BAKONYI TIBOR
BAKONYI TIBOR
BAKONYI TIBOR, az MSZP képviselőcsoport részéről: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Több éve érdeklődéssel várjuk azt a törvényt, amely most került képviselőtársaim elé. Természetesen a biztosítás eddig sem jogalap nélkül működött, hiszen vannak ma is olyan jogszabályok, amelyek a lényeges elemeket, feltételeket rögzítik. Ezek azonban - a biztosítási szerződések alapjait rögzítő polgári törvénykönyvet kivéve - kormányrendeletek és miniszteri rendeletek voltak. Ezért tartjuk fontosnak azt, hogy a biztosítási tevékenység egészére vonatkozó magasabb szintű jogszabály, azaz a biztosítási törvény elfogadásra kerüljön, amely biztosítja mind a tulajdonosok, mind a biztosító, mind pedig a felügyelet, de elsősorban is a biztosítottak jogbiztonságát, kellő garanciát nyújtva a piac működéséhez.
Bármely fejlett országot is nézzük, azt tapasztalhatjuk, hogy mind az egyének, mind a vállalatok igen nagy fontosságot tulajdonítanak a biztosításnak a személyi, vagyoni kockázatok ellen. A legkülönfélébb konstrukciójú biztosításokkal védik önmagukat, családjukat, anyagi biztonságukat. Hazánkban is érzékelhető a fejlődés, a biztosítás valós nemzetgazdasági szerepének növekedése, de ennek ellenére a biztosítás jelentősége, súlya még elmarad hazánkban a hasonló fejlettségű országokétól.
Hosszú évtizedekig az Állami Biztosító egymaga jelentette a biztosítási piacot. Csak a monopólium felszámolását követően születtek meg a piac kiépüléséhez és működéséhez jogi hátteret nyújtó, rendeleti szintű jogszabályok. Ezt követően igen gyorsan végbement a biztosítási piac teljes körű privatizációja, megjelentek a külföldi biztosítótársaságok, a néhány éve még monopolpiac jelentős változáson ment át. Ma már tizennégy biztosítótársaság és közel húsz egyesület működik hazánkban. A legnagyobb és leggyorsabb mértékben talán a biztosításhoz kapcsolódó intézményrendszernek az a területe fejlődött, amely a biztosítási szolgáltatások terjesztésében vesz részt, a biztosító és a biztosított között közvetít, segíti azok egymásra találását, a kettő között összekötő láncszemet képvisel.
Közel kétszáz olyan engedélyt adott már ki az Állami Biztosításfelügyelet, amely a biztosításközvetítői tevékenység végzésére jogosít. Ennek a hálózatnak, azaz a közvetítő rendszernek a megbízható működése szintén nagy fontosságú, hiszen elősegítheti, de rossz szabályozás esetén akár le is fékezheti vagy meggyengítheti a biztosítási piac fejlődését, lendületét. Fontos, hogy erre vonatkozóan is egyértelmű jogszabályokat alkossunk, a biztosítóintézetekhez hasonló szigorú követelményeket fogalmazzunk meg.
A hazánkban bejegyzett biztosítótársaságok a nemzetközi biztosítási piacon komoly súlyt képviselő, jelentős tőkével rendelkező társaságok leányvállalatai. Örvendetes ez a tény, mert garancia lehet arra, hogy a biztosítási piac szereplői pénzügyileg stabil, megbízható társaságok legyenek. Ez a körülmény megnyugtató a biztosítottak számáram és kedvező az egész biztosítási ügy fejlődése szempontjából, hiszen az anyacégtől átvett know-how nagyban segíthette, segítheti a piac és a biztosítási kultúra fejlődését, a másutt esetleg már bevált korszerű módszerek, technikák alkalmazását.
A nagy nemzetközi cégek megjelenésével egyidejűleg, illetve azok mellett nem - vagy legalábbis nem olyan nagy mértékben - gyarapodtak a közepes és kisméretű biztosítóintézetek, és elmaradt a hazai tőkebefektetők érdeklődése is. Ez utóbbinak valószínűleg az az oka, hogy viszonylag magas volt eddig a biztosítóalapításhoz szükséges tőke. Ezért üdvözöljük a törvényjavaslat biztosító alapításához szükséges tőkére vonatkozó szabályozását, amely legalábbis részvénytársasági formára, az eddigiekhez képest alacsonyabb indulótőke-követelményt ír elő.
A biztosítási tevékenység megkezdéséhez szükséges tőke nagyságának meghatározása nemcsak a biztosítóintézet alapítása szempontjából fontos, hanem azért is, mert a tőke egyben garanciát is jelent a biztosítottak számára. Ezen alapgondolatból kiindulva a kormány javaslata külön kitér a biztonságos működést megalapozó biztonsági tőke meghatározására.
A hazai biztosítási piac fejlődése szempontjából, ha rövid távon nem is meghatározó, de mindenképpen jelentős tényező lehet a biztosítóegyesületek, különösen a szakosított biztosítóegyesületek elterjedése. A javaslat ezen szervezeti forma esetében kedvező tőkenagyságot állapít meg, így ösztönzi ezek megalapítását. Kisebb biztosítók eddig is alakulhattak ugyan egyesületi formában, amely, mint köztudott, csak a tagjai számára nyújthat szolgáltatást és bizonyos tevékenységek végzéséből eleve kizárt. Az egyesületek szerepe a jövőben növekedhet, hiszen a gazdaság megerősödésével stabilabbá váló vállalkozók, de ugyanúgy a hagyományokkal rendelkező nagy múltú vállalatok számára is megfelelő keretet nyújthat veszélyközösségi alapon történő szerveződésre.
(11.40)
Vannak olyan helyzetek, amikor kedvezőbbnek tűnhet egyes érdekcsoportok számára a sajátos helyzetüknek jobban megfelelő, általuk létrehozott és működtetett egyesületben történő biztosítás. Reméljük, hogy sikerül olyan törvényt alkotnunk, amely lehetőséget ad erre, és lendületet ad az újabb elképzeléseknek is.
A törvényjavaslat az eddig említetteken túl még további változásokat is előirányoz a jelenlegi helyzethez képest. Természetesen nem cél most mindezekre kitérni, de fontosnak tartjuk a következők kiemelését. Az állampolgárokat, de a vállalkozásokat is gazdaságilag igen érzékenyen érinti minden kiadás, különösen, ha nem önként döntenek arról, hanem jogszabály kötelezi őket. Fontos tehát, hogy megelőzzük ezek körének indokolatlan kiterjesztését, a kötelező biztosítások elburjánzását.
Más oldalról ugyanakkor azt is meg kell akadályozni, hogy a biztosításra kötelezettek látszólag tegyenek eleget eme kötelezettségnek oly módon, hogy a biztosítást elrendelők szándékától eltérő, annál szűkebb kockázatra fedezetet nyújtó olcsó biztosítást kössenek. Éppen ezért tartjuk pozitívnak azt a törekvést, hogy a kötelező biztosítások elrendelését és működését ellenőrzött keretek között tartsuk.
E törekvést a törvényjavaslat két rendelkezése biztosítja. Az egyik az, amely rögzíti, hogy kötelező biztosítást csak törvényi szintű jogszabály írhat elő, a másik pedig az, hogy az engedélyezési kötelezettség a kötelező biztosításokra vonatkozóan továbbra is fennmarad. Ez azért fontos szabály, mert egyébként a jövőben a biztosítási módozatok terjesztéséhez általában nem szükséges az Állami Biztosításfelügyelet engedélye.
Többször elhangzik, hogy társadalmunk és gazdaságunk fejlődése Európa felé halad, és célunk az Európai Unióhoz való csatlakozás.
Tudjuk azt, hogy az Európai Unió a tagországai számára egységes piac megteremtése érdekében követendő irányelveket állapít meg, és előírja a nemzetek belső jogaiban az irányelvekkel történő harmonizáció megteremtését. A csatlakozás számunkra tehát jogharmonizációs kötelezettséggel jár. Éppen ezért minden megalkotásra kerülő jogszabályt e szemüvegen keresztül is értékelnünk kell.
E törvény megalkotásánál is figyelembe kell venni azokat a szabályokat is, amelyeknek a csatlakozás érdekében, illetve feltételeként meg kell felelnünk. A biztosítási törvény tervezetének kidolgozása során a kormány törekedett az Európai Közösség normáihoz való alkalmazkodásra.
Ezt a szándékot a javaslat indoklása jól tükrözi, külön fejezetet szentelve a különböző irányelveknek való megfelelésnek és az eltérések magyarázatának. Úgy gondoljuk, a törvényjavaslat hozzájárul ahhoz, hogy közelítsük jogrendszerünket, de egy ésszerű kompromisszum alkalmazását is lehetővé teszi. Így érvényesül a törvénynek az az alapvető célja, hogy a biztosítottak anyagi, jogi érdekeit törvényi szinten kell védenie.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány javaslata olyan hézagot tölt be, amelynek alapján törvényi szinten egyfajta kódexként szabályoz olyan fontos területeket, mint a biztosítási tevékenység alapfeltételei, szervezeti formái, vagyoni biztosítékrendszere, engedélyezése, felügyelete és a biztosítottak érdekének védelme. A devizális szabályozás területén a javaslat összhangban van a devizatörvény tervezetével, így jelentős mértékben liberalizálja a külföldi kockázatokra devizában, külföldi biztosítóval köthető biztosítások körét, és lehetővé teszi a hazai biztosítók számára, hogy külföldiekkel szerződést kössenek.
Fontos, hogy a törvény tervezete elválasztja az üzleti biztosítást a biztosítási rendszer más elemeitől, így például a társadalombiztosítástól, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztáraktól vagy például az állami garancia mellett végzett exporthitel-biztosítástól.
A törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának megítélésével kapcsolatosan több képviselőtársunk már felvetette, hogy a magánbiztosításnak a társadalombiztosítással való kapcsolatát egyértelműen tisztázni kell. Jó lehetőséget teremt számunkra az, hogy a közeljövőben vitatja meg a parlament a társadalombiztosítás költségvetését is. A kölcsönös biztosítópénztárak a társadalombiztosítás reformjának szerves részét képezik. Bizonyítja ez azt is, hogy az üzleti biztosítókkal szemben a szabályozórendszer kedvezményeket ad ezen szervezeti formáknak. A pénztárak terjedésének ösztönzése kiemelt feladat, ezért minden olyan módosítás, amely megakaszthatja ezt a lendületet, káros lehet. Ennek alapján úgy gondoljuk, hogy a pénztárfelügyelet beolvasztása a magánbiztosítókat felügyelő Állami Biztosításfelügyeletbe - bár az csak jelképes szervezeti változást jelentene - negatív hatást gyakorolhat a pénztárakra, ezért a törvény tervezetéből ennek elhagyását javasoljuk.
A javaslat a szervezeti és tevékenységi keretszabályok rögzítése mellett felhatalmazást ad olyan fontos részterületek szabályozására, mint például a biztosítási piac egyharmadát jelentő kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, az élet- és nem életbiztosítási ágak szétválasztásának módja. Az egyre erősödő biztosítási szektor, a biztosítottak érdekének védelme, az európai jogszabály-harmonizáció megalapozza azt az igényt, hogy a biztosítási jogrendszerünket fejlesszük, és törvényi szinten szabályozzuk a biztosítási szektor működését. A piacgazdaság szabályozórendszerének kialakítása során nagymértékben építhetünk és kell is építeni a fejlett piacgazdaságok tapasztalataira, és modellértékűnek tekintjük a jól működő intézményrendszerek kialakulását megalapozó, elősegítő szabályozást.
Tisztelt Országgyűlés! A biztosítás alapja a kockázatmegosztás és a jelentős tartalékképzés, melynek a fejlődő gazdaságunk esetében talán még nagyobb szerepe van.
Az illetékes parlamenti bizottságok kivétel nélkül általános vitára alkalmasnak tartották a beterjesztett törvényjavaslatot. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy ezt támogatásával erősítse meg.
Engedjék még meg, hogy a törvény születésének néhány körülményére felhívjam szíves figyelmüket. Több éve folyó vita után sikerült az érintett és érdekelt biztosítási cégekkel kapcsolatot létesíteni, sikerült velük konzultációt folytatni a törvény benyújtása előtt. Ezt azért is nagyon fontosnak tartom, mert mind a biztosítottak szövetsége, mind a biztosítók is hozzájárultak ahhoz, hogy a kormány elé kerüljön ez az anyag. Tehát azt tudom mondani, hogy ebben az esetben egy nagyon komoly, az érdekelteket érintő társadalmi vita folyt, valamint sikerült olyan konszenzust kialakítani, amely mindenki számára elfogadhatóvá vált.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)
