JUHÁSZ PÁL
JUHÁSZ PÁL
JUHÁSZ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Pár szót engedjenek meg a felmerült protokolláris kérdésekről. Én mindig félek attól - '92-ben is féltem, amikor Eörsi Mátyás nevezetes felszólalása volt az akkori kormány tagjainak távolléte miatt -, hogy a protokolláris és a tartalmi kérdések összekeverése helyes-e. Azt hiszem, amit meg kell követelnünk, az az, hogy a vitában résztvevők legyenek jelen - például az államtitkári beszámoló alatt is - és úgy szóljanak hozzá a vitában. Ennél nagyobb igényeket felesleges támasztanunk, Varga Mihály úr!
Visszatérve a bizottsági beszámolóra, a mi bizottságunkban 13 képviselő formált véleményt, közülük tízen támogatták az általános vitára bocsátást, hárman nem. Mint a többség előadójának el kell mondanom, hogy a többség elsősorban azért támogatta az általános vitára bocsátást, mert az illetékes bizottságok az elmúlt öt zárszámadást is mindig támogatták a Ház elé bocsátásban.
Csépe Béla most kifogásként állította ezzel a beszámolóval szemben, hogy a számviteli szabályok szerint nem felel meg a teljesség, a valódiság és így a hitelesség követelményének sem, valamint nem felel meg minden szempontból a költségvetési törvényekkel való összehasonlításnak sem. Ugyanezt az összes korábbi beszámolóról is megállapította az Állami Számvevőszék. Tehát az egyik gond valóban az, amire az állami számvevőszéki elnök úr is, államtitkár úr is utalt, és amiről Gaál Gyula is próbált részletesebben beszélni, hogy az elszámolási rend, a jogrend és a technikai határidők gyakorlatilag ma lehetetlenné teszik, hogy a könyvvizsgálói szabályoknak megfelelő hitelességgel készüljön az állami zárszámadás.
Itt már önmagában is arról van szó, hogy az intézmények és az alapok számviteli rendje például egyáltalán nem a folyó bevételek, folyó kiadások költségvetési számviteli rendjét követi - és sok minden egyébről, de nem akarok ebbe belemenni. Amikor a kompatibilitás miatt ezeken egyik évről a másikra javítanak egy kicsit, akkor viszont mindig szembekerülnek az időbeli összehasonlíthatósággal.
Ezek őrült játékok, amiket csak egy nagyon radikális csomaggal lehet átvágni, újratárgyalásokkal önmagában nem. Az újratárgyalásoknak egyetlen értelme van: annak ellenére, hogy nem jól összevethetők a különböző részkimutatások és különböző elszámolások, elhihető-e, hogy még sincs benne svindli, még sincs benne csalás. Elhiszem-e, vagy nem? Végül is svindlire az Állami Számvevőszék sem utalt, hanem a hova könyvelés szabályain volt a vita, amit folytathatunk tovább is.
Nem csupán azért fogadtuk el az előterjesztést, mert ha most nem fogadtuk volna el, akkor eltértünk volna az előző öt év gyakorlatától, amikor minden ilyen esetben elfogadásra került az előterjesztés, hanem ennek volt egy másik oka is.
Felmerült Varga Mihály részéről a felhatalmazás nélküli kiadások, az elszámolási rend összehangolatlanságának problémája. Ha mi emiatt nem fogadjuk el az előterjesztést, akkor arról van szó, hogy bizalmatlanságunkat fejezzük ki egy olyan kormánnyal szemben, amelyik már nincs is itt. Ez teljesen felesleges dolog lenne! Ennek ellenére igaz, hogy éppen az előbb említett dolgok miatt, hogy rengeteg javítás tehető még mindig. Soha sem fog megfelelni a könyvviteli szabályok szerinti teljességnek és valódiságnak, de mindig tovább javítható, tehát senkit nem akarok az ezzel való birkózásról lebeszélni. Köszönöm szépen mindenki figyelmét. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
