DR. SAMU JÁNOS
DR. SAMU JÁNOS
DR. SAMU JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr.
Tisztelt Országgyűlés! A tárggyal kapcsolatban az általános vita keretében már kifejtettem egyetértő véleményemet. Ma úgy ítélem meg, szükséges, hogy rámutassunk olyan fontos összefüggésekre, amelyek alapjaiban befolyásolják a program elindítását és annak sikerességét.
A mezőgazdasági munkacsoport megtárgyalta az előterjesztést, megtárgyalta a környezetvédelmi bizottság módosító javaslatát. Hozzászólásomban szeretnék a 2. ponthoz csatlakozni.
A modernizációs program csak nemzeti programként fogalmazható meg, azt az Alföld bűnös elfelejtése mellett nem lehet elképzelni. Minden nehézség ellenére ezzel szembe kell néznünk.
Ez az összefüggő, nagy táj többszörösen kritikus helyzetbe került a mezőgazdasági szerkezetváltás, a piacvesztés, az évek óta tartó aszály és a borzasztó szociális feszültségek együttes hatása következtében. Nem képes az Alföld állami beavatkozás nélkül a lemaradást behozni. A Dunántúlhoz képest a teljes leszakadás elkerülhetetlen alternatívájával kell számolnunk ellenkező esetben.
Ha a helyzetet minden dramatizálás nélkül, csak hitelt érdemlően be kellene mutatnom: a Miskolc-Pécs vonaltól keletre eső nagy táj viszonyait, kiegészítve a Duna-Tisza közi homokhátsággal, igen szomorú kép tárul elénk. Erről az általános vita során több hozzászóló részletes elemzést is adott, amely a mezőgazdasági termelés ellehetetlenülésével, az egészségügyi helyzet, az iskolázottság és az általános társadalmi helyzet nagyfokú hanyatlásával került bemutatásra.
Az Alföld-program 2042/1994. (V. 9.) számú kormányhatározat, az ezek felülvizsgálatáról rendelkező 2152/1995. (V. 25.) számú kormányhatározat és a Duna-Tisza közi hátság kritikus vízháztartási helyzetéről szóló 2087/1995. (IV. 3.) számú kormányhatározat együttesen határozza meg az állami beavatkozás szükségességét és feltételeit, az ökológiai elvek és ökonómiai érdekek egyeztetésével.
Ezeket a határozatokat azért tartom szükségesnek megemlíteni, mert a kisrégiók, kistérségek programjai csak a nagy táj programjának részeként, harmonizációban fogalmazhatók és valósíthatók meg.
Ezen belül természetesen vannak prioritások. Itt most arról a prioritásról beszélünk, amely H/1195. szám alatt az elmúlt heti ülésünk alkalmával lett beterjesztve és általános vitára bocsátva.
Tudni kell, hogy a nagytérségi programok nélkül a nemzetközi támogatások igénybevételére, azok allokálására sem kerülhet sor. Márpedig - tisztelt Ház - amennyiben az Alföld-program, a nagy halottunk nem kerül feltámasztásra, nem fogjuk tudni megoldani kistérségi problémáinkat sem.
Ezért ma a legfontosabbnak tartom, hogy az Országgyűlés még ez évben számoltassa be a kormányt az Alföld-program végrehajtásának állásáról és az 1996. évi költségvetési tervben a komplex program elindításához szükséges mintegy 780 millió forint fedezetet biztosítsa.
Hatalmas feladatról van szó, ezért a tárcaközi koordinációs bizottság magas szintű működésének szakmai és személyi feltételeit is meg kell teremteni. Felfogásom szerint a bizottság vezetését kormánybiztosra kell bízni.
Szükségesnek tartom a többszörös párhuzamosság, a felesleges többletmunka és kiadások elkerülése érdekében a sok ezer kutatási tanulmány összevonását, a tárolás feltételeinek sürgős megteremtését. Például csak a Tiszára vonatkozóan több mint kétezer tanulmány hever szanaszét, részint megszűnt intézeteknél, vállalatoknál.
Az elavult és sokgazdás vízmérő-munka egységes rendszerbe terelése, a szétforgácsolt erők újraszervezése nélkül nem lesz egységes monitoring-rendszerű. Helyette hamar elvetélni képes egyéni kezdeményezések, szakavatatlan és illetéktelen erők felesleges próbálkozásai vezetik tévútra programjainkat, ebben a helyzetben már mindegy, hogy részeiben vagy egészében hal meg véglegesen az Alföld-program.
Minthogy a tárgyalás során a jó irányú törekvést feltételezem és látom, ezért két lehetőséget látok a vízpótlás megoldására. Az egyik a lokális vízpótlás a Duna és a Tisza több helyen való megcsapolásával, valamint a levágott kanyarulatok, holtágak rehabilitációjával.
A második, ami igen költséges, de a végleges megoldást jelentheti, a Duna-Tisza közi csatorna megépítése, amely hajózható kivitelben elkészítve, hallatlan előnyökkel járna az öntözési és vízpótlás biztosításán túl. Hiszen ez adna egy olyan nemzetközi garanciát a Tisza állandó jellegű vízfeltöltésére vonatkozóan, illetve nemzetközi elkötelezettséget, amely azzal járna, hogy a Tiszántúl a Kárpátalja vagy Ukrajna, de Románia európai szállításba való bekapcsolásánál fontos szerepet tölthetne be. Hiszen tudni kell, hogy a Tisza közvetlen vízgyűjtő területénél a vízvisszatartás lehetősége a vízszállító-képesség hétszeresére is lehetőséget biztosít. Nem azt mondom, hogy magában hordja ezt a veszélyt, de mindenképpen számolni kell vele és nemzetközi garanciákat kell ehhez biztosítanunk, hogy ez ne következzék be.
Mint legdrágább megoldás, de a legbiztonságosabbnak számít, hiszen tudni kell, hogy a magyar vízmennyiség elszállítását 90 százalékban a Duna medre, míg csak 10 százalékban biztosítja a Tisza medre. Ugyanakkor az öntözővíz-igény fordított arányban jelenik meg: a Tisza környéki területeken jelentkezik az öntözővíz-igény 90 százaléka, míg a Duna környékén csupán a 10, illetve a folyás két oldalán a 10 százalék. Ezért végleges megoldást csak egy Duna-Tisza-csatorna kiépítése eredményezne.
Én a harmadikról, a nulla-megoldásról nem beszélek, mert akkor egyáltalán kár foglalkoznunk a programmal. Akkor az általános vitában felvázolt évi 15-18 milliárd forint veszteséggel kell egyértelműen számolnunk.
Az Alföld fekvéséből, földrajzi szomszédságából fakadó adottságok hátrányokat és előnyöket is hordoznak egyaránt. A nemzetközi regionális kapcsolatrendszerek tekintetében az Alföld kiemelt, integráló szerepet játszhat a jövőben. Miután a természeti táj területének fele átnyúlik az országhatárokon mind a határmenti együttműködés, mind a bővülő tranzitforgalom externált hatásai tekintetében, mind pedig az Alpok-Adria mintájára szerveződött Kárpátok-Tisza euroregionális kezdeményezésben az Alföld kulcsszerepet tölthet be.
Örömmel értesültem arról, hogy az OECD elmúlt héten Brüsszelben jóváhagyta és bejelentette a Phare-Interreg-program megvalósításának lehetőségét a nyugati határainkon, annak mentén. Ugyanakkor ajánlást tett arra, hogy ehhez hasonló területfejlesztési megoldást támogatna a keleti határrészen, a román oldalon, illetve a magyar oldalon, a keleti határainknál.
Tudom, hogy az ország nehéz helyzetben van, szegények vagyunk. De az Alföld irányába csak a legjobb szándékkal fordulhat az Országgyűlés és a kormány is, hiszen enélkül nem lesz modernizáció, enélkül nem lesz fenntartható fejlődés, nem lesz európai csatlakozás, és nem látok garanciát az elindított folyamatok visszafordíthatatlanságának megteremtésére.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
