DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Demokrata Fórum minden héten foglalkozni kíván a fűtőolajjal kérdés, interpelláció vagy napirend előtti felszólalás keretében is, mindaddig, amíg a kormány elfogadható megoldást nem kínál az olajjal fűtők érdekében. Remélem, miniszterelnök úr azóta megkapta a levelünket, elolvashatta. Várjuk a miniszterelnök úr válaszát.
Az ősz elejéig várta a lakosság a megígért kompenzációt. Megszületett a rendelet. Azonban ez a rendelet - minden túlzás nélkül mondhatom - egy torzó. Az önkormányzatnak jutó, lakossági kompenzálásra szánt hárommilliárd forint elosztása függött minden lényegtelen kérdéstől, azonban egyetlen lényeges kérdéstől sem függött, így attól, hogy hányan fűtenek olajjal egy-egy önkormányzat területén, melyek a jellemző fűtési módok az önkormányzatnál és melyek az elérhető energiahordozók.
A népjóléti miniszter ígéretet tett, hogy a hátralévő kétmilliárd forint már ésszerű módon kerül felhasználásra, amit csak üdvözölni tudunk.
Az olajáremelés ügye azonban nem szociális kérdés. Hogy mennyire nem, bizonyítják az ellentmondásos kormányzópárti nyilatkozatok. A kormányzópárti képviselők hosszú távú kompenzálási tervről beszélnek, a pénzügyminiszter egyszeri pénzügyi támogatásról, a Népjóléti Minisztérium pedig szociális támogatásról. E Házban nem esett még szó a középrétegekről, azok problémáiról, akiket több százezer forintos kár ért, mert központi fűtéssel fűtenek, akár társasházban, akár magánházban, akár lakótelepen.
Az OTP a Németh-kormány idejétől kezdődően, 1988 és 1993 között állami költségvetési támogatással nyújtott hiteleket fűtéskorszerűsítésre. Az ország elmaradott térségeiben ez egyet jelentett az olaj-központifűtéssel. Ezt a fűtési módot az állam támogatta. Támogatásával pedig biztatta az állampolgárokat, hogy éljenek ezzel a fűtési móddal.
Mivel biztatta? A fűtéskorszerűsítési hitel futamidejének első öt évében a törlesztőrészlet - ami magában foglalta a tőke és a kamat együttes összegét - összegének a 30 százalékát az állam viseli. A második öt évben ugyanennek az összegnek a 15 százalékát.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az állam még 2003-ban is fizetni fog az állampolgárával együtt olyan fűtési rendszerre, melynek sok helyütt még a garanciális kazánja is kikerült az udvarra vagy a folyosóra. A kazánok mellett az olajtartályok is teljes egészében értéküket vesztették egyik napról a másikra a kormány intézkedése következtében. Egy ilyen nagyberuházás kezdetén, mint a fűtéskorszerűsítés, az állampolgárok költségvetést készítenek: kalkulálnak és meghozták a döntésüket. Részben kölcsönből - ismétlem: államilag támogatott kölcsönből -, részben saját erőből több százezer forintos beruházást végeztek. Azért vállaltak áldozatot, mert joggal és alapos okkal feltételezhették, hogy 10-15 évig biztosított lesz fűtési rendszerük, kényelmük és biztonságuk.
Nem tudok elszakadni egy polgárjogi gondolattól, ez pedig a polgári törvénykönyv 6. §-a: "A bíróság a kárnak egészben vagy részben való megtérítésére kötelezheti azt, akinek szándékos magatartása más jóhiszemű személyt alapos okkal olyan magatartásra indított, melyből őt önhibáján kívül károsodás érte." Ezt nevezzük biztatási kárnak. A polgárjog szabályai abból indulnak ki, hogy a jogalanyok saját magatartásuk következményeit maguk viselik. Ennek az elvnek a korrekcióját jelenti a biztatási kár. A másokba vetett bizalom érték. A polgári jogban fontosnak bizonyul mindezek védelme. Önök, kormánypárti képviselők és a kormány talán be tudják bizonyítani, hogy a másokba vetett bizalom csak a polgári jogban érték és a jogalkotásban nem. Egy rutinszerű válaszban azt is indítványozhatják, hogy az állampolgárok ne dobják ki olajkazánjaikat, fűtsenek olajjal, így nem éri őket kár.
(15.30)
Ám a mai árakon egy száz négyzetméteres családi ház fűtéséhez havi - ismétlem még egyszer: havi - 40-60 ezer forint szükséges.
Ha önök ismerik a mai magyar valóságot és jövedelmi viszonyokat, akkor megértik, hogy miért kerül az olajkazán a folyosóra és az udvarra. S ha már a magyar valóságnál tartunk, elmondom, hogy számtalan olyan helyen jártam, ahol nincs mire átállni, mert nem építettek kéményt, pincét, tüzelőtárolót, nincs gáz, a villamosvezeték túlterhelt és a gáztartályok sem helyezhetők el.
Tisztelt Kormánypárti Képviselők! Tisztelt Kormány! Ismerték önök a valóságot? (Az elnök pohara kocogtatásával figyelmeztet az idő leteltére.) Mert ha ismerték, nem születhetett volna meg ez a rendelkezés. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
