DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ
DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az elmúlt héten sokakat megrázott a hír: éhségsztrájkkal nyomatékosítva kér belépést, menedéket Magyarországra egy csoport menekült. Ehhez a sajnálatos történethez egy másik is odakívánkozik: határőrök ellen indult eljárás, mert ellenszolgáltatás fejében megspórolták ügyfeleiknek a Budapest-Gyula útvonal költségeit és fáradságát. Még itt Pesten igazolták, hogy az illetők kiléptek tőlünk, majd ismét visszautaztak hazánkba.
E két történet indokolja, hogy ebben a felszólalásban a magyarországi letelepedésekkel, a külföldiek munkavállalásával kapcsolatos kérdésekről, valamint a menekültek feszítő gondjairól szóljunk néhány szót. A kérdés mély érzelmeket érint, és ellentétes nézetek élnek a társadalomban, de talán a tisztelt Házban is.
Néhány nappal október 23-a után emlékezzünk azokra az időkre, amikor a véres novemberi napok 150-200 ezer embert késztettek arra, hogy elhagyja az országot. A fejlett nyugati országokban már akkor is léteztek megszorítások, az érdekvédelem mindenütt védte a munkahelyeket, mégis munkát és hajlékot találtak ezek a menekültek. A nemzetközi szolidaritás nevében befogadta őket a világ, a fiatalok tanulhattak, és azóta megbecsült tagjai lettek választott hazájuknak. Az ilyen segítséget illik meghálálni nemcsak azoknak, akik azóta megbecsült tagjai lettek, mint mondtam, ennek a befogadó országnak, nekünk is erkölcsi kötelességünk, hogy segítsünk a hozzánk fordulókon.
Ebből az alapállásból kiindulva teljes nyitottságot követelnek sokan. Aggódva szólnak arról, hogy a magyar társadalomban csökken a szolidaritás érzése. Egyesület is alakult a migránsok segítésére. Szerintük, ha a média nem törekszik tudatosan arra, hogy csökkentse az előítéleteket, akkor növeli azt. A kérdés nem médiakérdés. Magam is azt hiszem, hogy alapállásunknak befogadónak kell lennie, egy ilyen nyitottságnak azonban vannak korlátai. A menekültkérdés ráadásul összemosódott más problémákkal. A szociális menekültek előtt ma már zártak a nyugati államok, és az ENSZ Menekültügyi Biztosságának az a véleménye, hogy a menekülés helye a menekült országának szomszédságában és nem attól távolabb van. A nálunk tartózkodó külföldieknek egyébként csak kis része menekült. Hat év alatt mindössze 130 ezren érkeztek, és az évi 43 millió vendéghez képest ez elenyésző szám.
A hozzászólásom elején említett ügyészi hír azonban arra utal, hogy a hivatalosan maximum 30 napig nálunk tartózkodók egy része valójában ismeretlen ideig van itt. A korrupcióval gyanúsított határőr valószínűleg feketemunkásokat segített turistává álcázni, ha egyáltalán bebizonyosodik a dolog, de ha bebizonyosodik, akkor eldobhatjuk az erre vonatkozó statisztikáinkat.
A befogadást követelők olykor indokolatlan általánosításról beszélnek, ha valaki szót emel a nem magyar állampolgárok által Magyarországon elkövetett bűnesetek miatt. A maffiagyanús gyilkosságok megrázták a közvéleményt, és felrázták a rendőrséget is. A rendteremtő lépéseket társadalmunk egy része kevesli, más része pedig soknak tartja és a xenofóbia, az idegengyűlölet jelének tekinti. A magam részéről bízom abban, hogy a még oly határozott, de jogszerű rendőri intézkedések nem gyűlöletből, hanem a törvényesség tiszteletéből származnak. Minden kirekesztést elítélünk, de semmilyen törvénysértést nem támogathatunk. A nem magyar állampolgároktól is el kell várnunk ugyanazt, amit a magyar állampolgároktól elvárunk. Ez az egyetlen lehetőség, hogy megtaláljuk a helyes arányokat.
Amikor elterveztem ezt a hozzászólást, azoknak a kvótáknak a realitását akartam szóvá tenni, amelyek a jelen jogszabályi keretekben megszabják a beléptetéseket. A kvóták megtartásában szigorúnak és következetesnek kell lennünk.
Szólni akartam arról, hogy ezeket az előírásokat széles körben ismertté kell tenni azokban az országokban, ahonnan várhatunk igénylőket. Ha világos és egyértelmű lesz mindenki számára, hogy kiket tudunk és kiket nem tudunk befogadni, akkor nem kell, illetve nem érdemes senkinek éhségsztrájkkal nyomatékosítani a bevándorlási szándékát. Ha azonban nem arról van szó, ha nem csak arról van szó, hogy egyes rendelkezéseink kijátszhatók, hanem lehet, hogy maga a hatóság is elősegíti a rendelkezések kijátszását, akkor másról is szólni kell.
A korrupció a maga módján többnyire ésszerű jelenség. (Az elnök poharának megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Fel kell lépni ellene a törvény minden szigorával, és erkölcsöt és fizetést kell biztosítani azok számára, akik védik határainkat biztonságunk érdekében. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
