DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony.
Tisztelt Ház! Igen tisztelt Miniszter Úr! A 17/1995. IM. számú rendelet több ponton módosította a költségmentesség alkalmazásáról rendelkező korábbi igazságügy-miniszteri rendeletet.
E módosítás a jogkereső állampolgárok számára lényegesen nehezebbé tette a költségmentesség engedélyezését, illetve meggyőződésem, hogy komoly korlátot emelt az új rendelet a bírósághoz forduló állampolgárok számára.
A korábbi rendeletnek fontos kiegészítő szabálya volt az, hogy a bíróság a fél körülményeinek vizsgálata alapján, a méltányosságnak megfelelően állapította meg, van-e helye kivételesen költségmentesség engedélyezésének.
Az új igazságügy-miniszteri rendelet a korábbi szabályozás méltányossági jogalapja helyett a következő kiegészítő szabályt hozta. "Kivételesen költségmentességet lehet engedélyezni akkor is, ha az (1) bekezdésben írt feltételek nem állnak fenn, de a bíróság a fél egyéb körülményeinek figyelembevételével megállapítja, hogy a fél létfenntartása veszélyeztetett."
Időben is korlátozza az új szabályozás a költségmentesség igénybevehetőségét, hiszen a korábbi szabályozás szerint a költségmentesség engedélyezését a fél akár az eljárás megindítása előtt vagy azzal egyidejűleg, illetve az eljárást befejező határozat meghozataláig bármikor kérheti.
Az új rendelet e helyett a szabály helyett azt a rendelkezést hozta, idézem: "A költségmentesség engedélyezését a felperes a per megindítása előtt vagy azzal egyidejűleg, illetve az első fokú eljárást befejező határozat meghozataláig, az alperes legkésőbb a fellebbezés előterjesztésével egyidejűleg kérheti."
A 17/1995. IM. számú rendelet hatálybalépése előtt több sajtónyilatkozat is elhangzott az Igazságügyi Minisztérium részéről, hogy az új szabályozás bevezetésének feltételei fennállnak és a bíróságokon megfelelő számú nyomtatvány áll az állampolgárok rendelkezésére.
Mint gyakorló ügyvéd, több megyében is tapasztaltam, hogy szeptember első felében szinte alig volt nyomtatvány, és a bírák végső kétségbeesésükben a Codex Pressből másolták ki a nyomtatványt, már ahol fénymásoló és elegendő másolópapír volt.
A jelenlegi helyzet sem rózsás, hiszen a melléklet első oldalát, amelyet a bíróságokon kapunk, a kis rubrikák miatt legfeljebb nagyítóval lehet kitölteni. Kitölthetetlen.
A szűk kéthavi tapasztalat - miniszter úr - azt igazolja, hogy a hatoldalas formanyomtatvány kitöltése nemcsak a jogkereső polgártól vesz el felesleges időt, hanem az ügyet tárgyaló bírótól is. Az adóigazolás kitöltése rendkívül nehéz és felesleges többletköltséget jelent az ügyfél számára, hiszen a megyei adóhivatalokhoz kell beutazniuk a szükséges pecsétért.
A költségkedvezmények megszigorítása az eljárás elhúzódását is eredményezi, hiszen a költségmentességet, vagy az illeték-feljegyzési jogot elutasító végzés ellen jogorvoslattal él az állampolgár, s ez a megyei bíróságok munkaterhét növeli.
Meggyőződésem - és most legyek konstruktív ellenzéki képviselő -, hogy az egész kérdést radikálisan az oldaná meg, ha a hivatkozott rendelet akként kerülne módosításra, hogy az illeték-feljegyzési jogot meghatározott pertárgyérték esetén minden állampolgár megkapná.
Kérdésem tehát: felkészültek-e a bíróságok az új szabályok alkalmazására, illetve segíti-e ez a rendelet az állampolgárok számára az igazsághoz jutást?
Köszönöm szépen. (Taps az MDF padsoraiban.)
