KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS, az MSZP képviselőcsoport részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Mindenekelőtt engedjenek meg néhány gondolatot bevezetésképpen.
A parlament előtt lévő törvényjavaslat nehéz feladatra vállalkozott, hisz alapfilozófiájában igyekszik meghaladni azt a tévképzetet, hogy az ország biztonságának érvényesítése és az állampolgárok alapjogainak érvényesülése fordított arányban áll egymással. A javaslat ezt a látszólagos ellentmondást igyekszik feloldani oly módon, hogy egyszerre biztosítja a nemzetbiztonsági szolgálatok feladatainak ellátásához szükséges eszközrendszert, ugyanakkor minden egyes elemében az állampolgárok személyes szabadságjogát óvó és védő garanciákat teremt. Néhány szót a nemzetközi kitekintés tükrében, ahogy Kőszeg Ferenc képviselőtársam is tette: A jogi szabályozás módját illetően hagyományos két pólus - az úgynevezett kontinentális és az angolszász jogrendszer - különbsége e tekintetben is szembeötlő. Az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában törvényi szinten tömör, alapelveket és felhatalmazásokat rögzítő szabály él a titkosszolgálatok tekintetében, az érdemi tevékenységet tagolt és viszonylag alacsony szintű jogszabályok rendezik. Ezzel szemben a kontinentális hagyományok a részletes, átfogó, alapjogi törvényi szabályozásra épülnek.
A magyar történelmi hagyományokból, jogrendszerünk sajátosságából és a minél hatékonyabb garanciák megteremtését célzó igényből következik, hogy hazánkban is a javaslatban megfogalmazott részletező szabályok szülessenek. A nyugati demokráciák többsége nemcsak a titkosszolgálati tevékenység első szabályozási hullámán van túl, hanem a fokozódó kihívásokra reagálva azokon a módosításokon is, amelyek a szükségesnél szűkebb korlátok lebontására, a nemzetbiztonsági tevékenység hatékonyságának növelésére irányultak. Ezeknek a felismeréseknek az adaptálására is épít a törvényjavaslat.
Tisztelt Ház! Nézzük meg a törvény egyes fejezeteit a hatékonyságot és a garanciális szabályokat követelő rendező elvek mentén! Politikai és szakmai berkekben is régóta vitatott kérdés, hogy szükség van-e kicsiny országunkban öt nemzetbiztonsági szolgálatra. Mint megannyi más kérdésben, itt sem szabad csak logikai alapon vizsgálódnunk, hanem számolnunk kell a hagyományokkal, a jelen pillanat szükségszerűségével is. 1990-ben a Belügyminisztériumból történő kiválással egyidejűleg jött létre a katonai, polgári és hírszerzési elhárítási paraméterek mentén a javaslatban szereplő és ma is működő titkosszolgálati struktúra. Ez garanciális értékkel bírt, így ma sem fogadna mindenki egyértelmű támogatással egy összevonási, centralizációs törekvést.
A szolgálatok az elmúlt öt év során bebizonyították, hogy ez a struktúra működőképes, a hivatalok nem jelentenek és nem is jelenthettek veszélyt a jogállam egyre bővülő intézményeire és alapértékeire. Természetesen mindez nem jelenti az örök érvényűséget, a szolgálatok struktúrája - részben az új alkotmányozási folyamatra, részben az államháztartási reformra tekintettel - újragondolható és egyszerűsíthető. Azonban a bizottsági tárgyalások során is egyértelművé vált, hogy valamennyi parlamenti párt egyetért abban: a szolgálatok egyszeri és lehetőség szerint végleges átszervezésére csak nagyon alapos, minden körülmény és jogos felvetés mérlegelése alapján kerülhet sor. A szolgálatok ad hoc módon történő szétverését, a törvénykezést elodázó és a folyamatos működést veszélyeztető ötletszerű összevonást mindenképp el kell kerülni.
Tisztelt Parlament! A törvény elfogadását követően a kormány elkezdi a szervezetrendszer átvizsgálását. Ennek keretében figyelembe kell venni a nemzetközi kötelezettségvállalásainkból adódó biztonsági követelményeinket, a költségvetési kiadások ésszerűségét és alapvetően a szakmai racionalitást. Végezetül ki kell dolgozni az esetleges átalakítás lebonyolítási módját és menetrendjét, mert az ország még rövid időre sem mondhat le a szolgálatok tevékenységéről. Mindezek megerősítésére az Országgyűlés kiadhat egy határozatot az előkészítés végső határidejének megjelölésével, melyet véleményem szerint célszerű 1996. december 31-ére datálni. Ezen a területen megoldási alternatívaként felmerült, hogy az egész szervezetrendszert vegyük ki a törvényből, utaljuk azt a kormány hatáskörébe. Ezt a megoldást elsősorban garanciális okokból nem tartjuk elfogadhatónak, az állampolgárnak joga van tudni, hogy mely szervezetek jogosultak adott esetben alapvető jogai korlátozására. Nem adható a kormánynak olyan felhatalmazás, mely szerint bármilyen szervezetet létrehozhat vagy felruházhat titkosszolgálati eszközök alkalmazására. A törvény garanciarendszerének fontos eleme a nemzetbiztonsági szolgálatok struktúrájának törvényi rögzítése.
Tisztelt Ház! Külön kiemelést érdemel a szakszolgálat önálló szervezetként történő szerepeltetése. Erre szintén garanciális szempontból van szükség, mert nem fogadható el, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója feleljen szakmai és eredményességi szempontból más nemzetbiztonsági szolgálatnak, a rendőrségnek vagy a határőrségnek végzett szolgáltatási feladatokért. Ezek a szervezetek automatikusan nem láthatnak bele egymás ügyeibe, s ennek garanciáját a Nemzetbiztonsági Hivatal tekintetében is biztosítani kell.
Tekintettel arra, hogy a nemzetbiztonsági tevékenység jellege kikristályosodott, valamint arra - mint a miniszteri expozéban Nikolits miniszter úr elmondta -, hogy a törvény elfogadása több szempontból sem tűr halasztást, javaslom a törvényjavaslatot beterjesztett struktúrájával együtt elfogadni.
Tisztelt parlament! A szolgálatok által ellátandó feladatokról néhány mondatban:
A nemzetbiztonsági szolgálatok feladatrendszere a Magyar Köztársaság szuverenitásának biztosításából és alkotmányos rendjének védelméből vezethető le. Egyetlen felelős kormányzat sem mondhat le arról, hogy döntéseit a nemzetközi környezet pontos ismeretében hozza meg, hogy birtokában legyen azon információknak, amelyek befolyásolják az ország külpolitikai, védelmi, gazdasági és egyéb fontos döntéseinek végrehajtását és érvényesülését. A javaslat ezen kormányzati döntésekhez szükséges információk megszerzését, elemzését teszi polgári területen az Információs Hivatal, katonai területen a Katonai Felderítő Hivatal feladatává.
A két biztonsági hivatal azokat a leplezett törekvéseket deríti fel és hárítja el, amelyek jelentőségüknél, súlyuknál fogva a Magyar Köztársaság demokratikus működését veszélyeztetik. Ez a feladatkör tehát nem a mindenkori kormányzati pozícióban lévő pártok politikai elvei mentén alakul, hanem kizárólag az alkotmányban rögzített jogállami, plurális berendezkedést, annak alapintézményeit és alapértékeit támadó törekvések ellen ad fellépési lehetőséget a szolgálatok számára.
A szolgálatok működésének másik kiemelt területe a terrorizmus, a jogellenes kábítószer- és fegyverkereskedelem, valamint az egyes, különösen veszélyes eszközök és technológiák elterjedése elleni küzdelem. Ide sorolandók az ország pénzügyi, gazdasági stabilitását veszélyeztető törekvések is. Mindezek közös jellemzője, hogy titkos és leplezett formában jelennek meg, és az általuk működtetett gazdasági hatalommal jogellenes módon igyekeznek támadni a politikai, gazdasági döntéshozókat, így veszélyeztetik a demokratikus államrend külső befolyástól mentes működését.
Ezen törekvések jellege teszi szükségessé a nemzetbiztonsági szolgálatok sajátos eszközrendszerével történő felderítést és elhárítást. A javaslatban rögzített feladatokon kívül a hivatalok más tevékenységet nem folytathatnak, ezek határain belül jelöli ki a miniszter írásban az időszerű, hangsúlyos feladatokat, s ez a konkrét feladatmeghatározás magában foglalja a kormány tagjaitól érkezett információs igények megjelölését. Ez a biztosítéka annak, hogy a szolgálatok ne rugaszkodjanak el a reális élettől, tevékenységüket a tényleges kormányzati igényekhez igazítsák, valódi társadalmi szükségleteket elégítsenek ki, s ne önmozgást végezzenek.
A kötelező írásbeliség egyben garancia arra is, hogy a kormányzat nem használhatja fel eszközként a szolgálatokat a törvényben meghatározott feladatrendszeren túlmutató céljaira.
(11.30)
A szolgálatok kormányzati irányításának hatékonyságát és eredményességét hivatott biztosítani a javaslat akkor, amikor a mai felügyeleti miniszteri jogkört irányítóvá változtatta. Ez egyértelműbbé teszi az irányítási viszonyokat, a miniszteri, így a kormányzati felelősségvállalást is. Mindez nem érinti a főigazgatók alapvető szakmai vezetői jogkörét, hiszen egyszemélyi felelősként döntenek a szolgálatok működésének szakmai kérdéseiben.
Az irányításvezetés viszonylatában fontos garanciális szabály, hogy a működés szempontjából legfontosabb belső rendelkezések és a szolgálatok felső vezetőit érintő személyzeti döntések a miniszteri jóváhagyás után léphetnek életbe.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az átdolgozott javaslat legtöbb újdonságot tartalmazó része a parlamenti ellenőrzés. Ennek a fejezetnek a szabályai gyakorlatilag a nemzetbiztonsági bizottságban lezajlott hatpárti egyeztetés alapján kerültek kialakításra, maximálisan elfogadva azt a rendezőelvet, hogy a szolgálatok parlamenti ellenőrzését biztosító jogosítványokat minél szélesebb körűen és a lehető legnagyobb támogatottsággal kell kialakítani.
Ahogy a bevezető gondolatsorban jeleztem, a szolgálatok hatékonyságát biztosító szabadságot a folyamatos ellenőrzés garanciális szabályaival kell ellenpontozni. Tekintettel arra, hogy a szolgálatok működésének alapját jelenti a titkosság, külön kellett gondoskodni azon intézmények megteremtéséről, amelyek a szolgálatok jogellenes vagy túlhajtott működéséről informálhatják a bizottságot. Ezek a következők:
A miniszter legalább évente beszámol a szolgálatok működéséről. A bizottság tájékoztatást kérhet a szolgálatok működésével kapcsolatban a minisztertől, a főigazgatóktól, az igazságügy-minisztertől. A bizottság megkapja a kormány számára készített, a nemzet biztonsága szempontjából fontos valamennyi általános értékelő jelentést. A bizottság bármikor betekinthet a szolgálatok azon jelentéseibe, amelyek nem konkrét, egyedi ügyfeldolgozói munkával kapcsolatosak.
A bizottság tájékoztatást kap arról, ha a szolgálatok országgyűlési képviselőre vagy vele közös háztartásban élő hozzátartozójára információgyűjtő tevékenységet folytatnak. Ha a szolgálatokon belül parancsmegtagadásra kerül sor - ez gyakorlatilag bűncselekmény elkövetésére vonatkozó utasítást jelent -, a főigazgató erről haladéktalanul tájékoztatást ad a bizottságnak.
Ha a szolgálatok bármely munkatársa a nemzetbiztonsági szolgálat jogszabályellenes működését észleli, jelentést tehet a miniszternek, aki az ügyről - a szükséges vizsgálat elvégzését követően - köteles tájékoztatást adni a bizottságnak. S végül: a bizottság kivizsgálhatja az állampolgároktól érkező, a szolgálatok jogellenes működésére vonatkozó panaszokat.
Ez tehát az a fórumrendszer, ami alkalmassá teszi a bizottságot, hogy szükség esetén fellépjen a szolgálatok jogszabálysértő vagy nem rendeltetésszerű tevékenysége ellen. Ez az ellenőrző szerep természetesen kormányzati irányítás nem lehet, így a bizottság eljárása során többek között a következő intézkedéseket teheti meg: először meghallgatja a minisztert és a szolgálatok munkatársait; másodszor: eljárása során hivatásos állományban lévő szakértőt is igénybe vehet; továbbá vizsgálat lefolytatását kérheti a minisztertől; majd saját maga ténymegállapító vizsgálatot folytathat le; s legvégül kezdeményezheti a szükséges felelősségrevonást.
Mindezek alapján megállapítható, hogy a bizottság rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek a szolgálatok ellenőrzéséhez szükségesek, a bizottság fel tudja deríteni a jogellenes működést. Természetesen a bizottság nem hatósági fórum és nem bírói testület, így eljárása nem érint más, jogszabályban meghatározott felülvizsgálati eljárást.
A törvényjavaslatban foglalt parlamenti ellenőrzési jogosultságok a jelenlegi magyarországi, némely tekintetben a nemzetközi gyakorlatnál is szélesebben, azon túlmutatóan kerültek meghatározásra. Tekintettel arra, hogy az eljárás során a bizottság tagjai a legvédettebb információk birtokába juthatnak, megválasztásuk előtt indokolt egyszerű biztonsági ellenőrzésük. E speciális ellenőrzési eljárás szabályait garanciális okokból a javaslat részletesen taglalja; a magam részéről csak annyit teszek hozzá, hogy a képviselők személyiségi jogait még erősebben óvó, ugyanakkor a megfelelő biztonságot garantáló új megoldásokra nyitottak vagyunk.
Tekintettel arra, hogy a hivatásos állományú munkatársak jogállásáról külön törvény rendelkezik, a törvényjavaslat csak néhány alapvető fontosságú garanciális szabályt tartalmaz. A nemzetbiztonsági szolgálatok pártpolitikai érdektől mentes, elfogulatlan és részrehajlás nélküli működésének egyik biztosítéka az alkotmány rendelkezéseivel összefüggő azon szabály, hogy a hivatásos állományú munkatárs párt tagja nem lehet, politikai tevékenységet nem folytathat. A nemzetbiztonsági szolgálatok és más szervezetek, intézmények együttműködését a javaslat a jogállami rendezőelveknek megfelelően szabályozza. Kormányzati döntés által kikényszeríthető együttműködési kötelezettség csak az állami szerveket terheli, ezen kívül a szolgálatok feladataik eredményes végrehajtása érdekében - mellérendeltségi viszonyban - együttműködést kezdeményezhetnek gazdálkodó szervezetekkel és állampolgárokkal.
Az együttműködések speciális esete, amikor a szolgálatok külső személy előtt fedett munkaviszonyt létesítenek a nemzet biztonsága szempontjából különleges fontosságú szervezeteknél. Alapvetően más intézményről van itt szó, mint a rossz emlékű, néhány képviselőtársam által már említett SZT-tiszti hálózatról. Egyrészt ilyen munkaviszony csak a javaslatban meghatározott, olyan szűk számú szervezeteknél létesíthető, ahol a nemzetbiztonsági védelmi feladatok csak különleges felkészültséggel rendelkező hivatásos állományú személy által látható el. Másodsorban ilyen típusú fedett munkaviszony csak az érintett szervezet vezetőjének tudtával jöhet létre. Harmadrészt csak olyan munkatársak delegálhatók a külső munkaviszony keretében, akik az alkalmazás feltételeinek maximálisan megfelelnek.
Az egyeztetés során felmerült, hogy az egész kötelező munkaviszony létesítésének problémakörét hagyjuk ki a törvényből, majd a szolgálatok elintézik "fű alatt" az ügyet. Úgy ítéljük meg azonban, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok tekintetében fokozottan érvényesül az a szabály, hogy a közhatalmi szférán kívül az állami szervek csak külön törvényi felhatalmazás alapján és annak keretében léphetnek. Garanciális szempontból szerepel tehát ez az intézmény a törvényben, jogalapot teremt a munkaviszony kezdeményezésére, de egyben tartalmazza azok korlátait is.
A szolgálatok munkatársai a legritkább esetben léphetnek fel nyíltan és korlátozzák közvetlenül az állampolgárok személyiségi jogait, hiszen a fő tevékenység a konspirált módon végzett információgyűjtés. Halaszthatatlan esetben azonban sor kerülhet kényszerítő intézkedések alkalmazására; ennek indoka csak a szolgálatok feladatkörébe tartozó bűncselekmény elkövetőjének elfogása, az élet elleni támadás elhárítása, az államtitok megszerzésére irányuló magatartás megakadályozása vagy a nemzetbiztonsági objektumot ért támadás elhárítása lehet. Garanciális szempontból a javaslat az ilyen intézkedésekkel szemben rögzíti az arányosság követelményét és külön nevesített jogorvoslatot.
Tisztelt Ház! A nemzetbiztonsági tevékenység alapvető fontosságú eleme az adatkezelés. Gondoljunk csak az amerikai tömegkatasztrófára, ami a toronyház felrobbantásakor történt! A biztonsági szolgálatok azért voltak képesek nagyon gyorsan beazonosítani a potenciális elkövetők kilétét, mert hatékony nyilvántartás állt rendelkezésükre.
A javaslat is abból a megközelítésből indul ki, hogy a szolgálatok feladatainak ellátásához szükséges adatbázisok kezelésére megkapják a törvényi felhatalmazást. Ezeknek az adatoknak a felhasználása tekintetében kell garanciális szabályokat biztosítani, amit a javaslat a következő elvek szerint tartalmaz:
Az adatkezelés során a szolgálatok az adott feladatok ellátásához szükséges, ugyanakkor az érintett személyiségi jogait legkevésbé korlátozó eszközt vehetik igénybe. Az adatforgalom mindig csak írásbeli megkereséssel történhet, kétoldalú naplózással, hogy az adat útja mindig nyomon követhető legyen. A szolgálatok évente tájékoztatják az adatvédelmi biztost az érintett személyek elutasított adatmegismerési kérelméről. A jogellenesen vagy melléktermékként szerzett adatokat haladéktalanul törölni kell.
Tisztelt Ház! A nemzetbiztonsági szolgálatok működésének egyik alapvető jellemzője a titkos információgyűjtés. Ennek lényege, hogy a törvényjavaslatban meghatározott feladatok ellátása során olyan leplezett módszereket és eszközöket alkalmaznak, amelyek segítségével tevékenységük nagy része a nyilvánosság kizárásával történik. A titkos információgyűjtés alapvető jogokat korlátozhat, ezért a tevékenység csak megfelelő keretek között és hatékony garanciák megléte mellett folytatható. Ezeket a javaslatokat a következőképpen rögzíti a törvény:
(11.40)
"A szolgálatok által végzett hatósági tevékenység, valamint egyes speciális honvédelmi feladatok ellátása során nem alkalmazható titkos információgyűjtés eszköze. A szolgálatok csak akkor alkalmazhatnak titkos információgyűjtő eszközöket és módszereket, ha az adatok más módon nem szerezhetők be. A magánszférát legsúlyosabban korlátozó eszközöket és módszereket a bíróság, illetve az igazságügy-miniszter engedélyezheti." (Az elnök poharát megkocogtatva jelzi az idő leteltét.)
Garanciális szempontból a javaslat rögzíti, hogy biztonsági ellenőrzés csak meghatározott beosztásokat betöltő személyek tekintetében végezhető, elrendelésére csak az itt meghatározott személyek jogosultak.
Tisztelt Ház! Engedtessék meg, hogy befejezzem, ugyanis túlléptem az időmet, bár még lett volna néhány mondatom, amelyet szerettem volna elmondani.
Köszönöm a figyelmüket; köszönöm a figyelmeztetést, elnök asszony. (Taps.)
