KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoport részéről: Elnöknő! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Mit lehet kezdeni egy olyan szja-tervezettel, amely csak félig van kész? Vagy egy kicsit kész van, de nem nagyon. Ez vetődik fel az emberben, ha meghallgatta a ma délelőtti miniszteri expozét. Persze szerencsére az elmúlt magyar történelem számos meglepetésre felkészítheti a magyar honpolgárokat. Talán emlékeznek még arra, hogy ha valaki egy Daciát a nyolcvanas évek közepén hazavitt, az sem volt félig sem kész igazából. Tehát, ha valakinek ilyen irányú tapasztalatai vannak, akkor elgondolkozhat azon, hogy itt van egy félig kész szja-törvény, azt kell csinálni vele, amit annak idején a Daciával: hazavinni, aztán valahogy meg kell próbálni fúrni, faragni rajta, hátha attól jobb lesz vagy egyszerre csak beindul. (Derültség.)
Nagyjából ez a feladat van most a Ház előtt is, azzal a különbséggel, hogy a kormány által előre jelzett jóslat, miszerint az adótábla az Érdekegyeztető Tanács megegyezésétől függően változhat, még számos más paragrafusra is vonatkoztatható nyilvánvalóan. Tulajdonképpen nem is kellett volna ezt igazából odaírni, hiszen a törvényjavaslatok, amelyek még nem törvények, számos helyen módosulhatnak, számos körülmény okán. Gondolom, ezt a kormány azért tette oda, mert észrevette, hogy itt nagyon sántít a dolog. Ez már egy komoly előrelépés, mert kétségtelen, hogy az egy jelentős tényezője a hozzáértésnek, ha valaki fel tudja mérni, hogy amit csinált, hol nincsen kész és hol fog még valószínűleg változni. Ezt a kormány jelezte - ez ma már a szakértelem egyértelmű jelének mondható. (Derültség.) Tehát ilyen értelemben Torgyán Józsefnek nem volt igaza; ebben az szja-törvényben a szakértelem a plakátokról lejött abba a pontba, amikor azt közölte a kormány, hogy az általa előterjesztett törvényjavaslat nincs még kész, majd fog változni.
Azért ironizálok tulajdonképpen ezen, mert igazából ha az ember az érdemi elemzésekhez kezdene hozzá, akkor beleütközik abba, hogy igazából mit is kell érdemben elemezni az adótábla kapcsán. Nem is ezzel szeretném igazából folytatni az szja-törvénnyel kapcsolatos fejtegetéseimet, hanem azzal, hogy egyáltalán mikor jó, mikor elfogadható egy ilyen adópolitika, amit a kormányzat meghirdet ebben a törvényjavaslatban, illetőleg mikor várható attól egyáltalán siker.
Azt hiszem, bármilyen gazdaságpolitikának szükséges feltétele az, hogy hiteles legyen. Tehát, ha egy gazdaságpolitika nem tud hitelessé válni - különböző okai lehetnek ennek -, akkor még a legravaszabb vagy a legjobb módon kiagyalt gazdaságpolitika is megbukhat pillanatok alatt, azon egyszerű oknál fogva, hogy azok, akikre vonatkozik, nem hiszik el azt, ami abban le van írva. Ezzel az szja-törvénnyel kapcsolatban már komoly bajok vannak, ugyanis ez távolról sem nevezhető hitelesnek - a mögötte húzódó gazdaságpolitikai szándék sem.
Néhány példát szeretnék felhozni, hogy ezt alátámasszam. Nem is feltétlenül azokra az időkre utalok vissza, amikor még a választási csaták hevében a mostani kormányzópártok olyan plakátokat ragasztottak az országban, hogy ha hatalomra kerülünk, akkor csökkennek az adók; vagy a kormánypártok programjaiban szereplő olyan pontok, mint a helyi adók növekedése, a központi adók csökkenése - hiszen mondhatni erre, hogy rég volt ez a dolog, és mindenki tudja egy picit, hogy ha választásokra készülnek, akkor a pártoknak azon ígéreteit nem kell olyan komolyan venni, majd meglátjuk, hogy mi következik be, amikor valóban hatalomra kerülnek. Azonban, ha már a hatalomra kerülés utáni ígéretek sem tükröződnek a törvényjavaslatokban és a gazdaságpolitikai javaslatokban, az nagyon komoly baj, mert akkor igazából azt az üzenetet közvetíti a kormányzat a választópolgárok felé, hogy teljesen mindegy, hogy mit beszélek, egyik napról a másikra megváltoztatom a mondanivalómat - és a választópolgárok ilyen alapon fogják kezelni ezeket a gazdaságpolitikai törvényjavaslatokat és későbbi törvényeket.
Emlékezzenek csak arra, hány ígéret hangzott el a közelmúltban arra vonatkozóan, hogy milyen intézkedéseket milyen kompenzációk fognak követni. Vagy például elhangzott az az ígéret, hogy ha a kötelező kamarai tagság bevezetésre kerül, akkor a kormánypártok méltányolva ennek az intézkedésnek a kezdeti nehézségeit, a kamarai tagok számára lehetővé teszik az adótörvényekben a kötelező kamarai tagsággal járó kamarai tagdíj levonását az adóból. Ez az szja-törvényben meg kell hogy mutatkozzon valahol, mert azok az egyéni vállalkozók, akik az szja alá jelentkeztek be, azok számára lehetővé kellene tenni az szja-ból a kamarai tagdíj levonását. Ez a törvényben nem jelentkezik, és ez komoly baj. Azért komoly baj, mert ha a kormány vagy annak felelős politikusai az adótörvények vagy a gazdaságpolitika kapcsán ígéreteket tesznek, azt nagyon fontos lenne betartani, különben teljesen hiteltelenné válik a kormány által képviselt gazdaságpolitika.
Tehát összességben azt lehet mondani, hogy ennek a szükséges feltételnek a hiánya sajnos beállt. Kötve hiszem, hogy ez az adópolitika és ez az szja-törvénytervezet hiteles lehet. Azonban nézzük meg, hogy milyen gazdaságpolitika húzódik mögötte! Legalábbis a gazdaságpolitikának azt a szeletét nézzük meg, amit ez az szja-törvény megtestesít.
Többen elmondták már, hogy ez az szja-törvénytervezet egy közel 100 milliárdos többletbevétellel számol, és összességében 480 milliárd forint bevételt tervez a következő költségvetési évben az szja-ból. Nagy kérdés, hogy ez tartható-e vagy sem, főleg akkor, ha a kormányzat reálbér-csökkentési elképzeléseit nem lehet kiolvasni sem a nyilatkozatokból, sem a törvénytervezetekből. És nemcsak azért, mert hiányoznak a háttértanulmányok, hanem azért is, mert ha a pénzügyminiszter azt mondja, hogy ez az szja úgy került benyújtásra, úgy tervezte meg a Pénzügyminisztérium, hogy van egy 6-7 százalékos reálbércsökkenés, akkor nem tudja az ember mire vélni azokat a kormányzati megnyilvánulásokat, amelyek világossá teszik, hogy ez az elképzelés számos ponton billeg. Egyrészt billeg azért, mert ha az ez ellen fellépő érdekvédelmi szervezetek leülnek a kormánnyal tárgyalni, akkor azonnal kiderül, hogy ennél alacsonyabb is lehet a reálbércsökkenés. Másrészt azért billeg, mert igazából sehol nincs egyelőre kimutatva vagy világosan alátámasztva, hogy a tervezett reálbércsökkenés együttjárhat-e azzal, hogy a tervezett adóbevétel megjelenik a költségvetésben.
Egyébként számos negatív kihatása a gazdaságpolitikai oldalról jelentkezik ennek a gazdaságpolitikának. Az biztos, hogy hazai piacra alapozott gazdasági növekedés így nem képzelhető el.
(12.30)
Ez nem is feltétlenül probléma, hiszen világos, hogy Magyarországon a gazdaságpolitika az exportpiacra alapozott gazdasági növekedéssel számol. Azonban az már sokkal nagyobb baj, hogy ebben az szja-ban megfogalmazott adópolitikának egyenes következményeként a jövedelemcentralizáció foka növekszik, pedig a kormánykoalíció minden gazdaságelméleti megnyilvánulása abba az irányba mutatott, hogy ezt feltétlenül csökkenteni kell.
Kedves képviselőtársak, a sors szeszélye folytán a kormányzat most létszámhátrányban szenved. Arra gondolok, hogy öt ellenzéki és egy kormánypárti szónoklat hangzott el, hiszen Ungár Klára képviselőtársam több bírálatot mondott el a kormány szja tervezetével kapcsolatban, mint amit én szándékoztam volna, így részben az én kenyeremet elvette. Ezért egy váratlan fordulattal én most azt fogom mondani, hogy nézzük meg, egyáltalán mi a jó ebben a törvényjavaslatban! Itt elszomorodom, mert nem sok minden.
Az elvek szintjén nagyon sok minden jó. Például az arányos közteherviselés - valószínűleg ezzel mindenki egyetért. Hogy az arányos közteherviselés milyen áron és min keresztül valósul meg, az már komolyabb probléma. Ilyen értelemben persze azzal mi is egyetértünk, hogy az arányos közteherviselés szükséges egy modern piacgazdaságot építő országban, és ezt messzemenően támogatjuk. Azonban, ha az ember az adótörvény jelenlegi verzióját megnézi, akkor az arányos közteherviselés elve sérülni látszik. Megjelenik ugyanakkor a bérből és fizetésből élők pozitív diszkriminációja. Ez elvi szinten helyeselhető, hiszen az világos, a számok azt mutatják, hogy a mai magyar valóságban - és nem elvi szinten! - ezek az emberek ma a legmegbízhatóbb adófizetők, ők a gazdasági teljesítményüknél és számarányuknál messze több adót fizetnek be, mint az egyébként egy egyensúlyi helyzetben lévő és normális viszonyok között működő gazdaságban várható volna.
Azonban van ezzel egy baj! Mégpedig az, hogy a bérből és fizetésből élők pozitív diszkriminációja kettős adóztatás beépülésével valósul meg. Azt gondolom, ez komoly veszélyeket rejt magában minden szempontból. Nagyon át kell gondolni, hogy nem lehet-e más megoldást találni valamilyen formában. A Fidesz-frakció próbál a kormányzattal egyeztetni és módosító indítványokkal segíteni ezen, mert ez a pozitív diszkrimináció helyes, de egyelőre a fizetendő ár túl magasnak látszik.
Nagyon helyeselhető az, hogy új egységes szövege van a törvényjavaslatnak, mivel az szja-ra vonatkozó törvények szinte áttekinthetetlenné, tengerré nőtték ki magukat a sok módosítás kapcsán. Tehát ez az új szöveg messzemenően támogatható. Kisebb fajta problémát jelent, hogy nyilván az új egységes szerkezet miatt néhány dolog talán a kormány szándékával nem teljesen megegyező módon szerepel a törvényben. Gondolom, hogy ez technikai jellegű szövegpontosító, módosító indítványokkal megoldható.
Az adójóváírás intézménye - azt hiszem - szintén támogatható. Azonban ha valaki leül a jelenlegi formája elé, meg fog lepődni, hogy rögtön milyen csalafinta fejtörőnek lesz a főszereplője. Azt gondolom, hogy valamilyen egyszerűsítéssel ezt az intézményt is mindenképpen pozitívan lehet alkalmazni.
Az az elv, hogy olyan szja-t kell alkotnia a parlamentnek, amely a feketejövedelmeket kicsit a világosba hozza, vagy arra ösztönöz, ez is messze elfogadható és támogatható. Azt gondolom, hogy ebben ez az szja törvénytervezet nem lesz túl sikeres. Erre többen utaltak, ezért én csak egy valamire hadd utaljak. Ez a szándék nagyon méltányolandó, azonban amikor olyan fajta burjánzáshoz vezet, mint az autóhasználattal kapcsolatos szabályozás ebben a törvényjavaslatban, akkor el kellene gondolkodni azon, hogy megéri-e ez, illetőleg nem lehet-e más megoldást választani, egyszerűen azért, mert - bár én csak korlátozott tapasztalatokkal rendelkezek ezen a téren - már most meg tudom mondani, hogy adott esetben más jogszabályok alkalmazásával milyen ponton lehet kijátszani ezt a tervezetet. A tippeket majd a szünetben elmesélem az érdeklődő képviselőtársaknak.
Összességében ez az szja-tervezet, mint említettem, nem kész. Nagyon várom a végleges változatot, mert akkor lehet megnézni, hogy melyek azok a részletek, amelyekben az ördög meg szokott bújni. Egyre hadd hívjam fel a figyelmet, mert nem egészen volt világos előttem, hogy ezzel mi a kormányzat szándéka. Azt hiszem, ez súlyosan érinti a fiatal családosokat, és ez a réteg különösen érzékenyen érinti a Fideszt. Ezért engedjék meg, hogy a 63. §-ban rejlő problémára utaljak.
Azt hiszem, messzemenően támogatható az az elv, hogy ha valaki ingatlant vagy vagyon értékű jogot ad el, akkor azért valamilyen eseti adót fizessen. Az adószinttel sincs baj, a probléma inkább akkor jelentkezik, ha valaki például a lakását adja el. Mi van akkor, ha azért adja el a lakását, mert egy másikba akar költözni például azért, mert született véletlenül egy-két gyereke és nem fér el a lakásában. Ez Magyarországon viszonylag szerencsésnek mondható abban az esetben, ha van pénze egy nagyobb lakásra. Ebben az esetben a törvény lehetővé teszi azt, hogy az illető az adót visszatartsa, vagy visszaigényelje az adóhatóságtól, de a rákövetkező bekezdésben egy 60 hónapos moratóriumot is hirdet erre vonatkozóan, ami viszont meggondolandó. Pont a fiatal családokra jellemző az, hogy nincs elég pénzük arra, hogy az igényeiknek megfelelő lakásba költözzenek, de adott esetben lépésről lépésre mégiscsak nagyobba tudnak költözni. Tehát nem öt év az az idő, amikor ők lakást cserélnek, éppen ezért itt valami enyhítő lépcső beépítendő, mert kötve hiszem, hogy ez volt a kormány szándéka, amikor ezt a megfogalmazást alkalmazta.
Tisztelt Képviselőtársak! Mint jeleztem, kíváncsian várjuk a végleges adótáblát, azt gondolom, hogy akkor egy komolyabb egyeztetésre le lehet ülni a bizottságokon belül annak érdekében, hogy megállapítsuk, melyek azok a módosítások, amelyeket át lehet vinni ezen az szja-tervezeten. Ez ebben a formában nem támogatható, azt hiszem, ez a legtöbb, amit el lehet mondani róla. De ezt is csak azért lehet elmondani, mert az ember nem tud vaktában nyilatkozni arról, amit még nem ismer. Nagyon kíváncsian várom, mi lesz az az adótábla, amit a kormány a parlament elé végleges változatként beterjeszt. Köszönöm a szót. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiból.)
