DR. JÁNOSI GYÖRGY
DR. JÁNOSI GYÖRGY
DR. JÁNOSI GYÖRGY, az MSZP képviselőcsoport részéről: Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársak! Hölgyeim és Uraim! Régi adósságát törlesztheti most a parlament, ha megvitatja, megtárgyalja és a szükséges módosításokkal elfogadja a most beterjesztett törvényjavaslatot. Lassan harmadik éve mulasztásos alkotmánysértést követ el a Magyar Országgyűlés, hiszen a korábban alkotmányellenesnek talált jogszabályok helyett mindezideig nem tudta megalkotni azt a törvényt, amely szabályozottá, átláthatóvá, társadalmilag kontrollálhatóvá teszi az elektronikus média világát.
Miért volt nehéz megalkotni ezt a jogszabályt? Miért küszködtünk ezzel a törvénnyel éveken keresztül? Azt hiszem, ennek alapvetően két oka van. Az egyik ok arra vezethető vissza, hogy jól látható módon sokáig működtek bennünk a kölcsönös félelmek az információs hatalom kisajátításától. A kölcsönös bizalmatlanság és a kölcsönös félelem légkörében nem tudták azokat a garanciákat tisztázni a politikai erők, amelyek a médiatörvényhez szükségesek. Ugyanakkor - és ez a másik oka az elnyúló munkának - mindannyian tudtuk, hogy médiatörvényt csak többpárti alapon lehet létrehozni. Hiszen az elektronikus média világa olyan információs hatalmat jelent, olyan garanciarendszert jelenthet a demokrácia működéséhez, amelyhez feltétlenül indokolt több politikai erő egyetértése.
A rendszerváltás óta sikeresen alkottuk meg a demokrácia intézményrendszerét. Sikeresen hoztuk létre megegyezés útján azokat a garanciákat, amelyek a demokrácia működését biztosítják. E garanciák sorába tartozik a sajtószabadságot biztosító rádiózásról és televíziózásról szóló törvény is, ezért indokolt volt a konszenzuskeresés.
Az MSZP számára több, eddig elkészült változat is elfogadható volt e törvény megalkotása szempontjából. Mégis az előbbiekre tekintettel újra és újra nekifutottunk a konszenzuskeresésnek, újra és újra megpróbáltuk hatpárti tárgyalás keretei között a kölcsönösen elfogadható garanciákat tisztázni. Most eljutottunk oda, hogy egy olyan törvényjavaslat került a parlament elé, amely alapvető kérdésekben hatpárti egyezségen nyugszik, és amelynek további részleteiben további hatpárti megegyezés várható.
Melyek a legfontosabb feladatai ennek a törvénynek? Milyen követelményeket kell kielégítenie a rádiózásról és televíziózásról szóló jogszabálynak?
(11.20)
Én három alapvető feladatot szeretnék kicsit részletesebben körbejárni, bemutatva azt is, hogy ezekre milyen megoldást kínál ez a törvényjavaslat.
A törvény első alapvető feladata a közszolgálati médiumok jogállásának rendezése, intézményes formájának meghatározása és a felügyelet kérdésének tisztázása.
Milyen alapdilemmával, alapellentmondással kellett itt szembenézni, milyen megoldást lehetett találni e dilemma feloldására?
A dilemma egyrészt abból állt, hogy nyilvánvalóvá kellett tenni a törvényben a köztulajdonlási forma bevezetését, nyilvánvalóvá kellett tenni az állami tulajdonlási forma kiiktatását, hiszen amíg a közszolgálati intézmények állami tulajdonban működnek, addig mindig fennáll a lehetősége és fennáll a veszélye annak, hogy a mindenkori kormány politikai befolyását a tulajdonlásán keresztül érvényesíteni tudja a közszolgálati intézmények működésében.
A másik oldalon a dilemma másik oldalát az adta, elemi kötelessége a törvénynek, hogy világos, átlátható, kellően szabályozott gazdálkodási formát találjon a közszolgálati intézmények működése számára.
Az első problémára jó választ adhat a közalapítványi forma bevezetése, hiszen az valóban világossá teszi, hogy az állam lemond tulajdonáról és átadja azt a köznek, átadja azt a társadalom számára.
A közalapítványi formában azonban nem biztosítható az a világos, átlátható gazdálkodási feltételrendszer, amely nagy eszközöket, nagy pénztömeget mozgató intézmények szempontjából rendkívül indokolt. A jelenlegi jogszabályok keretei között az ilyen gazdálkodási forma leginkább a részvénytársaság keretei között valósítható meg. A részvénytársasági forma azonban nem biztos, hogy választ tud adni a köztulajdonlási gyakorlat bevezetésére. Ezért a törvényjavaslat egy keresztmegoldást tár a parlament elé, egy olyan formát, melyben az Országgyűlés létrehozza azokat a közalapítványokat, amelyek a Magyar Televízió, a Magyar Rádió és a Duna Televízió működtetését szolgálják, de ugyanakkor előírja e közalapítványok számára, hogy meghatározott időn belül hozzák létre azokat a részvénytársaságokat, amelyek világos, átlátható, ellenőrizhető gazdálkodási formát biztosítanak az intézmények számára.
Ha tehát a Magyar Országgyűlés elfogadja ezt a törvényt, létre kell hogy hozzon három közalapítványt, s létre kell hozni azok kuratóriumait is. A kuratóriumok felállítása körül hosszas politikai vita folyt a parlamenti pártok között.
E kuratóriumoknak egyrészt vagyonkezelői feladatokat kell ellátni, tulajdonosi jogokat kell gyakorolni, másrészt műsorfelügyeleti feladatokat is el kell látniuk.
A törvényjavaslat olyan kuratóriumok felállítását javasolja, amelyben viszonylag elkülöníthetők egymástól a vagyonkezelői feladatok és a műsorfelügyeleti feladatok.
A javaslat értelmében a parlamentnek kell felállítania e kuratóriumok elnökségeit, mégpedig kiegyensúlyozott politikai alapon, azonos számú delegálttal számolva ellenzéki és kormánykoalíciós oldalról.
E kuratóriumi elnökségek feladata lesz alapvetően a közalapítványra bízott vagyon kezelése és ezeknek az elnökségeknek kell számot adniuk a parlament előtt is, hogy hogyan gazdálkodott az intézmény a rájuk bízott vagyonnal. E beszámolót évente a parlament előtt kell majd megtenni.
A kuratóriumi elnökségek azonban kiegészülnek további tagokkal a törvényjavaslat értelmében, olyan tagokkal, akik világossá teszik, hogy a kuratóriumok a társadalmi reprezentáció alapján is működni kívánnak, hiszen a parlamenti frakcióval rendelkező politikai pártok delegáltjain túl e kuratóriumok munkájában részt vesznek azoknak a társadalmi szervezeteknek a képviselői is, akik a leginkább érintettek a közszolgálati intézmények működése és működtetése szempontjából.
E teljes körű kuratórium kezébe kell adni a javaslat értelmében a műsorfelügyeleti jogokat. Természetesen a műsorfelügyelet ebből a szempontból mindig csak utólagos kontrollt jelenthet, utólagos jelzések adását jelentheti és e kontroll jegyében kell garantálnia a teljes kuratóriumnak a törvényben megfogalmazott előírások betartását is. Úgy hiszem, a törvényjavaslat jó választ ad az első alapfeladat megvalósítása szempontjából.
A törvény második feladata az volt, hogy világosan fogalmazza meg a műsorszolgáltatásra vonatkozó előírások rendszerét, világosan határozza meg a közszolgálati médiumok feladatait.
Az általános előírások sorában érdemes három ilyen feladatot, ilyen garanciát kiemelni.
A törvény általános műsorszolgáltatási előírásként rögzíti a pártatlan, kiegyensúlyozott, pártpolitikai befolyástól mentes információszolgáltatási kötelezettséget.
A másik alapvető előírás minden műsorszolgáltató számára, hogy védenie kell a kisebbségeket, a vallási, hitbéli meggyőződést és védenie kell a felnövekvő generációt azoktól a káros hatásoktól, amelyeket sajnos a világban mindenütt megfigyelhetünk az elektronikus médiák rendszerében.
Végül harmadik előírásként az általános kötelmek közül érdemes kiemelni azt, hogy a törvényjavaslat gondoskodik arról, hogy kellően kihasznált legyen a Magyarországon rendelkezésre álló gyártókapacitás, igyekszik gondoskodni arról, hogy a médiák világa támogassa a magyar filmgyártást és a magyar filmművészet egész rendszerét.
Érdemes kiemelni azokat a feladatokat, amelyeket a közszolgálati intézmények számára előírt a törvényjavaslat.
Világosan meg kell határoznunk, melyek a közszolgálati feladatok, hiszen a közszolgálati intézmények valamennyiünk pénzéből is gazdálkodnak, hiszen a reklámbevételeken, az előfizetői díjakon túl költségvetési támogatásban is részesülnek majd.
Mit kell ellenértékként szolgáltatniuk ezeknek az intézményeknek, melyek tehát a közszolgálati feladatok?
Ezek sorában érdemes kiemelni az egyetemes és magyar kulturális értékek bemutatását és gyarapítását.
Másodikként érdemes kiemelni a nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvű, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségek életét, kultúráját bemutató műsorok készítését.
Érdemes harmadikként kiemelni az egyházi és vallási élettel kapcsolatos események bemutatását;
negyedikként az ifjúsági és gyermekműsorok közvetítését;
ötödikként a tudományos ismeretterjesztést, az oktató műsorok készítését;
hatodikként az egészségi állapot javítását célzó életmódot, a környezetvédelmet, a közlekedésbiztonságot elősegítő ismeretek terjesztését;
és végül, de nem utolsóként az életkoruk, testi, szellemi vagy lelki állapotuk, társadalmi körülményeik következtében súlyosan hátrányos helyzetben lévő csoportok számára készített műsorokat.
Olyan közszolgálati feladatok ezek, amelyeket nyugodt lelkiismerettel vállalhat a parlament, vállalhatja azt, hogy ezeket előírásként kötelezővé teszi a közszolgálati intézmények számára.
És végül a törvény harmadik alapvető feladata az volt, hogy a jelenlegi monopolhelyzet lebontásával nyissa meg a médiapiacot, a közszolgálati rádiók és televíziók működése mellett tegye lehetővé a magán- és kereskedelmi rádiózást, illetve televíziózást is Magyarországon.
(11.30)
Itt is súlyos és komoly dilemmák vetődtek fel az eddigi politikai és szakmai viták során. Hiszen nagyon nehéz jó egyensúlyt találni a közszolgálati és a magánmédiák világában akkor, amikor korlátozott az a frekvenciakészlet, amely rendelkezésre bocsátható ebben az országban. Hosszú viták folytak arról, hogyan lehet egy kiegyensúlyozott rendszert megteremteni úgy, hogy ne sérüljenek a közszolgálati feladatok és ugyanakkor úgy, hogy teret kapjanak a magánrádiók és magántelevíziók.
A hosszú és bonyolult vita eredményeként alakult ki az a konstrukció, amelyet miniszter úr is bemutatott az expozéban, és amelyet a törvényjavaslat tartalmaz. Eszerint a televíziózás világában a közszolgálati televízió számára két csatorna működtetését kell biztosítani úgy, hogy az egyik földfelszíni frekvencián történő műsorszolgáltatással valósuljon meg, a másik csatorna pedig műholdon keresztül juthasson el a háztartásokba. Emellett önálló feladata szempontjából megőrzendő a Duna Televízió, és így további két földfelszíni frekvencia biztosítható a magán-, illetve kereskedelmi televíziózás számára.
A rádiózás területén a törvény azt javasolja, hogy a közszolgálati rádió három csatornán működjön a továbbiakban, és ezek közül két csatorna modern CCIR frekvenciasávon keresztül juttassa el adásait a magyar lakossághoz.
Úgy hiszem, kiegyensúlyozott rendszert építhetünk fel, ha elfogadjuk ezt a törvényt. Kiegyensúlyozott rendszert, bár tudnunk kell, hogy ehhez egy év átfutási időre lesz szükség, hiszen nyilvánvaló, hogy a felkészülés folyamatában a különböző testületek felállításával, a pályázatok kiírásával és a pályázatok elbírálásával ezt az évet és a következő évet arra kell fordítani, hogy mindannyian fel tudjunk készülni az új, differenciált médiastruktúra elindítására, amely 1997-ben történhet majd meg. Ez a rendszer kellő garanciát ad arra nézve, hogy kellően el tudja látni kötelező feladatait a közszolgálati televízió és rádió, és kellő lehetőséget ad az érdeklődő befektetőknek abban a vonatkozásban is, hogy meg tudjanak jelenni országos kereskedelmi televíziók és rádiók Magyarországon.
Tisztelt Parlament! Kedves Képviselőtársak! Meggyőződésem, hogy nincs tökéletes törvény, amely ma szabályozni tudná a rádiózás és televíziózás világát. E törvény is javítható, és jelen pillanatban is folynak az egyeztetések, hogy további pontosító, módosító indítványokat tudjunk hatpárti alapon a részletes vita során a parlament elé tárni.
Ezen túl is meggyőződésem azonban, hogy nem szabad véglegesnek, megváltoztathatatlannak tekintenünk a majdan elfogadott médiatörvényt. Hiszen egy kicsit a sötétségbe lépünk akkor, amikor egy új rendszer kiépítését körvonalazzuk az elektronikus rádiózás és televíziózás területén. Hiszen sok mindent nem tudunk még, sok minden nem mérhető fel előre. Nem tudjuk még, hogyan alakul majd a magyar reklámpiac, és hogy ez a magyar reklámpiac mennyi szereplőt tud eltartani a rádiózás és televíziózás világában. Azért is kérdés ez, hiszen a magán- és kereskedelmi rádiók és televíziók egyetlen bevételi forrásból gazdálkodhatnak: a reklámbevételekből. Nem tudjuk még, hogyan fog működni ez a törvény, ezért elemi kötelességünk olyan rugalmas elemeket és szabályokat is beépíteni e törvénybe, amelyek később a pontosítás és a módosítás lehetőségét is magukban rejtik.
Biztos vagyok abban, hogy ez a törvény - ha elfogadja a parlament - valamikor, egyszer, sokára jogtörténeti érdekesség lesz. Azért is gondolom ezt, hiszen nemcsak egy új médiavilág megalapozását célozza, hanem tükröződnek benne mai politikai közállapotaink is. Őszintén el kell mondanom, e törvényben még mindig rendkívül erőteljesen vannak jelen azok a talán hosszú távon felesleges fékek és kölcsönös garanciarendszerek, amelyek a politikai félelmek, a politikai bizalmatlanság világából táplálkoznak. Talán túl részletező a fékek és garanciák rendszere, túl részletező az a kiegyensúlyozás, amit most beépítettünk ebbe a törvénybe. És talán ilyenre nincs szüksége egy olyan országnak, ahol a demokráciának már tapasztalatai, hagyományai, több évtizedes vagy évszázados múltja van. E garanciák jelzik egy kicsit még azt, hogy milyen a mi politikai közéletünk, de maga a törvény világosan jelzi azt is, hogy van lehetőség a párbeszédre, van lehetőség a hat párt közötti megegyezésre, van lehetőség a politikai feszültségek és félelmek oldására.
Ezért kérem és ezért javaslom az Országgyűlésnek, hogy a szükséges vita és módosítás után fogadja el a rádiózásról és televíziózásról szóló törvényt.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
