LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Kedves Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az általános és a részletes parlamenti vita során a határozati javaslattal, a környezetvédelmi bizottság módosításaival valamennyi párt képviselője részben vagy egészben egyetértett. Amennyiben a tisztelt Ház ma elfogadja a környezetvédelmi bizottság H/1195/4 és /6. számon beterjesztett módosító javaslatait és a jövő héten támogatja a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlása érdekében benyújtott határozati javaslatomat, akkor a kormány még ebben a hónapban tájékoztatást ad az Országgyűlésnek a Duna-Tisza közi homokhátságon, az Alföldön kialakult, természeti katasztrófával fenyegető állapotokról, a megoldást elemző tárcaközi egyeztetések eredményeiről, az érintett szakhatóságok, kutatóintézetek tudományos felméréseiről, javaslatairól, a központi költségvetési támogatás lehetőségeiről, valamint az Alföld környezetvédelmi, tájvédelmi és tájhasznosítási kérdéseiről szóló 24/1991. számú országgyűlési határozat végrehajtásáról.
A környezetvédelmi bizottság kiegészítésével módosított határozati javaslatom elfogadása esetén a kormányzatnak a jövő év március 30-áig olyan stratégiai munkatervet, cselekvési programot kell kidolgoznia, amelynek 2005-ig kell tartalmaznia a Duna-Tisza köze mezőgazdaságának fejlesztési tervezetét, a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlásának részleges, a későbbiekben teljes megoldását, a táj- és környezetvédelem szempontjait, az élővilág helyreállítását, megóvását, a Kiskunsági Nemzeti Park értékeinek védelmét, a népességmegtartó és -vonzó területfejlesztés, munkahelyteremtés lehetőségeinek felmérését, megvalósítását.
Határozati javaslatom értelmében a kormányzat cselekvési programját megvitatják az érintett megyék, önkormányzatok, szakhatóságok, tudományos intézetek, majd az Országgyűlés illetékes bizottságainak együttes véleményével újra a kormány, majd határozati javaslat formájában 1996. október 30-áig a parlament elé kerül.
A környezetvédelmi bizottság módosító javaslatainak egy részét köszönettel, másik részét fenntartásokkal fogadom el. Az általános és a részletes vitában kormánypárti és ellenzéki képviselők - többek között Brúszel László, Dögei Imre, Glattfelder Béla, Samu János képviselőtársaim - egyaránt helyeselték, hogy a cselekvési program előkészületeinek egyeztetésére, a végrehajtásra tárcaközi bizottságot, irányítására kormánybiztost nevezzenek ki. A környezetvédelmi bizottság ezt nem fogadta el, a javaslat szövegét azzal módosította, hogy október végéig a kormányzat tegyen intézkedéseket a tárcaközi koordináció javítására és a felelősök egyértelmű megjelölésére.
A vitában érvként Sződi Imre többször hangoztatta, hogy a hamarosan a parlament elé kerülő területfejlesztési és településrendezési törvényjavaslat elfogadása esetén intézményesített forma lesz a területi, térségi programok irányítására. Úgy vélem, és többen úgy véljük, hogy a törvénytervezettel kapcsolatos kérdőjelek - legutóbb a Megyei Önkormányzatok Szövetsége fogalmazta meg erős kételyeit -, a várható viták egy időre bizonytalanná tehetik a Duna-Tisza közi homokhátság sürgető vízpótlásának cselekvési programját, a határozott előkészületeket, és veszélyeztetik az ország más területein elkészült, szerveződő térségi programok közeli megvalósíthatóságát.
Samu János képviselőtársunk a vitában az Alföld-program hosszú időre elvetélt sorsáról beszélt. Idézem: "Amennyiben az Alföld-program, a nagy halottunk nem kerül feltámasztásra, nem fogjuk tudni megoldani kistérségi problémáinkat sem."
Ezzel kapcsolatban a vita során többen megfogalmazták bizonytalanságukat is: rendezetlen és a költségvetési tervezet ismeretében továbbra is bizonytalan az Alföld-program pénzügyi és szervezeti feltételrendszere.
Ugyanakkor egyetértek Szili Katalin államtitkár asszony megállapításával, aki azt mondotta, hogy a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlásának programja az Alföld-program részeként kell hogy működjön, de a financiális, pénzügyi kérdéseket önállóan kell kezelni.
A vita során - hivatkozom például Tabajdi Csabára, Ivanics Istvánra - egyetértés volt a tekintetben is, hogy a természeti katasztrófával fenyegető vízhiány gondjaival nem maradhatnak magukra a Duna-Tisza közének önkormányzatai, a több mint nyolcezer négyzetkilométeren élő hétszázezer ember. Szükséges a költségvetési támogatás, de a helybéliek anyagi erőfeszítése is.
A népességmegtartó képesség rohamos gyengüléséről, az elvándorlás fokozódásáról, a tanyákon élő tízezrek gondjairól beszélt többek között Bernáth Varga Balázs képviselőtársunk. Előterjesztésemben határozati javaslatomat részletesen megindokoltam, az általános és a részletes vitában ezt kiegészítették, megerősítették.
Izsó Mihály képviselőtársam például a tározótavak, a vízvisszatartás szükségességéről is szólt és többen - például Márfai Péter képviselőtársunk - szóltak a távoli időben megvalósítható hajózható Duna-Tisza csatornáról is.
Egyetértek azokkal, akik a regionális vízellátó rendszerek megvalósítása esetén alapos előkészületekre intenek. A környezetet, a természetet semmiféle érdek nem teheti tönkre. Juhász Pál klasszikus mondatára hivatkozom: "Iszonyúan óvatosnak kell lenni."
Végezetül, s egyetértve fogalmazom meg Bálint György képviselőtársammal: a politika csak akkor kaphat többségi országbizalmat, ha elkészül valamennyi terület, térség, település egymáshoz illeszkedő, egymás törekvéseit, adottságait kiegészítő cselekvési programja, amely életstratégiát, vonzó és otthonos célt ad az ott élőknek, családoknak, fiataloknak.
A jobbító történések reményében várom mai és jövő heti döntésüket, a kormányzattól a Duna-Tisza közi homokhátság vízpótlásának előkészületeit, az e tájon élők gondjainak enyhítését, megoldását. Köszönöm türelmüket. (Taps.)
(18.20)
