MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoport részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kicsit abban a helyzetben vagyunk, különösen a második ciklusban itt lévő parlamenti képviselők, mint az a vendégsereg, amelyet a szakács, jelen esetben a kormány, alaposan megvárakoztat és kiéheztet, így a végén már nem is foglalkozunk azzal, hogy végül is mi kerül elénk, mi kerül az asztalra. Hál'istennek azért bizonyos szempontból jó a helyzet, mert az étel nem kozmált oda, a törvénnyel pedig nincsenek olyan alapvető, koncepcionális problémák, amelyek azt mondatnák velünk, hogy a törvény így, ahogy van, koncepcionálisan elfogadhatatlan.
Ezen hosszú várakozás illusztrálására szeretnék most felolvasni egy idézetet, Magyar Hírlap: "Hosszas előkészítés után végleges formába öntötték a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló törvény tervezetét, amelyet rövidesen a kormány is megtárgyal, s azt követően az Országgyűlés elé kerül." Az idézet 1993. január 9. Azóta kb. 26 tervezetet élt meg ez a törvény. Én azt gondolom, nem beszélhetünk arról, hogy nem lett volna idő a szakmai előkészítésre.
A biztosítási piac helyzete sokat változott az elmúlt hat-nyolc év során, és azt gondolom, hogy a biztosítás jellegének, bizalmi szituációjának megfelelően az egyik legstabilabb, legjobban kiszámítható piac ma a pénzügyi szférában. A nagy külföldi biztosítók Magyarországra történő bekerülése következtében mindazokat a veszteségeket, amik addig keletkeztek a biztosítási szférában, finanszírozták, illetve erős partnerek között kialakult egy komoly piaci szituáció, amely egyértelműen az ügyfelek javát szolgálja. Történtek ugyan kisebb anomáliák. Ilyen ügyben, az osztrák kalózbiztosítások ügyében én az elmúlt ciklusban kétszer is interpelláltam az akkori kormányzat illetékeséhez. Remélhetőleg ez a törvény egyértelműen olyan szabályozott piaci medret alakít ki, amelynek következtében ezen kalózbiztosítási szituációk, illetve anomáliák maguktól kiküszöbölődnek.
Örülök, hogy a törvényhozás ezen apró visszásságokkal kapcsolatos foglalkozás után végre az érdemi munkába és egy koncepcionális, átfogó szabályozásba kezdett, és ennek nyílik ma itt terepe.
Elöljáróban hadd jelentsem ki, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében a törvényjavaslatot kellően előkészítettnek és koncepcionálisan elfogadhatónak ítéljük. Ezért amennyiben olyan változás nem történik rajta, a törvényt magát is támogatni kívánjuk.
A törvény nemcsak önmagában a biztosítási szféra szempontjából jelentős, hanem olyan határterületekkel való összefüggései miatt is, amelyek például a társadalombiztosítás, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak, a banki szféra működése, s nem utolsósorban, amire pénzügyminisztériumi államtitkár úr is kitért, az államadósság-finanszírozás kérdésköre.
Én a továbbiakban hat lényeges pontra hívnám fel a figyelmet, előrebocsátva azt, hogy egy ilyen átfogó, komoly szakmai területről nyilvánvalóan több tíz pontban lehetne beszélni, akár több órát is. Én most hat területre koncentrálnék és azokat venném sorba.
Ezen hat terület: az egyik az Európai Unióhoz való csatlakozás kérdése, a másik az ágazatszétválasztás problémája, a harmadik az alaptőkenagyság, a negyedik a biztosításfelügyelet kérdése, összhangban a pénztárfelügyelet kérdésével, az ötödik az ügyfelek érdekvédelmének problematikája, amire már kisgazda képviselőtársam is alaposan kitért, a hatodik pedig egy nem régen napvilágot látott hír, a biztosítási adók, a biztosításokra történő adókivetés kérdése. Ezen túlmenően, ha lesz rá lehetőségem, akkor néhány egyéb apró szabályozásbeli észrevételt is tennék, ám kétségtelen, hogy erre később az általános vitában a frakció oldaláról majd még nyílik bővebben lehetőség. Itt ezen a ponton a konstruktivitásunk megígérése után is, vagy ennek következtében is mindenképp várnám, hogy a kormányzat a módosító indítványainkkal kapcsolatosan konstruktív magatartást tanúsítson, és esetleges egyeztetések után azokat megfelelő indokolás, megfelelő kompromisszumok árán akár el is fogadja.
Az első kérdéskör az Európai Unióhoz való csatlakozás kérdése, amelyet Szalay Gábor képviselőtársam hangsúlyosan említett.
Meg kell állapítanunk összességében, hogy a benyújtott törvényjavaslat azoknak a direktíváknak, azoknak a garanciáknak, amelyek az Európai Unió részéről a biztosítási szférában, biztosítási területen érvényesülnek, alapvetően, minden fontos területen megfelel. Sikerült mindazon követelményeket beépíteni a törvényjavaslatba, amelyeket itt az európai fejlődés kapcsán, a biztosítási szféra fejlődése kapcsán a legújabb direktívák is támasztanak.
(12.10)
A második terület az ágazatszétválasztás. Magyarországon ma a biztosítók zöme - azt hiszem, egy kivételével - kompozit típusú, tehát életbiztosítási és nem életbiztosítási területen is működik. Azt gondolom - és ezt a mai Magyarországon működő biztosítók is elfogadják -, hogy a tisztánlátás, a szakmai, könyvviteli érdekek egyértelműen megkívánják az ágazatok szétválasztását, amely nem feltétlenül jogi, hanem szervezeti szinten kell hogy megtörténjen. Az is elfogadható, hogy új biztosító alakulása kapcsán ez már eleve adott lenne, a jelenlegiekre pedig - bizonyos időkerettel a felkészülési időben - a szétválasztás tekintetében időhaladékot határoznának meg.
A harmadik terület, ami bizonyos szempontból az egyik legproblémásabb terület - és azt hiszem, itt lesz némi vitám is az előterjesztett anyaggal -: az alaptőkenagyság kérdésköre. Említettem már, hogy a törvény milyen hosszú egyeztetésen ment keresztül, milyen hosszú előkészítés állt rendelkezésére mind a Pénzügyminisztériumnak, mind pedig az Állami Biztosításfelügyeletnek. Ennek következménye egy csomó pozitívum, de néhány negatívum is adódott ebből. Itt arra gondolok, hogy mindaz az alaptőkenagyság, amelyet három-négy évvel ezelőtt elfogadhatónak, jónak tartottak és nominálisan meghatároztak, azóta már - 20-30 százalékos éves infláció mellett -, úgy érzem, kicsit idejétmúlttá vált, és ezzel kapcsolatosan problémák léteznek.
Két ilyen probléma is létezik. Az egyik, amire azt hiszem, Szalay képviselőtársam szintén utalt, hogy nominálisan van meghatározva az alaptőkenagyság igénye, ami felveti azt a gondot, hogy a jelenlegi inflációs körülmények között néhány év múltán - mondjuk, kétéves távlatban - akár a felével inflálódhat ez a pénzösszeg, és mindannyian tudjuk, akik törvényalkotók vagyunk, hogy egy törvényt nem szerencsés, ha hónapról hónapra módosítani kell. Reményeim szerint egy olyan jó törvényt sikerül meghozni, ami körülbelül két évig ki tudja állni az idő próbáját, s csak akkor szükséges néhány módosítást eszközölni rajta; viszont ez a nominális meghatározottság ezzel a szándékkal, illetve igénnyel némileg ellentmondásban van. Tehát azt gondolom, hogy vagy egy ECU-hoz való hozzákötést, tehát bizonyos értelemben az infláció ily módon történő kivédését, vagy pedig a Pénzügyminisztériumba utalva, az összeg évenkénti korrigálását indokolt megtartani, mert máskülönben a meghatározott pénzösszeg nagyon komoly mértékben inflálódhat.
Nemcsak önmaga miatt fontos az alaptőkenagyság, ugyanis kétfajta módon közelíthetünk a biztosítási szféra stabilitásához és a biztosítási szféra botrányos fejleményeinek kiküszöböléséhez. Az egyik ilyen követelmény lehet a piacra való belépéssel támasztott nagyon komoly igény - ez elsősorban alaptőkenagyságot jelenthet -, másodsorban lehetőség van a menetközi működésnek rendkívül leszabályozott, rendkívül garantált, rendkívül aprólékosan szabályozott megoldásaira. Én azt gondolom - és itt van vitám alapvetően a tervezettel -, hogy szerencsésebb lenne egy nagyobb alaptőkenagyság és egy kevésbé részletezett, kevésbé erősen tagolt és strukturált felügyeleti hatáskör.
Tudom, hogy az EU-direktívák hatására lett megállapítva ez az alacsony alaptőkenagyság, de én azt gondolom, hogy egyrészt a csatlakozás nem az elkövetkezendő hónapok kérdése, másrészt pedig a magyar piac sajátosságai kicsit eltérő adottságokat jelentenek, mint a nyugati, nagyon stabil, nagyon kiszámítható biztosítási szféra sajátosságai.
Még egy momentumot kell megemlíteni, hogy ez az egymilliárdos alaptőkenagyság, amely jelenleg érvényben van, valamikor a nyolcvanas években lett meghatározva. Ha ezt az inflációval korrigáljuk, az körülbelül a harmada, tehát a háromszorosának felel meg a mai viszonyok között. Ha szinten tartanánk ezt az egymilliárdot, akkor is reálértékben harmadakkora követelménnyel lépnénk csak fel, mint akkor felléptünk.
Tudni kell ugyanakkor, hogy nagyon komoly válságszituációk jelentkeztek például a lengyelországi biztosítási csőd kapcsán a környező országokban, különösen a FÁK-országokban. Tehát nagyon fontos emiatt is az alaptőkenagyság kérdése.
A felügyeletről már szóltam egy pár szót. Látni kell azt, hogy a hosszú egyeztetés során a német típusú, materiális felügyeletre koncentráló hajlam vagy szándék jelentősen átalakult egy angol típusú, liberális szabályozássá. Én azt gondolom, hogy a jelenlegi felügyeleti szabályozás kettősséget őriz meg, nem lett tisztán és szerintem a kívánatos mértékben a liberális modern gyakorlatnak megfelelő, hanem egy csomó kérdésben a materális felügyeleti funkciókat is megőrizte, és ezt a kettősséget én számos esetben nem érzem feltétlenül indokoltnak.
Egy apró kérdést még például a biztosításfelügyelet kapcsán. Itt nincsenek például kimondva olyan mértékben és olyan mélységben az összeférhetetlenségi szabályok, amelyek egyébként a biztosítási szférában mind vezetőkre, mind érdemi ügyintézőkre megfelelően szabályozva vannak.
Az ötödik kérdéskör az ügyfelek védelme. Én azt gondolom, visszaemlékezve az 1991-92-es interpellációimra az osztrák kalózbiztosításokkal kapcsolatosan, hogy nagyon fontos, hogy egy olyan piacon, ahol egy nagyon erős fél van az egyik oldalon, a másik oldalon pedig egy rendkívül szétaprózódott, sok szereplőből álló ügyfélkör, a törvényi garanciák tekintetében próbáljuk meg ezeknek az önmagukban gyenge szereplőknek a pozícióit megfelelően védeni és megfelelő garanciákkal ellátni. Én azt gondolom, hogy - nemcsak a bankreklámokra utalva - megfelelő és érthető, közérthető tájékoztatást kellene adni például a tekintetben, hogy mivel jár az ügyfél számára a szerződéskötvény rövid idejű felmondása, mert e tekintetben azt hiszem, nagyon sok szerződő fél nincs tisztában bizonyos következményekkel. Tehát a közérthetőségnek mint általános elvnek a megkövetelése számomra központi jelentőségű.
Egy másik apró lehetőség, ami ugyanakkor megint fontos az illetékes felek szempontjából, hogy amennyiben elismert károkozás történik és ezt a biztosító sem vitatja, ugyanakkor bírósági útra terelődik az ügy, akkor szerencsés lenne, ha előleget biztosítanának a kárt szenvedett részére, hiszen a bírósági procedúrák, mindannyian tudjuk a mai Magyarországon élve, sokszor évekig elhúzódnak, és az illető biztosított oldaláról nemcsak az inflációs, hanem az akkori, pillanatnyi helyzetben meglévő anyagi kár rendezése jelentősen elhalasztódna, és ez sérelmes lenne az ügyfél szempontjából.
Azt gondolom, hogy a fogyasztóvédelem garanciáit, biztosítékait a jelenleginél sokkal erőteljesebben kell a törvényben megjeleníteni, és az ezzel kapcsolatos módosító indítványokat - remélem, a Pénzügyminisztérium támogatásával - sikerül majd a törvénybe beépíteni.
A hatodik kérdéskör, amely utolsóként lenne említve: a biztosítási adó kérdésköre, amelyet az elmúlt napokban újsághíradásokból tudhattunk meg, és amely szerintem kétségtelenül szerencsétlen időzítése a biztosítási törvény meghozatala és az egész szféra szempontjából, hiszen amíg az egyik oldalon, igaz, hogy elsősorban az életbiztosítási területen, nagyon komoly preferenciákat, ösztönzéseket és állami kedvezményeket is adunk, a másik pillanatban költségvetési, fiskális érdekektől vezéreltetve beléptetünk egy biztosítási adót. Ennek a bevezetését, egyetértve a biztosítókkal, nem látom január elsejével meghozhatónak; ugyanakkor nem tudom elfogadni egy későbbi időpontban a magasabb adókulcsot sem, hiszen ez éppen a virágzó és dinamikusan fejlődő biztosítási szféra tekintetében komoly hátrányokat jelentene.
Nincs most már időm arra, hogy néhány olyan apróbb, konkrét kifogást emeljek, amelyek például az Ügyfélvédelmi Alap, a szerződéses jogviszonyok és a Ptk.-val való összhang hiányára vonatkoznak, ezeket a későbbiek során meg fogjuk tenni.
Végezetül, mintegy zárásképpen, a hat felsorolt témakörből két dolgot emelnék ki, két dolgot tartanék olyan horderejűnek, amelyet a biztosítási törvény meghozatala szempontjából fokozottan érvényesíteni kell. Az egyik a magasabb alaptőkenagyság és megfelelően értékkövető alaptőkenagyság, a másik pedig a fogyasztóvédelmi előírások fokozottabb, hangsúlyozottabb figyelemmel követése és betartatása.
(12.20)
Tehát a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevében köszönöm meglévő figyelmüket, és módosító indítványaink kapcsán bízom a minisztérium és a kormánytöbbség konstruktív hozzáállásában. Köszönöm még egyszer a figyelmet. (Taps az ellenzéki képviselők körében.)
