KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN
KERTÉSZ ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoport részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Sorstársaim! Az 1994. évi zárszámadási törvény tárgyalásakor nagy a csábítás arra, hogy tartalmas, érdemi vita helyett formális eljárással hagyjuk jóvá az előterjesztés tényleges adatait.
A formális kezelés esélyét erősíti, hogy az 1994-es év az előző koalíció által előkészített, elfogadott költségvetés szerint indult, az első félév tényleges adatai, beindított intézkedései nagyban determinálták a második félév lehetőségeit is, de az is, hogy a Pénzügyminisztérium élén azóta, 1995-ben váltás történt.
Nehéz érdemi kérdésekkel úgy foglalkozni, hogy annak ne legyen felelősségáthárító jellege, szakmai kérdéseket a vita során ne hassa át a személyi vagy a pártpolitika.
Sajnálatos módon e Ház falai között is, de főleg a nyilvánosság előtti szerepléseknél eluralkodott az az ellentmondásos stílus, ami a következő házastársi párbeszéddel jellemezhető: "Nézd, milyen ügyes, okos a gyermekem, nézd már, mit művelt a kölyköd." A politizálás, főleg szakmai kérdésekben, az előnyök, hátrányok arányos kibontásával hiteles, ezért éppúgy üres pufogtatás az elmúlt ciklus valósággal ellentétes, ezért hiteltelen megszépítésére való törekvés, mint eredményeinek tagadása, vagy mint a mai gazdasági, társadalmi folyamatok minden részletének elutasítása, elvtelen kritikája; ráadásul sokszor úgy, hogy a felhasznált érvek maguk is egymással ellentétesek, viszont - legalábbis első hallásra - jól hangzanak.
Kétségkívül nehezíti, de mégis szükségessé teszi a zárszámadás érdemi tárgyalását az is, hogy az 1992. évi államháztartási törvény módosítása régen esedékes, és ez hivatkozásként sablonszerűen visszaköszön.
Tisztelt Ház! Az ellenkező érvek mellett is az érdemi vita elkerülhetetlen. Elkerülhetetlen, mert az éves költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés a nemzetgazdaság átfogó folyamatainak s az államháztartás állapotának, működési rendszerének tükre, és szükséges azért is, mert számtalan információval, tanulsággal szolgál a következő évek gazdaságpolitikai eszköztárának kialakítására, a következő időszakban szükséges törvénykezési munka érdemi formálására, nem beszélve arról, hogy a zárszámadásban számol be a kormány, a parlament a közpénzek forrásairól, felhasználásáról.
Az 1994. évi zárszámadás az azzal érdemben foglalkozók számára az előző évekénél kétségkívül több információval, részletesebb adatokkal szolgál.
Önálló részként foglalkozik az egyes nemzetközi tartozások ellentételeként beérkező szállítások pénzügyi elszámolásával, az indokló részben a nemzetgazdaság 1994. évi helyzetének makroszintű keresleti, kínálati elemzésével, az adó- és vámbeszedési tevékenységgel, az 1993. évi bankkonszolidációhoz kapcsolódó adóskonszolidációval, a csőd- és felszámolási eljárások alakulásával, hatásaival, a szocialista-liberális kormány takarékossági intézkedéseivel összefüggő létszámcsökkentés végrehajtásával, a bankkonszolidáció nagyléptékű átfogó értékelésével.
Az általános indoklás számítási háttéranyaga a szokásos kimutatások mellett önálló mellékletként az érdeklődők részére rendelkezésre bocsátotta a költségvetési mérleg kiadási, bevételi oldalának alakulását 1993. évi tény, 1994. eredeti, pótköltségvetési és módosított előirányzati, valamint a teljesítési adatok bontásában, a központi költségvetési szervek költségvetése hasonló elemezhető adatsorait, az elkülönített állami pénzalapok mérlegeit, összeállítást a központi költségvetés általános tartalékának felhasználásáról. Persze ez a felsorolás tekinthető formális többletnek. A nem szakértők és a költségvetési folyamatokkal nem napi, heti szinten foglalkozók számára azonban a tényleges adatok önmagukban nem értelmezhetők. Az elemzés mindig a mihez képest való értékelés, így a részletes informálás és a sokféle megközelítés az érdemi kezelés alapfeltétele.
Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdaságpolitika és a költségvetés szoros összefüggése nem vitatható. Ezért sem kerülhető meg a zárszámadási törvény tárgyalásakor az 1994. évi gazdaságpolitika átfogó elemzése sem. A nemzetgazdaság sajátos intézmény. Konkrét valóságában sok kisebb-nagyobb sejt, vállalkozások, a lakosság, költségvetési intézmények és ezek kapcsolatai, a külső-belső pénzügyi folyamatok egymással összefüggő, egymásra épülő, kölcsönösen egymásra ható rendszere. Ez a bonyolult, állandóan változó organizmus a nemzetgazdaság bár nem a mérhető, alakítható tényezők direkt és precízen kiszámítható hatásmechanizmusa szerint működik, de biztos, hogy hosszabb távon saját törvényszerűségeit érvényre juttatja.
A nemzetgazdaságra ható tényezők között általában a pénz- és költségvetési politika részeként a devizaárfolyam, az infláció, a kamatszint, a kötelező tartalék szintjéről, az adó- és támogatáspolitika alakításáról, alakíthatóságáról esik a legtöbb szó.
Az elmúlt évek nagy tanulsága az, hogy ezek természetes összhangja hosszabb távon nem mellőzhető. Az pedig vitathatatlan, hogy a gazdaságpolitikai döntések egy-másfél év alatt fejtik ki igazán hatásukat, így az 1994-95. évi adatok, folyamatok eredőit 1992-93-ban kell keresnünk.
Hiába volt akkor siker a gazdaság működési sajátosságát figyelmen kívül hagyva a mesterségesen alacsony árfolyam és belső kamatszint, a fedezet nélküli keresletnövelés, amely 1994-ben a reálbérek teljesítménnyel alá nem támasztott politikai célzatú növelése volt adópolitikai eszközökkel, tehát a keresletnövelés hatásaként elért kétségkívüli 2,9 százalékos GDP-növekedés ennek súlyos, azzal nem arányos ára volt.
Az exporthatékonyság romlása, az importigény megugrása évi 3-4 milliárd dollár hiányt eredményezett. Akkor, amikor a jelenlegi koalíció képviselői a mesterséges növekedés negatív következményeiről szólnak, nem a megalapozott, finanszírozható gazdasági teljesítménynövekedés ellen, hanem a hosszú távon fenntartható növekedés mellett foglalnak állást. Ez persze feszültségekkel jár, kemény döntéseket igényel. Biztos vagyok azonban abban, hogy a megalapozott döntések, a partnerként elfogadott érdekvédelmi szervezetekkel, a lakossággal az eddiginél jobban megértethetők. Nem elég a jót akarás belső meggyőződése, erről megfelelő fórumokon, amennyire csak lehetséges, előzetesen tájékoztatást kell adni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Bár 1994-ben az új koalíció számára szűk félév állt rendelkezésre, és ebből is az érdemi kérdések rendezése vonatkozásában sajnálatosan több hónapot elmulasztottunk, mégis fel lehet tenni a kérdést: az 1994. évi zárszámadás mely tételeiben lelhetők fel a szocialista-liberális kormányzat gazdaságpolitikai prioritásai? A szocialista-liberális koalíció érzékeli, hogy az ország külső adósságának további növelése nem járható út, mert ez a kamatfeltételek állandó romlásán keresztül öngerjesztő folyamatot indítana el. A külkereskedelmi mérleg ehhez szükséges javítását az export ösztönzésében látjuk elérhetőnek.
Az 1994. augusztusi és az 1995. márciusi leértékelés az elmúlt évek ki nem egyenlített számlája, elhalasztott döntése volt, s az ennek köszönhető inflációt is az előző koalíció a saját számlájára írhatja.
(12.50)
Az árfolyam további folyamatos, kiszámítható karbantartása nélkülözhetetlen az exportpozíció szinten tartásához. A csúszó árfolyam rendszere egyszerre segíti az infláció fokozatos csökkenését és az export-import arány, a költségvetés és a fizetési mérleg egyensúlyának alakítását. Az exportálók hitelezési helyzete ma jobb, a devizabevételekkel való szabadabb rendelkezés a mozgásteret bővítette.
A beruházások feltételei, ösztönzöttsége javult. Rendkívüli fontosságú az is, hogy a munkaerő költségeinek növekedési üteme a leértékelés és az infláció szintje alatt maradt. Ennyiben tehát a tgm., bár nem sikerült, de kétségkívül ennek hatása ebben kézzelfogható. Azonban ezek után sem lehet arra számolni az elkövetkezendő években, hogy a kereskedelmi mérleg egyensúlyba hozható. A beruházások növekedése, az export erőteljes felfutása az importot növeli, az export-import közti eddig kialakult 30 százalékos rés abszolút értékben kifejezett különbsége pedig csak jelentős növekedésiütem-különbség mellett csökken, tehát az elkövetkező években a kereskedelmi mérleg egyenlege negatív lesz. Nem is okoz ez problémát az eladósodásban, ha a külföldi működőtőke-import a vállalkozásbarát környezetben eléri az évi másfél-kétmilliárd dollárt. Sőt, egyértelmű az is, hogy a működőtőke-behozatal nagysága meghatározza a magyar nemzetgazdaság felzárkózási ütemét, a kétségkívül rendkívül szigorú gazdaságpolitika oldási lehetőségét is. A vállalkozásbarátság jegyében a pótköltségvetés előkészítésekor már 1994-ben érdemileg megvizsgáltuk a valós ráfordításokhoz való közelítést az energiaszektorban, a minimumadó eltörlési lehetőségét, a szükséges adóbevételek átcsoportosíthatóságát a forgalom területére. Sajnálatos módon ennek befogadására akkor még nem volt felkészülve a politika és a közvélemény.
Novembertől éltünk a mezőgazdaság nemzetközi szerződésekben lehetővé tett védelme, a belföldi áruk piacvédelme érdekében az addig ki nem használt vámelőírások törvényi életbeléptetésével. A szocialista-liberális koalíció egyértelműen állást foglalt a mellett is, hogy a belföldi pénzkibocsátás nem lehet a költségvetési hiány részbeni fedezete sem. Nem lehet, mert ez egyértelműen lökést adna az irányíthatatlan, hatásában felmérhetetlen inflációnövekedésnek, aminek árát egészen biztosan a reagálásra képtelen, védtelen kisemberek fizetnék meg. Nyilvánvalóan ezt a lehetőséget zárta ki Békesi László akkori pénzügyminiszter az expozéjában, nem pedig a forintleértékelések és egyéb kiszámított intézkedések infláció előterjesztésében befoglalt előirányzatait (sic!). Ha azonban a kereskedelmi mérleg hiánya a működőtőke-import nagyságáig terjedhet, azaz a belső felhasználás is lényegileg eddig a határig haladhatja meg a rendelkezésre álló belső forrásokat, és a költségvetés bevételei csak korlátozottan növelhetők, már egyenes út vezet a koalíció következő prioritásához, ahhoz, hogy a költségvetési kiadások átfogó elemzésével valamennyi kiadási csoportban az indokoltság mellett a szükségességet, a rászorultságot és - amennyire lehet - a nélkülözhetetlenséget is vizsgálni kell. A '94-es, hatásában korrigált, redukált pótköltségvetés ennek előrejelzése volt.
A kormányzati beruházások, a kormányzati bérjellegű kiadások egy részének befagyasztása jelzés értékű lépés volt arra vonatkozóan, hogy a kormány első helyen saját magán kezdi a kiadáscsökkentést. A központi költségvetési szervek létszámcsökkentése 1994. év végéig 10 ezer fő, 1995-re további 5 százalék. A kormány saját magán kezdi a kiadáscsökkentést, de nem fejezheti be ott. Az államháztartási rendszerek átfogó felülvizsgálata, ennek előrehozott részeként az elhíresült március 12-ei csomag kisebbik része éppen erre a szükséges, kényszerű, senki által sem szeretett döntéssorozatról szól.
Tisztelt Jelenlévők! Osztogatni mindenki szeret... -ne, most azonban azt az időszakot éljük, amikor az állam pénzéhsége csökkentését és ezzel arányban a vállalkozások lehetőségeinek bővülését kell elérni, még akkor is, ha ez a szociális ellátórendszerben időleges vagy végleges visszalépést jelent. Egy szociáldemokrata számára ez az út addig járható, amíg a tűrőképességet, az elviselhetőséget, a teherbíró képességet, a rászorultságot a döntés-előkészítés figyelembe veszi. A költségvetés relatív visszahúzódása teret ad a vállalkozások forrásai bővülésének, ami az egyedüli biztosítéka annak, hogy a 20 százalékkal csökkent GDP és az állami kiadások nominálisan biztosan növekvő pénzigénye közti ellentmondás tartósan oldódjon.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A most tárgyalt T/1299. számú jelentéshez az Állami Számvevőszék T/1299/1. számon csatolta az államháztartási törvény szerint kötelező ellenőrzési jelentését. Az államháztartási tervezés, beszámolás és az ezzel összefüggő ellenőrzés kialakulatlanságát a törvényi környezet ellentmondásait és - talán nem túl erős, ha azt mondom - a zárszámadás jelentőségének alábecsülését tartalmazza és tükrözi az ÁSZ-jelentés számos megállapítása. Különösen az, hogy a Pénzügyminisztérium nagyon is helyénvaló véleményeltérését hivatalosan meglehetős késedelemmel bocsátotta az Állami Számvevőszék és a képviselők rendelkezésére. Amikor a tényadatot tartalmazó költségvetést tisztelt képviselőtársaim a lényegesen rövidebb állami számvevőszéki jelentés tükrében vizsgálták, a felvetések több csoportjával találkozhattak.
A számszaki eltéréseket a jelentés külön táblázatba foglalta. Az Állami Számvevőszék és a Pénzügyminisztérium közös egyeztetése után a fennmaradt eltéréseket a később kiadásra került pénzügyminisztériumi tájékoztató részletesen indokolja. Ezek közül magam csak a bevételi-kiadási oldal végösszegét és az egyenleget, tehát a költségvetési hiányt érintő tételeket ismertetném.
Az importőrök által ténylegesen befizetett vámbiztosíték előző évekkel azonos elszámolása az élő államháztartási törvény előírásainak megfelel. A költségvetés pénzforgalmi szemléletű, tehát azokat a tételeket kell bevételként, kiadásként elszámolnia, amelyek határidőben pénzügyileg realizálódtak, szemben a vállalkozásokkal, ahol a teljesítés, a gazdasági esemény időpontja a mérvadó. A pénzügyminisztériumi következetes elszámolás véleményünk szerint helyes. Annál is inkább az, mert az állami számvevőszéki logika hasonló alkalmazásával a személyi jövedelemadó és a társaságiadó-előleg is csak fenntartásokkal lenne bevételként elszámolható.
Hasonló az álláspontunk az Állami Fejlesztési Intézetnek átutalt kormányzati, önkormányzati beruházások fedezete kiadásként való elszámolásával kapcsolatban is. Nem vitás, hogy itt sem történt meg a teljesítés, a beruházás megvalósulása csúszik, de a források garantált rendelkezésre állását a következő évi folyamatos munkát teszi lehetővé az, hogy az Állami Fejlesztési Intézethez telepítéssel a költségvetés semmiképpen, még időlegesen se vonhassa magához a szabad keretet. A logikus elszámolás egyezik a vonatkozó törvényi előírásokkal is.
Számszaki oldalról egyenleget befolyásoló állami számvevőszéki felvetés nem maradt, nincs értelme és nincs is ok sem az egyenlegnek, sem a bevételi-kiadási forgalmi tételeknek a korrigálására.
Ami viszont utólag befolyásolhatja az 1994-es év reális adatait, az az önkormányzatok normatív támogatásai, a címzett- és cél-, valamint a kiegészítő támogatások ellenőrzési adatai és az elkülönített alapok könyvvizsgálói auditálásához kapcsolódó lehetséges megállapítások sora. Ezek köre, mértéke folyamatosan alakul, semmiképp sem indokolja 1994-re visszamenőleges elszámolásukat. A tényleges megállapításokat az egyes intézményeknél a feltárás időszakában kell helyesbíteni, így az 1994. évi egyenleget ezek sem befolyásolják.
A pénzügyminisztériumi tájékoztató a részletes állami számvevőszéki vizsgálat javaslatainak többségével egyetértett, így a most tárgyalt törvényjavaslat szöveges részeinek módosításával a hibák jelentős része korrigálható. Az Állami Számvevőszék vizsgálati jelentésének több pontja az 1996. évi költségvetés és az új államháztartási törvény kidolgozásakor hasznosul, néhány pedig a további törvénykezési munka része lesz.
(13.00)
Tisztelt Ház! A szocialista-liberális koalíció - felismerve a közpénzekkel való lehető legteljesebb körű elszámolás fontosságát - 1994-ben, az önkormányzati törvény módosítása kapcsán újraszabályozta az ellenőrzés önkormányzati rendszerét, az 1995. évi költségvetési törvényekben pedig kötelezővé tette a nagyobb hitelt felvett önkormányzatok és az elkülönített állami pénzalapok kezelői számára a hiteles könyvvizsgálói auditálást.
Az intézkedések nyilvánvalóan a gazdálkodási fegyelem javítása, az ellenőrzés erősítése irányába hatnak. Az, aki ezt és az új kontroll által feltárt, hangsúlyozom, hogy korábban is meglévő - csak akkor a látják, nem látják, no, látják gyakorlata miatt ki sem derült - problémákat a koalíció hibájaként terjeszti elő, súlyos tévedés áldozata, vagy talán pontosabb vagyok, ha azt mondom, hogy súlyos megtévesztés elkövetője.
Az 1994. évi zárszámadás kapcsán is megállapítható, hogy az állami ellenőrzés átfogó átalakítása, pontosabban mondva, kialakítása nem halasztható. Az Állami Számvevőszék feladata a szúrópróbaszerű vagy legfeljebb az egyedi vizsgálatok végzésére terjed ki. Nem hatóság, nincs lehetősége a vizsgált szervezet utasítására. Megállapításairól nem határozat készül, így a jogorvoslati lehetőség sem adott.
Az Állami Számvevőszék vizsgálatai az érintettek néhány százalékára, az itt tárgyalt javaslathoz csatolt megállapítások 2-4 százalékára terjednek csak ki. Semmiféle visszacsatolás nincs az adott ügyben nem vizsgált 90 valahány százalék, tehát a túlnyomó többség vonatkozásában. Nehezen megkerülhető tehát annak kimondása, hogy a valóban korrekt zárszámadás a meghatározott időn belüli, lehetőleg teljes körű ellenőrzés nélkül nem lehetséges.
Az államnak joga és lehetősége - és kötelessége - a közpénzek felhasználását figyelni, elemezni, ellenőrizni. Ennek a kötelezettségnek - a törvényi háttér fogyatékosságai, mint adottságok mellett - 1994-re a kormányzat a tárgyalt jelentésben eleget tett. A szocialista frakció ezért a szükséges szövegszerű módosításokkal a javaslatot elfogadásra ajánlja. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
