MÁRFAI PÉTER
MÁRFAI PÉTER
MÁRFAI PÉTER (MSZP): (A mikrofont kezében tartva) Ennél följebb, elnök úr, már nem áll módomban helyezni a mikrofont, de azért köszönöm.
Tehát igyekszem megtartani elnök úr intelmeit, és szigorúan csak a módosító indítványhoz kapcsolódóan és az abból eredő gondolatokat kívánom elmondani.
(20.30)
Támogató a hozzászólásom. Mint helyben élő képviselő, én a Bács megyei listán kerültem be a Házba, és közvetlenül megélem ezeket a problémákat, amiről az országgyűlési határozati javaslat szól, és amit az általam támogatónak értékelt módosítás is megfogalmaz.
Amikor erről a kérdésről beszélünk, akkor időhorizontot évszázadokban kell meghatároznunk egyrészt, a másik oldalról pedig közvetlenül napi ciklusok is léteznek ebben a kérdésben. Ezt azért próbálom illusztrálni, hogy a probléma jellegét felvillanthassam.
Adott esetben, miután itt szóba került a Duna-Tisza-csatorna, annak a nyomvonalán létezik egy észlelőhálózat, egy észlelőrendszer, ami talajvízészlelő kutakból áll, magán a nyomvonalon. A nyomvonal mentén az elmúlt évtizedekben komoly szakmai és tudományos munka folyt, adott esetben napi ciklusokat fedeztek fel a talajvíz mozgása kapcsán. A vizsgált témánk tulajdonképpen nem más, mint a talajvíz nagyon durva és határozott leesése, ami 6-8 és hasonló méterekben nyilvánul meg a szélsőséges helyeken, és kisebb mértékben általában. Ez a napi mozgást egy Kecskemét környéki, Béla-telepi észlelőbázison jelent meg, és tartalmában nagyon szép napi ciklusokat, az árapályhoz hasonló napi ciklusokat produkált. Ez néhány centiméteres talajvízmozgást jelentett.
Mindaddig tudományos tartalma volt ezeknek a jelenségeknek, amíg ki nem vágták a talajvízészlelő kutak közelében lévő hatalmas fenyőfát. Ebből annyi következett csak, amit tudomásul kell vennünk, hogy a teljes párolgás, a növényzet teljes párolgása, hogyha nagyobb, komolyabb növényekről, mondjuk, fákról van szó, naponta akár centiméteres nagyságrendben is csökkentheti a talajvizet.
Ez azt jelenti a mi szempontunkból, hogy ha, mondjuk, az én lakóhelyem környékén, például, Bácsalmáson - hogy egy helységnevet is mondjak -, egy gyümölcsöst most frissen telepítenek, akkor arra nincs esély, hogy az a gyümölcsös elérje a talajvizet majd valamikor és megeredjen, és abból komoly termésekre lehessen számítani. A már meglévő gyümölcsöseink persze már elérték a talajvízszintet, és a talajvíz-süllyedéssel egy időben a gyökérrendszer úgy fejlődött, hogy gyakorlatilag benne vannak ebben a zónában, ahonnan a szükséges vizet pótolni tudják.
Tehát ha nem tudunk túllépni azon a kérdésen, hogy a beavatkozások nagy összeget emésztenek föl és nagy terheket rónának az államra, akkor ezekben a kérdésekben nem tudnánk eredményt felmutatni, semmikor, nemhogy évtizedes vagy éves távlatban. Gyakorlatilag kilátástalan problémát kellene hogy vizsgáljunk. A beavatkozás célja nem lehet más, mint egy mostanitól eltérő egyensúlyi állapot kialakítása.
Ilyen szempontból a határozati javaslat előremutató, beleillik az eddigi, most futó programokba - az támogatásra méltó. Kapcsolódásait tekintve ez a homokhátsági talajvízszint-süllyedés kikerülhetetlenül érinti a térségben lévő állami főműveket, konkrétan az állami csatornákat. Ezek a csatornák adott esetben kettős hasznosítású művek, tehát öntözővizet juttatunk el a területre, illetve ha belvíz lenne, akkor azt elvezetnék ezek a csatornák. Adott esetben évek óta felszíni lefolyás nincs, tehát ezek a művek öntözővíz odajuttatására szolgálnának.
Az előttem szóló már említette, hogy ezen öntözővíz odajuttatásának legjobb módja például egy Duna-Tisza-csatorna megépítése lenne, aminek gerincpontjáról a déli részekre is el lehetne juttatni az öntözővizet.
Végül is az országgyűlési határozati javaslatot aktuálisnak, a jelenlegi folyamatokba illőnek tartom, és mint helyben lakó támogatom, és igyekszem érdemi munkát kifejteni ezen a téren. Köszönöm. (Szórványos taps.)
