DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF
DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar közvélemény fokozott figyelemmel kísérte a miniszterelnök úr látogatásait a trianoni békediktátummal érintett területeken élő magyarság ügyében, éppen ezért a Független Kisgazdapárt is fontosnak tartotta, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék. Megállapításunk szerint a miniszterelnök úrnak ezek az utazásai valójában a cserbenhagyásos gázoláshoz hasonló módon ítéltetnek meg, hiszen a miniszterelnök úr belegázolt a magyarság ügyébe és cserbenhagyta a kárpát-medencei magyarságot. Miért állítjuk ezt?
Kezdjük a magyar-szlovák reláció megvitatásával. A magyar kormány részéről több ízben hangzott el Mečiar elnök urat dicsérő kijelentés, különösen a miniszterelnök úr részéről, majd a két baloldali politikus a lenini illegalitást is megszégyenítő módon találkozott valahol a hegyek között. Márpedig úgy tudjuk, a miniszterelnök úr a mai napig nem talált alkalmat arra, hogy a hegyek közti találkozónak vagy kvaterkázásnak az eredményeiről beszámoljon, noha a Magyar Köztársaság alkotmánya erre őt kötelezi.
Úgy gondoljuk, az a tény, hogy ezt követően valamennyi szlovákiai magyar ellenzéki pártnak egységesen tiltakoznia kellett a magyarságot súlyosan diszkrimináló intézkedések miatt, egyértelműsíti a helyzetet, hogy a miniszterelnök úr semmit nem ért el a magyarság ügyében.
(9.20)
Az, hogy azt a látszatot keltette a Mečiar elnök úrral való félrevonulása és barátságának kinyilvánítása következtében, mintha itt minden rendben lenne, kifejezetten káros a magyarságra nézve.
Ugyanilyennek ítéljük a magyar-horvát relációban történt utazását, hiszen a parlamenti választásokat közvetlenül megelőzően utazott a miniszterelnök úr Zágrábba, ahol megbeszéléseket folytatott Tudjman köztársasági elnök úrral és Valentic kormányfővel. Annak hangsúlyozása mellett, hogy a horvátokkal való kapcsolatunk messze jobb mindenkinél, mégis meg kell kérdeznünk, vajon ennek az utazásnak volt-e olyan következménye, hogy amikor a horvát kormány jelezte: visszaengedi a lakóhelyükről elűzött magyarságot, történt-e ennél több - mert ez a kijelentés önmagában értelmezhetetlen! Kérdezzük: jogi, szociális, gazdasági, művelődési területen nyújt-e konkrét segítséget a horvát kormány ahhoz, hogy a lakóhelyükről elűzött magyarság visszaköltözzön? Úgy gondolom, ezek fontos, válaszra váró kérdések.
Sokkal szomorúbb a helyzet viszont a miniszterelnök úr belgrádi utazásával kapcsolatban, hiszen itt alá kell húznom, hogy az embargó miatt csak nemzetközi egyetértés esetén lehetett volna sort keríteni erre az utazásra. Igaz, hogy a miniszterelnök úr arra utalt, mintha ilyen nemzetközi egyetértés lenne, de ténylegesen ezt semmilyen oldalról nem erősítették meg. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy a Milosevics szerb köztársasági elnökkel és Kontics jugoszláv kormányfővel a magyarok helyzetének javítása területén történt megbeszélések nemhogy eredményre nem vezettek, hanem - ahogy azt a vajdasági magyarok demokratikus közösségének elnöksége is nyilatkozta -, a miniszterelnök úr ismét cserben hagyta a határon túli magyarokat; fel sem vetette például az autonómia kérdését.
Ezért a Független Kisgazdapártnak az ország nyilvánossága előtt kell az ezen utazásokkal kapcsolatos aggodalmát kifejezésre juttatnia, és ezeket az utazásokat a cserbenhagyásos gázoláshoz hasonlítania. Köszönöm a türelmüket. (Taps a Kisgazdapárt soraiban.)
