KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoport részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Előzetesen szeretném bejelenteni, hogy a - vezérszónoklatok sorában először - tartalmában is kormánypárti véleményt szeretnék tolmácsolni.
Kornai professzor 1989-ben, "Indulatos röpirat"-ában négy pontban foglalta össze az adórendszer reformja során érvényesítendő követelményrendszert:
1. Az adót ott kell beszedni, ahol megfogható.
2. Az adórendszer legyen minél inkább semleges.
3. Nincs szükség az adórendszer progresszivitására.
4. Az adórendszer ne adjon olyan ellenösztönzést, amely visszatartana a teljesítmények és a beruházás növelésétől.
Ő azt javasolta, hogy amikor elkezdjük a stabilizációs műtétet, induljunk nulláról, és módszeresen gondoljuk végig újra, milyen elvekre épüljön az elkövetkező évek adórendszere. Ez a nulláról indulás sem akkor, sem azóta nem következett ugyan be, de a végiggondolás minden esztendőben ilyen idő tájt megtörtént, és ha nem is sikerült a tökéletes megvalósítás, azért egyre több részterületen volt előrelépés egy hosszú távon stabil adórendszer megteremtése irányában.
A most előttünk fekvő személyi jövedelemadó törvényjavaslat egységes, új szerkezetével jelentősen fogja segíteni a jogalkalmazók munkáját, ugyanakkor - sajnos - a jövő évi gazdaságpolitikai elvárások és lehetőségek korlátozzák a még határozottabb reformlépések megtételét.
A szocialista képviselőcsoport már a nyáron lefolytatott előzetes vitájában egyetértett azzal, hogy a jövő évi adópolitika segítse elő a gazdaság - sajnos nem túl nagy mértékű - növekedését, ugyanakkor a fogyasztás még elviselhető korlátozásával ösztönözze a megtakarítások, a felhalmozás arányának növekedését, vagyis az egyensúly javítását.
Sajnos szűkíti a mozgásteret az, hogy a költségvetés adóbevételi igénye jövőre sem mérséklődik érdemlegesen, ezen belül pedig a személyi jövedelemadó-szükséglet közel 100 milliárd forinttal magasabb, mint az idei. Ha szeretnénk elérni a képviselőcsoport által támogatott egyensúlyi állapotot, akkor vállalnunk kell a nem túl népszerű, sőt kifejezetten népszerűtlen reálbérmérséklést, 2-4 százalék - a mérték közel sem mindegy, de az erről szóló hírek meglehetősen ellentmondásosak - körüli mértékben. Ezzel párhuzamosan persze követelményként fogalmazta meg a frakció, hogy az adóterhelés belső elosztását úgy kell megváltoztatni, hogy a nullakulcsos sáv megszüntetése mellett se viseljen adót a minimális bérért dolgozó, aki pedig az átlag alatt vagy akörül keres, annak jövedelmi pozíciója lehetőség szerint változatlan maradjon. Ebből pedig nem következhet más, mint hogy a magasabb jövedelműek adóterhelése fog emelkedni.
Ez persze kényszerűség, és akadályoz bennünket az ideális személyi jövedelemadó-tábla megalkotásában. Ugyanakkor a hiány mérséklése irányába tett lépéseink és az adóalap eddiginél hatékonyabb kiszélesítésének folyamata belátható időn belül lehetővé teszi számunkra, hogy egy egyenletesebb adóterhelést tudjunk megvalósítani, és ezt ne egy magasabb szinten érjük el.
Támogatjuk, hogy az elismert költségek jobban körülírásra kerültek, és kétes esetekben egyértelmű az adó megfizetésének kényszere. Szintén az adóalapot növeli a magánfogyasztás elszámolásának eddiginél hangsúlyosabb kizárása.
(11.40)
Ezt a célunkat is szolgálja, hogy a benyújtott tervezet tartalmában egyszerűsödött, összefogottabb, áttekinthetőbb lett. Az adóelkerülés lehetőségének szűkítését szolgálja reményeink szerint az, hogy a bonyolult, szoros hivatkozások helyett az összetartozó rendelkezések összegyűjtésre kerültek. Így reméljük, hogy a szabályokat az adózók könnyebben megértik, és az esetleges adóviták könnyebben tisztázódhatnak, kevesebb állásfoglalásra lesz szükség.
A korábbi érdekérvényesítés maradványaként beépült kedvezmények szűkültek. A megmaradók életpályáján is indokolt elgondolkodni, még akkor is, ha mostani megszüntetésük csak feleslegesen nagy feszültség árán lett volna megoldható.
Nem kerülte el figyelmünket az sem, hogy az elmúlt évi adóvitákban rendre igényként jelent meg az áttérés a családbarát jövedelemadó modellre. Éppen ezért került sor az előkészítő munkában arra, hogy megvizsgáltuk mind a családi, mind az összevont, úgynevezett splitting jövedelemadózás hatásait, annak adóigazgatási vonzatait, az áttérés következményeit.
Az összes körülményt mérlegelve jutottunk arra a következtetésre, hogy nem vállalható a családi vagy s splitting adózás jövő évi bevezetése, mert miközben egyik adózási technika sem valósítja meg az egyenlő közteherviselést, sőt olyanokat is kedvezményez, akik gyereket nem nevelnek, ugyanakkor a gyermeket nevelő egyedülállókat az együttes adózás, például a családi adózáshoz viszonyítva is, hátrányos helyzetben tartaná.
Mindezekre tekintettel erősítettük meg a személyi jövedelemadózás rendszerét. Természetesen a családi helyzetek eltéréseit mindenképpen meg kell oldani, de nem az adórendszeren belül. Azon túl, hogy áttekinthető, új szerkezetben került elénk a törvényjavaslat, talán a legnagyobb horderejű változásként értékelhető a legalacsonyabb sáv nulla kulcsának megemelése, és ezzel párhuzamosan az adójóváírási intézménynek a bevezetése.
A képviselőcsoportunkban, különösen az adóval mélyebben foglalkozók körében sem váltott ki osztatlan elismerést az adójóváírás bonyolultsága. Azt persze el kell ismerni, hogy a szükségesnél több peremfeltétel fogalmazódott meg részünkről, amit úgy kell szabályozni, hogy annak hatása ne terjedjen túl azon, ami kívánatos, de azt mindenképpen, lehetőleg hibátlanul produkálja.
Az elmúlt napokban több, nem kellően megalapozott vélemény, bírálat hangzott el a most tárgyalandó törvényjavaslattal kapcsolatban. A leggyakoribb felvetés, hogy kettős adórendszer alakul ki és hogy 60 százalékkal kívánjuk adóztatni a nem is túl magas jövedelmeket. Az egyszerű, egyösszegű adójóváírás már ebben az évben is működőképesnek bizonyult, de kiszélesítése a törvényjavaslattól eltérő rendszerben már rosszabb megoldást jelentene. Egyrészt tehát a törvényjavaslat csak egy adótáblát ismer, ami az összevont adóalap adójának meghatározását hivatott segíteni, és ehhez képest a munkáltató, a bér kifizetője által történő adóelőleg megállapítása végezhető el sávosan megállapított kulcsok szerint. Ez teszi lehetővé, hogy az adózók részére egy munkaviszonyból származó jövedelemhez arányosított jóváírás társuljon.
A törvény kedvezményként teszi lehetővé, hogy az, akinek csak munkaviszonyból származó bére van - a bérbe értjük a nem rendszeres prémiumot, jutalmat is, de nem értjük bele az osztalékot - és az nem haladja meg a bűvös 960 000 forint összeget, nos, annak az összevont adója megegyezik a bér előlegszámítására előírt, sávos kulcsokkal kiszámított adóval, ami természetesen lényegesen alacsonyabb, mint az adótábla szerint számított adó. Annak pedig, akinek a béren kívül más, nem bérjellegű jövedelme is van, de még így sem éri el az összes jövedelme a 960 000 forintot, az az összes jövedelemhez viszonyított bérarány szerint jogosult jóváírásra.
Mi azt gondoljuk - bármily bonyolultnak is tűnik ez az adójóváírási rendszer -, hogy az elkövetkező rövid idő alatt nehéz feladat lesz - bár mi sem zárjuk ki ennek lehetőségét -, hogy olyan konzisztens adótáblát hozzanak módosító indítványként a Ház elé, amely mindazt az elvárást kielégíti, amit a képviselőcsoport a nyár folyamán támasztott peremfeltételként.
Másrészt továbbra is 44 százalék a legmagasabb adókulcs. Aki azt mondja, hogy a magasabb jövedelmek adóztatása 60 százalékkal történik, az két irányból is csúsztat. Egyrészt a 60 százalékos mérték az előlegszámításnál szerepel, ott, ahol az alsó 200 000 forint után nincs felszámítva adó; másrészt ezzel a mértékkel csak a 600 és 960 000 forintos sávban kell kalkulálni úgy, hogy végeredményben az összes adó kevesebb, mint az adótábla szerint kiszámított adó.
Mi úgy ítéljük meg, hogyha a módosítások során nem kerül elő alternatív megoldás, az adójóváírás működtetése megoldható lesz a törvényjavaslatban leírt módon is.
A viták során gyakran érintettük a szellemi tevékenység és mezőgazdasági kistermelők adókedvezményének problémakörét. A képviselőcsoport számára, annak ellenére, hogy a kedvezmények számos kedvezőtlen hatással is járhatnak, kiemelkedően fontos volt, hogy a mezőgazdasági kistermelők kedvezménye továbbra is életben maradjon, és csak a nagyobb mértékű támogatást igénybe vevőknek szükséges kiváltaniuk a vállalkozói igazolványt. Természetesen a mezőgazdasági termelőnek jól végig kell gondolnia azt, hogy milyen jövedelemtulajdonosi forma szerint tevékenykedik; mert nemcsak a kistermelői átalány-elszámolás lehet számára kedvező.
Szólnom kell mindenképpen a vállalkozók társasági adóból való visszajelentkezésének kényszeréről, annál is inkább, mert olyan ellenérvet is hallhattunk, hogy ezzel meg kívánjuk szüntetni a vállalkozók korlátozott felelősségét. Holott nem erről van szó. Hiszen attól, hogy valaki egyéni vállalkozóként a társasági adó szerint adózott, még nem jelentette azt, hogy felelőssége korlátozottá vált volna. Véleményünk szerint meglehetősen öszvérmegoldás volt lehetővé tenni az egyéni vállalkozók részére a társasági adózást, miközben bárkinek megvolt és megvan a lehetősége a társaság-alapításra - akár egyszemélyesre is -, és így kikerülhet az szja hatálya alól; mármint a vállalkozása.
Ebben az esetben egyértelműen különválhat vállalkozásának adózása a személyes jövedelmétől. Ezt tekintjük átláthatónak és követhetőnek, ezért támogatjuk a visszatérési kötelezettség előírását.
A sajtó érdeklődésének homlokterében állt az utóbbi időben az ingatlan és a hozzá fűződő vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem adóztatása. A törvényjavaslat a korábbi szabályozáshoz képest lényeges egyszerűsítést tartalmaz, és mivel, ha nem üzletszerűen folyik ezek értékesítése, többnyire eseti jövedelem adóztatásáról van szó, indokolt az ilyen típusú jövedelmek adómértékével megegyező kulcs alkalmazása. Természetesen arra senki nem gondol, hogy a lakásmobilitást elősegítő lehetőségeket korlátozzuk. Ahogyan a magánszemélyeknek lehetőségük van adóhitel formájában a megtakarításaik után adókedvezményt igénybe venni, úgy örülünk annak, hogy hasonló konstrukció a vállalkozók részére is a pénztartalék-számlával megvalósulhat; igaz, ezzel a bevételt lehet mérsékelni.
Amint az eddig elmondottakból kiderül, a képviselőcsoport összességében támogatja az új személyi jövedelemadó törvényt. De ez nem jelenti azt, hogy részünkről módosító indítvány nem fogalmazódik meg.
Az idő előrehaladt, ezért csak jelzésszerűen szeretnék utalni már körvonalazódó, eltérő véleményekre. Például jól tudjuk, hogy számos társaságnál, szövetkezetnél a forráshiányt szükségszerűen kellett fedezni a tagok által nyújtott kölcsönből. Ha ezt olyan mértékben korlátoznánk, ahogyan azt a törvényjavaslat tartalmazza, nem kevés eddig működő vállalkozás kerülne kissé reménytelen helyzetbe vagy olyan tehervállalásra kényszerülne, amit nem kívánunk. Persze az sem tartható, hogy kamat címén jelentős adóelkerülés történjen.
Azon is érdemes elgondolkodni, hogy a lakáscélú megtakarítások mértéke hogyan viszonyul az egyéb adócsökkentő kedvezményekhez. Nem elképzelhetetlen, hogy az adóelőleg-fizetésre egy más, a költségvetés finanszírozását is az eddigitől jobban segítő, de a törvényjavaslattól eltérő megoldást fogunk találni.
Aggályos számunkra, hogy a vissza nem fizetett hitelkölcsön nem számít bevételnek. Lehetséges, hogy korrekt megoldást az előttünk álló rövid idő alatt nem találunk, de mindenképpen kísérletet kell tennünk a megoldás megtalálására.
Tisztelt Ház! Tudom, hogy nem egy népszerű dolog egy százmilliárdos többletterhet magában hordó személyi jövedelemadótörvény mellett érvelni. Az sem várható el, hogy az ellenzéki képviselők támogatólag viszonyuljanak hozzá a vitában.
(11.50)
Az viszont nemcsak elvárható, hanem kívánatos is, hogy saját környezetében mindenki tegyen meg minden tőle telhetőt azért, hogy az adóalap folyamatosan bővüljön, hiszen ezzel jelentősen hozzájárulhatunk a vezérszónoklatom elején jelzett követelményrendszer megvalósításához. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
