DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL
DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: Tisztelt Képviselő Úr! Az ön interpellációja hangnemében, tartalmában tökéletesen illeszkedik mindahhoz, amit itt a Házban volt alkalmunk már öntől megszokni. Nem lóg ki a sorból.
Ami a törvényhozás színvonalát illeti, nincs alkalmam önnel most vitatkozni egy rövid interpelláció keretében. Az ön megállapítása durván általánosító. Szíveskedjen elolvasni a parlament jegyzőkönyvében azokat a hozzászólásokat, amelyeket éppen az ön frakciótársai tettek adott esetben egy-egy törvény zárószavazása után. Nem esik egybe az ön általánosító megállapításával ennek az eredménye.
Másodszor: önt a múlt héten is felhívta az akkor elnöklő elnök asszony interpellációja során, hogy ne tulajdonítson a sajtóban megjelent feltételezéseknek olyan erőt, amit jogilag értékelhető tényként kellene a közvélemény elé tárni. Ön nagyon jól tudja, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet az ártatlanság vélelme, még egy állami tisztviselőt is. Az ön által említett államtitkárt ebben az ügyben a rendőrség tanúként hallgatta meg, tehát rá is vonatkozik az ártatlanság vélelmének erkölcsi és jogi elve.
Harmadsorban: a második kérdés kapcsán határozottan visszautasítom azt a feltételezést, hogy az Igazságügyi Minisztérium bármely vezetője közvetve vagy közvetlen módon bírósági vagy nyomozati eljárásokat befolyásolhatna személyesen. Ennek még a látszatát is kérem, hogy ne ismételje meg, mert ez nem így van.
(16.10)
Végezetül pedig, tisztelt képviselő úr, elmúltak azok az idők, amikor akár a szülők a gyermekeiket, akár a gyermekek a szüleiket, akár a testvérek egymást nyilvánosan megtagadni kényszerültek volna. Remélem, ön sem ezt kívánja visszahozni. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)
