GAÁL GYULA
GAÁL GYULA
GAÁL GYULA, a számvevőszéki bizottság előadója: Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! A számvevőszéki bizottság szintén két részre választotta a mondandóját: egy többségi és egy kisebbségi véleményt kívánunk előadni. Ezért én három pontban szeretném összefoglalni ezúttal csak a többségi álláspontot.
A bizottság a törvényjavaslatot többségi szavazással - és itt elmondom akkor a szavazati arányokat, hogy ne okozzon ez problémát -, 8 igen és 4 nem szavazattal, 1 tartózkodás mellett tartotta általános vitára alkalmasnak.
Három pontban szeretném összefoglalni a többségi véleményt, amiben egyébként sok részben egyetértés volt a bizottság többségi és kisebbségi része között is.
Először is a bizottság külön figyelmet szentelt annak a kérdésnek, hogy a zárszámadások megkapják-e az Országgyűléstől azt a figyelmet, amelyet egy demokratikus országban a parlamentben, a parlamenti tárgyalás során meg kell hogy kapjon egy zárszámadás, hiszen a kormány gazdálkodásának a beszámolójáról van szó. Arról van szó, hogy értékelni kell egy adott év gazdaságpolitikáját, és abban az évben fölhalmozott közpénzeknek a szabályszerű, korrekt elszámolását ellenőrzi az Országgyűlés.
A bizottság azt sajnálattal állapította meg, hogy megítélése szerint az elmúlt négy évben még nem sikerült kivívni a zárszámadásoknak azt a figyelmet a parlamenti munkában, amelyet megérdemelnének. Ezzel összefüggésben különböző javaslatok is fölmerültek a tárgyalás lebonyolítására vonatkozólag. Ezeket a javaslatokat majd az államháztartási törvény megvitatása során érdemes lesz előadni.
Második megjegyzésem az, amiben szintén egyetértés volt a bizottság többségi és kisebbségi része között, hogy szerencsétlen dolognak ítélte meg a bizottság, hogy a Pénzügyminisztérium nem nyolc napon belül élt azzal az észrevételezési lehetőségével, amelyet számára az államháztartási, illetve a számvevőszéki törvény biztosít. Ezért olyan viták alakultak ki, és olyan vitáknak leszünk a tanúi most is itt, a parlamentben, amelyek talán elkerülhetőek lettek volna akkor, hogyha a két szervezet közötti egyeztetés egy korábbi fázisban megtörténik.
A harmadik megjegyzés, amit tenni kívánok - és itt tér el érdemben a bizottság többségi és kisebbségi részének véleménye -, hogy mit lehet kezdeni azokkal a kifogásokkal, azokkal a problémákkal, amiket a Számvevőszék a jelentésében megállapított.
A bizottság többségi része úgy ítélte meg, hogy azok a kifogások, azok az elszámolási problémák, amiket a Számvevőszék fölvetett, döntő részben a jelenlegi törvényi szabályozás rendezetlenségével függenek össze. Egy másik része az alapintézmények, a költségvetési intézmények - legyenek azok központi intézmények, vagy önkormányzati költségvetési intézmények, - adatszolgáltatásainak hiányosságaiból adódó problémák, és harmadik szintje csak az, amely a kormány által összeállított zárszámadás minőségével függ össze. Ebben az utolsó kérdéskörben is megoszlottak azonban a vélemények a tekintetben, hogy azokban a vitás kérdésekben, amelyek a Számvevőszék és Pénzügyminisztérium, illetve a kormány között fölmerültek, melyik félnek van igaza, hogy kell értelmezni korrekten a jelenlegi hatályos törvényi előírásokat.
Mindebből a három vitaszintből azt a következtetést vonta le a bizottság többsége, hogy hiába vonná vissza a kormány ezt a javaslatot, a jelenlegi törvényes keretek között nem tudna minőségileg más típusú beszámolót az Országgyűlés elé terjeszteni. Tehát azok a problémák döntő részben, amelyeket a Számvevőszék jelzett, nem a kormány munkájának slendriánságából, vagy felületességéből adódnak, hanem más objektív tényezők okozták, hangsúlyozom, döntő részben.
(11.20)
Ebből kifolyólag a hangsúlyt arra kell fektetni, hogy a jövőben ezeket a jogszabályi helyeket változtassuk meg. Előttünk lesz nemsokára az államháztartási törvény módosítása - részint ennek keretében, részint az intézményrendszer átalakítása terén kell megtennie a kormánynak azokat a lépéseket, amelyek elkerülhetővé teszik, hogy a jövőben ilyen viták alakuljanak ki a kormány, illetve a Számvevőszék között. Köszönöm szépen. (Taps.)
