DR. MÉSZÁROS GYULA
DR. MÉSZÁROS GYULA
DR. MÉSZÁROS GYULA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk álló törvénytervezet a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállítását kívánja törvényileg szabályozni. Teszi ezt azért is, mert alkotmánybírósági határozat kötelezi erre a tisztelt Országgyűlést.
Először nézzük azt, hogy csökkent-e ezen területek védettségi szintje csupán attól, hogy egyes területek magánkézbe kerültek? Azokban a szövetkezetekben, ahol védett, vagy védelemre tervezett területek voltak, ezeket külön földalapban kezelték és a terület átadásáról - sokszor nagy viták után, de - megállapodtak a nemzeti parkok vezetői és a szövetkezetek.
Jelen törvényjavaslat szinte azt sugallja, mintha a természetvédelmi területek magánkézbe adásával valamiféle természetromboló folyamat indult volna meg, amelyet most azonnal vissza kell állítanunk, amíg nem késő, kerül, amibe kerül. Már a törvénytervezet címe is erre utal, pedig a természetvédelmi területek védettségi szintjét tudtommal sehol nem csökkentették, legfeljebb védett vagy fokozottan védett területek kerültek magánkézbe.
Természetesen nem vitatom a törvény azon törekvésének helyességét, hogy a természetvédelem szempontjából legértékesebb területeket állami tulajdonban kell tartani és a nemzeti parkok kezelésébe kell adni. Bizonyosan senkiben fel sem vetődik, hogy a bugaci ősborókást, a kiskunsági szikes tavakat, vagy a fülöpházi homokbuckákat magántulajdonba adja, mert ezek valóban a magyar táj kincsei.
Kivételes esetben még a kisajátítással is egyet tudok érteni, ha például az Alföld jelképének, a túzoknak a költőhelyéről és géncentrumáról van szó, vagy egy szavam sincs a bugaci Szekercés rét állami tulajdonba vétele ellen, hiszen szinte már csak ott él hüllőkülönlegességünk, a homoki vipera.
De hangsúlyozom, csakis ezen szigorúan védett területeknek szükséges állami tulajdonba kerülniük.
Annak idején, amikor megalakultak a nemzeti parkok, nem a politika, hanem a tudomány volt a főszereplő kialakításukban. A szövetkezetek szívesen adták a számukra értéktelen területeket a nemzeti parkok kezelésébe, hiszen nem volt ellenérdekeltség, mert ami számukra értéktelen volt, az a nemzeti parknak a legértékesebb. Sokszor azonban túlságosan is bőkezűek voltak a szövetkezetek, és olyan területek is védett vagy fokozottan védett státuszt kaptak, amelyeknél erre nem volt szükség. Én ezért egy olyan törvényt szeretnék, amely a védett természeti területek felülvizsgálatáról és nem a védettségi szint helyreállításáról szól.
Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti parkok esetében jelenleg nem a kisajátítás a fő probléma, hanem a kártérítési összeg kifizetése azon területekért, amelyeket a szövetkezetek külön földalapban, a természetvédelmi alapban különítettek el, sokszor késhegyre menő viták eredményeképpen.
Meggyőződésem, hogy azok a területek, amelyekhez a nemzeti parkok ragaszkodtak, nem kerültek magántulajdonba. Jelenleg még nem alakultak ki a földárak, ezek a kártalanítások aranykoronánként 3-4 ezer forintért rendezhetők lennének. Ezzel a fő probléma megoldódna, megnyugodnának a természetvédelmi területek kezelői, mert tulajdonukba kerülne a terület. De belenyugodnának a pénzbeli kártalanításba a jelenlegi tulajdonosok, a szövetkezetek is, hiszen már megegyeztek.
Ezek az úgynevezett lebegő földek, amelyekből csak a Kiskunságban mintegy 10 ezer hektár terület van, és mindössze 40-50 millió forintra lenne szükségük, hogy rendezzék földtulajdonukat. Országosan mintegy 180 ezer hektár rendezetlen földterület van, és ma még elég lenne mintegy 500 millió forint a rendezésre. A ma szót hangsúlyozom, mert aki gyorsan ad, kétszer ad, és holnap már nem biztos, hogy elegendő lenne ez az összeg.
(19.30)
Nem kell nagy jóstehetség annak megállapításához, hogy a földárak máris emelkednek és a nagy földtulajdon-változások után még inkább prognosztizálható a reális árak kialakulása. Úgy érzem, ez az utolsó év, amíg ez a kérdés ilyen összegből rendezhető lenne.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Természetvédelmi és Pénzügyi Kormányzat! Úgy gondolom, ez a kérdés most a legfontosabb és ennek a megoldásán kellene fáradozni. A természetvédelmi területek védettségi szintjét pedig nem helyreállítani, hanem felülvizsgálni lenne szükséges, amelynek kiváló jogi keretet adhatna a természetvédelmi törvény, amelyről úgy értesültem, hogy hamarosan elénk kerül.
Az eddig magánkézbe adott területeket pedig nem visszaállamosítani kell, hanem törvényileg szabályozni ezen területeken a gazdálkodás rendjét és módját. Ne higgyék, tisztelt képviselőtársaim, hogy az állam jobb gazdája a védett természeti területeknek, mint a parasztgazdák. Ha érdekeltté tesszük, a magyar parasztember nem lesz és nem is volt ellensége a természetnek, hanem vele együtt él, mondhatni alkotóeleme és formálója annak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt érintett bizottságok! Mielőtt meghoznánk ezt a törvényt, gondoljunk arra is, hogy a kisajátítás milyen politikai feszültségeket gerjesztene. Jelenleg a földalapokban elkülönített védett területek tulajdoni rendezésére, vagyis a kártalanításra kell a fő hangsúlyt helyeznünk, ezzel feloldódnak a természetvédelem és a tulajdoni rendezés körül jelenleg fellelhető feszültségek.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
