai tapasztalatok azt jelzik, hogy megfelelő végrehajtási jogalkotással kiegészítve a magyar jogrendbe beépíthető. A törvényi megerősítést és kihirdetést az alkotmány 40/C § (2) bekezdése írja elő, és mint már említettem, az teszi sürgetővé, hogy a tisztelt Ház által egyidejűleg tárgyalt határozati javaslat szerinti hozzájárulással a közeljövőben a délszláv békemegállapodás biztosítására jelentősebb külföldi katonai fegyveres erők vonulnak át hazánkon, illetve egy részük átmenetileg is itt állomásozik.
A megállapodás mielőbbi hatálybalépésével az általa nyújtott jogi kereten belül az érkező csapatokra vonatkozó részmegállapodások megkötése jelentősen könnyebbé válna. A megállapodás a hazánkban tartózkodó partnerállambeli, illetve az oda küldött magyar fegyveres erőkre vonatkozó, hosszú távon is rendezést nyújt, megkönnyíti a békepartnerség keretében történő együttműködést. Attól függetlenül, hogy állomásoztatás során is érvényesül, hangsúlyoznom kell, hogy az ország esetleges NATO-tagságára tekintet nélkül a békepartnerségi együttműködést is szolgálja. A SOFA végrehajtásának érdekében a kormány részéről még további intézkedésekre, szabályozásra, az érintett minisztériumok feladatainak pontosítására van szükség.
Az elmondottak alapján kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a kormány beterjesztett javaslatait és azt mielőbb fogadják el annak érdekében, hogy a parlament döntése alapján a békebiztosító tevékenység konkrét előkészítő munkája haladéktalanul megkezdődhessen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
