SZŐDI IMRE
SZŐDI IMRE
SZŐDI IMRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvénytervezet a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállítását tűzi ki célul, egész kis terjedelemben. A kis terjedelmű törvénytervezetet az idézte elő, hogy az Alkotmánybíróság a 28., majd az azt módosító 33. határozatával előírta: az alkotmánynak megfelelően a védettségi szinteket nem csökkenthetik törvénnyel. Tehát az állampolgárok szempontjából ez fontos.
Ez a kis terjedelmű törvényjavaslat nem mindenhol probléma, ezt el kell hogy mondjuk itt a parlamentben is. Azokon a területeken, ahol a különböző földalapok képzésénél volt elegendő földterület, és kevés volt a védett terület, illetőleg a védelemre tervezett, ott jelentősebb problémát ez nem okozott. Elsősorban ott okoz problémát, ahol védelemre tervezett területek és már védett területek voltak.
Ez a törvénytervezet, azon túlmenően, hogy kis terjedelmű, valójában egy meghatározott időre szóló törvénytervezet, mert végül is - ahogy a törvénytervezet a későbbi szakaszaiban fogalmaz - maximum tíz évben határozta meg azt az időszakot, amíg a törvényességet és a védettségi szintet helyre kell állítani és vissza kell adni az állam tulajdonába.
Természetesen a törvény értelmezésénél több fogalmi kérdés vetődött föl, amelyeket át kell hogy tekintsük, és beszélnünk kell róluk.
(19.00)
Az 1. §-ban azt fogalmazza meg, hogy a törvény hatálya mire terjed ki. Itt máris szükségesnek tartom, hogy módosító javaslatot adjak be, mert a gondolatjelben lévő részt - amely azt mondja ki, hogy a (2) bekezdésben foglaltak kivételével -, értelmezés szempontjából mindenképpen szükséges innen kihagyni. Ugyanis az 1. § (2) bekezdése úgy fogalmaz a későbbiekben, hogy a törvény hatálya nem terjed ki a következő dolgokra. Tehát ezt mindenképpen értelmezni kell.
Szükséges értelmezni azt, amit a védett és fokozottan védett területről, illetve a védelemre tervezettekről mond. Itt a védelemre tervezettet szeretném kiemelni, ugyanis a jogbiztonság szempontjából, mind a magántulajdon, mind pedig egyéb szempontból, szükséges minél előbb meghatároznunk azt, melyek azok a területek, amelyek védelemre tervezettek. A 3020. számú 1995-ös kormányhatározat végül is előírta a kormány számára, hogy vizsgálja felül a védettségi szinteket és állapítsa meg, hogy melyek azok, amelyeknek a védettségi szintjét a továbbiakban is fenn kell tartani. Tudomásom szerint a kormány ezt tárgyalja, vagy tárgyalni fogja az elkövetkező időben, ez mindenképpen segítene e törvény végrehajtásában.
A jogbiztonság szempontjából szükséges az is, hogy a törvény életbe lépésével egy időben egy szakasz foglalkozzon azzal is, hogy a természetvédelmi igazgatóságok a természetvédelmi felügyelőségekkel közösen 30 vagy 60 napon belül határozzák meg az érintett településekre vonatkozóan konkrétan, helyrajzi szám szerint a védelemre tervezett, vagy a még védettség alatt lévő területeket, ezt közöljék az adott községekkel, városokkal, illetve az azokat képviselő földhivatalokkal. Így a jogbiztonság érdekében egy vételnél vagy eladásnál egyértelműen kimutatható lenne, hogy melyek azok a területek, amelyek korlátozás alá kerülhetnek az elkövetkező időszakban.
A 4. §-sal szeretnék még foglalkozni, ami hosszasan értelmez különböző jogszabályokat. Ennek első részében tíz évben határozza meg azt az időszakot, amely alatt a kisajátítást el kell végezni. Véleményem szerint ez hosszú idő, ráadásul nincs meghatározva elég normatív módon, hogy mely területek azok, amelyek fokozottan előtérbe kerülnek. Ez sok esetben belemagyarázásra, gyanúsításra adhat okot a természetvédelmi igazgatóságok felé. Természetesen itt vetődik fel a természeti károk kérdése is. Szükséges lenne, hogy a törvénytervezet egy szakasza foglalkozzon konkrétan azzal, hogy mit értünk konkrétan természeti kár alatt, illetve ez milyen tág fogalmakat takar.
A 4. § (2) bekezdése a mellőzhetőségekkel foglalkozik. Ezt fontos szabálynak ítélem meg, mert véleményem szerint a törvénynek kell meghatározni azokat a szabályokat, amelyek alapján esetleg mellőzni lehetne a védettségi szinteket. Ez azért is fontos, mert szerintem az igazgatóságok a normatív szabályozásnak megfelelően a végrehajtásban kell hogy jeleskedjenek.
A 4. § (3) bekezdése foglalkozik azokkal a területekkel, ahol a védettség már megszűnt. Azt hiszem, ez már előzetesen azt fejezi ki, hogy ahol már megszűnt, vagy olyan mértékben csökkent a védettségi szint, ott a jogszabály, illetve a természetvédelmi hatóság feladata elsősorban, hogy a korlátozásokat feloldja, vagy a védettségi szintet megszüntesse.
A környezetvédelmi bizottság egyformán kifogásolta az 5. § (1), (2) bekezdését. Itt elsősorban a nyelvezet, illetve a megfogalmazott öt év kérdését vetette fel. A bizottság igyekszik benyújtani erre egy bizottsági módosító javaslatot - ez folyamatban van -, amely ezt egyértelműbben, egyszerűbben és áttekinthetőbben fogalmazná. Az öt év kapcsán természetesen szükséges azt is felvetni, hogy jó lenne, ha a tíz évet esetleg átlagosan öt évre lehetne csökkenteni. Ez elsősorban azt segítené elő, hogy a védettséget minél hamarabb vissza tudnánk állítani, mert ez mindenképpen előnyös lenne.
A 7. §-sal szeretnék még foglalkozni. Ennek kapcsán módosító javaslat formájában is felvetődött, hogy a földterületekkel kapcsolatban a védettségi szinteknél, a helyreállításnál ne a földkiadó bizottságok határozatát vegyük figyelembe a törvényalkotás során. Úgy ítélem meg, hogy ez téves, ugyanis a szövetkezeti közgyűlések nem hozhatnak államigazgatási határozatot, erre nem voltak felhatalmazva. Az 1993. évi II. törvény, a földkiadó bizottsági törvény ingatlannyilvántartásra alkalmas bejegyzéshez és magántulajdonba adáshoz csak a földkiadó bizottságoktól és a kárpótlási árveréssel szerzett földeket ismeri el.
Az eddigiek során felvetődött még módosító javaslatban az osztatlan közös tulajdon és az oszthatatlan közös tulajdon kérdése. Az osztatlan közös tulajdont a magam részéről nem tudom támogatni, ugyanis ez azt jelenti, hogy per pillanat ugyan osztatlan valami, de egy idő után oszthatóvá tehető. Az oszthatatlan egészen más fogalom, bár a '92. évi II. törvény ezt szüntette meg. Ez az oszthatatlan közös tulajdon egy újbóli kényszertársulást írna elő, ami viszont részemről elfogadható, amennyiben a védett területeken az ott lévők esetleg vállalják az ilyen formájú gazdálkodást. Természetesen ennek az erdők esetében van nagyobb jelentősége.
A környezetvédelmi bizottság a módosító javaslatokat szerdai ülésén fogja tárgyalni és terveink szerint - mint ahogy már említettem - az 5. §-hoz és a többiekhez is bizottsági módosító javaslattal kívánunk kapcsolódni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
