GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA
GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Négy dologról szeretnék röviden beszélni.
Az első: a mezőgazdasági bizottság nem támogatta a törvényjavaslat általános vitára bocsátását, ennek ellenére ez megtörtént; a törvényjavaslat változatlan formában került az Országgyűlés elé. A mezőgazdasági bizottság több ponton fejtett ki ellenvéleményt a törvényjavaslattal szemben, ezek részben kiterjedtek a törvényjavaslat által kitűzött szabályozási célra, az eszközökre és a törvényjavaslat formájára is.
Azt hiszem, helyes lett volna, ha a kormányzat a mezőgazdasági bizottság által javasoltaknak legalább egy részét figyelembe vette volna és a törvényjavaslatot átdolgozta volna; most könnyebb dolgunk lenne. Javaslom, hogy a kormány a jövőben vegye figyelembe a bizottságok javaslatait. Ezekben a bizottságokban jelentős kormánypárti többség van, ha egy bizottság nem javasol egy törvényjavaslatot általános vitára, amelyet a kormány terjesztett be, szerintem érdemes a kormánynak megfontolnia a bizottság javaslatait.
A második dolog: itt jelentős vita bontakozott ki arról, hogy van-e értelme annak, hogy védett természeti területek állami tulajdonba kerüljenek vagy sem, a parasztok kellőképpen képesek-e minden esetben érvényesíteni a természetvédelem szempontjait vagy sem. Úgy vélem, hogy a két állítás nem ellentétes egymással. Bizonyos esetekben elégséges, ha a magángazdálkodók számára bizonyos szabályokat határozunk meg annak érdekében, hogy a területek védettségi szintje kellő mértékű maradjon, azonban bizonyos esetekben feltétlenül szükség lehet arra, hogy az adott terület állami tulajdonba kerüljön, hiszen ha bizonyos természeti értékek elpusztulnak, azokat még egyszer helyreállítani nem lehetséges. Ezért szerintem a két megoldást egymás mellett is érdemes alkalmazni, ezen is érdemes gondolkozni.
A harmadik dolog: a törvényjavaslat rendelkezik arról, hogy a védettségi szint helyreállításának legfőbb eszköze az adott területek kisajátítása. Én ezt egy nagyon egyszerű, de éppen ezért durva, azt is mondhatnám, hogy primitív módszernek tartom. Szerintem érdemes lenne megfontolni azt is, hogy az állami tulajdonba vétel ne csupán kisajátítási eljárások keretén belül történjék meg, hanem az állam felállíthatna egy ügynökséget, amely az állami tulajdonba venni kívánt földeket felvásárolná. Szerintem ez részben megspórolná a kisajátítással járó költségeket, másrészt pedig meggyőződésem, hogy egy ilyen ügynökség - a termőföldek viszonylag alacsony piaci értéke miatt - olcsóbban tudna ezekhez a termőföldterületekhez hozzájutni, mint a kisajátítási eljárás során.
Vegyük figyelembe azt, hogy ezeken a területeken az érvényes rendelkezések szerint is csak korlátozottan folytatható mezőgazdasági művelés, ami nyilvánvalóan befolyásolja az adott területek piaci értékét.
A negyedik kérdés: a törvényjavaslat nem tartalmaz ütemtervet arra vonatkozóan, hogy az adott területek állami tulajdonba vételét milyen ütemezés szerint kell megvalósítani. Erről az előbb Mészáros Gyula képviselőtársam is beszélt. Ez a következő gondokat veti fel:
Egyrészt nyilván nem lenne szerencsés, ha a törvényjavaslatban meghatározott határidő utolsó évében kerülne sor a teljes mennyiség állami tulajdonba vételére, mert ez a legutolsó évben igen jelentős terhet jelentene a költségvetés számára. Ezért rendelkezni kellene arról, hogy - lehetőleg a végrehajtási időszak alatt - évenként csak azonos mértékű költségvetési terhet jelenthessen ennek a törvénynek a végrehajtása, de érdemes azt is megfontolni, hogy pont azért, mert jelenleg alacsonyabbak a termőföldek piaci árai, lehetőleg még a végrehajtási időszak elején kerüljön sor az adott területek többségének állami tulajdonba vételére. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)
