HEGYI GYULA
HEGYI GYULA
HEGYI GYULA (MSZP): Néhány gondolatot szeretnék fűzni magához a törvénymódosításhoz, és nem tagadom, a vitában elhangzott véleményekhez is, amelyek nagy részével egyetértek. Tulajdonképpen csak ezt szeretném nyugtázni.
Először is: Tirts Tamás említette a hatpárti egyeztetésnek a fontosságát. Valóban nagyon hasznosnak tartom, hogy ebben a témában itt a Házban, bizottságban, ezenkívül más helyeken is, nem titok, hogy az egyházak meghívására is, különböző hatpárti egyeztetéseket folytatunk. Nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mivel vita volt arról, hogy az egyházak finanszírozása milyen módon változik a jövőben, azért szeretném hangsúlyozni, hogy amíg ezeken a hatpárti egyeztetéseken módosítást nem érünk el, addig az egyházak finanszírozása lényegében a régi rendszer szerint folyik.
Ezt mindenképpen érdemes hangsúlyozni, tehát szó nincs arról, hogyha valamilyen megállapodás elmaradna, akkor finanszírozási válság keletkezne, hanem addig nyilvánvalóan, természetes módon abban a struktúrában mennek a dolgok, ahogy eddig történtek. Más dolog az, hogy az inflációt hány százalékban sikerül követni, de ez nemcsak a jó szándékon múlik, hanem az ország gazdasági helyzetén is.
Azért abban vitatkoznék Tirts Tamással, bár lehet, hogy nem fogadja el érveimet, mi nem kizárólag választási szempontok, sőt főleg nem választási szempontok miatt szeretnénk az egyházakat támogatni, hanem azért, mert úgy érezzük, jó szándékkal, bízom benne, hogy a koalíció legtöbb képviselője így van ezzel, hogy az egyházak működése olyan társadalmi közügy, amely megérdemli a támogatást akkor is, ha ez a választóink körében népszerű, akkor is, ha kevésbé fontos választási szempont. Tehát nem voksok vadászatából támogatjuk az egyházakat, hanem azért, mert ezt egy nagyon fontos nemzeti és történelmi célnak érezzük.
Igen nagyon jónak tartottuk, hogy létrejött Horn Gyula miniszterelnök és a négy történelmi egyház vezetőinek a találkozója. Egyébként nem a kormány 15., hanem 11. hónapjában, de ettől még lehetett volna előbb is, elismerem ezt a megjegyzést.
Ellenzéki képviselőknek mindig megvan az a kiváltságuk, hogy a minisztériumok munkáját jobban bírálják, mint a kormánypárti képviselők. Ez esetben legalábbis nem vitatkozom Tirts Tamás néhány észrevételével, amelyet tett. Ennél többet erről talán nem lenne célszerű mondani.
Az elmúlt négy évben Pálos Miklós államtitkár úr vezetésével a miniszterelnökségnél is létezett egy egyházi kérdésekkel foglalkozó testület, s nyilvánvaló, hogyha ez egy új helyre került, akkor ennek az értelmezése vagy újraértelmezése nyilván új feladatokat jelent a Művelődési Minisztérium számára. Őszintén reméljük, hogy előbb-utóbb a címzetes államtitkárnak a funkcióit, feladatait sikerül úgy meghatározni a minisztériumban, ahogy az kívánatos lenne.
Azt senki nem tagadja, hogy lelassult az ingatlanok visszaadásának a folyamata, hiszen ha vitatta volna valaki, akkor nem került volna sor arra, hogy a miniszterelnök úr ebben a témában meghívja magához a történelmi egyházak vezetőit. Nyilván azért került sor erre, mert érezhető volt, hogy talán indokolatlanul is lelassult ez a folyamat. Amikor azonban Pálos Miklós képviselőtársam, akinek államtitkári tevékenységét becsültem, elmondta, hogy ők '94 júniusáig milyen jó tempóban dolgoztak, azt kell mondanom, hogy a lelassulásnak az egyik oka az volt, hogy olyan jó tempóban dolgoztak, hogy előre is elköltötték azokat az összegeket, amelyekből aztán későbbi visszaadásokat lehetett volna finanszírozni.
Ezt nem kritikaként mondom, lehet, hogy ez így volt természetes: ami egyszer visszakerült, az már ott van. Mondom, semmilyen módon nem Pálos képviselőtársam ellen említem ezt, csak annak indoklásaként, hogyha még '93-ban a parlament megszavazott 4 milliárd forintot erre az ingatlan-visszaadásra, s annak jelentős része már nem volt meg a kasszában, és ugyanezt az összeget az új összetételű parlament is megszavazta, de ez már terhelve volt bizonyos kötelezettségekkel, jó kötelezettségekkel, hasznos kötelezettségekkel, senki sem állítja, hogy el lett ez a pénz pazarolva, senki nem állítja, hogy rossz döntések születtek. Egyszerűen előre születtek meg olyan döntések, amelyeket mi legjobb jó szándékkal sem tudtunk megtenni.
Örülök ennek és azt hiszem, a konstruktív párbeszédhez szükség van arra, hogy mind a két oldalról elhangozzanak ilyen megjegyzések. Valóban nem volt teljesen szerencsés ez a 91/32-es törvény. Más dolog, hogy ennek eredményeképpen jó döntések is nagy számban születtek. Egyébként aki figyelte akkor, tudja, hogy mostani támogatói között is voltak olyan pártok, amelyek akkor tartózkodtak a szavazásnál, és nem szavazták meg, ez azonban természetesen nem jelenti, hogy ne módosíthatnák álláspontjukat.
Azt hiszem azonban, a lényeg abban van, és talán itt be is fejezném ezzel a gondolattal, hogy az 1991/32-es törvénynek, ahogy Gellért Kis Gábor képviselőtársam említette, nem ez az egyetlen, közeljövőben várható módosítása.
Abban az esetben, ha a kormányfő s a történelmi egyházak vezetői megállapodnak, illetve a történelmi egyházak bizonyos javaslatokat tesznek arra, hogy ők hogy látják helyesnek a törvény módosítását, akkor ismét eléjük fog kerülni ez a törvényjavaslat.
Igaza van Gellért Kis Gábornak, amikor óvja a törvényhozás tekintélyét attól, hogy néhány hónapon belül ugyanaz a törvénymódosítás elénk kerül. De hadd legyek ilyen késői órában annyira cinikus, hogy azt mondjam, hogyha a törvényhozás tekintélyét csak és kizárólag ez a hiba veszélyeztetné, akkor talán ezt még jó érzéssel el tudnánk fogadni. Köszönöm figyelmüket. (Gyér taps a bal oldalon.)
