KÓSA FERENC
KÓSA FERENC
KÓSA FERENC, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága 1995. november 22-ei ülésén megtárgyalta és értékelte a kormány által benyújtott médiatörvény-tervezetet, illetve a már korábban beterjesztett törvényjavaslat jelentős mértékben átdolgozott változatát.
A rádiózásról és a televíziózásról szóló T/1678. számú törvényjavaslat értékelése során alkotmányos aggályok nem merültek föl, így a bizottság a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak találta, és alapos mérlegelések és megfontolások után az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja.
Megjegyezném még, hogy a kulturális bizottság egyhangúlag foglalt állást, ellenszavazat és tartózkodás nélkül. A médiatörvény megszületése immár elérhető közelségbe került.
Kedves Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy néhány csöndes, de talán nem egészen fölösleges megjegyzést tegyek a születendő médiatörvénnyel kapcsolatban. Azt hiszem, mindazok számára, akik figyelemmel kísérték a médiatörvény évek óta tartó, félévtizedes, tehát igencsak hosszadalmas és még inkább gyötrelmes vajúdását, talán fölösleges is hangsúlyoznom a médiatörvény jelentőségét, hiszen valamennyien tudjuk, hogy a demokrácia egyik alaptörvényéről van szó. Úgy is mondhatnám, hogy az információs hatalom törvényes működése és működtetése nélkül érdemi demokráciáról aligha beszélhetünk.
A szabad választás joga, amelyet alkotmányunk minden állampolgár számára biztosít, elengedhetetlenül szükséges, de önmagában nem elégséges feltétele annak, hogy mi, állampolgárok a hazánkat és a sorsunkat érintő alapvető kérdésekben valóban szabadon dönthessünk. Ha ugyanis nem rendelkezünk a döntéshez szükséges elegendő és hiteles információval, ha nem ismerhetjük pontosan és alaposan, hogy egy-egy adott helyzetben milyen alternatívák közül választhatunk, tulajdonképpen készületlenek és alkalmatlanok vagyunk a döntésre. A demokrácia csakis szuverén emberek szabad és tudatos döntésén alapulhat. A megtévesztett vagy félretájékoztatott állampolgár nem szabad ember. Keserves történelmi tapasztalatok bizonyítják, hogy a megtévesztett állampolgár, akár a legjobb szándékkal, a saját létérdekei ellen is dönthet. Ilyenformán látszólag szabadok, de valójában rabok is lehetünk - a megtévesztettség rabjai.
Sokunk véleménye szerint zsendülő demokráciánkat itt és most talán ez a veszély fenyegeti leginkább. Sajnos szinte naponta tapasztalhatjuk, hogy a különféle közvetítőrendszerek hiányos vagy torz információkat áramoltatnak a társadalom felé. A hiteles, pontos és tárgyilagos tájékoztatás ma már nem tilos Magyarországon, de igen távol vagyunk még attól, hogy az ilyesmi általános gyakorlattá váljon. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen megfelelő törvényi szabályozás híján, különösen az elektronikus médiákban valamiféle sajátos és áttekinthetetlen információs anarchia alakult ki. A törvényes kritériumok hányában csak töredékesen és esetlegesen érvényesülnek az erkölcsi mértékek, az információáramlás törvényes ellenőrzéséről pedig nem is beszélhetünk, és mint tudjuk, az ellenőrizetlen hatalomnak az a legfőbb tulajdonsága, hogy előbb-utóbb eltorzul, önkényessé válik.
(11.10)
Nem véletlen tehát, hogy a hat parlamenti párt képviselői és szakértői a törvény-előkészítő munkálatok során mindenekelőtt abban a legfontosabb alapelvben állapodtak meg, hogy olyan törvényt kell alkotniuk, amely egyaránt biztosítja a szabad tájékoztatás lehetőségeit, de maradéktalanul tiszteletben tartja az állampolgárok tájékozódáshoz való jogát. Olyan törvényt igyekeztünk megalkotni, amelyben a tájékoztatás szabadsága nem sértheti a tájékozódás szabadságát. Magyarán szólva azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy az információs hatalommal bárki szabadon élhessen, de senki se élhessen vissza vele.
Ez a demokráciában oly kívánatos egyensúlyrendszer csak úgy érvényesülhet, ha a törvény erejével lebontjuk az információs monopóliumokat, ha megakadályozzuk új információs monopóliumok létrejöttét, ha biztosítjuk az információs hatalom kisajátíthatatlanságát. El kell érnünk, hogy sem az állam, sem valamely párt, sem a pártok összessége, sem valamely gazdasági hatalom, sem pedig valamilyen szakmai érdekcsoport ne birtokolhassa az információs hatalom intézményeit. Mint tudjuk, a sztálini és posztsztálini típusú diktatúrában az információs hatalom kizárólag állami tulajdonban volt és szigorú pártállami, politikai felügyelet alatt működött. Ezt a történelemből öröklött jogállást az Alkotmánybíróság teljes joggal alkotmányellenesnek ítélte. Az első és legfontosabb teendő tehát az volt, hogy az információs hatalmat megszabadítsuk az állami tulajdonlásból eredő béklyóktól és függetlenítsük a mindenkori kormányzati hatalomtól.
A közszolgálati rádiók és televíziók esetében el kellett hárítanunk az esetleges nyílt vagy burkolt gazdasági kisajátítás veszélyét is. Az állami tulajdonlásból, valamint a magántulajdonlásból eredő kisajátítási veszélyekkel szemben alapos mérlegelés után a köztulajdonlás alternatíváját dolgoztuk ki, amelynek intézményesült formája a közalapítvány. Az előzetes elemzések azt igazolták, hogy a közalapítványi formában megvalósuló társadalmi tulajdonlás garantálhatja leghatékonyabban a közszolgálati rádiók és televíziók függetlenségét. Ez óvhatja a társadalom szuverenitását a mindenkori államhatalommal szemben, és ez óvhatja nemzeti szuverenitásunkat a szabad piacon érvényesülő esetleges gazdasági befolyással szemben.
A társadalmi tulajdonlás a létrehozandó közalapítványok kuratóriumaiban válik szemléletessé. Mint ismeretes, a törvénytervezet három, az államtól, a piactól és egymástól is független önálló közalapítvány létrehozását javasolja, külön a Magyar Televízió, külön a Magyar Rádió és külön a Duna TV számára. A kuratóriumok feladata lesz a szabad, hiteles, tárgyilagos és sokoldalú tájékoztatás biztosítása, valamint a közszolgálati rádiók és televíziók társadalmi felügyelete. A kuratóriumokban helyet kapnak majd a parlamenti pártok által delegált személyek, valamint az illetékes szakmai és a társadalmilag releváns szervezetek képviselői.
A kuratóriumok összeállításánál fontos alapelv, hogy a politikai pártok által delegált kuratóriumi tagok aránya jelentős mértékben kisebb a szakmai és társadalmi szervezetek által delegált kuratóriumi tagok arányánál. Ugyancsak fontos alapelv, hogy a mindenkori kormányzó és a mindenkori ellenzéki parlamenti pártok egyenlő arányban, tehát paritásos alapon delegálhatnak kuratóriumi tagokat.
A közszolgálati rádiók és televíziók mellett a törvény lehetőséget ad az országos és regionális kereskedelmi televíziók és rádiók működtetésére is. Ez a törvényes lehetőség hatékonyan szolgálja a költségvetés tehermentesítését, ugyanakkor biztosítja a sokoldalú tájékoztatás és tájékozódás esélyeit is. Remény van tehát arra, hogy egy európai és demokratikus jogállamhoz méltó médiatörvény szülessen.
Végül azt szeretném hangsúlyozni: a törvénytervezet előkészítése valamennyi parlamenti párt közös munkája; éles viták és türelmes egyeztetések eredményeként jött létre. A kormány, valamint a parlamenti pártok helyesen döntöttek, amikor egy ilyen horderejű alaptörvény létrehozásánál a lehető legszélesebb politikai és szakmai egyetértésre törekedtek.
A törvénytervezet nem szentírás. Még folyamatosan elemezzük, árnyaljuk, mérlegeljük a beérkező szakmai véleményeket és módosító indítványokat. Mindez azonban nem zárja ki, hogy a törvényt még ebben az évben elfogadja az Országgyűlés. Mindannyian, akik e törvénytervezet létrehozásán fáradoztunk, talán hamarosan, végre-valahára fölsóhajthatunk - nagy kő esik le a szívünkről. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
