DR. FÜZESSY TIBOR
DR. FÜZESSY TIBOR
DR. FÜZESSY TIBOR, a KDNP képviselőcsoport részéről: Köszönöm, elnök asszony, illetve elnök úr. Tisztelt Ház! Azt hiszem, nemcsak a viszonylag kis számú hozzáértő és érdeklődő fogadhatja osztatlan örömmel ennek a törvényjavaslatnak az ismételt megjelenését az Országgyűlés előtt, hanem az alkotmányosság és a jogállamiság valamennyi híve. Ez a törvény ugyanis egy öt és fél éves alkotmányos késedelmet van hivatva megszüntetni, egy olyan késedelmet, amelyben két parlament egymás után leledzett. A két parlament közül az egyik olyan volt, amelyik nem rendelkezett kétharmados kormánytöbbséggel, a másik kétharmados kormánytöbbséggel rendelkezett, mégis, ennek a két parlamentnek az idején gyűlt össze ez az összesen öt és fél éves alkotmányos késedelem.
Miniszter úr expozéja és Kőszeg képviselő úr is bizonyos szemelvényeket említett ennek a törvénynek a történetéből, hosszas vajúdásából, abból az időszakból, amelyik a megszületésig - a most már remélt megszületésig - elvezetett. A miniszteri expozé szerint a törvény előkészítése a Németh-kormány ideje alatt megtörtént, az Antall-kormány ideje alatt kiformálódtak a tervezet egyes intézményei, valamint az első normaszövegrészletek. Az igazi fordulat azonban csak az 1994. évi választásokat követően következett be, ekkor gyorsult fel - az expozé szerint - a kormányzati előkészítő munka. Megmondom őszintén, nekem Katona Béla miniszteri expozéja jobban tetszett. Ő ezt mondta: "Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azoknak, akik ebben a munkában a legtöbb feladatot vállalták: elődeimnek - a neveket kihagyom -, akik elsősorban hozzájárultak ahhoz, hogy ennek a kormánynak tulajdonképpen már csak az - egyébként nem kicsi - egyeztető feladatot kellett elvégeznie ahhoz, hogy a törvényt beterjeszthesse a parlament elé."
Félreértés ne essék: én nem a dicséretosztásban szeretnék előtérbe tolakodni, inkább jobb szeretnék az esetleges felelősségosztásnál hátul maradni, tudniillik egy olyan késedelemről van szó, amelyet két kormány és két parlament együttes erővel hozott össze, együttes erővel szülte meg ezt a törvényt - amennyiben meg fog születni -, ugyanakkor együttes erővel hozta össze az alkotmányos késedelmet is.
Sajnálom, hogy viszonylag kevés szó esett a vezérszónoklatokban és a miniszteri expozéban is arról a - véleményem szerint legsúlyosabb - kérdésről, amely a hatpárti egyeztetések során is felmerült: ez a törvény, illetve a törvény egyes részei kétharmadosságának a kérdése. Az alkotmány 40/A § (2) bekezdése szerint a rendőrségről szóló és a nemzetbiztonsági tevékenységgel összefüggő részletes törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Az alkotmány tehát éles különbséget tesz: a rendőrségnél az egész rendőrségi törvényt, a rendőrséggel kapcsolatos minden törvényi szabályozást a kétharmados szabályozás rangjára emeli, ugyanakkor a nemzetbiztonsági törvénynél csak a nemzetbiztonsági tevékenységet akarja kétharmados szinten szabályozni.
Szerény megítélésem szerint teljesen világos a törvény intenciója: az alkotmány csak a tevékenységet tekinti olyannak, amihez magasabb garancia szükséges - nyilván az alapvető jogok tiszteletben tartása miatt. A hatpárti egyeztetésen ezért többen - én magam is - azt kértük, hogy a törvénytől, tehát a kétharmados törvénytől külön kodifikáltassanak azok a részek, amelyek nem igényelnek kétharmados parlamenti egyetértést, vagy legalább - mint ahogy erre már többször is volt precedens a magyar parlament történetében - az alkotmányügyi bizottság válassza szét a törvénynek azokat a részeit, amelyek nem igényelnek kétharmados parlamenti egyetértést, jelölje meg azokat, és azok ne kétharmados, hanem egyszerű szavazással hozassanak meg.
A miniszteri expozé foglalkozott ezzel a kérdéssel, de úgy érzem, lakonikus rövidséggel, és az expozé megállapításait elfogadni nem tudom. Úgy gondolom, ha az alkotmány az egész törvényt kétharmadosnak kívánná tekinteni, akkor a megfogalmazása az lenne, hogy a rendőrségről és a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény meghozatalához szükséges az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata.
Bizonyos ellentmondást is érzek abban a miniszteri érvelésben, amely szerint azért van szükség a teljes törvény kétharmados meghozatalára, mert a szervezet irányítása, felügyelete is egy olyan funkcionális kérdés, amely a tevékenységgel szorosan összefügg. Ellentmondás az is, hogy amíg a miniszteri expozé a kétharmadosság szükségességét bizonygatja, bejelenti azt, hogy egy országgyűlési határozati javaslat kerül beterjesztésre, amelynek az lesz a rendeltetése, hogy 1997 végére előterjessze azokat a javaslatokat, amelyek a nemzetbiztonsági szolgálatok struktúrájának újragondolására, újjászervezésére fognak vonatkozni.
(11.50)
Azért látom ebben az ellentmondást, mert ha most kétharmados erősséggel kell megszavazni strukturális kérdéseket, akkor miért kell jövőre egy országgyűlési határozat nyomán a struktúrát és a szervezetet megváltoztatni.
A Kereszténydemokrata Néppárt véleménye ebben a kérdésben teljesen egyértelmű: csak azt a törvényt szabad kétharmados többséggel szavazásra feltenni, amit az alkotmány kétharmadosnak nyilvánít és amit az alkotmány így ír elő. A nem kétharmados törvények kétharmados törvényként történő kezelése éppoly alkotmányellenes, mint ennek a folyamatnak az ellenkezője.
Nemcsak alkotmányos érvek szólnak a strukturális kérdéseknek ebben a törvényben történő szabályozása - vagy legalábbis kétharmados szabályozása - ellen, hanem praktikus érvek is. Úgy gondolom, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok struktúrája számos fejlesztés, átszervezés lehetőségét és szükségességét hordozza magában. Ezért nagy hiba lenne ezeket a szervezeteket egy kétharmados törvénnyel bebetonozni. Én úgy gondolom, hogy a különböző kormányoknak - mint ahogy reményünk szerint a következő kormányzat nem biztos, hogy azonos lesz a jelenlegi kormányzattal -, a következő kormányzatnak és kormányzatoknak is lehetőséget kell adni arra, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok szervezetét és mindazt, ami nem igényel kétharmados szabályozást, a saját elképzelései szerint alakítsa ki.
Maga az expozé is azt mondja: nincs egyedüli és nincs kizárólagos, nem kevésbé örök érvényű modell. A titkosszolgálatokra vonatkozó joganyagot mindenütt az adott kormányzati rendszer, a társadalmat ért kihívások és a történelmi hagyományok határozzák meg. Miért akarja akkor a kormányzat utódaira is ezt a modellt rákényszeríteni?
A miniszteri expozé és az indokolás a törvényjavaslat 10. §-át teljesen megnyugtatónak találja. Ezzel a szakasszal kapcsolatban azonban ugyancsak bizonyos alkotmányossági gondok és praktikus gondok is felmerülnek. A 10. § szerint a kormány a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat a kijelölt miniszter, a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokat a honvédelmi miniszter útján irányítja. Amennyiben a kijelölt miniszter tárca nélküli miniszter, akkor ez a megoldás és a megfogalmazás is tökéletesnek mondható. A tárca nélküli miniszternek ugyanis az alkotmányban egy speciális helye, speciális helyzete van, amit a neve is mutat: az, hogy a tárca nélküli miniszternek nincs tárcája. A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok a kormány alá tartoznak. A polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat a kormány irányítja. A tárca nélküli miniszternek egy transzmissziós, közvetítő szerepe van. Tehát helyes az a megfogalmazás, hogy a polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat a kormány a tárca nélküli miniszteren keresztül irányítja.
Ugyanez a megfogalmazás a honvédelmi miniszter esetében már kevésbé mondható tökéletesnek. Az alkotmány 35. §-ának (1) bekezdés c) pontja szerint a kormány irányítja a minisztériumok és a közvetlenül alárendelt egyéb szervek munkáját - tehát csak a közvetlenül alárendelt egyéb szervek munkáját -, ugyanakkor a 37. § (2) bekezdése szerint a miniszterek vezetik az államigazgatási feladatkörükbe tartozó ágakat és irányítják az alájuk rendelt szerveket. Tehát itt a miniszter közvetlen irányítása az alárendelt szervek tekintetében egyértelmű.
Nem akarok belebonyolódni abba a kérdésbe, hogy ebben a képben milyen szerepet tölt be a honvédség. Ugyanis a törvény valahol az első rendelkezései között azt állapítja meg, hogy a katonai biztonsági szolgálatok a honvédséghez tartoznak; a honvédséget - az alkotmány szerint - az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a kormány és a honvédelmi miniszter irányítja. Tehát ez az irányítási kérdés azért a katonai biztonsági szolgálatok keretében egy kicsit bonyolult.
Én úgy gondolom, hogy mint irányítási kérdés, ez sem tartozik a kétharmados kötelezettségű rendelkezések körébe. Tehát nem feltétlenül kellene ennek a törvénynek a keretében szabályozni; de ha itt kerül szabályozásra, akkor úgy gondolom, a megfogalmazást pontosítani kellene.
A nemzetbiztonsági bizottság és a honvédelmi bizottság működésének szabályozása, úgy gondolom, nem egyeztethető össze teljesen az alkotmánnyal. Az alkotmány 24. §-ának (4) bekezdése szerint az Országgyűlés Házszabályban állapítja meg működésének szabályait. Helyes, nem helyes, jó vagy nem jó ez az intézkedés, de nem vitás, hogy az alkotmány a Házszabályra bízza az Országgyűlés és benne természetesen az Országgyűlés bizottságai működésének a szabályozását is. Semmilyen más törvény, így a nemzetbiztonsági törvény sem vállalkozhat az országgyűlési bizottságok működésének szabályozására. Ebben a törvényben legfeljebb azt lehetne szabályozni, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok milyen bemutatási, szolgáltatási, adatszolgáltatási, jelzési és egyéb kötelezettséggel tartoznak a nemzetbiztonsági bizottsághoz. Egyébként a nemzetbiztonsági bizottságra vonatkozó törvénytervezeti szabályozás, megítélésem szerint, túl komplikált; részben a Házszabályba tartozna, azon is lehet vitatkozni, hogy részben a képviselők jogállásáról szóló törvénybe tartozna. Úgyhogy megítélésem szerint a törvénynek, illetve a javaslatnak ezeket a paragrafusait szintén vagy el kell hagyni, vagy a szolgálatok ezzel kapcsolatos jogaira és kötelezettségeire kell korlátozni.
Ha a szervezett bűnözés kérdései okozták a koalíciós egyeztetés elhúzódását, akkor, úgy érzem, ezzel a kérdéssel kár volt ennyi időt eltölteni. Én azt hiszem - Kőszeg képviselő úr már megközelítette ezt a kérdést -, itt valójában egy presztízsvitáról volt szó a rendőrség és a titkosszolgálatok között; arról a kérdésről, hogy ki foglalkozzon egy hálásnak ígérkező vagy egy hálásnak vélt témával, a szervezett bűnözés kérdésével.
(12.00)
Azt hiszem, hogy a koalíciós pártok és talán minden párt közös feladata az lenne, hogy csírájában fojtsák el az ilyen jellegű presztízsvitákat, és vigyázniuk kell arra, nehogy tápot adjanak ilyen presztízsvitáknak a keletkezéséhez. A szervezett bűnözés elég nagy hatalom, eléggé nagy hatalommá nőtt ki ahhoz, hogy mind a két szervezet megtalálja a szervezett bűnözés elleni harc megfelelő területét és megfelelő feladatait.
Szólni szerettem volna még a biztonsági eljárás szabályairól; erre a rendelkezésemre álló idő már nem adja meg a lehetőséget. Úgy gondolom ezzel kapcsolatban is, hogy ez a teljes szabályozás inkább törvény keretein kívül lenne helyes a megvizsgáltaknak, az ellenőrzötteknek az oldaláról, és nem a nemzetbiztonsági szolgálatok oldaláról.
Összegezésképpen: úgy érzem, hogy a javaslat tárgyalása a hosszú előkészítés és számos egyeztetés ellenére sem lesz teljesen zökkenőmentes.
A Kereszténydemokrata Néppárt csak számos kisebb-nagyobb javítás és korrigálás után és akkor tudja elfogadni a javaslatot, ha az abba nem illő kétharmados, illetve nem kétharmados többséggel elfogadható részek leválasztásra, illetve elkülönítésre kerülnek.
Köszönöm szépen. (Az elnökhöz fordulva:) Elnézést az idő túllépéséért. (Taps a KDNP padsoraiban.)
