KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt számvevőszéki Elnök Úr! Az 1994. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat elmúlt heti költségvetési bizottsági vitáját alapvetően meghatározta az Állami Számvevőszék zárszámadásról készített törvényességi és számszaki ellenőrzése, valamint az ezzel összefüggésben beterjesztett pénzügyminisztériumi észrevételek között fennálló, látszólag feloldhatatlan szakmai nézetkülönbség.
A tisztánlátást nehezítette az, hogy a két érintett fél a szükséges egyeztetést a bizottsági ülés időpontjáig nem végezte el. Ebből következően a Pénzügyminisztériumnak az ellenőrzéshez fűzött észrevételeit a bizottság annak ellenére, hogy az érdemi megállapításokat és javaslatokat tartalmaz, háttéranyagként kezelte.
Az alapvető problémát évek óta az jelenti, és ez alól most sincs kivétel, hogy az államháztartási törvény megalkotását nem követte a kincstári rendszer kialakítása, az információs, a zárt nyilvántartási rendszer létrehozása, így a zárszámadás elkészítéséhez rendre kevésnek bizonyul a beérkezett beszámolók összesítése.
A valóságos adatok előállításához elengedhetetlen a fejezetekkel, és más költségvetéssel kapcsolatos intézményekkel a folyamatos egyeztetés és az idő szorításában az ezekből fakadó korrekciók visszacsatolása nem, vagy csak részlegesen történhet meg. De nem kis nehézséget okoz az sem, hogy szerencsétlenül egybeesik a zárszámadás és a következő évi költségvetési elgondolások formálásának időpontja, aminek két természetes következménye van. Egyrészt nem teszi lehetővé, hogy az elkövetkező év irányelvei a megelőző év korrekt tényszámain alapuljanak, másrészt az átfedés szinte egyidejűleg jelenti ugyanazon szellemi kapacitás lekötését.
A bizottsági vitában ennek ellenére tisztázódott, hogy az Állami Számvevőszék számos megjegyzése ellenére a zárszámadás fő összege érdemben nem változik, és a zárszámadás megfelel a teljesség elvének.
A vitában résztvevők hangsúlyosan szóltak annak szükségességéről, hogy az Országgyűlés tulajdonítson nagy jelentőséget a zárszámadás megtárgyalásának.
Az értékelő munkát jelentősen megnehezíti azonban az a tény, hogy a zárszámadásban két kormány, egy választásra készülő és egy nyertes, meglehetősen determinált cselekvési térrel rendelkező kormány gazdaságpolitikájának értékelését kell elvégezni. Bár az új kormány egy pótköltségvetéssel a szükséges korrekciókat elvégezte, de ez objektíve nem lehetett visszaható hatályú. Sajnos, a beszámolási rendszer nem teszi lehetővé a határpont előtti és utáni szakasz folyamatainak megalapozott elemzését. Egy esetleges elutasítás - ellentétben az Állami Számvevőszék véleményével - nem az éppen most működő kormány munkájával szembeni bizalmatlanságként lenne felfogható, hanem az évek óta megvalósítatlan államháztartási reform következményeként kialakuló helyzetre való figyelemfelhívásként.
A bizottságban többségi véleményként fogalmazódott meg az, hogy az Állami Számvevőszék alaposan kimunkált jelentését, az abban foglalt eltéréseket nem célszerű leegyszerűsítve úgy közvetíteni azoknak, akik nincsenek a kellő ismeret birtokában, hogy - mondjuk - hiányzik 8-9 milliárd forint az elszámolásból.
Megfogalmazódott, hogy elengedhetetlen az esetleges eltérések alapos, többoldalú elemzése, és csak ezek elvégzése után célszerű a megfelelő következtetéseket levonni és közzétenni. Mivel ennek a munkának a legmegfelelőbb terepe az Országgyűlés plenáris ülése, a költségvetési bizottság koalíciós tagjainak többsége általános vitára alkalmasnak ítélte az 1994. évi költségvetés végrehajtásáról beterjesztett törvényjavaslatot, és azt a tisztelt Ház különös figyelmébe ajánlja.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
