UNGÁR KLÁRA
UNGÁR KLÁRA
UNGÁR KLÁRA, az SZDSZ képviselőcsoport részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A személyi jövedelemadó törvény vitáját kezdtük el közel fél órával ezelőtt. De nagyon nehezen elválasztható a személyi jövedelemadó a többi adótól, ezért elnézésüket kérem, de az első egy vagy két percben a többi adóval összefüggésben szeretnék egy-két mondatot mondani.
Az adózás, általában az adótörvények elé a következő követelményeket állíthatjuk: A kivetett adók folyjanak be, tehát behajthatók legyenek. A teherviselés a társadalom számára - társadalompolitikai szempontok és nem csupán gazdaságpolitikai szempontok alapján - elviselhető legyen, tulajdonképpen azt a nagyon változóan értelmezhető fogalmat kell használnom, hogy igazságosnak érezze a társadalom nagy része. Dönteni kell az adótörvények kapcsán arról, hogy az adófajták közül az adótípusok között milyen elvárásaink vannak, melyik adótípussal mennyit akarunk beszedni, mennyire akarjuk a fogyasztást, a jövedelmeket, a vagyont, a helyben beszedhető vagy a központilag beszedhető adók súlyát növelni. És nem utolsósorban olyan adótörvényeket kell hoznunk, amelyek legalább, mint minimális igény, nem növelik a feketegazdaságot, hanem csökkentik. A feketegazdaságot nagyon tágan szeretném értelmezni, értem alatta a szürkegazdaságot is. Tehát tulajdonképpen olyan adótörvényeket kell hoznunk, amelyek nem arra késztetik a vállalkozókat és az embereket, hogy eltitkolják a jövedelmüket, hanem arra késztetik, hogy büszkén, ahogy írnak, olvasnak, szavaznak, úgy adót is fizessenek.
Nézzük meg konkrétan a személyi jövedelemadó törvényt. Nincsen könnyű helyzetben az a kormánypárti képviselő, akinek hivatalból a beszéde első tizennégy percében a pozitívumokat kellene elmondani és az utolsó egy percben a negatívumokat, úgyhogy elnézését kérem miniszter úrnak, lehet, hogy most az arányok meg fognak változni. A pozitívumokat egyébként az expozéban hallhattuk , az első 15 percben megtudtuk és én is említenék közülük egy párat vagy megismételnék. Ez egy egységes szerkezetbe foglalt, kodifikált személyi jövedelemadó kódex. Üdvözölnünk kell, örülni kell neki, mindenki aki forgatja, aki kénytelen forgatni, egy sokkal könnyebben kezelhető joganyagot fog a jövőben a kezében tartani - beleértve az adóellenőröket és nemcsak az adózókat -, mint ahogy az eddig történt. Üdvözölni kell az előtakarékossággal és a befektetésekkel kapcsolatos adókedvezményeket, illetve azok megmaradását. Üdvözölni kell az adóhitel intézményét, a tartalékolás lehetőségét. Üdvözölnünk kell a mezőgazdasági kistermelők számára fönnmaradó adózási intézményrendszert.
A kételyek: pénzügyminiszter úr az expozéban említette, hogy a lakásmobilitás érdekében fennmarad a lakás elidegenítése és más lakás vásárlása esetén az adómentesség, tehát még az a 10 százalékos forrásadó sem fogja terhelni, amit a tervezet az egyéb lakáselidegenítéseknél tervez.
(11.10)
A cél üdvözlendő, de a technika, a megoldási javaslat - úgy gondolom - módosításra szorul, ha valóban el akarjuk érni ezt a célt.
A kételyekkel kapcsolatban most egy nagyon nagy szót fogok mondani és majd a következő részben elmondanám majd az érvelést is. A kételyek között található - és ez a legnagyobb kétely ezzel az adótörvény-tervezettel szemben -, hogy alkotmányosan megállja-e a helyét vagy sem. Ezt szándékosan nevezem kételynek, hiszen nem tudjuk előre, hogy az Alkotmánybíróság hogy dönt. Mindannyiunknak van véleménye erről, de tudjuk, hogy az elmúlt pár hónapban az Alkotmánybíróság a felkészülési időt mint új fogalmat ismertette meg velünk - vagy ha nem is új fogalomként, de mégis erősen a fejünkbe vésette -, és ezért nagyon nehezen elfogadhatók számomra azok a pénzügyminisztériumi mentségek, hogy a törvény már szeptember végén az Érdekegyeztető Tanács előtt volt. Pont az Alkotmánybíróság nyári és őszi döntései miatt egy ilyen módosítást, amely a nulla-kulcs megszüntetését célozza, már május-júniusban el kellett volna küldeni a parlamenti képviselőknek és az Érdekegyeztető Tanács tagjainak is. Valójában nem is értem, hogy miért nem tette meg ezt a Pénzügyminisztérium. Aki ugyanis nyomon követte a személyi jövedelemadó törvény születését, az tudja, hogy a Pénzügyminisztérium tulajdonképpen már június-júliusban fel volt készülve arra, hogy az Érdekegyeztető Tanács tagjainak elküldje a törvénytervezetet.
Itt valójában nemcsak egy kételyről, hanem egy kérdésről is szó van. Miért kell november 8-án arra várnunk, hogy az Érdekegyeztető Tanács hogyan fog véleményt nyilvánítani a személyi jövedelemadóval kapcsolatban? Azt gondolom, hogy a felelősségnek legalábbis egy része a Pénzügyminisztériumot is terheli az időcsúszás miatt.
Nézzük a negatívumokat a konkrét törvényjavaslatban! Bokros Lajos pénzügyminiszter még az első 25 pontjában is említette, hogy a helyi adók súlyát kell növelni a központi adók terhére. Ennek egy viszonylag egyszerű technikája, amikor a helyben befizetett adókat a központi adóból le lehet írni. Ezt az intézményt ismerték az előző adórendszerek. A jelenlegi csak a társaságoknál költségként elszámolható változatot, részt tartotta meg. Ez nem helyes!
Sokat tárgyaltunk a Pénzügyminisztériumban arról, hogy az állampolgárok az adójuk 1 százalékát az egyházaknak, társadalmi szervezeteknek, egyesületeknek szabadon felkínálhassák, tehát az adó 1 százalékáról szabadon rendelkezhessenek. Az erre vonatkozó módosító javaslatunkat be fogjuk nyújtani.
Most a törvényjavaslat legkellemetlenebb részéről szeretnék beszélni, és ez az adótábla. Mondhatjuk azt, hogy nincs miről beszélni, hiszen nincs végleges adótábla. Ennek ellenére azt gondolom, hogy itt vagyunk a parlamentben, a kormány elénk tárta, beterjesztette ezt a javaslatot, tehát arról kell és arról tudunk beszélni, ami előttünk van. Beszélhetünk arról, hogy milyen adótáblát kellene csinálni, de azt gondolom, ez a következő felszólalások témája lesz.
Nézzük a mostani adótáblát! Nem véletlenül mondtam el az elején, hogy az adózásnak milyen elveket kellene szem előtt tartania. Teljesíti-e, elvárható-e ettől az adótáblától, hogy a feketegazdaság súlyát nem növeli a gazdaságban? Elvárható-e ettől az adótáblától, hogy behajtható lesz az általa megkívánt összeg? Nem vagyok meggyőződve arról, hogy nem fog-e ellenkező hatást kiváltani ez az adótábla, mint amit az előterjesztők szándékoztak elérni.
A teherviselés szempontjából valóban olyan adótábla került-e elénk, amely igazságos, és a mai gazdasági helyzetünkben valóban optimális megoldás fekszik-e előttünk a tehermegosztás szempontjából? Azt gondolom, hogy ebből a szempontból is módosításra szorul a javaslat. A benyújtott négy - sőt az adózás rendjével még több - adótörvény megfelel-e annak a kritériumnak, hogy a helyben beszedhető adók súlya növekedjék, a fogyasztásban beszedhető adók súlya legalább ne csökkenjen és a személyi jövedelemadóból beszedhető adó ne nőjön? Nem felel meg! Mondhatjuk azt, hogy ezeket az elveket időlegesen feladjuk, hiszen a bevételi követelmények a legfontosabbak - pénzügyminiszter úr ezt is mondta az expozéban. A személyi jövedelemadó törvény egyetlen biztos pontja, hogy a költségvetésnek mennyi bevételre van szüksége.
Azt az egyetlenegy kérdést szeretném feltenni, hogy ha az alkotmányos aggályokat nem tudjuk a parlamentben olyan módosító indítványokkal eloszlatni, amelyek alapján tényleg nulla lesz a valószínűsége annak, hogy az Alkotmánybíróság akár egy részét is hatályon kívül helyezze, ha nem tudunk ilyen megoldást találni, akkor érdemes-e ezt az így bizonytalanná váló bevételi követelményt e törvénytervezet legfőbb prioritásává tenni? Képzeljék el azt a helyzetet, amikor az Alkotmánybíróság e törvénytervezet egy részét hatályon kívül helyezi - és rögtön 30 milliárd forint kiesik a költségvetésből.
Tehát arra kérem a Pénzügyminisztériumot is és a képviselőtársainkat is, hogy keressünk olyan megoldást az adójóváírási rendszer bevezethetősége érdekében, amellyel az adótábla terhelése ténylegesen elsimul, hogy semmiféle alkotmányossági kétely ne legyen felvethető.
Azt gondolom, vissza kell nyúlni az előző időszakok adótábláihoz, amikor alkalmazotti kedvezmények kapcsán lehetett adójóváírást használni tulajdonképpen, és a minimumadó kapcsán - amely pár esztendővel ezelőtt került bevezetésre -, meg kell néznünk, hogy milyen szabályozás volt. Nézzük meg a Magyar Köztársaság eddigi adózását, és minden alkotmányos kételyt próbáljunk kizárni itt, a parlamentben a módosító indítványokkal.
Tehát itt van előttünk ez az adótábla, amely itt van, és reméljük, hogy majd aztán egy másik adótábla is lesz előttünk. Azt látjuk, hogy ez az adótáblával kapcsolatos elvárható általános elveket nem teljesíti, de reméljük, hogy majd hosszabb távon az egyéb adótáblák és egyéb adótörvények teljesítik. Nem lehet elhinni, hogy ez az összeg befolyik a költségvetésbe, nem lehet teljes mértékben komolyan venni azokat a pozitív célkitűzéseket, amelyeket a kormány maga elé kitűzött. Emiatt személy szerint engem nagyon komoly aggodalmak töltenek el.
Ez az előttünk lévő adótábla a reálbérindex 6-7 százalékos csökkentésével számol. Azt szeretném megkérdezni a Pénzügyminisztériumtól, ténylegesen ez-e a gazdaságpolitikai és pénzügypolitikai célja, hogy az adótáblán keresztül a reálbérindexet 6-7 százalékkal csökkentse. Tudja-e a pénzügypolitika, hogy ez egy komoly gazdaságpolitikai döntés, amit a politikusoknak kell meghozni?
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiból.)
