DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN művelődési és közoktatási minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Ezen a korai órán... (Derültség.) ...csak néhány dologra utalnék, tekintettel arra, hogy még módosító indítványok érkeztek, ily módon a későbbiekben a részletes vita sem kerülhető el, így valószínűleg lesz még alkalmunk beszélni erről.
Az egyik megjegyzés, hogy nincs utalás a törvényben arra, hogy a kormány által megbízott személy, mármint az elnöki teendők ellátásával kormány által megbízott személy államtitkár vagy címzetes államtitkár lenne, különös tekintettel a Művelődési és Közoktatási Minisztérium most kinevezett címzetes államtitkárra. Érdemes a két dolgot különválasztani. Hogy az utóbbi nincs nevesítve a törvényjavaslatban, az következik abból, hogy a kormány el kívánja kerülni azt, hogy esetleges kormányzati átszervezés során ismét módosítani kelljen a törvényt, és ezúttal közigazgatási államtitkárról, helyettes államtitkárról más minisztérium politikai államtitkáráról, vagy bárkiről másról kelljen beszélni. A törvényjavaslat ezért nem célozza meg azt a pozíciót, amely vélhetőleg megszűnhet ennek a kormánynak a megbízatása lejártával, hiszen a törvénynek lényegesen tovább, a tervek szerint még további tíz éven át hatályban kell maradnia.
Az a javaslat, hogy a megbízott személy helyett szerepeljen megbízott államtitkár, megfontolandó. Végül is államtitkár a következő és az azután következő kormányban is lesz. A minisztérium és a kormány mérlegelés tárgyává fogja tenni, hogy elfogadja-e vagy nem, a tisztelt Ház pedig szavazni fog a módosító indítványról.
Szeretném még közölni mindazoknak a megnyugtatására, akik az újonnan kinevezett címzetes államtitkár hatáskörét féltették - mert itt nincs megjelölve -, hogy a törvénytervezet szövegét a nevezett címzetes államtitkár fogalmazta meg. Tehát valószínűtlen, hogy saját hatáskörét ő maga igyekezett volna jelentős mértékben csorbítani.
Tirts képviselő úr hozzászólására is néhány dolgot meg kell jegyezni. Az egyik, hogy korábban sem osztályvezető, hanem főosztályvezető foglalkozott a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban ezzel. Továbbá, hogy a nevezett minisztérium neve Művelődési és Közoktatási Minisztérium, nem pedig Fodor-féle minisztérium. (Derültség.)
Azt a megjegyzést pedig, amelyet Hegyi Gyula képviselőtársunk már korábban szóvá tett, én kifejezetten visszautasítom, hogy ez választási okokból vagy népszerűség hajhászási okokból történt volna. Egyáltalán nem tartom valószínűnek, hogy ennek a törvénytervezetnek a benyújtásától az egyházak elkötelezett propagandát kezdenének folytatni a Magyar Szocialista Párt vagy a Szabad Demokraták Szövetsége mellett. Megjegyzem, hogy ez nem is feladatuk. Tudomásom szerint ők sem tekintik annak, és tudomásom szerint nem is szoktak egyetlen párt mellett sem ilyen propagandát folytatni. Úgy gondolom, hogy ez helyes, és úgy gondolom, hogy ehhez az egyházak a későbbiekben is tartani fogják magukat.
Egyetlen nagyobb kérdéskörhöz szeretnék még visszatérni, ami a felszólalásokban elég komoly súlyt kapott. Szeretném megjegyezni, hogy nem a kormányzati munkában történt átszervezés húzta ki a talajt a '91. évi XXXII. törvény végrehajtása alól. A törvény ugyanis a nevezett bizottság összehívásáról annyit mondott, hogy azt szükség szerint kell összehívni. Kérdés az, hogy volt-e szükség a bizottság összehívására az elmúlt időszakban. Ehhez nem árt ismerni azt a gyakorlatot, amely 1991 óta jellemző volt. Tudniillik a bizottság által jóváhagyott ingatlan-visszaadásokat, illetve a kifizetendő kártalanítás kifizetését több évre elhúzva ütemezte be a kormány. Mindez oda vezetett, hogy az utoljára 1994-ben ülésező bizottság döntéseiből 1995-ben a kormányra 7,26 milliárd forint kiadás hárult volna, anélkül, hogy egyetlen újabb ingatlan visszaadásáról döntött volna a nevezett bizottság. Ennél fogva tehát - még egyszer szeretném megjegyezni - a törvény végrehajtását nem szabotázs akadályozta, nem a kormány az irányú szándéka, hogy lehetőség szerint tönkretegye az egyházakat, hanem az az egyszerű költségvetési tény akadályozta, hogy nem állt rendelkezésre annak az összegnek a kétszerese, amelyet a Magyar Demokrata Fórum által vezetett kormány legjobb évében erre a célra kiutalt.
(20.30)
Ez akadályozta eddig is a törvény végrehajtását, és úgy gondolom, hogy ez sajnos a továbbiakban is akadályozni fogja. E tekintetben megértést tapasztaltunk az egyházak részéről, és ennek megfelelően leszünk kénytelenek - még egyszer mondom és alátámasztom képviselőtársaim szavát - az egyházakkal egyetértésben ennek a törvénynek a határidejét kitolni.
Tehát azt gondolom, a jelenlegi kormányt azzal vádolni, hogy szándékosan elszabotálta ennek a törvénynek a végrehajtását - holott ennek a törvénynek a végrehajtása az előző kormány által elhatározott és felhalmozódott kifizetendő összegek következtében olyan terheket rótt volna a költségvetésre, amelyeket semmiképpen nem tudott volna elviselni - nos, tisztelt Balsai képviselőtársam, én azt gondolom, ez a szemforgatás.
Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
