DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN
DEMETER ERVIN (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Sokszor szó esik róla, hogy milyen költségvetést csinál a szabaddemokrata-szocialista kormány, lehet-e baloldali politikát, lehet-e baloldali gazdaságpolitikát folytatni a mai helyzetben. Úgy gondolom, hogy erre a kérdésre az előttünk lévő költségvetés teljes mértékben egyértelmű választ ad, igen, ez egy erőteljes baloldali költségvetés. A kialakult politikai rendszerekben általában az a gyakorlat, hogy a baloldali erők elsősorban tevékenységük fő hangsúlyát az elosztásra teszik. Úgy gondolják, hogy a társadalomban keletkező jövedelmek jelentős részét nekik központilag kell elosztani, míg a jobboldali erők inkább a termelésben hagyják ezeket a jövedelmeket annak árán is, hogy ez feszültségeket szül, mert tudják, hogy ez a mozgósítója a gazdaságnak. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen baloldali gondolkodáshoz egy erőteljes adóelvonásra van szükség, általában baloldali kormányok nagy előszeretettel emelnek adókat, ez úgy gondolom, a mi költségvetésünkben is meglátszik.
Én a költségvetés bevételi oldalával szeretnék foglalkozni. 1993 elejétől a magyar gazdaságban az export és a beruházások jelentős bővülésére építő erős lakossági megtakarításokkal alátámasztott, meglátásunk szerint egészséges növekedés indult meg. A szabaddemokrata-szocialista kormány ezt a növekedést teljesen tévesen lakossági túlfogyasztással magyarázza, és támadást indított a reálbérek emelkedése ellen. A nyolchónapos kormányzati cselekvésképtelenség valójában felerősítette a negatív tendenciákat, a fizetési mérleg gyors romlását és a költségvetés növekvő hiányát eredményezte. A kormány a sajátmaga okozta kényszerhelyzetre megalapozatlan és sok részletében alkotmányellenes, úgynevezett stabilizációs csomaggal válaszolt, amely azonban még jobban destabilizálta az országot. 1994-hez képest a gazdaság szinte valamennyi mutatója romlott.
Nézzünk konkrétan egy-két számot, az ominózus Bokros-csomag néven közismert gazdaságpolitikai intézkedések következményeit augusztusig 1994. egész évi adataihoz viszonyítva. Csökkent az export növekedési üteme 120-ról 117 százalékra. Drasztikusan nőtt az infláció, 18,8 százalékról minimum 28 százalékra. Példátlan a reálkereset-visszaesés, 10 százalék. Tisztelt Képviselőtársaim! Utoljára 1951-52-ben volt csak erre példa. De sorolom tovább. Változatlanul nagy a költségvetési hiány, már a hatodik hónapban elérte a 200 milliárd forintot. Csökkent a reálmegtakarítás és némileg a fogyasztás is, az import változatlanul növekszik, augusztusig 1 milliárd dollárral több, mint az előző évben. Csökkent az ipari termelés növekedésének üteme, 9,2 százalékról 8,2 százalékra. Ismét megállt a nemzeti jövedelem bővülése, 3 százalékról nullára, és teljesen visszaesett a tőkebefektetés. Ezt azért tartottam fontosnak elmondani, hogy a számok mit mutatnak az úgynevezett Bokros-csomag hatásaként, mert meglátásunk szerint a kormány mindennek reális számbavétele nélkül, ismét rossz helyzetmegítélés alapján indította el az 1996. évi gazdaságpolitikai lépéseinek előkészítését.
Az adótörvények megfelelnek a keresetszűkítő, reálbércsökkentő gazdaságpolitikának, csak a gazdaságpolitika, csak ez a szocialista-szabaddemokrata gazdaságpolitika nem felel meg az országnak. Tovább akar és halad is a Békesi-Bokros úton, s ez a további belső keresletcsökkentéssel, reálbércsökkenéssel jár. Pedig attól nem lesz felemelkedés, ha elveszik a polgároktól és a vállalkozásoktól az elkölthető jövedelmet. A kormány mégis erre törekszik, s ennek eszközéül szolgálnak a most beterjesztett és a költségvetés bevételi oldalát megalapozó adótörvények is. Minden adóelem bevételnövelő tétel, tehát csökkenti az elkölthető jövedelmeket. A kormány azt gondolja, ha csökken a belső fogyasztás, növekszik az export, s e tévedésre alapozva az adótörvényekkel nagyon is tudatosan szűkíti a belföldi vásárlóerőt. Meglátásunk szerint ezekkel az adóemelésekkel a kormány nem tartotta be a szavát.
(16.50)
Nem tartotta be az ígéretét, a költségvetés benyújtásakor nem tartotta meg a kormányprogramot.
Engedjék meg, hogy konkrétan a két legnagyobb adótételnél pontosan idézzem a kormányprogram idevonatkozó részeit, a 20. oldalon található az általános forgalmi adóról szóló rész. Az általános forgalmi adó rendszerében további lépéseket tesz az egykulcsos általános forgalmi adó felé, az ebből származó tehernövekedésnél a rászoruló rétegeket kompenzálni kell. Ugye, ezt nem teljesítették. (Dr. Toller László: Négy évre szól a kormányprogram!) Személyi jövedelemadó... Igen, a kormányprogram négy évre szól, de a négy év nem biztos, hogy négy év, ezért célszerűnek tartjuk minél előbb elkezdeni a kormányprogramban... (Derültség.)... meghirdetett feladatokat. Úgy gondoljuk, hogy a nyolchónapi tétlenség kellően rossz példa kell legyen, és talán cselekvésre kell hogy serkentse a kormányt.
A személyi jövedelemadó rendszerében lehetőséget kell biztosítani a család összjövedelméhez kapcsolódó terhek méltányosabb megosztására. A munka- és tőkejövedelmekhez kapcsolódó adóterheket harmonizálni kell. Ugye, nem azt jelenti a harmonizálás, hogy a tőkejövedelmekhez kapcsolódó adó csökken és a munkajövedelmekhez kapcsolódó adó növekszik? Mert ha nem ezt jelenti, akkor ellentétet vélek felfedezni a kormányprogram és a valóság között.
Összességében úgy látjuk, hogy a költségvetés bevételi oldalát meghatározó adótörvények a belső keresletcsökkentés eszközéül szolgálnak. Növelik az adóterhelést, növelik az elvonást, és nem tesznek lépéseket az adózók körének szélesítésére. A magyar adórendszer, amiben aránytalanul magas a jövedelem típusú adók súlya, alapvető változtatásokra szorul. Az előttünk levő költségvetés a példa arra, hogy egy becsületes és hatékony adórendszer létrehozása nem várható a jelenlegi kormánytól.
Ez az újabb Bokros-csomag, meglátásunk szerint, alkalmatlan a tárgyalásra; célszerű lenne tanulni az előző Bokros-csomagok hibáiból. Ezt mi tárgyalásra nem tartjuk megfelelőnek.
Köszönöm a figyelmüket.
