DR. PÁLFI DÉNES
DR. PÁLFI DÉNES
DR. PÁLFI DÉNES (KDNP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Természetesen nem reméltem, hogy Bokros miniszter úr jelen lesz a felszólalásomnál, ezért tisztelettel kérem, hogy távolléte miatt a következőt szíveskedjen átadni neki.
Én kétszeresen tisztelem őt: egyrészt mint a Magyar Köztársaság miniszterét, pénzügyminiszterét, kincstárnokát, másrészt mint a választókörzetemben, 501-néhány évvel ezelőtt élő Egerváry László főkincstárnok utódját. Tudom, hogy egy költségvetésben milyen munka rejlik, ezért munkatársaival együtt minden tiszteletet és köszönetet megérdemel.
Azonban mindezek előrebocsátása ellenére sem tudom azt mondani erre a költségvetésre, hogy jó, ellenkezőleg: ez a költségvetés nem jó. Nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel, bal oldalról sem, jobb oldalról sem, legfeljebb az arányok vagy a mértékek mások, hogy ki, mit kifogásol ebben a költségvetésben. Nem fogok itt újat mondani, legfeljebb ismételni, amit már az előttem felszólaló képviselőtársaim mondtak: ez a költségvetés megalapozatlan, egyrészt pénzügyi oldalról, másrészt társadalmi oldalról. Pénzügyi oldalról a megalapozatlanság egyrészt a bizonytalan bevételtervezés, amint az Állami Számvevőszék jelentéséből és az Állami Számvevőszék elnökének szóbeli kiegészítésében is elhangzott és hangsúlyozott; bizonytalan a 107 milliárd forintos privatizációs bevétel.
(15.00)
Tudjuk, hogy ebben az évben sem teljesül az a 150 milliárd, amit annyira kifogásoltunk az előző évben az ez évi költségvetés tervezésekor. Hibás bevételként megjeleníteni, szerepeltetni a 33 milliárd forintos vámbiztosítékot, de sajnálatos, hogy a bevételi oldalt alapvetően érintő, ha úgy tetszik, azt megalapozó és elosztó négy törvény, illetve törvény módosítása is párhuzamosan történik tárgyalásban a költségvetés tárgyalásával: a társasági adóról, a személyi jövedelemadóról és az adózás rendjéről, valamint az államháztartásról szóló törvényekről, illetve módosításokról van szó.
Ami a társadalmi realitást illeti, nincs realitása és nincs elfogadása, nem lehet elfogadása, hiszen az ország, de közel egymillió lakosa ennek az országnak részben demonstrál, figyelmeztet vagy sztrájkra készül, vagy sztrájkol, 15-30 százalékos béremelést követelve. Ezek számomra azok a bizonytalansági tényezők, amik megalapozatlanná teszik ezt a költségvetést, mert a társadalmi elfogadottság vagy nem elfogadottság a társadalom egyik legfőbb értékét, a társadalom békéjét veszélyezteti.
Tisztelt Államtitkár Úr! Személy szerint én, akinek volt része - ugyan egy állami költségvetéshez viszonyítva mini - költségvetéseket megélni, túlélni, még hiányolok valamit. Elismerem, hogy nem könnyű a helyzet, elismerem, hogy elosztani csak annyit lehet, amennyi bevétel van, és nagyon sok prioritásnak kellene lenni - és ezek közül melyik legyen az igazi prioritás? Ezért úgy gondolom, hogy alternatívát kellett volna a Ház elé terjeszteni, hogy legalább abban lett volna érdemi mérlegelési lehetőségünk, különösen az ellenzéknek, amelynek annyi információ sem áll rendelkezésére, mint a kormányzati oldalnak, hogy legalább ebben lett volna némi lehetőségünk, mert ha kell, szükségköltségvetést kell elfogadni. Tudom, egy költségvetés bármikor módosítható, vagy pótköltségvetés nyújtható be, de mégis én az alternatívát hiányolom.
Amiért szólni kívánok ezek előrebocsátásával, ez az önkormányzatok ügye. A helyi önkormányzatok a költségvetés szempontjából alapvetően az úgynevezett nemtermelő szektornak a megtestesítői, ezért a restrikció egyik bázisterepének, mint szenvedő félnek tekinthetők és így szerepelnek. A helyi önkormányzatok GDP-ből való részaránya a korábbi évekhez képest csökkenő tendenciát mutat, pedig az ellátandó feladat nem csökkent, ellenkezőleg, növekedett: szociálpolitika, tűzoltóság, polgári védelem, hogy csak a legfontosabbakat soroljam, de a munkaadói járulékot is ide sorolhatom. A divatos decentralizáció tovább folytatódik, ami itt a Nyugattal ellentétben a terhek egyenes leosztásában jelentkezik. Itt is elmondható, hogy az államháztartási reform az állam és önkormányzat közötti feladat elhatárolása, újragondolása - lényegében véve a helyi önkormányzatok gazdálkodásának átalakítását tekintve is - elmaradt. A monetáris restrikció kiszolgálásától eltekintve nincs is ilyen kísérlet, átfogó és minden szempontra, a helyi önkormányzatiság eszméinek továbbgondolására is építő modell a kormányzat birtokában. Csupán széteső gondolatcsírák vannak, és ezekre érdemben alapozni nem lehet.
A helyi önkormányzatok gazdálkodásának reformját elsősorban és alapvetően az önkormányzati törvényben és csak másodsorban az államháztartási törvény keretében kellene megoldani. E reform irányába mutató átfogó és érdemi - és nem technikai - törvénymódosítások azonban az ígéretek ellenére elmaradtak. Elmaradt az önkormányzati csődtörvény megalkotása is; ennek hiányában zavarokat fog okozni a különböző önkormányzatoknál jelentkező hátrányos pénzügyi helyzetből keletkezett kezelhetetlen gazdálkodás. Elmaradtak a nagy elosztórendszerek reformjai is. Így hiányoznak azok a törvények, ágazati szaktörvények, mint a közoktatási, szociális törvény vagy ezek módosításai. Félő, hogy 1996-ban e törvények módosításai - miután nem igazodtak elsőbbségi módon a költségvetési törvényhez - a jövő évi gazdálkodást zavarhatják meg, okozva ezzel nem kis bizonytalanságot az önkormányzatok gazdálkodásában. Hacsak nem vesszük ide a beígért, de még koalíciós viták kereszttüzében égő, mind ez ideig be nem nyújtott 3/A mellékletet, nem képezi ezt a részt, amely a közoktatási törvényre, illetve a közoktatás reformjára irányul.
Az indoklási szövegrész azzal indít, hogy indokolt az önkormányzati szintek közti feladatelhatárolás újragondolása. Erre viszont nem kerül sor, ennek nyomát sem látni. Ellenben létezik egy spontán és meglehetősen ellenőrizhetetlen államháztartási reform, már ami a szintek közötti feladatok telepítését illeti. A települési önkormányzatok tucatjával, immár több száz körzeti középfokú intézményt adtak át. Lehet, hogy így jobb, mert önkéntes, nem irányított, ezáltal életszagúbb ez a reform. De az a probléma vele, hogy a megyei önkormányzatokat ez a spontán, összehangolatlanul leadott intézménydömping pénzügyi zavarba hozza, hiszen a feladatellátással együtt ugyan a normatív támogatást megkapja, de képviselőtársaim tudják azt, hogy a normatív támogatás és a tényleges bekerülési költség között jelentős differencia van, és ezt a megyei önkormányzat sem tudja előteremteni, hiszen neki még helyiadó-kivetési lehetősége sincs, tehát ezért ott tornyosulnak továbbra azok a feladatok, megfelelő pénzügyi háttér nélkül, amelyek ezeknek az intézményeknek az átadásából adódnak. Alapvetően téves mára már a kulcskérdésként szereplő két pont: egyfelől a mozgósító hatékonyság, másfelől a nivellálás. Ez akkor lenne jogos, ha egy átfogó reform lenne a tét, itt és most azonban az önkormányzatok agóniája, a működőképesség biztosítása a tét, az alapvető kulcskérdés. Akkor, amikor a nemzetgazdaságban növekedés van, a szigorú egyensúlyi követelmények másként determinálják a forrásokat, mint néhány évvel ezelőtt, amikor 5 százalékos csökkenés is volt a GDP-ben, a determináció egyértelmű alárendeltséget jelent.
Az új magyar helyi önkormányzatiság védelme itt nem szempont, ellenkezőleg, a helyi önkormányzatokat, illetve a helyi önkormányzatok szabad mozgásterét egyre szűkítjük, egyre több feladatot kapnak, és ezek alól a kötelező feladatok alól szinte már ki sem látszanak, ami egyértelműen adósságcsapdát rejt magában.
Nem világos, mit ért az előterjesztő a sajátos szolidaritási szemlélet prioritásán. Valóban, itt a helyi önkormányzatiság válságáról van szó, nem egyébről. A szabályozás legfontosabb elvei alatt szereplő öt pontra ugyan találunk törekvést az előterjesztésben, de egyfelől azt látjuk, hogy egymással ellentétes elveket, feladatokat akar megbékíteni, ami nem megy; másfelől ennyi célt belehelyezni a legfontosabbak fókuszába, akkor lényegében véve egy célinfláció lép fel, semmi sem sikerül, csak próbálkozunk vele.
A szabályozás egyfelől megpróbálja a szűkös lehetőségeken belül optimalizálni az elosztás elveit technikai szinten és tökéletesíteni, másfelől a makroelosztási szabályozási modelljét kívánja úgy továbbfejleszteni, hogy egy korszerűbb, európaibb rendszer legyen forrásösszetételében.
(15.10)
Az európai minták utánzása azonban félrevezető, mert az európai modell rendkívül heterogén, rendkívül eltérő feladattartalommal. Úgy látszik, az európai adaptáció nálunk abban merül ki, hogy az állami támogatást egyoldalúan csökkentjük, és ezáltal - úgymond - korszerű lesz a rendszer. Ugyanakkor a szabályozás elszakad a realitás talajától, az alapvető feladat, a működőképesség megőrzése, fenntartása lenne a cél. Ehelyett a finanszírozás restriktív, és óriási lyukakkal az ellehetetlenítés irányába viszi a helyi önkormányzatokat, elveszítve mindazt a pozitív szerepet, amit az 1990-94-es időszakban az önkormányzatok élveztek és betöltöttek, a stabilizációt és a növekedést serkentő szerepüket.
Valóban teljesül-e az öt fő cél?
A kötelező feladatfinanszírozás célja - már az ÁSZ-jelentés alapján is látszik - nem teljesülhet maradéktalanul.
A területi kiegyenlítés nem teljesülhet, ha ugyanis megnézzük az indoklás 223. oldalán lévő táblát, láthatjuk, hogy a kiegyenlítést egyetlen bevételi főcsoport, az állami támogatás jelenti, ugyanakkor ennek részaránya csökken, az összes többi bevételi főcsoport aránya nő, miközben a helyi adók, tárgyi eszközök értékesítése, privatizáció, átvett bevételek, gépjármű, kamatbevételek, működési bevételek stb. erőteljesen differenciálódnak. Ezek alapján azonban már nem állítható megalapozottan, hogy a területi kiegyenlítés prioritása érvényesülhet.
A fejlesztés prioritása nem érvényesülhet. Ez teljesen érthetetlen, mivel az erre előirányzott támogatás szerény mértékű növekedése, valamint a támogatható célok szűkítése nem jelentheti a fejlesztések prioritását. A tervezet szerint, melynek indoklása ugyancsak a 223. oldalon lévő táblában található, a felhalmozás, bevételek részaránya rendre csökken is 2,4 százalékponttal. A normativitás, illetve a kevesebb számú normatív hozzájárulás sem teljesülhet, hiszen - amint ezt az ÁSZ-jelentésben is látni - az alnormatívákkal, alszorzókkal bővítve a normatívák száma nem csökken és nem is lesz átlátható. Ugyanakkor számos normatíva megszűnik, beleolvad egy gyűjtőnormatívába, ezt azonban egyes szakmák, intézmények - a sport, kultúra - sérelmezik, mivel a minimális garancia védőernyőit is elveszítették.
Az államháztartás újraelosztása mérséklésének szempontja természetesen teljesül. A GDP százalékos arányait tekintve csökken az itt elkölthető összes pénzeszköz. Ugyanakkor nehezen védhető az a szándék, hogy a központi szabályozásba bevont pénzeszközök növekedése 2,2 százalék ezen belül, az szja-é mindössze 7 milliárd, 7,5 százalékkal növekszik, a gépjárműadóé 3,6 milliárd, 136,7 százalékkal növekszik, az állami támogatás 3,6 százalékkal csökken, vagyis 11,5 milliárddal. Még a munkaerőpiaci-alap átcsoportását is figyelembe véve marad a csökkenés 1 milliárd forint, 0,3 százalék.
Nem világos, hogy a munkaadói járulék 4,2 százalékos összege, a 8 milliárd forint hogyan jön ki, amikor a mérlegadatokban szereplő adatokat alapul véve 1-2 milliárd forint kiesés, finanszírozási lyuk mutatkozik. Ezáltal megdől a kormány azon kijelentése, hogy a forrásbővülés a feladatváltozásokból adódik.
Tisztelt Államtitkár Úr! A helyi önkormányzatok összes bevétele 911 milliárd forint körül prognosztizálható, mely 8,3 százalékkal haladja meg az 1995. évi várhatót, ebből azonban az következik, hogy a feladatok növekedése, az inflációtól 12 százalékponttal elmaradó forrásbővülés igen feszültté teszi a jövő évi gazdálkodást. A 8,3 százalék ugyan meghaladja a 2,2 százalék szabályozott források növekedési ütemét, azonban jelzi, hogy a 8,3 százalék átlag akkor jön ki, ha más bevételek - például saját bevételek - gyorsabban növekednek. Ez pedig olyan feltétel, ami mögött nincs garancia. Mi a biztosíték arra, hogy a helyi adók, működési bevételek, tárgyi eszközök értékesítése vagy a privatizáció teljesül? Ennélfogva nagy lyukak tátonganak az önkormányzatok költségvetésében. Más oldalról a feszítés mögött tovább folytatódik a vagyonfelélés, mely az önkormányzatok jövőbeni helyzetét nehezíti meg.
Tisztelt Államtitkár Úr! Időm lejárt. Végezetül arra szeretném felhívni a pénzügyi kormányzat figyelmét és képviselőtársaim figyelmét is, hogy a helyi önkormányzatok léte, működőképessége ma Magyarországon létkérdés. Mert amíg a parlament elé vonulnak demonstrálók, tüntetők, azt lehet úgy tekinteni, hogy a kormány vagy a parlament ellen történik. De ami helyben történik, márpedig nagyon sok minden helyben történik - hála isten és szerencsére -, azért mind az önkormányzatok vállalják a felelősséget, illetve kell hogy vállalják a felelősséget. Ezeket a problémákat mind nekik kell valahogyan kezelhetően megoldani.
Ezért lenne nagyon fontos, hogy ezt a jelen költségvetési tervezetben szereplő nagyon feszített önkormányzati részt valahogy javítani, bővíteni lehessen.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
