AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ
AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló, most beterjesztett törvényjavaslat többéves, alapos előkészítő munka után kerül önök elé.
Ez a törvény nemcsak a biztosítási szakma, de mondhatni, az egész gazdaság szempontjából nagy jelentőségű, hiszen a biztosítás, különösen a modern társadalmak életében, fontos szerepet játszik. Tekintettel a biztosítás nagy gazdasági jelentőségére és e piac sajátosságaira, az államok már a múlt században nagy súlyt fektettek arra, hogy a biztosítási ügyletek lebonyolítása és a szerződések teljesítése biztonságos legyen. A biztosítás közigazgatási joga tartalmazza a biztosítóintézetek létrehozására, működésére és megszűnésére, az állami felügyeletre és ellenőrzésre vonatkozó szabályokat.
A jelenlegi hatályos magyar jogrendben a biztosítási tevékenységről, a biztosítóintézetekről több jogforrás is rendelkezik. A biztosítási szerződésekre a polgári törvénykönyv előírásai az irányadók, a szervezeti szabályokat pedig az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény keretein belül alacsonyabb szintű jogforrások, rendeletek tartalmazzák. Hiányzik azonban egy olyan átfogó, törvényi szintű szabályozás, amely mindenre kiterjedően meghatározza e szektor működését. Ezt a területet hetven évvel ezelőtt szabályozták utoljára törvényi szinten, így a most beterjesztett törvényjavaslat több évtizedes hiányt pótol.
A biztosítási szektor megkülönböztetett, azaz külön törvény általi szabályozását az teszi indokolttá, hogy a biztosító más gazdálkodó szervezetektől eltérően nemcsak, sőt nem elsősorban a saját tőkéjét kockáztatja, hanem az ügyfelei által rábízott megtakarításokat is. A biztosítás lényege a kockázatmegosztáson túl abban van, hogy a biztosítottak a biztosítási szolgáltatások igénybevételével a ma meglevő pénzüket későbbi, esetleges szükségletet kielégítő jövőbeni pénzzé váltják át.
A biztosítás a más szektorokban általánosan jellemző gazdasági ciklustól eltérően, mondhatni, azokkal fordítottan működik: a biztosított előre fizet, a biztosító pedig utólag, többnyire hosszú idő múlva teljesít, szolgáltatása a jövőben válik esedékessé. A biztosításban éppen ezért nagy fontosságú a biztosítók iránti bizalom, amelynek feltétele a megfelelő jogi keretek megteremtése. Ez az indoka, hogy a pénzügyi rendszer más területeihez hasonlóan, a biztosítók működését a fejlett piacgazdaságok is szigorú szabályokhoz kötik. Bizonyos alapelvek, követelmények betartásán túl ez a szabályozás nem egységes, még az azonos gazdasági közösséghez tartozó országokban sem.
Minden ország szabályozásában fellelhetők a biztosító egészére vonatkozó pénzügyi jellegű és a tevékenységszintű, úgynevezett materiális jellegű szabályozás elemei. A különbségek nagyrészt éppen abban vannak, hogy e két típusú szabályozási elem milyen arányt mutat, melyek vannak túlsúlyban.
A gazdasági integráció, a tevékenységek nemzetközivé szélesedése egyre inkább szükségessé teszi a nemzeti jogok összehangolását. A törvényjavaslat figyelembe veszi az Európai Közösséggel kötött társulási szerződésben vállalt kötelezettségeinket, illeszkedik az európai normákhoz.
Természetesen nem lehetett eltekinteni a hazai biztosításügy jelenlegi helyzetétől, adottságaitól. Ennek eredményeként olyan törvénytervezet készült, amely szerint a szabályozás és ellenőrzés elsősorban és alapvetően a biztosítók pénzügyi nehézségeinek megelőzésére, illetve felismerésére irányul, de a biztosítottak védelmének érdekében bizonyos materiális, vagyis az egyes biztosítási tevékenységekre vonatkozó szakmai jellegű szabályozást is fenntart.
Tisztelt Ház! A biztosításról szóló törvényjavaslat átfogó kerettörvény, szabályozza a biztosítás szervezeti jogi kérdéseit, jelzi az anyagi jogi szabályokhoz, elsősorban a polgári törvénykönyvhöz való kapcsolódásokat. A biztosítási tevékenység átfogó szabályozásával a piacgazdaság normarendjének egyik fontos, hiányzó elemét pótoljuk. Várható, hogy a törvény a megfelelő jogi háttér biztosításával lendületet ad a biztosítási piac további kiépüléséhez, a biztosítás nemzetgazdasági szerepének megerősödéséhez. A biztosítási szektor tevékenységével átszövi az egész nemzetgazdaságot, szolgáltatásai mind az állampolgárok, mind a vállalkozások számára szükségesek.
A biztosítás alapgondolata, hogy a kockázatnak kitett veszélyközösség szintjén megosztja a kockázatot, ezáltal csökkenti a káreseményekből származó egyéni veszteségeket. A megelőző jellegű intézkedésekkel együtt kiegészítő védelmet, az ilyen lehetőségek határain túl pedig gyakran kizárólagos védelmet nyújt a gazdaság szereplőinek. Fontos szerep az is, hogy a hitelfedezeti biztosítások révén közvetlenül élénkítheti a gazdaság fejlődését, garanciateremtéssel kiterjeszti a kockázatvállaló képességet, elősegíti a külső finanszírozási források igénybevételének lehetőségét. A biztosítással történő kockázatmegosztás védelmet nyújt a gazdálkodás, az üzletvitel sebezhetőségével szemben, biztonságot ad az állampolgároknak. E kapcsolatokon keresztül kihat a gazdaság folyamataira, a nemzetgazdasági jólét, az életminőség színvonalára.
A most beterjesztett törvényjavaslat a magánbiztosítást az üzleti alapon működő biztosítóintézetek működését szabályozza, amely terület mintegy kiegészíti a biztosítás másik két nagy területét: a társadalombiztosítás és az önkéntes biztosítópénztárak tevékenységét. Fontos tehát, hogy ez a szektor megfelelő jogi garanciákkal, hosszú távon is kiegyensúlyozott pénzügyi alapokon működjék.
A kockázatvédelmi szerepen túl a szektor nemzetgazdasági szerepe tükröződik a biztosítók tőkepiaci jelenlétében is. A biztosítás lényegéből fakadóan a kockázat átvállalásával a biztosítót későbbi időszakra elhúzódó fizetési kötelezettség terheli. Kötelezettségének teljesítésére csak akkor lesz képes, ha tőkét halmoz fel, hosszú távra, a kötelezettség fennállásáig tartalékol, és azt az előírt befektetési szabályok betartásával kamatoztatja.
Ennek megfelelően a biztosítók feladatának ellátáshoz hozzátartozik, hogy a hosszú távon szabad pénzeszközeinek megfelelő befektetési lehetőségeket keressen. A fejlett tőkepiaccal és biztosítással rendelkező országokban éppen ezért a biztosítók az egyik legfontosabb intézményi befektetők.
(10.40)
A felhalmozott tartalékok tőkepiaci megjelenítésével a biztosítási szektor közvetve is hat a reálszféra működésére, bővíti a tőkepiacon elérhető forrásokat, kiterjeszti a gazdaság finanszírozási lehetőségét.
A biztosítás nemzetgazdasági szerepe az utóbbi időben hazánkban is egyre inkább felismertté vált, bár ezt a gyakorlat csak részben tükrözi. A biztosítási piac fejlődése ellenére még mindig csak kiépülőben van, a biztosítás súlya, jelentősége elmarad a fejlett országokétól.
A biztosítás nemzetgazdasági súlyát fejezi ki a bruttó díjbevételnek a GDP-hez viszonyított aránya. Ez nálunk 2,1 százalék. Hasonló vagy magasabb, mint a térség országainak ugyanezen mutatója, de az OECD-országok 8 százalékos, az európai uniós tagországok 6,5 százalékos értékétől messze elmarad.
A Magyarországon működő biztosítóintézetek közel 100 milliárd forint tartalékkal rendelkeznek, melynek nagy része állami értékpapírokban van. A két biztosítási ág, az élet- és nem életbiztosítás közül az életbiztosításban képződnek nagyobb összegű és hosszabb távú tartalékok. Az adatok értékelésénél tekintettel kell lenni arra, hogy a biztosításnak igen magas fokú a jövedelemérzékenysége, és a gazdasági rendszer változása a biztosítási szektorban is mélyreható változásokat eredményezett. Várható, hogy a gazdaság stabilizálódásával, a lakosság megtakarítóképességének és nem utolsósorban a biztosítási szolgáltatások színvonalának javulásával nemzetgazdasági szerepe fokozódik, a biztosítóintézetek tőkepiacon betöltött szerepe is erősödik.
Tisztelt Országgyűlés! A beterjesztett törvényjavaslat elfogadása esetén a hatályos szabályozáshoz képest az alábbi fontosabb kérdésekben történik változás:
Először: a biztosítási törvény egyik legfontosabb célja a biztosítottak védelme s az ennek érdekében történő piaci szabályozás. E célt a törvény két területen közvetlenül is megfogalmazza. Törvénybe iktatja s az Állami Biztosításfelügyelet kötelességévé teszi a biztosítottak anyagi és jogi érdekeinek védelmét. Ezen túlmenően megteremti azt az eszközrendszert is, például tájékoztatási kötelezettség, pénzbírság, amely lehetővé teszi a feladat ellátását.
A tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény szerint a biztosítási tevékenység tekintetében a versenyfelügyeletet jelenleg az Állami Biztosításfelügyeletnek kell ellátnia. A törvény hatálybalépése után a versenyfelügyeletet a Gazdasági Versenyhivatal látja el, a biztosítási ügyben is a versenytörvény szabályai válnak irányadókká.
Másodszor: a törvénytervezet szerint a szabályozás, ellenőrzés elsősorban és alapvetően a biztosító egészére, illetve mindenekelőtt a pénzügyi biztonság megteremtésére, folyamatos fenntartására összpontosul. Ebből két dolog is következik. Egyrészt a materiális típusú ellenőrzés viszonylagos visszaszorulása, másrészt pedig a pénzügyi ellenőrzés szerepének növekedése. Ez a megoldás a német típusú materiális s az angolszász típusú, fizetőképességet vizsgáló modell kompromisszumaként alakult ki, s lehetővé teszi a liberálisabb angol szabályozásra való fokozatos átmenetet. Az előbbi tükröződik többek között abban, hogy a nem életbiztosítási termékeket a jövőben általában nem kell engedélyeztetni, hanem utólag kell azokról a törvényben előírt módon az Állami Biztosításfelügyeletet tájékoztatni. A kötelező engedélyezés csak két területen maradna fenn: az életbiztosításokra s a kötelezően előírt biztosításokra.
Az életbiztosítási termékeknél ez a kötelezettség átmeneti érvényű lenne, 1998. december 31-éig maradna érvényben. A rendelkezés oka elsősorban a biztosítottak érdekének védelme, amit az életbiztosítások piacának kialakulatlansága tesz szükségessé.
A többi biztosítási ágazattól eltérően az életbiztosítási szerződés hosszú távú kötelmet jelent mind a biztosító, mind a biztosított számára. Az életbiztosítási módozat engedélyezésének fenntartása éppen ezért itt elsősorban arra irányul, hogy lehetőség szerint nem irreális, hanem betartható és ellenőrizhető ígérvények történjenek.
A kötelezően előírt biztosításoknál a biztosítási kötelezettség szerepe miatt maradna fenn az engedélyezési kötelezettség.
A kötelezően előírt biztosítások közé általában a felelősségbiztosítások tartoznak. Lényegük abban van, hogy a károkozó anyagi helyzetétől függetlenül a biztosítás a kár megtérítésére fedezetet nyújtson. Fontos tehát, hogy a biztosítás megkötésének formai előírásán túl a kockázatelem biztosításszakmai oldalról is garanciákat nyújtson. Ez szolgálja mind a károkozó, de elsősorban a károsult érdekeit is. Indokolt ez annál inkább, mivel a törvény hatálybalépése után kötelező érvényű biztosítás csak törvénnyel rendelhető el.
A pénzügyi ellenőrzés előtérbe helyezésével a törvénytervezet részletes szabályokat tartalmaz a biztosító pénzügyi helyzetét tükröző főbb jelzőszámok meghatározási módjának és normatív értékének az előírására, ellenőrzésére.
A biztosítók pénzügyi biztonságának megőrzése érdekében a hatályos jogszabályok ma is rendelkeznek a tartalék képzéséről, felhasználásáról és befektetési szabályairól.
A törvény életbelépése után ehhez képest a biztosítóintézetek pénzügyi nehézségeinek megelőzése és felismerése terén várható előrelépés, amennyiben egyértelműsíti és kötelező érvényűvé teszi a felügyeleti hatóság részére történő adatszolgáltatást s a felügyelet ellenőrzési, beavatkozási jogkörét.
Fontos eleme a törvénytervezetnek a szavatolótőke követelményének és számítási módjának előírása. A szavatolótőke a biztosító saját, kötelezettségekkel nem terhelt tőkéje, amely arra szolgál, hogy akkor is teljesíteni tudja a fizetési kötelezettségeit, ha a beszedett díjak és a biztosítástechnikai tartalékok nem nyújtanának arra fedezetet. A jelenleg működő biztosítók többsége a tervezet szerinti szavatolótőke követelményének már ma is eleget tesz, de elképzelhető, hogy egy biztosító számára néhány éves átmeneti időszakot kell engedélyezni a szavatolótőke szükséges szintjének elérésére. Erre a törvényjavaslat lehetőséget ad.
Harmadszor: a törvényjavaslat szerint a biztosítóként való működés három szervezeti formában: részvénytársaság, egyesület, szövetkezet lehetséges. Elvileg ez a három szervezeti forma ma is engedélyezett, de a hatályos joghoz képest a javaslat továbblép az alapítás és működés feltételeinek részletes, a szervezeti forma sajátosságaihoz igazodó megállapításában s az egyesületen belül egy új forma, nevezetesen a szakosított biztosító egyesület megteremtésében.
A lehetséges szervezeti formák közül a részvénytársaság a legszélesebb tevékenységi kör végzésére jogosító biztosítóintézeti forma. A részvénytársaság az engedélyezett biztosítási ágon belül bármely ágazat bármely termékét kidolgozhatja és bármely ügyfelének terjesztheti.
Az egyesület a részvénytársasághoz képest kisebb alaptőkével, egyszerűbb feltételek között, csak az alapszabályban rögzített biztosítási ágban, illetve ágazatban és kizárólag a tagjai számára nyújthat biztosítási szolgáltatást a hitel- és kezesi, valamint viszontbiztosítás kivételével.
A törvénytervezet az egyesületi formán belül megkülönbözteti a szakosított biztosító egyesületet, amely az egyesülethez képest is kisebb alaptőkével, de további korlátozásokkal végezhet biztosítási tevékenységet.
Az előbbi két forma között helyezkedik el a biztosítási szövetkezet, amely ugyancsak az alapszabályban meghatározott ágban és ágazatban működhet, ám tagjain kívülieknek is nyújthat biztosítási szolgáltatást. Hitel- és kezesi biztosítást a szövetkezet sem végezhet. A biztosítási szövetkezeti forma jelenleg Magyarországon üres kategória, mivel egyetlen biztosítószövetkezetünk sincs.
Negyedszer: a javaslat hatálybalépése után biztosító csak elkülönítetten vagy élet-, vagy pedig nem életbiztosításra alapítható, tehát úgynevezett kompozit biztosító nem hozható létre. A jelenleg Magyarországon működő biztosítók már megszerzett jogosultságukat továbbra is megtarthatják, de az előírt türelmi idő után ugyancsak kötelesek e két tevékenységet szervezetükön belül elkülönítve végezni. A szervezeti egységben történő elkülönítés nem jelent jogi szétválasztást, hanem a belső szervezet és működés átalakítását.
Tekintve, hogy a biztosítók ezt a szétválasztást a hatékony vezetés érdekében bizonyos szinten és módon jelenleg is alkalmazzák, a törvény előírásaihoz történő alkalmazkodás viszonylag rövid idő alatt, tehát a türelmi időn belül is megoldható.
Az Európai Közösség jogalkotása a kompozitok kérdését az életbiztosítási irányelvekben rendezte, mégpedig először az 1979-ben kiadott első életbiztosítási irányelvben. Ez a rendelkezés kétirányú tilalmat tartalmaz. Egyrészt nem alapítható új kompozit biztosító, másrészt a két biztosítási ág egyikét folytató biztosító nem terjesztheti ki tevékenységi körét a másik biztosítási ágra.
A korlátozás nem vonatkozik a már megszerzett jogosultságra, vagyis az első életbiztosítási irányelv életbelépésekor már kompozitként működő biztosítók tovább folytathatják mindkét tevékenységüket, feltéve, hogy a két tevékenység elkülönült irányítás alatt áll. Az elkülönítés kritériumainak meghatározásában a most benyújtott törvényjavaslat az irányelvben megfogalmazott rendelkezéseket követi. Az Európai Közösség későbbi irányelvei e tekintetben lényegében nem hoztak változást. Így tehát a törvényjavaslat szerinti szabályozás az Európai Közösséggel harmonizáló megoldást jelent.
(10.50)
Ötödször: A jelenleg hatályos jogszabályok szerint a művelni kívánt biztosítási ágtól, ágazattól függetlenül biztosító alapításához szükséges minimális tőke részvénytársaság esetében egységesen egymilliárd, biztosítóegyesületnél pedig ötszázezer forint.
A törvényjavaslatban új szabályozási elem, hogy az alapításhoz minimálisan szükséges tőkét két részre, az úgynevezett organizációs, azaz a szervezet létrehozásához szükséges és a biztonsági, vagyis a tevékenység jellegétől, feltételeitől függő tőkerészre bontja. Nagyságukat a szervezeti forma, a művelt biztosítási ág, ágazat, illetve díjbevétel függvényében írná elő.
Az újonnan alakuló biztosítóknak a törvény hatálybalépésétől kezdve a szervezeti formától függő minimális organizációs tőkerész és a tervezett biztosítási ágazattól is függő minimális biztonsági tőkerész együttes összegével azonos saját tőkével kell rendelkezniük.
A törvényjavaslat szerint a részvénytársaságok esetében a jelenlegihez képest általában alacsonyabb lehet az alapításhoz szükséges minimális tőke nagysága.
A törvény elfogadása után várható, hogy a már működő biztosítók mérlegelni fogják a társaságba befektetett, legalább egymilliárdos tőke esetleges csökkentését. Az alaptőke leszállítására, illetve tőkekivonásra azonban csak azoknak a főleg kisebb biztosítóknak lesz lehetőségük, akik tevékenységi körüket, illetve a működés intenzitását csökkentik, illetve nem fokozzák. Ez abból következik, hogy a már működő biztosítóknál, de ugyanígy az újonnan alakuló biztosítóknál is a tevékenység beindítása után az alapításhoz szükséges minimális tőkekövetelménynél szigorúbb korlátot jelent a szavatolótőke követelmény, amely a biztosító fizetőképességének megőrzése érdekében a kockázatvállalással arányosan magas saját tőkét követel meg.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A fejlett piacgazdaságnak, a pénz- és tőkepiacnak szerves eleme a biztosítási szektor. A biztosítási piac kiegyensúlyozott működése, megbízható jogi normáinak kialakítása szükségessé teszik a biztosítási tevékenység törvényi szintű szabályozását. Ezeket figyelembe véve kérem, hogy vitassák meg és fogadják el a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló törvényjavaslatot.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
