ZSIGMOND ATTILA
ZSIGMOND ATTILA
ZSIGMOND ATTILA, az MDF képviselőcsoport részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony, és a kitüntető doktori címet is.
Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Ismét médiatörvény, ismét vezérszónoklat. Immár a 2. számú beszédem, hiszen az elsőt koranyáron mondtam el egy kétpárti?, vagy talán még annyi sem médiatervezetről. Azt akkor "komédiatörvénynek" neveztem, utalva készülésének kalandos körülményeire. Komédiatörvénynek, de nevezhettem volna "tévedések vígjátéka" helyett nagyon is keserű és veszélyes játéknak is, vagy jellemezhettem volna Karinthy Frigyes után szabadon azzal, hogy "tessék mondani, ha igen, akkor miért nem".
Nyárelőn az elhíresült viccet idéztem, amelyben a szocializmusra feltett kérdésre a válasz: jó. Ennél bővebben, kérleli a kérdező, mire a válasz: nem jó. Ha most valaki arra kíváncsi, hogy milyen az új rádiózásról és televíziózásról szóló tervezet, azt mondom: jó; és ha ezt bővítenem kell, a válasz: elég jó. Óvatosabban: hiszem és remélem, hogy jó. Hiszem és remélem, hogy jó a rádióhallgató és televíziónéző polgároknak, mert hogy elsősorban értük fontos a törvényi szabályozás, mert nekik készül a műsor, nekik sugározzák vagy továbbítják azt, őket kell korrekten, pártatlanul, hitelesen tájékoztatni, őket kell megismertetni az egyetemes, a nemzeti kultúránk és a nemzeti és etnikai kisebbségek kultúrájának értékeivel, nemesen szórakoztatni, nekik szólnak a reklámok is és őket kell megvédeni ugyanakkor az ellenszenves reklámzuhatagtól. És sorolhatnám, a lényeg azonban mindig ugyanaz: a néző, a hallgató járjon jól. Hiszem és remélem, hogy jó a médiában dolgozóknak, műsorkészítőknek, szerkesztőknek, vezetőknek is.
(11.40)
Remélem, hogy a törvényi szabályozottság - legalábbis a többségnek - jó. Hiszem, hogy jó azoknak, akiket eddig is szakmai tudásuk, tartásuk és önbecsülésük megvédett a szirénhangok csábításától, az uralkodó széljárástól. Mindenesetre megbízható fogódzóul szolgálhat, talán furcsa a hasonlat, de úgy, mint a balett-táncosok próbatermi korlátja a közönséget helyettesítő tükör előtt. Biztonságot adó fogódzó, amelynek segítségével a legbonyolultabb mozgáskombinációk is elvégezhetők. És ki lehet próbálni, ha valaki elengedi és anélkül mutatja be a produkciót, orra esik-e vagy gyönyörűséges élmény lesz belőle. No és persze eközben ajánlatos és hasznos lehet gyakran belenézni a tükörbe is.
Végül bízom abban, hogy jó a médiapiac szereplőinek, vállalkozóinak, a közszolgálati és kereskedelmi, országos és helyi, földi sugárzású, műholdas, kábeles rádiózóknak és televíziózóknak. A Magyar Demokrata Fórum számára mindenesetre ez volt a fontossági sorrend a tárgyalásokon.
Az első számú vezérszónoklatomban a komédiát négy felvonásra tagoltam, akkor azt hívén, hogy az akkori erőmutatvánnyal vége az előadásnak. Úgy fogalmaztam, hogy a negyedik felvonás a dráma csúcspontja. Ma már tudom, hogy nem a csúcspontja, hanem a mélypontja volt; a szimpla duó erőltetése, ami ráadásul gyakran elég hamisan csengett. Ma már tudhatom, hogy nem ért véget az előadás, mert van ötödik felvonás is, amelyben komoly esély van arra, hogy a nagyérdemű közönség a gyönyörű záró szextettben gyönyörködjék. Végül a kórus elégedett tuttijával érhet véget a sokéves drámaciklus.
Tisztelt Országgyűlés! Mi is a helyzet akkor most? Hát az, hogy itt van a tisztelt Ház előtt egy hatpárti egyezséggel született médiatörvény-tervezet, amely alig három hónap intenzív munkájának eredménye. Jó, hogy itt van, de még jobb, hogy nem is emlékeztet átdolgozás előtti rossz emlékű elődjére. Akár hiszik, akár nem, lehetett kölcsönösen elfogadható törvényjavaslatot csinálni. Bevallom, kezdetben, az előzmények után magunk sem hittünk benne. Az ellenzéknek az első négy felvonás miatt minden oka megvolt a kételyre. Mégis leültünk ismét tárgyalni, és jól tettük. Előbb a szokatlan egyetértés, a szokatlan készség a megegyezésre, gyanús volt. Már-már azt hittük, hogy valamit biztosan elrontottunk. De nem! Nem hiszem, hogy elrontottunk volna valamit. A megegyezés valóságos - még a manapság délibábokhoz szokott szemünkkel nézve is az. De ha ez így van - márpedig így -, akkor muszáj kérdezni:
Ha ez így és ilyen hamar megszülethetett, miért kellett erre másfél évig várni? Miért nem kezdődött már 1994 nyarán érdemi egyeztetés a szemfényvesztő látszat helyett? Miért kellett idáig görcsösen ragaszkodni tarthatatlan elvekhez és gyakorlathoz, és abból csak most engedni? Miért csak most tudatosodott, hogy ilyen fontos, kétharmados alkotmányerejű törvényt csak a hat parlamenti párt egyetértésével szabad beterjeszteni? A februári megegyezést miért nem szentesítették a kormánypártok, ha most mindezt magukévá tették? Miért kellett ilyen időzavarba kerülni és hajszolódni másfél év késlekedés és tétovázás után? És így tovább, és így tovább...
Nem hiszem, hogy minderre választ várhatok - a kérdések ugyanis költőiek. Ki-ki megválaszolhatja magának - én is azt teszem. Vagy e kérdések megválaszolását meghagyom a politológusoknak, a koalícióállapotokat vagy -állapotváltozásokat értő más pallérozott elméknek.
Csak az zavar, hogy ez a késlekedés is - mindenféle értelemben - nagyon sokba került. A szabályozatlanság fenntartása, elhúzása a többségnek - nézőknek, rádiósoknak, televíziósoknak - igazán csak kárt, keveseknek viszont határozott előnyt jelenthetett.
Hölgyeim és Uraim! Letehettük tehát a tisztelt Ház asztalára a példaértékű hatpárti együttműködés szülte médiatörvény-javaslatot. Győzött a józan belátás, a kompromisszumkészség, a toleráns értelem. Példa ez arra is, hogy nagyon elrontott helyzet is jóra fordítható - és mindez a teljes nyilvánosság előtt.
Gyakran kérdezték a munka haladtával, hogy ki, melyik oldal engedett többet a megegyezésért. Noha, aki a vitát nyomon követte, pontosan tudhatja ezt, mégsem tartom ma már fontosnak ezen töprengeni. De fontosnak tartom elmondani, hogy az ellenzéki pártok - mind a négy - egységes álláspontja sokat jelentett az eredményes érdekérvényesítésben.
Tisztelt Országgyűlés! Miért ajánlom a Magyar Demokrata Fórum nevében a törvényjavaslatot képviselőtársaimnak elfogadásra?
Azért, mert a teljes magyar rádiózás és televíziózás törvényi szabályozására teszünk ajánlatot.
Azért, mert az előzővel ellentétben, megkíséreltük a közszolgálatiság fogalmát meghatározni, szakmailag elemezni és garanciákkal körülbástyázni.
Azért, mert az eredeti tervezet szerinti egy közalapítvánnyal ellentétben három autonóm közalapítvány és részvénytársaság formájában működnek a közszolgálati médiumok; ami egyébként azért is előnyös lehet, mert ezentúl az autonóm Magyar Rádió és Televízió nem lesz kénytelen többnyire mindig ugyanazt a húsz embert szerepeltetni, unos-untalan mindkét médiumban, hanem lehetőséget kaphatnak az ilyen-olyan okból kiszorult, kiszorított médiaszereplők is.
Azért, mert a közalapítványok kuratóriumai csak egyharmad részben politikai pártok delegáltjaiból, és az előző tervezettel szemben további egyharmaduk a szakmai szervezetek, harmadik harmaduk pedig a releváns társadalmi szerveződések küldötteiből kerül ki. Ezzel az eredeti tervezet egyszerű politikai matematikája helyett árnyaltabb, sokszínűbb tulajdonosi szövet, árnyaltabb és kiegyensúlyozottabb érdekérvényesítés valósulhat meg: a szélesebben értelmezett társadalmi tulajdonlás.
Azért, mert a testületekben immár valóságos politikai paritás valósulhat meg.
Azért, mert holmi ellenérdekű huhogók jóslataival és jól értesültnek álcázott félrevezetésével ellentétben összesen öt testület: egy Országos Rádió és Televízió Testület, alapítványonként egy - tehát három - kuratórium és egy panaszbizottság működik majd mindössze.
Azért, mert az új törvény lehetővé teszi a valóságos közszolgálati mellett a magán-, a kereskedelmi rádiók és televíziók működését és ezek versengését a hallgatókért, a nézőkért.
Azért, mert a televíziónézők öt magyar nyelvű program közül választhatnak majd; ebből négy - a Magyar Televízió 1. és 2. csatornája, a Duna Televízió, valamint a koncessziós, közszolgálati feladatokat is ellátó csatorna műsora - jelenti majd a hazai közszolgálati kínálatot, míg az úgynevezett 58-as csatornán - ugyancsak országos - magyar kereskedelmi televízió működése bővíti majd a választékot.
Azért, mert a kereskedelmi és magánmédiumok működése nem mehet a közszolgálati médiumok kárára.
Azért, mert a koncessziós bevételek az utolsó fillérig a közszolgálati médiumokat gazdagítják majd.
Azért, mert a környékünkön oly veszélyes emlékű és az előző törvényjavaslatban erényként emlegetett, túlzottan egyszerű működéssel szemben garanciák rendszere szabályozza a demokratikus működést.
Azért, mert ez a tervezet, ahogy Európában és a világon is teszik, eltérően az eredeti javaslattól, természetes hangsúllyal használja a nemzet méltóságát, a nemzet alapvető érdekeit, a nemzeti kultúrát, ezek szolgálatát és védelmét. Identitástudat-zavarok idején ez különösen jelentőséget kaphat; noha bízom benne, hogy mindannyiunk számára ez magától értetődő. Ennek hangsúlyozása mellett arra is felhívom a tisztelt Ház figyelmét, hogy a javaslat egyszer sem felejti el hangsúlyozni a nemzeti, etnikai kisebbségek, valamint kultúrájuk jelentőségét és azok védelmének fontosságát.
Ha valaki emlékszik netán arra, hogy miről beszéltem kora nyáron, észrevehette: felsorolásom az ott kifogásolt pontokra rímel. Azt mutatja, hogy a Magyar Demokrata Fórum, együtt az ellenzék pártjaival, mit kívánt és tudott érvényesíteni az új törvényjavaslatban.
(11.50)
Bizonyára nem lesz tökéletes ez a törvény sem. Erre az is utal, hogy az állandósult időzavar miatt a vezérszónoklatok után most majd a hatpárti egyeztető albizottság máris folytatja a hatpárti módosító javaslatok készítését, a további javítást a kodifikációs félreértések vagy elhallások korrigálása érdekében, a még mindig hiányzó vagy megoldatlan, ám fontos részek megalkotását. Például a Duna Televízió finanszírozása, a Magyar Rádió körzeti adásai, a művészeti együttesek finanszírozása, hogy csak néhányat említsek.
Bizonyára nem lesz tökéletes ez a törvény sem. De hatásos lehet, mert máris tapasztalni a felszisszenést. Tudjuk, sok érdeket sérteni fog. De úgy hisszük, hogy kisebbségi és önző érdeket a többség javára. Ám számítani lehet az érdekeiben sértett kisebbség erős kritikájára. Ez azonban ne tévesszen meg senkit.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Üdvözlöm a hatpárti megállapodást. Köszöntöm partnereinket, külön is ellenzéki képviselőtársaimat és szakértőiket. Köszönöm a szakmai szervezetek, a ma is működő közszolgálati intézmények és mindazok segítségét, akik támogatták ezt az alkotó munkát. Elismerem a toleranciát, a ma már igazolt megegyezési szándékot, a józan belátást, az átélt felelősséget a sajtószabadságért, a demokráciáért. A Magyar Demokrata Fórum képviseletében az újonnan átdolgozott törvényjavaslatot a rádiózásról és a televíziózásról a tisztelt Háznak elfogadásra ajánlom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
