DR. DOBOS KRISZTINA
DR. DOBOS KRISZTINA
DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Talán furcsa lesz, amit most mondok, de én elégedett vagyok ezzel a költségvetési törvénnyel, hiszen ez a költségvetési törvény mindazok számára, akik az oktatást tekintik át, egy nagy rejtvény. Szabadon szárnyalhat a fantáziánk, azt gondolunk bele, amit akarunk. Úgy hiszem, hogy az, aki gondolkodó, a patkó akármelyik oldalán ül, jól érezheti magát.
Miről is szól ez a nagy rejtvény? Vegyük sorba az egyes tételeit, és akkor önök is meglátják, hogy van min gondolkodni.
Első része a közoktatás finanszírozása. Jelen pillanatban azt tudjuk a költségvetési törvényből, hogy augusztusig hogyan finanszírozzák a közoktatást. Ezt követően majd a 3/A táblázat fogja tartalmazni a finanszírozás rendszerét. A múlt héten nekünk a Pénzügyminisztérium munkatársai azt mondták: nyugodtan mondjuk azt, hogy általános vitára alkalmas, péntekig meg fogjuk kapni a 3/A táblázatot. Ezen a héten Bokros Lajos miniszter úr azt mondta: nyugodtan mondjuk azt, hogy általános vitára alkalmas, vagy nyugodtan tárgyaljuk, e hét végéig megkapjuk a közoktatás új finanszírozási rendszerét.
De én nem vagyok nyugodt, mert én közben kaptam Fodor Gábor úr aláírásával egy másik finanszírozási rendszert, ami nem a közoktatás új finanszírozási rendszere, hanem a régi normatív rendszer. Ennek aláírási dátuma október 30-a volt.
Tehát a mai napon mindazok, akik itt ülnek, és jómagam, nem tudjuk, mi fog történni a közoktatásban. Nem fogjuk tudni, nem tudjuk, és úgy zárul le az általános vita, talán a jövő héten, hogy csak augusztusig finanszírozzuk a közoktatást; utána csak egy sarokszámmal rendelkezünk, és talán mindenki saját maga kitöltheti. De azt hiszem, mégsem ez lenne a költségvetés igazi metódusa.
Mi a nagy probléma? Van egy normatív finanszírozási rendszer, és nagy örömünkre szolgál: a miniszter úr bejelentette, hogy emelkedtek a normatívák. Nem annyival, amennyit mondott, mint ahogy az újság is megírta, hogy azért az egy picit túlzás, hogy az idén még a tavalyinál is jobb feltételei vannak a közoktatásnak, hiszen ezzel azt lehetne érzékeltetni, hogy tavaly is jó feltételei voltak, de idén aztán még inkább. Mert ha tudomásul vesszük, hogy a közalkalmazottak bérének az emelését és különböző egyéb, például energiatámogatást is beépítettek a normatív finanszírozásba, akkor azt hiszem, nem olyan jelentős mértékkel javult. Ha még a 30 százalékos inflációt is figyelembe veszem, akkor úgy hiszem, ez a közoktatási normatívaemelés valódi emelést jelent, de nem jelenti azt, hogy valójában javulnak a közoktatás pozíciói.
De mi történik augusztus 1-je után? Kétféle lehetőség van: vagy a miniszter úr által aláírt normatív finanszírozási rendszer marad, és akkor erről kellene vitatkozni; vagy pedig a '93-as közoktatási törvény szellemének, a 3/A mellékletnek megfelelően új finanszírozási rendszer alakul ki. De ez az új finanszírozási rendszer így, ebben a formájában, ahogy kering az országban - de nem nyilvánosan, hanem talán azt mondhatnám, hogy bújtatva -, számos problémát tartalmaz. Hadd hívjam fel a figyelmet egy-kettőre.
Például csak a pedagógusokkal számol, és nem számol azzal, hogy nagyon sok helyen az oktatás csak akkor fog működni, ha kiegészítő munkatársak is vannak. Például csak a 700 fős iskolához rendel egy igazgatót és igazgatóhelyettest. Nem tudjuk, hogy mi történik az annál alacsonyabb létszámú iskolákkal. Például a középiskolát preferálja, ugyanakkor nem kötelező könyvtárost tartani a középiskolában. Hogyan fog működni a középiskolai könyvtár, ha ezt nem hajlandó finanszírozni a költségvetés?
Én azt hiszem, hogy ezek a példák rámutatnak arra, hogy ezt a finanszírozási rendszert át kellene tekinteni. Először nem a parlamentnek, hanem szakmai köröknek meg kellene nézni, hogy számos esetben hogyan realizálódik ez egy óvodánál, általános iskolánál és középiskolánál, és csak akkor beterjeszteni a parlament elé, ha megpróbálja kiszűrni a lehető legtöbb problémát.
További rejtvények vannak még ebben a költségvetésben a közoktatás területén. Elhangzott, hogy 1,4 milliárd körüli érték fordítódik a közoktatási programokra. Ennek egyik legjelentősebb tétele a nemzeti alaptanterv implementációja. De elfogadta-e valaki a nemzeti alaptanterv implementációját? Elfogadta-e azt a programot valaki, amit most be akarnak vezetni? Hiszen ebben az implementációban számos olyan szakmai tévedés van, amire felhívták a figyelmet a Köznevelési Tanács, a Közoktatáspolitikai Tanács munkatársai.
Hadd mondjam el önöknek, hadd osszam meg kedvenc feladatomat ebből a NAT-implementációból: egészséges mértékig korlátozni kell a pedokrácia öntetszelgését. Ez egy feladat. Hány forintot fog erre költeni a Művelődési Minisztérium? Tudja-e valaki, hogy mit jelent ez? Én megpróbáltam eddig az államtitkár úrtól, a minisztérium több vezetőjétől megtudni, hogy mi a csudát gondolnak ezen feladat alatt - senki nem tudta. Mondhatnék még hasonló hibákat...
Ugyanakkor eltűntek azok a jogcímek, amelyek a közoktatási feladatokra az elmúlt időszakban szerepeltek. Mondhatom a közoktatási lapok támogatását, mondhatom azokat a speciális programokat, amelyek a fogyatékos gyerekekre vonatkoznak és így tovább.
(15.50)
Tehát ha úgy gondolom, hogy az 1,4 milliárd forint tetemes összeg, akkor azt gondolom, célszerű lenne, hogyha a parlament, a képviselők és a közvélemény tudná, hogy mire kívánja költeni a kormány, és nem nekünk kellene kitalálgatni - mert sajnos, az indoklásban ez nem szerepel.
A másik óriási rejtvény a felsőoktatás finanszírozása. Alig egy hónappal ezelőtt a felsőoktatási helyettes államtitkár úr elmondta, hogy sajnos nem tudják normatív módon finanszírozni a felsőoktatást, mert nem készültek el vele. Lesznek bizonyos elemei a költségvetésben, amelyek a normatív finanszírozásra vonatkoznak, de nem lehet még az idei költségvetésben ezt bevezetni.
Tegnap Bokros Lajos miniszter úr expozéjában meghallgattuk, hogy a felsőoktatás új finanszírozási formája a normatív finanszírozás, és az 1996. évi költségvetésben már ez szerepel. Én elhiszem. Biztos igaza van a miniszter úrnak, csak nem szóban szeretném hallani, hanem írásban látni. Jó lenne, hogyha ez a költségvetési törvényben is szerepelne, ha tudhatnánk mi, halandó képviselők is, hogy milyen normatívája van a pedagógusképzésnek, milyen normatívája van a bölcsészképzésnek, milyen normatívája van a közgazdászképzésnek - hiszen ezeket ma még nem tudhatjuk.
Amit az államtitkár úr mondott, az egy tanulmány. Ennek a tanulmánynak szintén számos hibája van, amire a Rektori Konferencia fel is hívta a figyelmet. Hadd mondjam el, hogy például ebben a tanulmányban igen elméleti, igényes képzésnek tekintik az óvónőképzést, és sokkal kevésbé a tanítóképzést. Lehet, hogy igazuk van - ha meg tudnák magyarázni. De azt gondolom, számos ilyen és hasonló hibával nem lehet egy költségvetés elé lépni. Elhisszük azt a pénzügyminiszter úrnak, hogy a normatív finanszírozás jó. Mi is ezt tartjuk alkalmasnak. De akkor jó lenne, hogyha tudnánk a részleteit is, hiszen így valójában csak azt mondhatjuk, hogy valami rejtvényt kell megfejtenünk.
Egy-két tényt hadd mondjak még a Művelődési és Közoktatási Minisztérium költségvetéséből.
Megszűnnek az alapok - ezt az államháztartási reform keretében mindenki elfogadta. De milyen lesz a parlament tekintélye, ha az alig három hónapja elfogadott Ifjúsági Alap a jelen költségvetésben megszűnik? Miért vitatkoztunk mi itt többen, parlamenti képviselők - a kormánypárti oldalon és az ellenzéki oldalon is -, hogy létrejöjjön egy Gyermek- és Ifjúsági Alap, miért hoztunk törvényt három hónappal ezelőtt, ha most a költségvetési törvény egyetlenegy mondatával teljesen annullálni lehet a munkánkat? Vajon ez segíti-e a gyermekek és az ifjúság helyzetének rendezését azzal, hogy a törvényi garancia, a nagyon kényesen megfogalmazott feladatok után egyetlenegy mozdulattal eltöröljük?
Ígéretet kaptunk az OTKA és a FEFA megszüntetésével kapcsolatosan, hogy tovább is működhetnek ezek az alapok, ugyanolyan független rendszerben, mint ahogy eddig működtek. Ez az ígéret szóban hangzott el. Írásban csak annyi történt, hogy az OTKA-t és a FEFA-t mint alapot megszüntette a költségvetés. Szeretném képviselőtársaimat emlékeztetni arra, hogy közel egy évig vitatkoztunk ezen alapok létrehozásáról, az ezen alapokat szabályozó törvényről - és most, egyetlenegy pillanat alatt azt mondjuk, hogy ezek a törvények semmisek.
Minden kultúrországban, Európa minden országában a mindenkori kormánytól függetlenül működnek a tudomány fejlesztésére szolgáló alapok. Ezeknek a megszüntetése és szóbeli ígéret, hogy továbbra is függetlenül működhetnek, nem nyugtatta meg az oktatókat, nem nyugtatta meg a kutatókat, nem nyugtatta meg azokat a külföldi barátainkat sem, akik az elmúlt időszakban már jelezték, hogy nem értenek ezzel egyet. Lehet azt mondani, nem érdekes, hogy a külföldi tudóstársadalom milyen véleménnyel van; lehet azt mondani, hogy kérem, továbbra is működhet a kuratórium - azt nem lehet mondani, hogy megszüntetjük a törvényt, de ugyanolyan feltételekkel működhetnek. Valójában úgy hiszem, ez a közvélemény becsapása.
Szekeres frakcióvezető úr a múlt alkalommal, amikor az OTKA ügyében felszólaltam, megkérdezte, honnan tudom, hogy mit tervez a kormány, hiszen még nem hallottuk a pénzügyminiszter úr expozéját. Lehet, hogy az expozé megnyugtat minket, el lehet fogadni, hogy az expozéban számos ígéret elhangzott, de valójában ezek szóbeli ígéretek, és a szóbeli ígéretekkel szemben állnak a leírtak: az írásos dokumentum.
A következő nagy területe ennek a tárcának: a sport. Ha visszaemlékeznek, a tavalyi év során, a költségvetés tárgyalásakor elmondtuk: nem tartjuk jónak, hogy megszünteti a tornaterem-építési lehetőséget, de elfogadjuk, hogy ha a költségvetés rossz helyzetben van, akkor a sportpályák létesítését preferálja a költségvetés. Nem történt meg ez a preferáció. Ma azt kell mondanom, hogy beszélünk az egészséges életmódról, beszélünk arról, hogy a sportot támogatni kell, de eltűnt a sportnormatíva. Tessék belegondolni, képviselőtársaim, hogy 50 forint/fő mire elég! De még ez is eltűnt. Továbbra sincs semmiféle olyan támogatás, kivéve, hogy az összes egyetemi és főiskolai hallgatónak 21 millió forint áll rendelkezésre sporttámogatásra. Itt beszélhet a nemzeti alaptanterv az egészséges életmódról; beszélhettünk arról a vitanapon - amikor az egészségről beszéltünk -, hogy az egészségvédelem mennyire fontos: hogyha minden költségvetési forrást megszüntetünk, akkor ez valóban beszéd, és nem jelenti azt, hogy tettek is követik.
Azzal kezdtem mondandómat, hogy ezzel a költségvetéssel elégedett vagyok, hiszen szabadon szárnyalhat a fantáziánk: azt gondolunk a közoktatás finanszírozásába, amit akarunk, azt gondolunk a felsőoktatás finanszírozásába, amit akarunk, hiszen nem kaptuk meg a dokumentumokat. Elhihetjük a pénzügyminiszter úrnak azt, hogy valóban független lesz a kutatás az elkövetkezendő időben annak ellenére, hogy megszünteti az OTKA- és a FEFA-törvényt, és elhihetjük azt, hogy a kormány gondoskodni fog a sportról és az egészséges életmódról - de valójában a dokumentumokban ez nem szerepel.
Én azt kérem képviselőtársaimtól - és nagyon komolyan kérem -, hogy mindaddig, amíg ezek a dokumentumok nem állnak a képviselők rendelkezésére - nemcsak az ellenzéki képviselők, hanem a kormánypárti képviselők rendelkezésére -, ne engedjék lezárni az általános vitát. Hiszen abban a pillanatban, ahogy az általános vita lezárul, már nincs módjuk sem az ellenzéknek, sem a kormánypártoknak arra, hogy javítsanak a helyzeten.
(16.00)
Elképzelhetetlen és elfogadhatatlan számomra az a helyzet, hogy úgy beszélünk az oktatás finanszírozásáról és az oktatás lehetőségeiről, hogy nem tudjuk, miről beszélünk. Ezért még egyszer kérem önöket a Magyar Demokrata Fórum nevében, hogy mindaddig, amíg ezek a dokumentumok nem állnak rendelkezésre, addig folytassuk az általános vitát. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)
