SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoport részéről: Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Asszony! A magyar biztosításügy a szemünk előtt éledt újjá poraiból az utóbbi években, de ezen kedvező folyamatot egyúttal számos zavar és szabályozatlanság terhelte és tette egyenetlenné. Hisz Európában szinte egyedülálló módon mi még mindig nem rendelkezünk a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló törvénnyel. Így jelentős joghézag bepótlását jelenti majd az a nap, amikor a ma elkezdett parlamenti vita lezárultával megszületik végre a biztosítási törvény.
Miért mondtam, hogy a poraiból éledt újjá a hazai biztosítás ügye? Azért, mert a háború előtti majd félszáz Magyarországon működő, sokszínű és üzleti alapon működő biztosítóintézet helyébe lépő, 1949-ben megalakult intézmény, az Állami Biztosító, az állam biztosítási monopóliumának volt letéteményese, a költségvetéssel állt közvetlen kapcsolatban, nyeresége, vesztesége egyaránt a költségvetést szaporította vagy csökkentette. Azaz a kockázatviselő közösség maga a költségvetés, a magyar állampolgárok összessége volt, nem pedig maguk a biztosítottak.
A rendszerváltást követően egyrészt privatizálásra került az akkor már két intézménnyé szétvált állami biztosítási szféra, másrészt egyre-másra jöttek létre a beáramló külföldi tőkén alapuló új biztosítótársaságok, amelyeknek száma mára már elérte a tizennégyet; valamint rendelkezünk még 19 biztosítóegyesülettel is jelen pillanatban.
Ilyen körülmények között egyre inkább nyomasztóvá és a zavarok forrásává vált a biztosítási törvény hiánya, a hazai biztosításügy jogi hátterének rendezetlensége.
Az előttünk lévő kerettörvény-jellegű törvényjavaslat főbb jellemzőit és szempontjait Akar államtitkár úr velünk már ismertette; így azokba én nem mennék bele. Legfeljebb egyet kívánnék aláhúzni: a törvénytervezet euro-konformitásáról, integrációs céljainkat elősegítő pozitív vonásairól épp az előbb szóltam az európai integrációs bizottság előadójaként. Így ezen szempontok szerinti elismerésemet megerősítve, de nem megismételve, a törvényjavaslat egyéb vonatkozásaira szeretném csak korlátozni vezérszónoki mondanivalómat.
A törvényjavaslat - nagyon helyesen - nem kívánja hatálya alá vonni az önkéntességen, állampolgári önszerveződésen alapuló, szolgáltatásaikat és üzemmódjukat autonóm módon megválasztó, nonprofit-jellegű önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakat, sem a szociális kockázatok ellen biztosító önsegélyező és egészségpénztárakat, sem a befektetési alapokkal sokkal inkább rokonjellegű nyugdíj-pénztárakat. Ez helyes koncepciónak mondható, hisz ezen biztosítópénztárak teljesen más igények és célok kielégítését szolgálják, mint a törvényjavaslat által szabályozott biztosítóintézetek, melyek alapvetően profit-orientált tevékenységet folytatnak kárkockázati területeken, melyek állandó tőkefedezetet kötelesek biztosítani, és ahol a biztosított és tulajdonosi státusz is élesen elválik egymástól.
Ezért feltétlenül helyes, hogy a törvényjavaslat hatálya nem kíván túlterjeszkedni saját természetes határain, s nem téved az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak területére.
Annál inkább meglepő és kevéssé érthető ugyanakkor, hogy a két különböző terület ugyancsak különböző jellegű felügyeletét viszont miért kívánja egybeolvasztani az előterjesztő, miért kívánja az önálló pénztárfelügyeletet a biztosításfelügyelet szervezetébe integrálni, a felügyelt területek állítólagos hasonlóságára hivatkozva. Ezzel nehéz lenne egyetérteni. Véleményünk szerint ez nem támogatható elképzelés.
A Szabad Demokraták Szövetsége ellenzi a biztosítás-felügyelet és a pénztárfelügyelet összevonását. Ez az összevonás olyan feladatokat hárítana a biztosításfelügyeletre, melyek idegenek profiljától, s melyek elvonná figyelmét fő feladatától, az üzleti biztosítók, illetve tevékenységük felügyeletétől.
Szeretném jelezni ugyanakkor, hogy míg ellenezzük a pénztárfelügyelet biztosításfelügyelettel történő összevonását, úgy gondoljuk, tovább kell keresni a pénztári szféra állami felügyeletének optimális szervezeti kereteit.
(11.10)
A Szabad Demokraták Szövetsége hajlik arra, hogy a nyugdíjpénztárak felügyeletét az Állami Értékpapír- és Tőzsdefelügyeletre kell bízni, míg az egészség- és önsegélyező pénztárak felügyeletét - lévén ezek sokkal inkább a szociális, mint a pénzügyi szféra részei - talán a népjóléti miniszter alá kellene rendelni. A mindezzel kapcsolatos konkrét elképzeléseit az SZDSZ majd a pénztártörvény hamarosan sorra kerülő vitájára készülve fogja kidolgozni. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy a pénztári szféra működésének, ha vannak zavarai, úgy azok okai nem utolsósorban magában ebben a törvényben keresendők - mármint a pénztártörvényben.
Az előttünk levő törvényjavaslat általában a kormány előzetes elvi hozzájárulásához kötné a részben vagy teljesen külföldi tulajdonban álló biztosítók magyarországi tevékenységének megkezdését, miközben mindjárt felmentést is adna ez alól az OECD-országokban bejegyzett biztosítók esetén. Ez a pozitív diszkriminációs szándék nyilván érthető jelzésként kíván szolgálni OECD-taggá válásunkat megelőzően - annak remélhetően közvetlen küszöbén -, és így nem minősíthető elsietett lépésnek. Azt azonban jelezni kívánom, hogy ennek megtételére legfeljebb EU-tagságunk elnyerését követően, de legkorábban is az azt előkészítő második ötéves időszakban, az ezredforduló táján lennénk kötelezhetőek. Ez tehát egy önkéntes vállalás. A dologhoz mindenesetre nemzetközi jogi szakértők véleményezését is ki kellene tán kérnünk.
Bizonytalanságot okoz, hogy a törvényjavaslat nem definiálja a biztonsági tőke fogalmát, célját és rendeltetését. Nem tiszta, hogy mi annak szerepe az előírt biztosítástechnikai tartalékok és szavatolótőke mellett. Amennyiben ez a biztosítók üzletvitelét és nyereségességi biztonságát szolgálná, úgy persze azt felesleges törvényileg szabályozni. Ha azonban a biztosítottak érdekeinek védelmét szolgálja - mint ahogy ezt gyanítjuk -, úgy egyértelművé kéne a dolgot tenni, és a definíció nem lenne felesleges.
Mindig fenntartással fogadom, ha törvényi szinten kívánunk szabályozni - különösen egy erősen inflatorikus gazdasági háttérrel - pénzben kifejezett konkrét összegeket. Ez jelen helyzetünkben kevésbé a hosszú távú biztonságot, mint inkább az időközben valószínűleg szükségessé váló szabályozhatóság körülményességét fogja jelenteni. Éppen ezért nem igazán indokolt a biztosítók minimális organizációs és biztonsági tőkéjének konkrét számszerűsítése sem ezen törvényben, hiszen ezek a számok távolról sem fogják, mondjuk, egy-két év távlatában ugyanazt jelenti, mint jelentik jelen pillanatban. Vagy a pénzügyminisztert kellene felhatalmaznunk az értékek alacsonyabb rendű jogszabályokban történő szabályozására, vagy az éves költségvetésben kellene ezeket az értékeket meghatározni.
A biztosítók befektetési lehetőségét szabályozó paragrafusok bizonyára a törvényjavaslat legkényesebb részeinek egyikét jelentik, hisz a folyamatos likviditás megőrzése a biztosítottak védelme szempontjából alapkövetelmény. Egy biztosító mindenkor eleget kell tudjon tenni a biztosítottakkal szemben fennálló fizetési kötelezettségeinek. Éppen ezért van kiemelt fontossága annak, hogy a biztosító pénzeszközei hasznosítása során miként tud a biztonság és jövedelmezőség követelményeinek megfelelni.
A törvény szabályozza és egyben természetesen korlátozza is a biztosítók autonómiáját ezen a téren, éppen a biztosítottak védelme érdekében. Nem minden esetben a legsikeresebb módon azonban, ezt hozzá kell tenni, hiszen például azáltal, hogy lehetővé tesszük a külföldi székhelyű biztosítókba, illetve külföldi székhelyű biztosítási, alkuszi tevékenységet folytató gazdasági társaságokba történő befektetést, a biztosítóknak tulajdonképpen úgy adunk felhatalmazást biztosítástechnikai tartalékaik és minimális szavatolótőkéjük egészének - vagy éppen egy részének - az országból történő kivitelére, hogy azt még a biztosításfelügyeletnek sem kell bejelenteniük.
A törvényjavaslat teljes homályban hagyja a létrehozni tervezett biztosításfelügyeleti bizottság teendőit, jogkörét és felelősségi körét. Nem derül ki pontos szerepe, az még a javaslat indokolási részéből sem kihámozható. Látszólag csak véleményezési jogosultsága van ennek a bizottságnak, de semmiképp sem értelmezhető fellebbviteli szervként, amelynél a felügyelet egyes határozatai esetleg megfellebbezhetők lennének.
Ilyenről egyébként egyáltalán nem rendelkezik a törvényjavaslat, és ez, úgy gondoljuk, hiányossága a törvénynek; hiszen ha meggondoljuk, hogy a biztosításfelügyelet a biztosítottak érdekeit van hivatva védeni, miközben a biztosítók befizetéseitől függ anyagilag működési költségeit illetően, nyilván önmagában adott a konfliktushelyzet. Ezt valahogy fel kell oldani, valami fellebbviteli fórumot kell biztosítanunk a biztosításfelügyelet döntéseivel szemben. Úgy gondoljuk, szerencsés lenne - tán a legjobb megoldás lenne -, ha a pénzügyminisztert jelölnénk meg a törvényben ezen fellebbviteli fórumként.
A viszontbiztosítás témakörét illetően két dolgot szeretnénk leszögezni:
1. Az SZDSZ nem látja indokoltnak, hogy az előre jól kiszámítható, biztos nyereséget hozó életbiztosítási üzletágba viszontbiztosításra kapjanak lehetőséget a biztosítók. Ezzel ugyanis az életbiztosítás kedvezményezett adóforintjait és profitját lehetne adómentesen kiutalni az országból.
2. Az SZDSZ szükségesnek tartja, hogy a nem életbiztosítási ágazatban a biztosítók ne csak viszontbiztosítási partnereiket nevesítsék, de viszontbiztosítási mérleget is legyenek kötelesek évente közzétenni.
A biztosítóintézetekről és biztosítási tevékenységről szóló régen várt törvényjavaslat - a tett észrevételek ellenére és mellett is - alapvetően elfogadható és támogatható, hiszen jelentősen erősíti a biztosítási kultúrát, a biztosítók nemzetgazdaságon belüli szerepét, a biztosítottak védelmét, és nem utolsósorban illeszkedik az európai jogharmonizációs törekvéseinkbe és kötelezettségeinkbe. Biztosítja ugyanakkor, hogy hatálybalépését követően ezen alapvető fontosságú pénzügyi területen se Európa hátsó udvarának számítson Magyarország.
A Szabad Demokraták Szövetsége tehát támogatja az előttünk levő törvényjavaslatot. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
